Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-11 / 163. szám
1992. júíius 11. Egy boldog ember Tapolcai Zoltán B ecsülettel megvallom, többször udvariatlanul, dühödten vágtam a nemet a kagylóba. Hisz a hétvégi sportügyelet taposómalmába csörrent bele minduntalan a követelőző telefon: ,,Thuróczy Csaba vagyok! Nem tudják még, hogy a Szpari mit játszott?” A Szpari, a nyíregyházi futballcsapat. Amely a határt nem ismerő imádat ellenére, rossznyelvek szerint csak a második a nyíregyházi ügyvéd fontossági listáján. Első a Fradi, harmadik a két fiú, s aztán jön csak a feleség. Ami igaz is meg nem is, szóval... — írja le bátran, hogy egy boldog ember vagyok! Lehet, megszólnak érte, azt mondják, biztos egzisztenciával könnyen beszél, de kérdem én, miért nem örülhet önfeledten az ember, miért kell mindig azt keresni, hogy mibe lehet belekötni! Dr. Thuróczy Csaba most örül, most örülhet. A sport, a foci olyannal kényeztette el, ami nem történik meg mindennap. A Fradi bajnok, a Nyíregyháza újra az első osztályban. De ez csak öröm, s meg nem boldogság. Foghíjas a családi kör. A kisebbik fiú, Szabolcs üzente, hogy még nem tud hazajönni. A nagyobbik, Zoli nagy dilemma előtt áll. A késő esti órán szaladjon-e el arra a találkozóra, ahol rég nem látott barátok gyűlték össze, vágy hallgassa, mit mesél magáról apja, mit nem hallott még, s segítse, hogy mit ne hagyjon ki, ha vall ötvenkét évéről. A feleség, Julcsi is természetesen itt ül. Cseng a telefon, Zoli pattan. A ház urát keresi egy focitárs. Egy ’rendkívüli finanszírozási rendszert talált ki a frissen NB l-es csapatnak. — Csak a fociról beszélhetünk majd? — Nem, de ne lepődjön meg, ha ide térünk vissza. Nemcsak az én életemet határozta meg, hanem a családét is Itt a feleségem. Meg kellett békélnie azzal, hogy egy bohém férje van, aki ha a csapatról van szó, akkor az autójába pattan, s játékosokért bejárja az országot. Ezt tettem, amikor 1976-ban a megyei második osztályban játszó vasutascsapatnál technikai vezető lettem. S tettem, ahogy jutottunk évről évre felfelé, 1980-ra az NB l-be. — Miért nem ,,csináltak” a fiúkból híres focistákat? Az mindent megoldott volna! — A kicsi egészen jól mozgott a,14-es iskola focisulijában. Úttörő olimpiai bajnok lett. Aztán úgy döntött, hogy inkább tanulni akar. — Mint, ahogy akart Thuróczy Csaba is annak idején! — Az egyetemre gondol? Valóban. Öt évet segéd- munkáskodtam, míg elkezdhettem. Debrecenben születtem, Tiszavasváriban nevelkedtem, Tiszalökön jártam gimnáziumba. Itt jött az említett törés, az akkori beiskolázási rend miatt szenvedtem. De 1969 márciusában mégis végeztem. — S mikor fognak a fiúk? — Hogy én erőszakoltam volna-e rájuk a jogi pályát? Lehet! Nagyon koncepciózus, akaratos ember vagyok, ez igaz. A nagy álmom valóban az volt, hogy a két fiú együtt viszi majd a szakmát egy önálló irodában. De ebből, bármennyire fáj, nem lesz semmi. Zoltán kezében az oklevél, de külföldre vágyik, diplomáciai pályára. A kisebbik harmadéves Szegeden, ott, ahol a másik két Thuróczy is végzett, megígérte,' hogy befejezi az egyetemet. De őt pedig p színpad csábítja. — En Önt? — Az a tíz-tizenötezer ember, aki hétvégéről hétvégére kijön majd a stadionba. Mert talán egyetlen öröme ez, ez a csapat, ez a játék. A népszórakoztatás olyan fajtája a foci, amely a munkanapokat meg tudja változtatni. Másképp indul a hétfő, másképp szolnak egymáshoz az emberek. Lehet, hogy nem, hiszik el, de amikor a csapatért lótok-fu- tok, akkor azért a sók ezer emberért csinálom. Mert örömet akarok nekik szerezni, ahogy tőlem telik. Mert ilyen örömök kellenek, mint ahogy a városnak kell egy ilyen csapat, ez teszi városabbá, lakóit polgárabbá. — Volt ez már így korábban is! — Ne hasonlítsa össze a kettőt. Igen, a 76—80-as menetelést én is megszenvedtem. Tettük, ahogy lehetett, SZEKERES TIBOR FELVÉTELE ahogy azt tették az ország más klubjaiban is, gyűjtöttem az ötszáz- ezer forintos ajándékokat a sportrajongó maszekoktól, hogy meg tudjon venni a csapat egy-egy játékost, mert szponzorok nem voltak, a pénz pedig kellett. Csúszott a pénz, hogy a játékos jöjjön, hogy a játékost elengedjék. Jöttek is az eredmények. De két megyei nagyvezető rivalizálásának a kis- vezetők estek áldozatul. Kérem, feltétlen írja le dr. Zilahi József nevét, akit támadhatnak most akárhogy, de én ma is azt vallom, hogy a város sportéletéért nagyon sokat tett. — Mint ahogy maga is, amikor a focisták ügye a nyakába szakadt, amikor bizonyos ügyek miatt többeket letartóztattak 1980 tavaszán. — Mégsem akkor törtem össze, hanem az NB l-es évek végén, amikor a csapat kiesőfélben volt, a bundabotrányok idején. Amikor a veszélyzónába zuhant a Ferencváros is. Visszatértem a munkámhoz, a családomhoz. A feleség szól közbe: — Ha hiányoznak a fiúk, megteszi, hogy reggel autóba ül, irány Szeged, megy Zoliért. Ha egyszer a fejébe vette, hogy hiányzik neki, akkor nem lehet megállítani. Amikor még a kicsi focizott, neki is ott ült minden mecc^r^flK^tjOtt ül minden színházi fellépésén. — Hová rohan?----------------— Hová? Ez nem egy konkrét cél. Nekeiü'í ott' kálf-lptini, ahol történik Válatíii. Ttgy színházi előadásort-jí egy miniszterelnöki látogatáson, megyebeli szoboravatásokon. Ott kell lenni a társaságban, a kapcsolatok rendkívül fontosak. Szeretem az embereket, a barátaimat, s úgy érzem szeretnek ők is, szeretnek velem lenni. Minek nevezzelek? Minya Károly Foglalkozása, munkaköre, beosztása majdnem mindenkinek van. Azon viszont még nyilván nem sokan gondolkodtak el, hogy mennyire fedi a valóságot a munkaköri elnevezés, mennyire tömöríti helyesen mindazt a tennivalót, amit el kell látnia. Csaknem egy éve került a kezembe a Móricz Zsigmond Színház egész évre szóló programfüzete, amiből többek között megtudhatjuk azt, hogy kik azok a dolgozók, akik a háttérmunkát végzik. S ami számunkra itt és most lényeges: a nevek mellett szerepel a munkaköri elnevezés is. Nem a viszonylag közismert foglalkozásnevek kifogásolhatók, mint például a súgó, kellékes vagy hangtechnikus, és nem is a kimondottan szakmán belül ismert, szűk körben használatosak, mint például a zsinórmester, színpadmester, hanem azok okoznak gondot, amelyek a kettő határán vannak. Mint szakkifejezés nyilván helyesnek tűnik, és világos a jelentése a színházi dolgozóknak, egy része viszont közismert. Ez a kettősség jól példázható a nőiszabó tár vezető és a férfiszabó tár vezető beosztásnévvel. Mert mit jelent ez annak, aki kívülálló, először olvassa el ezt a nevet? Olyan tár vezetője az illető (a tár egyébként itt a raktár rövidült alakja), ahol női illetve férfi szabók sorakoznak. Persze, ha egy kicsit elgondolkodunk, azonnal rájövünk, mit is jelent valójában: az illető olyan raktár vezetője, ahol női illetve férfi szabászathoz szükséges kellékeket, sőt minden bizonnyal ruhákat is tárolnak. Nemcsak a Szomszédok HORVÁTH ÁDÁM ÚJRA MOLNÁRT RENDEZ Budapest (MTI-Press) — Az évek során Juli gyermekből nagylány lett, Takács Pista megmutatta, hogy öreg ember nem vén ember, ha nyugdíjas is tud (mert kell) dolgozni, Mágenheim doktor fején kevesebb a hajszál, pedig eredetileg is meglehetősen kopasz volt, és mintha hiába lett volna rendszerváltás: a már kezdetben is vállalkozói alkatú Gábor Gábor stúdiója semmit sem bővült, gazdagodott. Mindenki tudja, aki a fentieket olvasta, hogy a Szomszédokról beszélek, a televíziós regényfolyamról, minden második csütörtökön megjelenő régi ismerőseinkről, mondhatni barátainkról. A telere- gény május elején lépett hatodik esztendejébe. Szülőatyja, jrója, főrendezője Horváth Ádám, és akik nem figyelnek eléggé oda, azt hiszik, hogy ez Horváth Ádám „összes művei”, mert csak a Szomszédok óta figyeltek fel a nevére. Holott éppenséggel ő a Magyar Televíziónak talán a legsokoldalúbb, legtöbb műfajú rendezője. Operát vagy balettet például éppen úgy rendezett, mint vetélkedőt, vagy — s meglehet, ha egyszer élete alkonyán mérleget csinál, erre lesz a legbüszkébb — a rengeteg előkészületet kívánó, 1989. június 16-i Nagy Imre és vértanútársai temetéséről szóló egésznapos riportot is ő irányította. — Ami a Szomszédokat illeti, kezdettől fogva azt mondtam: ez szórakoztatás, nem irodalom, semmiképpen nem művészfilm, a kritikusokat és a közönséget egyaránt arra kértem: ne úgy nezze! Hanem úgy, mint egy szórakoztató történetfolyamot, amely kissé publicisztikus, kissé riportszerű is, hiszen a szereplők napi élete, napi problematikája, napi gondjai és napi örömei — mégha szerzőként én találom is ki őket — lényegében azonosak a nézők nagy többségének mindennapi életével — mondja a rendező. Csak éppen színészek játsszák. És nem is kevesen. A főszereplőkön (Kulka János, Frajt Edit, Ábel Anita, Csűrös Karola, Komlós Juci, Zenthe Ferenc, Ivancsics Ilona, Nem- csák Károly, Fehér Anna, Tro- kán Péter, Koltai János, Bajor Imre, Pásztor Erzsi, Palócz László) kívül eddig több mint ezerötszáz színész fordult meg a sorozatban, vannak köztük állandók, vannak időről időre visszatérők, s vannak, akik csak egyszer vagy kétszer álltak a kamera elé. Az utóbbi időben, úgy érzem, telitalálat volt Raksányi Gellért beállítása. Ugyanilyen telitalálat kezdettől fogva Etus, a nemcsak külsejében, de szellemiségében is örökifjú nagymama. ,,Privát" érdekessége, hogy Horváth Ádám felesége, Csűrös Karola játssza, és hogy az alapmodell, akiről a forgatókönyvíró-rendező ezt a figurát megmintázta: Ádám anyja, a második férje, Sárközi György után Sárközi Mártának nevezett hajdani lapszerkesztő, Márta első férje Horváth Zoltán volt, a kiváló szerkesztő-történész, az ő édesapja pedig — Molnár Ferenc, a Pál utcai fiúk és színpadi remekművek egész sorának halhatatlan írója. — Forgattam már tévéfilmeket nagyapám, Molnár Ferenc műveiből, és legközelebbi televíziós feladatom ismét ez lesz. Az Ibolya, továbbá az Előjáték Lear királyhoz című Molnár-egyfelvonásosokat fogom megrendezni. Ezt a két egyfelvonásost a színházak általában egy harmadikkal, a Marsall-lal közösen szokták színre vinni. A Marsall televíziós változatát én már jóné- hány évvel ezelőtt leforgattam, így aztán nagy ambícióval látok neki a másik két ikerdarab megvalósításához. , — Van már szereposztás? Én például az Ibolyát (annak idején Gaál Franci, Turay Ida, Dómján Edit játszotta, többek között) ma alig tudnám elképzelni mással, mint Eszenyi Enikővel. — Lehet, hogy én is vele képzelem el. A fejemben nagyjából elkészült már a szereposztás, de még nem beszéltem és nem állapodtam meg senkivel, addig tehát nem nyilatkozom róla. — És az említett két Molnár Ferenc egyfelvonásoson, no meg természetesen a Szomszédok soros fejezetein kívül mit várhat még a tv-néző Horváth Ádámtól ebben az esztendőben.? — Elmúltam hatvanéves, most már elég nekem, ha évenkint egy olyan munkát csinálhatok, amely újszerű a számomra. Ebben az évben volt már ilyen: Zorán maga kért fel, hogy a televízió számára én közvetítsem a Metró búcsú-bulit. Horváth Adám rendez MTI-FOTO Tisza-parti beszélgetések Páll Géza IBHB3 zámtalanszor felteszS szük a kérdést, miért van az, hogy alig, vagy egyáltalán nem jut időnk egymásra, s ha így haladunk, még a barátok, ismerősök, rokonok is lassan leszoknak a beszélgetésről. Némaság üli meg a Telkeket, legfeljebb befelé, magunkban beszélgetünk, mondjuk el gondolatainkat, érzéseinket, kételyeinket. De ha netán kihal belőlünk a másik ember iránti érdeklődés, nem válha- tunk-e később közömbössé önmagunk számára is? Ezekről, a meglehet kicsit általánosnak tűnő kérdésekről töprengtem, amkor kezembe került egy nagyon szerény kivitelű, ám annál elgondolkozta- tóbb könyvecske. S ez áll a címlapon: Miklós Elemér: Tisza-parti beszélgetések. A szerző neve sokak számára ismerős lehet, Miklós Elemér Vásárosnaményben él és dolgozik, kis ideje már nyugdíjas, Bereg irodalmi hagyományainak, értékeinek egyik fáradhatatlan kutatója és publikálója. Művelője is az irodalomnak, tanulmányok, kritikai munkák, tárcák, monográfiák szerzője, s évtizedek óta az irodalom élőszavas népszerűsítője, irodalmi rendezvények szervezője és lebonyolítója is. Most egy szerény kötetet tett az olvasó asztalára, Tisza-parti beszélgetések címmel. Sok író, költő, műfordító, művész, irodalomtörténész, professzor, népművelő, kulturális életünk képviselője fordult meg az évek során Vásárosnaményben. Idevonzották őket a mind színvonalasabb beregi ünnepi rendezvények, míg jónéhányan alkotni, pihenni jöttek a Tisza partján lévő pihenő- és alkotóházba. Miklós Elemér senkit nem hagyott ki, hogy faggatóra ne fogja a vendégeket. De az itt élő, vagy innen elszármazott emberekről sem gondolta, hogy már mindent tud róluk. Őket is kifaggatta, nem személyes, vagy irodalmi pikantériákról, pletykákról, hanem, életútjuk fontosabb állomásairól, alkotásról, tájról, emberről, hazáról, népről. Tizenegy hosszabb-rövi- debb beszélgetés kapott helyet a kötetben. Ilyen nevek sorakoznak a kötetben: Antal Miklós, Balázs József, Bállá D. Károly, Fábián Zoltán, Győri László, Kosa Ferenc, Király István, Kovács Levente, Parti Nagy Lajos, Szentmihá- lyi Szabó Péter és Vári Fábián László. Közismert írók, költők mint Balázs József, Szentmihályi Szabó Péter és mások, az irodalomtörténet olyan neves művelője, mint Király István, vagy a filmrendező Kosa Ferenc. Saját munkásságukról, gondjaikról, a nemzet megújulásáról is beszélnek a kötetben szereplők. De szólnak Beregről is, az itt élt, vagy élő emberekről, akikben évszázadok óta erősen munkál a szándék, hogy a természeti, társadalmi, földrajzi adottságok öröklött korlátáiból kitörjenek. (A kötetet a Vásárosnamé- nyi Városi Könyvtár adta ki, készült az önkormányzati hivatal nyomdaüzeméberr.) 10! 51 %eíet-LMagyar ország hétvégi nutfékjete
