Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)

1992-07-04 / 157. szám

Tmm kérdések Józanul a kábulatról Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Ha nyár, akkor idegenforgalom. Annak minden örömével és bosszúságával. Ilyenkor országok mozdulnak meg, sokan ezért is nevezik az idegenforgalmat újkori nép- vándorlásnak. Kellemes do­log új emberekkel és hely­zetekkel találkozni, hiszen nemcsak a testnek, hanem a léleknek is szüksége van a felfrissülésre. A könnyű ismeretség köny- nyen kellemetlen (olykor tragi­kus) helyzetbe is sodorhatja az embert. Ezért talán nem felesleges, ha egy olyan prob­lémáról beszélünk, amelyik elsősorban az idegenforga­lomnak köszönhetően került a figyelem középpontjába. Tóth Ibolya, az ÁNTSZ Me­gyei Tisztifőorvosi Hivatalának a munkatársa a közelmúltban a Népjóléti Minisztérium szer­vezésében megrendezett ta­nácskozáson vett részt, ame­lyen arról volt szó, milyen lé­pések szükségesek ahhoz, nogy Magyarországon ne ke­rüljön sor a kábítószerek tö­meges elterjedésére és fo­gyasztására. • Miért éppen most rendez­ték ezt a tanácskozást? — Dr. Juan Callejas, drog­prevencióval foglalkozó ame­rikai szakember fogalmazta meg ezt a legpontosabban. Arról beszélt, hogy Magyar- ország sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint az USA vagy a fejlett országok voltak évekkel ezelőtt, mert ott akkor kellett a kábítószerfogyasz­tással, és mindazzal a problé­makörrel szembenézni, ami­kor már kiterjedt volt a külön­féle drogok fogyasztása. Ez­zel szemben Magyarország jelenleg elsősorban a megelő­zésre, a prevencióra koncent­rálhat. Olcsóbb, hatékonyabb és eredményesebb is, mint amikor már a kialakult szoká­sokat kell megváltoztatni. • Kik vettek részt a tanács­kozáson? — A Népjóléti Minisztérium szakemberei, a Kábítószer Tárcaközi, Bizottság titkára, pedagógusok, rendőrök, jo­gászok, szociális munkások, pszichológusok, pszichiáte­rek. Ott volt a Magyarorszá­gon működő hat drogambu­lancia vezetője is, és termé­szetesen a tisztiorvosi hálózat megyei munkatársai. • Mi a helyzet a magyaror­szági kábítószerfogyasztás­sal? Egyáltalán: vannak megbízható adataink arról, hány embert érint ez egé­szen közelről? — Hazánkban a Magyar Narkológiai Társaság adatai szerint 27—30 ezerre tehető a kábítószert élvezők száma. Egyes szakemberek ennek a kétszeresét sem tartják kizárt­nak. A leginkább érintett kor­osztály a 12—17 éves. Az utóbbi évtizedekben jelentő­sen megváltozott a pubertás­kor személyiségérési harmó­niája. A serdülés folyamata időben elhúzódó lett, és krí­zisszerűvé vált. Ezt a de­presszió, az agresszivitás, a pozitív példaképek hiánya, vagy az azonosulási képtelen­ség jellemzi. Mindezeken felül a legnagyobb probléma a sokszor áthidalhatatlannak látszó ellentmondás és távol­ság a serdülő és a felnőtt ko­rosztály között, az élet értel­mét, célját, értékrendjét ille­tően. Az értékelések szerint ez a negatív világjelenség a serdülők harmonikus személyiségfejlődésé­hez szükséges négy alapvető feltétel válsá­gából adódik: család, iskola, hit, egészség. Ezek a tényezők ve­zetnek a fiatalok alko­hol-, kábítószer-, és gyógyszerfogyasztá­sához, és serkentik a bűnözést, az öngyil­kosságot is. • A különféle szerek használatának válfajai közül mindig és min­denütt a legális, az úgynevezett élvezeti szerek használata volt a leggyakoribb. Ilyen az alkohol, a koffein, vagy a nikotin; e ké­miai anyagok a szerve­zet és az agy működé­sét is befolyásolva kel­lemes érzéseket válta­nak ki a fogyasztók­ban, így sokmillió ha­zánkfiában is. Szintén legális szer az összes nyugtató és altató, melyeket riasztó méretekben használ felnőtt lakosságunk: az alta­tó egy típusát beszedve pél­dául évente harminckét ton­nányi hatóanyagot nyelünk el! Mi erről a véleménye? — Legtöbbünknek mégis az az érzése, mintha bőven ele­get tudna a különféle szerek­ről. A fejünket sohasem az al­kohol és a dohányzás okozta tömeges többlethalálozás számadatai hallatán veszítjük el. Ezek mellett szótlanul megy el sok ember, noha évente egy-egy kisebb város lélekszáma hal ki a legális szerek fogyasztása és a füg­gőségek miatt. Drogfogyasz­tás alatt csupán az illegális szerek illegális használatát szokás érteni, megfeledkez­vén a normális szerfogyasz­tók légióiról. 1 • Gyakran elhangzik a kér­dés, hogyan lehet felismerni a kábítószerfogyasztást? — Nagyon egyszerűen, de csak akkor, ha tudjuk, hogy mit keressünk. És ami még lényegesebb: ha képesek va'l gyünk arra, hogy elég jóban legyünk az illetővel, hogy kér­déseket tehessünk fel neki, és azokra válaszokat is kapjunk. Az aggodalmat a serdülő szo­kásainak, életmódjának meg­változása keltheti fel a legin­kább; .csupa olyasmi tehát, ami serdülőkorban drogfo­gyasztás nélkül is megesik. Vannak biztos jelek is. Ilyen jel, ha különféle szerek, po­rok, tabletták, ampullák tűn­nek fel a gyermek környezeté­ben, ha drogok előállítására vagy használatára szolgáló segédeszközök bukkannak fel. • Mit mondhatunk a megyei helyzetről? —- Pontos számadatok nin­csenek, de a becsléssel is na­gyon óvatosan kell bánni, hi­szen megyénkben nem műkö­dik drogambulancia, ezért hiányzik az adatbázis is. Ter­mészetesen itt is felbukkan­nak kábítószerfogyasztók, de nagyon gyakran véletlenül szereznek tudomást róluk, A kórházi ápolás során derül ki, vagy a rendőrség deríti fel, a pedagógusok falainak néhány kábítószerező gyereket. Több intézményben tájékozódtam, amikor-erre a beszélgetésre készültem, de azt tapasztal­tam, kiögy nagy az információ- hiány- in‘ 0 Tudom, hogy naiv a kér­dés: kinek az ügye a kábító­szerfogyasztás elleni küzde­lem? — Mindenkié. A családé, az iskoláé, a társadalomé. Fon­tos feladatok hárulnak az egészségügyre, az önkor­mányzatokra, a különböző országos szintű intézmények­re, a kormányra. • Ha jól értem, a kábító­szerellenes program első­sorban a megelőzésre, a fel­világosításra helyezi a hang­súlyt. Van erre pénz? — A megelőzési programra központilag kell forrást bizto­sítani. Első lépésként propa­gandaanyagokat kapnak a megyék. Meg kell nyerni a tö­megtájékoztatást az ügy szá­mára, hiszen lehetőleg min­den emberhez el kell jutni. A felvilágosítást az eddigieknél is hatékonyabban be kell épí­teni az iskolai tantervekbe. A közeljövőben várható a megyei megelőzési munka- csoport megalakulása, amely­ek az lesz a feladata, hogy B<iltew?pezze a jelenlegi hely­zetet,,mert információk nélkül a további tervezés lehetetlen. Kiemelten kell foglalkozni a határmenti településekkel, mert Magyarország tranzitút­vonallá vált. Különös figyelmet érdemelnek a nagyobb váro­sok, az oktatási intézmények, a nevelőotthonok. A TARTALOMBÓL: • Apuka, férj, szerető • Kortárs osztrákok • Hányszor támadt tenfiad... nyírbátori allot ófiáz és képzőművész stú- (Jt dió bosszú éveken át a grafika és afesté- y-\^ szét műfajában nyújtott ismereteket. Az évenként megrendezett nyári aCkotóteCepeken se­gítette az alkotói fejtődés, feCtöitődés folyamatát. 1983-tólfoglalkozik.a tűzzománetecbnikával. A műfaj ipari hátteret igénylő, művészettörténeti ismereteket feltételező, rajzolói-festői komplex művészi tevékenység. TL műfajban eddig elért egyéni és közösségi munka színvonalának, elismerése az, hogy a Ma­gyar Művelődési Intézettel a Stúdió az amatőr zománcművészet országos központja. A z otthon nyaralás szépsége Már benne vagyunk a nyári szabadságolásban. Érezni le­het ezt a munkahelyeken (el­kezdődött a nagy általános helyettesítés), az utcán mint­ha kevesebb volna a pirosnál a kocsisor és csendesek az iskolák, hazamentek a diákok. Mondja ismerősöm: praktikus okok miatt most úgy döntöt­tek, hogy itthon maradnak, itt­hon pihennek, ^iyytrivég úgy sem csináltak'. Mondja méq, hogy érzése szerint sok elő­nye van 'erjrjgk: a pjegszokott környez C-l,a fáfrlúl f&ö/tefte- t'eiek és á Többi és a többi. Hát persze! Az ember úgy ’igyekszik ■ megmagyarázni önmagának a- körülményeket, hogy hihető legyen. Most mondaná azt, hogy méregdrá­ga az élet, 5—6 ezer csak benzinre kell, míg elér az üdü­lőig, ahol a félpanzió is súlyos ezresekbe kerül, s akkor még legalább annyit tenni keli a pénztárcába a „kiegészítők­re”. Ez most így kicsit problé­más, meg különben is: érik a meggy a fán, szedni kell na­ponta, leadni az átvevőnél, amíg veszik. Aztán ilyen szá­razságban locsolni is többször kell, a garázs meg úszik, a la­kásban is rendet kellene tenni. Mindez így igaz. Ráadásul ember manapság százszoro­sán meggondolja, minek vág­jon neki, még az üdülés tekin­tetében is. Nosztalgiázhatnánk persze, hogy miként volt ez néhány éve, amikor az ember után hajigátták a beutalót a szak- szervezetnél:. Volt,, akinek: Imég a saját'hozzájárulást is ’ odaadták segélyként, csak­hogy menjen el, az utazáshoz meg ott volt az évi egyszeri féláru. Persze ez sem igaz így, hiszen, ha nem is beszél­tünk róla, mindenki tudta, hogy a jobb helyekre törzs­vendégek voltak, egyesek minta holt lelkek, visszajártak ugyanoda, hogy kilegyen a kartyaparti, s hogy a hölgyek bemutathassák az elmúlt év új ruhaszerzeményeit. A takarí­tónő, meg a másfajta kisem­ber akkor sem igen kacérko­dott a Balaton déli partjával, vagy a magaslati levegővel, neki akkor sem tellett rá. Vagy többen úgy voltak, mint az a tsz-tag, akit beerőszakoltak ugyan egy üdülőbe a Nagyer­dőn, hogy aztán ő néhány tár­sával az üdülőből kiszökjön nádat vágni, mert az a sem­mittevés ott az üdülőben Isten ellen való vétek. Most meg csak olvassuk a lapokban — se hossza, se vége — a szabad beutalókat, amelyek a kutyának se kelle­nek, pedig - nem mindegyik méregdrága. Csakhogy ez a nemméregdrága is eléggé drága mostanság a családok többségének, a munkanélkü­liekről nem is beszélve. Tud­tuk, nem rejtették véka alá még a hatalomra törő pártok sem két éve, hogy a társadal­mi berendezkedés változásá­hoz, meg ahhoz a sokat emle­getett piacgazdasághoz bi­zony-bizony összébb kell húz­ni a nadrágszíjat, talán még új lyukakat is kell rá ütni. Hát ez a vártnál is jobban sikeredett, s most megfigyelhető, hogy milyen nehezen élik meg em­berek, családok a rádöbbe- nést erre az áldozatra. Vannak, s nem is olyan ke­vesen, akiknek az „átállás” fényesen, vagy legalábbis igen jól sikerül, s ők sok min­dent megengedhetnek ma­guknak. (Igen, vannak közöt­tük hatalomátmentők, de olya­nok is, akik az ,,átkosban” szedték meg magukat csen­desen, s most legalizálják a korábbi hatalom árnyékában lefölözött vagyonukat,) ■ Ők szép hangzású távoli szige­tekre mennek, vagy legalább is egy párizsi útra, mert most ez a sikkes, s ők ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartják, hiszen — ugyebár — nálunk már kapitalizmus van, s illetlen rákérdezni, kinek, mi­ből telik erre, meg arra. Ne kalandozzunk ilyen távo­li vizekre, hiszen most azokról van szó, akik otthon nyaral­nak. Ha néhány bekezdéssel előbb úgy tűnt, a családi fé­szek közelében maradók mind elesettek, leszegényed­tek, akkor pontosítani kell: akadnak jócskán, akik ki tud­nák szorítani a külföldi útra, az elegáns helyekre valót, de nem teszik. Fárasztónak tart­ják, s a körülöttünk zajló bé- kétlen helyzetben veszélyes­nek is a görög, vagy olasz utat, hogy a jugoszláv tenger­partról már ne is beszéljünk. Talán túlságosan is elfáradtak az elmúlt egy-két évben az ilyen hosszú úthoz, most való- , ban pihenni szeretnének. Leg- , feljebb kiruccannak a Tisza- partra, elmennek egy-két me­gyebeli strandra, meglátogat­ják a vidéki sógorukat, aztán — mint már említettem — el­végzik a ház körül a legfonto­sabb teendőket, ami ev köz­ben mindig csak maradt, ké­sőbbre. Persze, hogy jobb volna, ha minden család megengedhet­né már magának a költsége­sebb pihenést, de ennek még nem jött el az ideje. Vannak, akik állítják, nem is jön el. Aki nem ilyen kishitű, az tudja, hogy egyszer csak eljut a gaz­daság a felszállóághoz, és si­kerül megregulázni az inflá­ciót, s ami ma még álom sok ezer családnak, az néhány éven belül elérhető valóság is lehet. S aki nem csupán vára­kozik erre, hanem minden kis lehetőséget megragad a saját felemelkedésére, talán nem hiába teszi. Sylvie Laroche: Női portré

Next

/
Oldalképek
Tartalom