Kelet-Magyarország, 1992. július (52. évfolyam, 154-180. szám)
1992-07-21 / 171. szám
1992. július 21. HATTER Kelet-Magyarország 3 A csúcs még várat magára, de a látogatottság július első hetében már érezhetően nőtt a sóstói kempingben. Az ország e keleti csücskében pihenni vágyók zömét lengyel, holland és német turisták alkotják. BALÁZS ATTILA FELVÉTELE HA A BETEG VIDÉKI Felújítják a fehérgyarmati és vásárosnaményi kórházat Budapest (ISB — Ráthy) — Az önkormányzati tulajdonban lévő hazai kórházak háromszor rosszabb műszaki feltételek között gyógyítanak, mint a fejlett or- szágokbeli hasonló intézmények — állapította meg a napokban nyilvánosságra hozott, a kormány és a népjóléti tárca megrendelésére készített jelentés. Az orvosokból és gazdasági szakemberekből álló úgynevezett rekonstrukciós bizottságot a hazai fekvőbetegintézmények — kórházak, klinikák — különböző szempontú vizsgálatával bízták meg, s az erről készült jelentési sajtótájékoztatón ismertették. Agyak és igények A fő megállapítások között elhangzott az is, hogy a magyar egészségügyi dolgozók a fejlett országokbeli társaikhoz képest tizedannyi bérért végzik a munkájukat, s a hazai önkormányzati tulajdonban lévő kórházak rekonstrukciójához összesen 87 milliárd forintra van szükség. A Horváth Ottó győri főorvos által vezetett rekonstrukciós bizottságot tavaly ősszel a teljes magyar fekvőbeteg-ellátás műszaki és szellemi szempontú vizsgálatával bízták meg, s mára a 160 idetartozó intézmény közül 121 önkormányzati kézben lévő kórházat mértek fel. A munkát öt csoport végezte, s tagjai a Világbank segítségével a helyszínen alkottak képet az intézmények állapotáról. A felmérés során egyértelműen kiderült, hogy hazánkban nem kell egyetlen kórházat sem bezárni, igaz, nincs szükség új fekvő betegeket ellátó intézmény építésére sem. További megállapítás, hogy a jelenleg rendelkezésre álló 100 ezer kórházi ágyból kb. 20 ezerre nincs igény. (A gyermekgyógyászati, szülészeti és fertőző osztályokon lévő ágyak kihasználtsága átlagosan ötven százalék körül mozog, ám a „felesleges” ágyhe- lyeket nem akarják megszüntetni, csupán más, például szociális célokra fogják felhasználni.) A legnagyobb probléma abból „ adódik, hogy . a kórházaknak nincs pénzük az épületek karbantartására és felújítására, s nagyon sok esetben nincs lehetőségük a műszerek, gyógyító berendezések cseréjére sem. A műszerek 38 százaléka tíz évnél idősebb, s az amortizációs időszakot figyelembe véve már nincs könyv szerinti értékük. A hazai betegellátásra jellemző az is, hogy míg Budapesten egy kórházban több computer-to mográf is van, addig Észak-Magyarországon egyetlen ilyen, a röntgen- vizsgálatok elvégzését segítő, csúcstechnológia alapján készült berendezés sincs. Korszerűbb műszereket Éppen ezért a most elvégzett országos vizsgálat alapján elkészült és a kormánynak átadott rekonstrukciós terven többek között az ellátás területi egyenetlenségének a megszüntetése és a kórházak műszaki fejlesztése is szerepel. A dokumentum tételesen felsorolja a következő négy évben a kórházak fejlesztéséhez és szinten tartásához szükséges összegeket is: ezek szerint jövőre 10,5 milliárd forintot javasolnak költeni erre, míg '94-ben 11,6, '95-ben 14,4, '96-ban pedig 13,1 milliár- dot szánnak a rekonstrukciókra. (Ebben az évben az állami költségvetésben 7,2 milliárdot különítettek el e célokra.) További fejlesztések Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 6 önkormányzati tulajdonban lévő kórház működik. Ezek közül a Nyíregyházán található kórház a legkorszerűbb, sőt Horváth Ottó szerint ez az intézmény több szempontból az európai normáknak is megfelel. Ebben a kórházban jelenleg is végeznek rekonstrukciós munkákat, s várható, hogy a teljes felújításhoz szükséges, de ma még hiányzó 1,4 milliárd forintot is megkapja az intézmény a költségvetéstől. A megye általában ellátottnak mondható, ám a kisebb városi kórházak állapota már kívánnivalót hagy maga után. A kisvárdai kórházat napjainkban újítják fel, s '95-ben valószínűleg hozzákezdenek vásárosnaményi és fehérgyarmati intézmények 456,8 illetve 600 milliós rekonstrukciójához. Annál is inkább, mivel a tervek szerint ezekre a kórházakra is szükség van, s a jövőben a népjóléti tárca már nem a megyei kórházak fejlesztését szorgalmazza, hanem a kisebb intézmények minőségi javulását ösztönzi. Dohánybemutató Ófehértón Ófehértó (KM) — Ófe- hértóra, a helyi művelődési házba várják július 22-én 11 órára a dohánytermesztő szakembereket, valamint a megyei Agrárkamara dohánytermesztői tagozatának tagjait. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat és az Egri Dohánygyár Kft. idén mintafarmot létesített a községben, ahol a kisüzemi méretekben használható korszerű gépekkel, különböző fajták felhasználásával folyik a termelés, azzal a céllal, hogy mint ez alkalommal is, bemutatható legyen a szakma számára. A tanácskozáson, mely a dohányföldön folytatódik, részt vesz az évek óta rendszeres tanácsadást végző világcég, a Philip Morris szakembere is. a fasorból és sokáig néz az autó után. Nem ugat, nem fut utána, csak szomorú, szinte lemondó szemekkel nézi, hogy az autó nem állt meg és nem jött a gazdi, aki egyszer kitette egy kis futkározásra, és ottfelejtette. A háziasított állatok hiszékenységébe nem fér bele a becsapás, a félrevekés, boldogabb jövő egyetlen útjának kijelölni. A háziállatok a gazdáiknak kiszolgáltatottak, hiszen tőlük kapják az ételt, a vizet, a gyógyítást, a védelmet. De az elesettség, védtelenség könyörtelen kihasználói ugyanannak az emberiségnek az egyedei, akik fátyolos szemekkel hallgatják Bach H-moll miséjét, akik felépítették a templomokat, a kórházakat embernek és állatnak, és akik csendes temetőkben megilletődve áldoznak a halottak emléke előtt. Az élő és az élettelen természet védelme, a másság elismerése, a Földön kívüli élet felkutatására tett kísérletek idején talán az ilyen feledékeny gazdik és hasonló ér- zelemvilágúak kihullanak az idő rostáján és elfelejtődnek, mintha sosem lettek volna. Mert azokat a szomorú, hű kutyaszemeket nem lehet elfelejteni. Tárca ■■■■kmsbí elvidéken, a Krasz- f-j-* nahorkán lévő And- ÍL rássy-mauzóleum parkjában van egy tacskó kutyának a bronzszobra. Kőtalapzatán a felírás: Traue um traue, vagyis hűségért hűség, hirdeti az állat és az ember egymáshoz való érzelmi kötődését, ami a mindennapok haszonelvűsé- gén túlmutat. Racionális világszemlélettel először lekicsinyelni, majd tagadni kezdtük ezeket az érzéseket, és ha valakinél ezt láttuk, sajnálkozva lemosolyogtuk az illetőt. Sokan nem tudták megérteni azt az idős parasztembert, aki az öreg kutyáját, amely már házőrzésre is haszontalan volt, etette ahelyett, hogy fejbe ütötte volna. Az öreg juhászt is, aki síremléket állított kedvenc kutyájának, csak az állatbarátok értik meg. Néhány hete feltűnt nekünk, hogy az egyik községünk határában az autóval áthaladva, mindig az út azonos pontján egy kutya fut elő zetés, az ámítás fogalma, a gazdiról való rosszakarat fel- tételezése. A büntetést, a fenyítést ismeri, talán el is fogadja, hiszen azzal a dolog rendeződik és utána helyre áll a világ egyensúlya. Az állatok nem tudják, hogy az ember a tulajdonosa egyedül a legnagyobb fegyvernek, az aljasságnak, amellyel minden testi-lelki pusztítást meg lehet ideologi- zálni, azt esetleg pont a béSzőke 'Judit ár, hogy a Hőmérő mintájára nem lehet egy országot egyszerre bemérni. Most, amikor az össztűz felváltva zúdult hol Hankissra, hol Gombárra, amikor egyszer a miniszterelnök szerváit, másszor Göncz Árpádnak jött be egy ász, az Alkotmánybíróság kétütős játékáról nem is beszélve, kíváncsi lettem t volna, hogyan oszlik meg a ,,wimbledoni szurkolósereg", azaz a magyar közvélemény. Én a legjobban a két áldozatot sajnáltam és tiszteltem is egyben. Különösen már akkor, amikor odakerültek a törvények támasza nélküli médiához. Valahogy sejthető volt, hogy nem jönnek, nem jöhetnek ki a húsdarálóból ép bőrrel. Azokat a szerepeket nem nekik írták, inkább írták volna ők maguk tovább remek tanulmányaikat, cikkeiket. De már késő, most megeszik őket a piranhák. Ez egy, a pontylazacok családjához tartozó pusztán 30 centinyi dél-amerikai halfajta. Szájukban késéles fogak. Mivel még a folyón átúszó állatokat is megtámadják, ezért a pásztorok egy-két kiválasztott jószág testén vérző s'e- bet ejtenek, majd behajtják őket a vízbe. Amíg a piranhák elbánnak velük, addig a többieket sebesen átúsztatják. Az áldozatnak kiválasztott bűnbakokat beletaszították a már nem békalencsés, időnként vihardúlta társadalmi lolyóba. Hátha segít a pillanatnyi uborkaszezon, a fáradtságot, feszültséget az idegekből kimosó nyári nap, hogy amikor újra elkezdődik majd a meccs, minél gyorsabban megszülessen a médiatörvény. Melyet nyilván akar a miniszterelnök is, hiszen ha más nem, a nyugati ,,buda- pestoiógusok” véleménye csak számít! Még akkor is, ha a törvénykezés-vitatkozás bizonyára egy kicsit to- vább fog tartani, mint a piranhák vacsorája. K Médiavita II. Kovács Éva m rendezvény a hét végéig tart, akkorra várják Antall József miniszterelnököt. Készülnek erre a szakácsok is — marhapörköltet főznek — hallom a televízióban, s alig akarok hinni a fülemnek. Lehet persze az is, hogy csak nekem tűnt fel a dolog, de úgy gondolom, felesleges az efféle csipkelődés, bökdösődés, bosszantás. Igaz, az emberek java részét hidegen hagyja a médiaelnökök körüli vita, a döntő többséget nem az illetők körül kialakult purparlé, sokkal inkább az foglalkoztatja, miből tesznek ebédet a családi asztalra. A megélhetés a gondjuk, nem pedig az, Nahlik Gábor vagy Han- kiss lesz-e az igazi... Mondom, a többség többnyire közömbös, de a szakma közel sem az. Az újságíró-társadalom alaposan megosztott, ki-ki vérmérséklete, pártállása szerint mond a témáról véleményt. Fölöslegesen piszkálódni, apró tüskéket ejteni azonban akkor sem volna szabad. Mint az élet oly sok területén, ezen a téren is jobb lenne, többre vinne a békesség. A többit meg döntsék el azok, akikre tartozik...! S ha persze a miniszterelnök döntése valakinek esetleg nem tetszik, nevét azért még nem feltétlenül fontos cinikus hangon a marha- pörkölttel egy füst alatt említeni. Kommentár HIDEG VÍZ Máthé Csaba F ullasztó hőségben valóban a legjobbkor jöhet egy pohár hideg víz, de a köznyelvben mégis mást jelent az, amire azt mondjuk: hideg vizet ihatunk rá. Még egy lemondó legyintés is dukál utána, ezzel is jelezhetjük, már semmi remény. Hasonló helyzetben lehet a nyári szabadságolások kellős közepén a megyében az egyik takarékszövetkezet és két városi önkormányzat. Hideg vizet ihatnak több millió forintos betétjükre. Egyikük a közelmúltban csődött jelentett budapesti banknál helyezte el forrásának egy részét. A két önkormányzat a gávavencsellői takarék- szövetkezethez vitte a pénzt, amelyért igen kecsegtető kamatot remélt. Hármójuk szorult helyzetben a lehetséges felszámolástól sem remélhetnek parázs pénzt, hiszen ők nem a hitelezői sor elején várják vissza betéteiket. Emberi mulasztások sorozata vezetett odáig, hogy korábban a gávavencsellői takarékszövetkezet, majd három budapesti bank is csődöt jelentett. Az egyéni és társas vállalkozók, vállalatok ugyanúgy szeretnének hozzájutni pénzükhöz, mint az említett takarékszövetkezet és a két városi önkormányzat. Előbbiek a saját pénzüket, utóbbiak idegen forrást kockáztattak éppen azért, hogy betéteseiknek kamatot tudjanak fizetni, illetve az önkormányzatok a saját településük fejlődéséhez nyújtsanak többletpénzt. A milliók bent ragadtak, a várakozás a tartalékokat emészti fel, amely után csak egy marad: a hosszas magyarázkodás. Nézó-(0) Médiavita I.
