Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. július 11. A ‘Kdet-Magiiarorszáfl fétvépi medéfjCete \ 9 Rózsa Endre: Rád se ránt a raj Egyszer döf, de oly idétlen, báva, belepusztul saját fullánkjába. Méhkas méhe — rettenetes án/a. Itt születtünk. Ettől megyünk kárba. Élnél csak a magad szakállára? Rád se ránt a zengő raj. Te gyáva! Meghálálom én is, mi nem jutott, hisz halálnak halálával halok. Széles körű műveltség, felvilágosult szellem Margócsy József Gádor Emil: Borpincék EMLEKEZES LAJTHA LÁSZLÓRA Mérő Éva A magyar zene történetében Lajtha öt évtizedes zeneszerzői és népzenekutatói pályája egészen egyedülálló, sajátos helyet biztosít számára. Már abban a tekintetben is, hogy a több évszázados és történetileg meghatározó német zene- történeti iskola helyett a francia kortárs zenéhez fűzik erős szellemi szálak. Zeneszerzői munkásságában a hangszeres zene területe a meghatározó, s azon belül alakította ki legfontosabb műfajterületeit, így a magyar újkori zeneszerzésben egyedülálló szimfóniasorozatát. Egyedülálló stílust honosítanak meg vokális müvei: vegyes kari művei a harmincas es negyvenes évekből, és ötvenes évekbeli egyházi kompozíciói. r Lajtha László 1892. június 30-án született Budapesten. A zene szeretetét családi környezetében szerezte, édesanyja zongorázott, énekelt, atyja pedig hegedűn játszott. Egyidoben végzett jogi és zenei stúdiumokat. A fiatal zeneszerző utazásai során Lipcsében, Genfben, Münchenben és többször Párizsban ismerkedett a korabeli zenei irányzatokkal. A legnagyobb hatást a kortárs francia zene, elsősorban Debussy Lajta László portréja gyakorolta rá. A tízes évek elejétől részt vett a népdal- gyűjtésben, főleg a Székelyföldön, a Nemzeti Múzeum néprajzi tára számára. Az első világháború ideje alatt négy éves frontszolgálatot teljesített, közben Bartók megbízásából katonadalokat is gyűjtött. 1918 őszén Kassák lapja, a Ma jelentette meg opuszát Prelude zongorára címmel. A háború utáni években a zeneszerzés mellett elsősorban gyűjtése lejegyzésével, a Nemzeti Múzeum hangszergyűjteményének gondozásával, kiállításával foglalkozott. Publikációi is e témakörökből íródtak. Emellett a Nemzeti Zenedében kamarazenét, zeneszerzést ,és zeneelméletet is oktatott. írásaiban megpróbálta megismertetni a hangversenylátogató közönséget a népzene, népies műzene, a cigányzene fogalmával és különbségeivel. Közben jelentős zeneszerzői sikert aratott III. vonósnégyesével, melyben sikerrel egyesítette a francia hagyományokat a magyar zenei hangvétellel. Művét Európa és Amerika jelentősebb hangversenytermeiben bemutatták, a rangos Coolidge-díjjal jutalmazták, és ez megalapozta nemzetközi hírnevét. További jelentős sikert aratott 1937-ben Lysistrata című egy- felvonásos balettjével. Az elismerésnek, de az együttérzésnek, sőt a Lajtha ellen megnyilvánuló hazai bizalmatlanságnak és mellőzöttségnek elítéléseképpen választota meg Lajthát levelező tagjául a Francia Akadémia des Beaux Arts 1955-ben. Lajtha László kilenc szimfóniát, tíz vonósnégyest, zongoraműveket, kórusműveket, filmzenét, vígoperát, két misét, egy Magnificat-ot és három himnuszt komponált. Hangszertörténettel, néptánc-, népzenekutatással, valamint tudományszervezéssel is foglalkozott. és a labdarózsa versenyt itatja sűrű mézzel a nyári délután fülledt melegét. Okos szemű feketerigók ugrálják körül, s ha megmozdul, talpa alatt gyémántokat szikrázik a sercegő homok. Nézi a csendes, tiszta vízben méltóság- teljesen úszkáló halakat. Itt, a kis öbölben szokott fürdeni ő is. Tempózik néhány métert, aztán kijön a partra, megmozgatja tagjait, módszeresen tórnászgat. Napok óta hallja, hogy a túlsó oldalon két lány csivitel, mókázik, hancúrozik a vízben órák hosszat. Most is ott vannak. Elég nagy a távolság, de a víz úgy hozza a hangjukat, mintha erősítőből jönne. Aranyosak, jópofák, kedvesek. Nem trágárkod- kodnak, szabadszájúskodnak, mint — holmi ostoba divatból — a mostani fiatal lányok jelentős része. — „FigyeljF — mondja az egyik. „Ma is itt van az öreg. Biztos megint fog majd kalimpálni." Amcsitrik kíváncsiak. Nekivágnak a víznek, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a túlsó parton fürdőző férfit: Néhány perc alatt átérnek. „Jöttetek megnézni, hogy kalimpálok?" — kérdezte az „Öreg". — Dehogy, csak volt itt tegnap egy döglött hal. Azt hiszem, kárász — mondja kifulladva a korábban érkező, aki szuszog, mint egy kovács- fújtató, de azért látszik rajta, hogy alig bírja visszatartani a nevetését. Aztán kiemelkedik,, a vízből ő is, társa is. Az „Öreg”-nek eláll a lélegzete, mert a lányok deréktól fölfelé meztelenek. De akár alul is azok lehetnének, mert a két átlátszó, jelképes kis háromszög jóformán semmit sem takar. A duzzadó idomokon gyöngyözik a víz, szikrázik a napfény. Az „Öreg" szemét bántja a nagy fényesség. Hamvas párába merül benne a hegyek kékeszöld koszorúja és lent a víz színén a pompázó napszekér. Aztán elúsznak a lányok. „ Tá-gas-tó! Tó-tágas! — kiáltja utánuk egy gerle. Zöld gyík iramlik át az ösvényen. Békák kuruttyolnak boldogan, madarak csivitelnek, kakukk kiabál. Már jóval száz fölött tart. ,,, Na, ne!" — mondja az „Öreg". „Elég lesz már. Azért ennyire bőven ne mérjed!” E stefele, mikor a nádas eldajkálja a piciny szel- lőcskéket, a magányos vanaor is megindul hazafelé. Már tudja, hogy pár nap múlva az istvándi vízimalom táján fog bandukolni. Vagy a Birhón. Az út mentén, ahol kecskék, birkák és tehenek legelésznek, még bóklászik egy kicsit. Szed egy nagy csokor lila virágot. — Örülni fog neki az ,, Öregasszony", gondolja, s a boldogság, mint a tücsökciripelés, összekeveredik az akác, a jázmin és a labdarózsa illatával, és habzón szétárad, szétömlik a mellében. A nagykállói, napkori, kál- lósemjéni, orosi, nagyhalászi Kállay-család tagjai gyakran éltek, laktak Nyíregyházán. Ezúttal csak a millenniumi főispánról, annak két fiáról, unokáiról lesz szó. Az orosi ágból származik Kállay András (1839— 1919), aki már a Nyíregyházára települt megye- székhelyen főispán: elsőként az Alpár tervezte új vármegyeházán, 1889— 1897 között. Előzőleg nem vett részt a közigazgatásban. — Hosszú hazai és külföldi tanulmányok után birtokain gazdálkodott, s váratlanul állítja őt a megye élére Tisza Kálmán miniszter- elnök. Beiktatásakor nemesi bandérium, ötlovas tirpákfogat hozza be Kállayt 1889 nyarán. Ekkor vált szállóigévé nevezetes újságnyilatkozata, mely szerint ő munkás főispánja lesz a kormánynak, de kortese sosem. Hat év múlva egyre többször kerül szembe az új miniszterelnökkel, Bánffy Dezsővel; 1897 áprilisában Kállay lé is mond, s ezt a király hamar tudomásul is veszi. A búcsúkor a törvényhatóság azonban reméli, hogy csak a hivatalát hagyta el, a megye érdekeinek számontartásáról, az ezekért folytatandó harcról azonban nem mondott le. — A széles körű műveltségű férfiú aktív részt vett a városi polgárok társadalmi életében is; felvilágosult szellemével továbbra is biztosította azt a felekezeti békességet, amelyet csak kismértékben kezdett ki a városban a nem sokkal korábban lezajlott, hírhedt tiszaeszlári per. Két • sorozatban publikálta életének „történeteit”: Régi dolgok, újabb idők (1907), ill. Utazás Nyíregyháza körül: hol szekéren, hol gyalog (Í908); több kötetben adta ki társadalompolitikai dolgozatait, felszólalásait, emlékbeszédeit. Különösen figyelemre méltó az a magasröptű Előszó, amelyet 1900-ban, a Borovsz- ky-sorozatban megjelent megyei monográfia ele írt: ezt az alispán a tavaszi közgyűlésen fel is olvasta. Kállay ekkor már régen nincs hivatalban, de itt nagy figyelemmel hallgatták ezt az áttekintést, amely pontos elemzés a megyei úriosztály, a vidéken élő dzsentri patriarchális életvitelének pusztulásáról, hatalmának elmúlásáról, nehézzé vált helyzetéről. Optimistán, him- nikus szavakkal zárja mondanivalóját: „Isten! ki népünket e Haza szent földjére vezérléd és meaengedéd, hogy e nép állami létének ezredévét elérhette és megünnepelhette, tartsd meg e hazát minékünk, magyaroknak, s vedd oltalmadba szűkebb hazánkat, szeretett vármegyénket. Mert amiképpen e nemzet nélkül a haza üres fogalommá válik, úgy varmegyei ős szervezetünk az, amely egyaránt oltalmaz és megvéd hazát és nemzetet.” — Az egykori újságíró szerint „ezt az utolsó, imaszerű szakaszt a közgyűlés állva hallgatta, majd az áhítatot ováció váltotta fel.” A tekintélyes főúrnak népes családjából különösen két fia kapcsolódott Nyíregyházához: András és Miklós. András (1875—1941) a húszas-harmincas években közismert alakja a városnak, főleg furcsa viselkedése, bohém magatartása miatt; pedig ő tanult, művelt ember. Ha valaki elolvassa gazdasági tárgyú cikkeit, képviselői felszólalásait, eszmefuttatásait: felismerheti a témák szakértőjét, alapos ismerőjét. Furcsa kettősség jellemzi: az apjától örökölt szakmai műveltségi igény és a könnyelmű dzsentri magatartás, amely annyira ismerős Jókai, Mikszáth regényeiből.-- Miklós (1887—1967) a lexi- íkoni adattal szemben: Nyír- f egyházán született, alsó gim- 2 náziumi osztályait a helyi / evang. főgimnáziumban végezte. Öregdiákként meleghangú levélben köszöntötte egykori iskoláját, még élő tanárait 1936-ban, a régiek ösz- szejövetelén. — Korán kezdett „írogatni”: 15 éves korában jelent meg romantikus elbeszélése, A szakadék, „Sjenkiewicz nyomán” — megjegyzéssel. Munkatársa Vertse K. Andor folyóiratának, A Hónapnak: itt két tárcája is megjelenik (1912:1. és 3. sz.) — Felsőbb tanulmányai befejezése után egy évtizedig a megye szolgalatéba szegődik — 1919-ig. Akkor visszavonul, s majd 1922-ben lesz Szabolcs főispánja 1929- ig. Ezután a kereskedelmi minisztériumba került államtitkárnak, később majd földművelésügyi miniszter — immár Budapesten. A Bessenyei Kör folyóirata, a Szabolcsi Szemle 1934- ben indult meg. A Kör régebbi elnöke, Kállay Miklós a fővárosból Európai magyarság című üzenetével fordul földijeihez. Epigrammatikus tömörséggel fogalmazza meg jókívánságainak lényegét: Legyünk minél európaibbak, hogy minél magyarabbak lehessünk! Arról van szó, hogy egyszerre lehet és kell azt a két fogalmat valóra váltani, mert csak ebben az esetben kerülhetjük el a lehúzó provincializmus veszélyét éppúgy, mint a nyugatmajmo- lás felszínességét, szólamosságát. (I. évf. 33—34.) Egyre ritkábban jár „itthon”, 1942 márciusától már miniszterelnök. Ezért nevezetes esemény, amikor 1942-ben, húsvét hetében feleségével és fiával, Kristóffal jön Kálló- semjénbe, az akkor beállított nagy teljesítményű, Léi nevű motorvonattal. Térjünk azonban vissza K. Miklós fiatalabb, nyíregyházi „korszakához”. Oldalági rokon Kállay Rudolf (1853— 1920), aki a régi káliéi kórház igazgatója. A század végén Nyíregyházán épül az új megyei kórház: az igazgató is ideköltözik. Itt építteti 1903- ban Bobula János tervei szerint, Kéry József kivitelezésében azt a Dessewffy/ Bessenyei téri kiskastélyszerű emeletes házat, amely később a honvéd kiegészítő parancsnokság székháza — máig. A főorvos leánya, Kállay Ilona (Helén) ebből a 15. sz. házból ment esküvőjére Kállay Miklós szolgabíróval 1914- ben. Ugyancsak itt született első két fiúk is: Kristóf, ’916. dec. 7-én, s az ifj. Miklós,, 1918. dec. 10-én. (Napjainkban a nagykállói körzet országgyűlési képviselője Kállay Kristóf: ennek az ifj. Kállay Miklósnak a fia, tehat a főispán-miniszterelnöknek az unokája.) 1922-ben lesz az ifjú apa szabolcsi főispán: a fiúk is a vármegyeháza jobb szárnyán levő emeleti főispáni lakásban nőnek fel. Onnan járnak iskolába, így a kir. kát. gimnáziumba is, — amíg édesapjuk itt teljesít megyei szolgálatot. Befejezésül utalhatunk arra, hogy ez az elsőszülött K. Kristóf már évtizedek óta a Máltai Lovagrend római központjának egyik vezéregyénisége. Főleg 1988 óta sok híradást olvashattunk róla: nemcsak mint a Magyarországra is kiterjedő máltai segélyszolgálat elősegítőjéről, hanem úgy is, hogy családjának ősi megyéjét, saját szülővárosát jelentős kulturális adományokkal tisztelte meg. Hatalmas, értékes könyvtárat, viselettörténeti, rendjel- és egyéb gyűjteményének átengedésével gazdagította a Jósa András múzeumot. Ott azonban — az eddig már megérkezett és a folyamatban levő szállítmányokat — csakis raktározni tudják: bemutatni, gyakorlatilag hasznosítani nem, hiszen a múzeumban egyáltalában nincs erre hely. — Éppen e cikk írásakor hallottam a hírt, miszerint a belvárosi villalakásban székelő honvédhatóságnak Nyíregyháza város állítólag felajánlja, hogy a megüresedett Damja- nicn-laktanyában helyezkedjenek el sokkal célszerűbb, kényelmesebb körülmények között. Ebben az esetben megnyílna a ritka szerencsés lehetőség, hogy a Bessenyei tér 15. sz. alatt, éppen az eredeti Kállay-házban őrizhetnék e történelmi család emlékét városunkban, s hogy a mai donátor, Kállay Kristóf szülőházában kaphatna elhelyezést rendkívüli értékű gyűjteménye, adománya, amelyet kiállításokon vehetne birtokba a látogató közönség, s a dolgozószobákban tanulmányozhatná a könyveket, iratokat minden tudománvos kutató... A Bessenyei tér 15. sz. ház oszlopos homlokzata AJyállayak Nyíregyházán virág
