Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-19 / 144. szám
W 2. június 1% péntek HATTER Kicsi falu nagy ünnepe Szabolcsi készülődés araksó Erzsébet Szabolcs (KM) — Egy /öngyszem a Tisza öleiéiben Szabolcs község, íratlan történelmi értékei- sl, a sok évszázados temp- mmal, a kúriával, és az rszágos hírű földvárával, lelynek tetejéről messzi mákra száll a tekintet, a »lyót kísérő zöld sávra, hát- írben Tokaj szőlőhegyével, ompás klíma, pihentető, telid nyugalom. Ám mostanában felgyorsul z élettempója, hiszen nagy nnep előtt áll a kicsi falu: nius 27-én országos ünnepig lesz itt, a Szabolcsi Zsinat - az első, ismert dátumú és elyszínű országgyűlés — (X)., valamint I. László kirá- unk szentté avatásának 800. vfordulója alkalmából. mmár önállóan Lakatos Dénes polgár- lestert arra kértük, mutassa e olvasóinknak az országos figyelem középpontjába kerülő községet, és tájékoztasson, hogyan készülnek a jeles napra. Szabolcs a társközségi mostohatestvér hátrányos helyzetéből kiszabadulva immár önállóan alakíthatja életét. A megélhetés itt a legfőbb gond, munkaalkalom híján, a tsz a tímáriaké, ipartelepítésről egyelőre nincs konkrét elképzelés, hiszen még a környékbeli varrodák is nehézségekkel küzdenek. A polgármester szerint az eléggé elöregedett faluban legelőbb a népesség számának növekedését kellene elérni, úgy, hogy növekedjék a falunak a fiatalokat itt megtartó ereje. Főként a gazdálkodás és az idegenforgalom fejlesztése hozhat változásokat. Különösen nagy fantáziát ez utóbbiban látnak a település vezetői: az idegenforgalom fejlesztéséhez adott a község magaslati fekvése, a panoráma, a sóstóival megegyező minőségű melegvíz-forrása, amit jobban ki lehet használni. Néhány merészebb kezdeményezésre volna szükség, hogy az idegenforgalmi vállalkozások meginduljanak. Sokan érdeklődnek az elhagyott lakások iránt, lennénék, akik hétvégi házat itt vásárolnának, de amint megtudják, nincs telefon, máris odébbállnak. Azután vissza kellene hozni a Tímárba telepített iskolának legalább az alsó tagozatát, azzal együtt az értelmiségiek száma is növekedne. Lesz telefon Megcsinosodik, és valamelyest gazdagodik is a község a nagy rendezvény napjára. Nincs még a köztudatban, hogy a községben immár van egy közvetlenül hívható telefon — a polgármesteri hivatalnak adtak egy nyíregyházi számot —, és remélhetően a község szívében elhelyezett nyilvános fülke is crossbar készüléket kap. Pályázaton nyert pénzből új utakat készítettek, ezzel a falu fele úthálózatát korszerűsítették a leglátogatottabb helyeken. Elkészült a sok tiszai település által óhajtott kikötő, így a közlekedés azzal is javul, hogy a falu a személyforgalom számára vízi úton is elérhető, létrejöhet az összeköttetés a szomszédos Borsoddal. Ebben azért is van fantázia, mert az expóra nagy idegenforgalmi terveik vannak a Tokaj-Sárospatak-Szabolcs háromszög bekapcsolásával. Az autós utasok új parkolóhelyeket találnak majd a faluban, és megszépülve fogadja a látogatókat a XI-XII. századi templom és a Mudrány-kúria. A nagy vonzerő, a földvár, ami miatt az ország minden részéből és külföldről is a turisták ezrei zarándokolnak a faluba, viszonylag biztonságosan körbejárható, gerincén fűbeton burkolatos járdával, tetejére most már a templom északi oldalánál is új lépcső vezet. Előzetes tájékoztatás Mivel négy-ötezer vendég érkezésével és a településen élők másutt lakó hozzátartozóinak nagy arányú megjelenésével számolnak, igen fontosnak tartja a település irányítója, hogy a falu lakossága a rendezvény rangjához illően felkészült legyen a fogadásukra, s ha szükséges, számukra messzemenően segítséget tudjanak nyújtani. Ennek érdekében a szabolcsi lakosok számára nyilvános előzetes tájékoztatókat tartottak. Tanárképzőnk tudásmutatói Nyíregyháza (KM — K. J.)- A nyíregyházi Bessenyei íyörgy Tanárképző Főiskola íz évi, tanévzáró és diplomaosztó ünnepi tanácsülésének észtvevői a hagyományos •úcsúbeszéden kívül egy új nűfajjal imerkedhettek meg. tz intézmény főtitkára igen- sak beszédes számok tükré- ien tekintett vissza a lezárult évre. A most végzettek szakonkénti számadatain kívül elhangzott: megyénk felsőoktatási intézménye fennállásának harminc éve alatt két „Kőszegnyi” népességű diplomást bocsátott ki kapuin, 18 583 óvónőt, tanítót, tanárt. A 277 főállású oktató az elmúlt tanévben 1 508 600 órát tartott (!), a hallgatókat pedig a vizsgaidőszakokban 30 600 számadási kötelezettség nyomasztotta. Örvendetesen megnőtt a tudományos kutatások száma. Mintegy 300 témán dolgoztak vagy munkálkodnak, a különböző publikációk száma 800. Megjelent a Tudományos Közlemények három kötete, és a főiskola több, rangos konferenciát, nemzetközi tanácskozást fogadott házigazdaként A kandidátusok száma hat fővel gyarapodott, doktorátussal 125-en rendelkeznek. A változó igényekhez igazodva, átformálták a tanszéki struktúrát. Létrehozták az ukrán-ruszin, a közgazdasági és a filozófia tanszékeket, folynak a munkálatai az olasz és környezetvédelmi. tanszék kialakításának. Új, mintegy 4,5 millió márkás berendezéssel gyarapodott a megyei Jósa András kórház. A megyei önkormányzat költségvetési pénzéből vásárolt Siemens lineáris gyorsító és a hozzá kapcsolódó számítógépes rendszer a daganatos megbetegedések sugárkezelésére nyújt lehetőséget Képeinken a lineáris gyorsító valamint a besugárzástervező munkahely, ahol az orvosok munkáját segítő fizikusok kapnak majd helyet. Az üzembehelyezést a Siemens szakemberei a hónap végére befejezik, a gyógyítómunka megkezdése azonban még egyelőre kérdéses Balázs AmxFEtvfrau tárca ■ yr edvenc lapjaim — merthogy nekem egyszerre több is van — I V szalaghirdetésben teszik fel laponként a kérdést: „Lehet-e élni nélküle?’. Aztán meg is adják rögvest a /álaszt: „Élmény vele élnF. Mielőtt bárkinek is kiszúrná az oldalát a kíváncsiság, elárulom: ami nélkül nem lehet élni, s amivel élmény élni, az nem más, mint sgy valóban mesésen szép nyugati autó 'a márkanév közlése ingyenreklám volna.) Magamba roskadva tűnődöm: Istenem, milyen igaza van, mit ér az én kis semmi életem anélkül a csillogó gyönyörű álomautó nélkül, ami pedig egy karnyújtásnyira van tőlem! Ahelyett, hogy előhúznám azt a rongyos milliómat a szalmazsákból, s rohannék a szalonba úri módon válogatni a színekben, formákban, csak ülök és mesélem szeretteimnek, mennyire hiányzik valami az életemből. Igaz, van egy se nem kicsi, se nem nagy családom, unokástul, egy kamatadóval nem terhelt lakásom, s kéz alól vásárolt keleti márkájú személygépkocsim, amely nyeli a benzint, mint kiszáradt torkú vándora vizet. A színes tévén tíznél is több csatornát foghatok, bérletem van a színházba és a futballpályára, vannak szeretteim, ingyeim, haragosaim, van étvágyam és néhány rossz szokásom, van — egyelőre — állásom, jelentős bankbetéttel ugyan nem dicsekedhetem, de mint a fentiekből kitűnik, nagyjában-egészében elvolnék, mint spájzban a befőtt. Angyal Sándor Ám, hogy most rám kérdeztek a reklámmal, újragondolom egész eddigi életemet, s magam sem értem, hogyan tudtam átszenvedni az elmúlt éveket ama jól csengő márkájú nyugati kocsi nélkül. Hát élet volt ez egyáltalán? Az a csoda, hogy nem pusztultam bele a nyugati márka hiányának a puszta gondolatába. Mielőtt kínomban megmarnám magamat, el is határozom rögvest, lesz, ami lesz, egy napot sem tengetem tovább ily siváran az életemet, veszek egy csodaautót (úri kedvemre válogathatok a márkák között), amivel csupa élmény lesz az életem. Mit sem tesz, hogy nincs meg a rávaló: alakítok egy káeftét vagy egy bétét, s az első dolgom lesz lízingelni tevékenységemhez egy autót. Kiköl- csönzök pár százezret akármelyik pénzintézettől, a hitelgaranciára is hitelt veszek fel, aztán már csak beülök az autóba, ami nélkül, mint köztudott, nem lehet élni. Ezzel járok be a bérelt belvárosi irodámba, ahol kifejtem majd tevékenységemet: mindenféle tanácsot osztogatok mindenkinek, aki csak hozzám fordul. Most már csak az a kérdés, fordul-e hozzám, tanácsadó irodámhoz valaki, igazán méltányos szolgáltatási díj ellenében. Mert, ha nem, akkor baj lehet a vállalkozásommal, ami, mint köztudott, forgalom nélkül egy tapodtat sem halad a felvirágzás útján. Csak nem csüggedni, öregfiú! — biztatom majd magamat. — Hisz mi ez a tönkremenetel ahhoz képest, amilyen élmény egy autócsodával együtt élni? Legfeljebb öncsődöt jelentek, s köd előttem, köd utánam. Keiet~Ma£yaxon$úg 3 Nézői^ont^j Hazatérők... Balogh Gézei E ljött a szeptember, s a tizennégy éves gyermeknek hur- colkodni kellett. Mikor felült a buszra, hogy elfoglalja helyét a városi kollégiumban, még nem tudta, hogy'talán végleg költözik. Hogy fi ezentúl már csak vendég lesz otthon, csak néha-néha látja viszont az istvándi, pócspetri, kislétai tornyot. Mert az új otthona a város lesz. Múltak az évek, az évtizedek, de a szülőföld iránti vonzalom csöppet sem csökkent. Százszor, ezerszer álmodta, hogy otthon jár, hogy kopognak az anyja ajtaján. Jönnek a falu vezetői, hogy pajtás segíts rajtunk, hisz sokra vitted, most támogathatod a faludat. Ám a kopogtatás többnyire elmaradt... Voltak azért faluról elszármazott, magas beosztású szakemberek, akik nem várták, hogy őket keressék, ők maguk ajánlották fel a szolgálataikat. Ha másként nem, hát megtették azt, hogy papíron feladták a fővárosi lakásukat, s bejelentkeztek a szülői, vagy a rokoni portára. Mondván, minek adózzanak ők - ’Budapestnek, sokkal nagyobb szüksége van azokra a forintokra a túrist- vándiaknak. ■ Egyéni akciók voltak ezek, sajnos,- ám az utóbbi egy-kéj évben örvende tesén áJakuh n'aka szülőföld, s a messzire került, fiák kapcsolatai• A mögöttünk lévő egy hónapban két olyan eseményről is tudunk, hogy megrendezték a faluból elszármazott. ér: te/miségiek találkozóját. Május elején a kislétaiak, néhány napja pedig a pócs- petriek invitálták fehér asztal mellé rég kirepült lányaikat, fiaikat. Felelevenítették a régi szép időket, amikor még együtt mászták meg a fasorokat a szarkafészkekért, amikor együtt szenvedték el a tanító úrtól kapott, minden bizonnyal kiérdemelt, kőr- mősőket..., s hát, persze, szóba kerültek ott a falu mai gondjai is. Konkrét ígéretekről persze nem tudunk, de biztosak lehetünk abban, hogy a Létárói, Petiiből elszármazottak mindent megtesznek majd a szülőfalujukért a mai helyükön is.. Remélhetőleg mind több kis falu ismeri fel Szatmár- ban, Beregben, s a Nyírben ezt a nagy lehetőséget. Már van követendő példa. A Nyírség Ruházati Szövetkezetben egy speciális gép segítségével őveket varrnak. A nyugad megrendelők részére készülő ruhákhoz saját anyagból készíthetnek őveket j Eiatött.FELVÉTa.E KOMMENTAR Vízháború Cselényi György yt feleslegesen csepe- f\ gő, sőt folydogáló i I vízcsapok rettenetesen bosszantanak. Az éttermekben, iskolákban, üzemekben és lakásokban magán, illetve közterületeken gyakran látom: az emberek egy része ivás vagy kézmosás után a csapot - mint egy forrást - egyszerűen otthagyja, azaz elfelejti elzárni. Pedig a víz hihetetlenül nagy érték. Például az egyik sarkkutató azt nyilatkozta: orvosi tanulmányaiból is tudja, hogy egy egészséges embernek minden elfogyasztott kalóriához legalább egy milliliter vizet kell meginnia, sőt ha erős fizikai munkát végez, akkor még többet. Őseink szerencsés helyen leltek hazára, ahol a legtöbb helyen (legalábbis egyelőre) az ivóvíz előteremtése nem ütközik különösebb nehézségbe. Nem így a világ számos pontján - elsősorban a Közel-Keleten -, ahol egy amerikai szakértői becslés szerint a fogyó vízkészletek miatt több helyütt háború kitörése sem . , elképzelhetetlen. A vizet Japánban is nagy becsben tartják. Qlvasfam olyan családról, • amelyik például a takarékosság jegyében a WC-tartályba jókora köveket helyezett azért, hogy kevesebb, vagyis az öblítéshez pont elég víz férjen bele. Annak ellenére, hogy igen higiénikusak, mégis nem folyó vízben, hanem két edény víz segítségével mosogatnak. Hol vagyunk mi még attól, hogy az ésszerű takarékosság az életünk minden mozzanatát úgy áthassa, mint a jápánoket? De valahol el kell kezdeni. Első lépésként talán az is nagy eredmény lenne, ha már pú-! lanatnyilag nincs szükségünk több vízre, akkor a csap elzárására nem sajnálnánk egy mozdulatot. Ha más nem is kényszerít bennünket rá, gondoljunk arra, a fejlődő országokban naponta több tízezer gyerek hal szomjan. Ami nálunk haszta- ; lan elfolyik, az másutt életet jelenthet.
