Kelet-Magyarország, 1992. június (52. évfolyam, 128-153. szám)
1992-06-18 / 143. szám
1992. június 18, csütörtök HÁTTÉR : Mesterségek dicsérete Szemüvegváltás a képzésben Réti János Mátészalka (KM) — Épp a szakmunkásvizsgák idején nem lenne szerencsés arról vitatkozni, hogy megyénk, de általában a vidék iparosítása a nagynak és dinamikusnak nevezett fejlődés beindulása idején jó volt-e úgy ahogy volt, vagy alakulhatott volna másképp is. Tény azonban, hogy az üzemek többsége előzmények nélkül létesült városainkban és most, a gazdasági rendszerváltás során szinte következmények nélkül mondhatja fel az ipari tanulók képzését, megkérdőjelezve egyes szakmák továbbélését a térségben. Még szerencse, hogy vannak tiszteletreméltó kivételek. Ez év januárjában, amikora világhírű Zeiss Művek megvásárolta a MOM mátészalkai gyárának egy részét, már sejteni lehetett, hogy a tradíció amit képvisel, nem kevésbé a német előrelátás további perspektívát ad az üzemben folyó optikus képzésnek. Aki így gondolta, jól gondolta! A Zeiss felelős vezetői kinyilvánították, hogy távlati terveik megvalósítása érdekében igenis szükségesnek, fontosnak tartják tanulók képzését a jövőben is. Ezekben a napokban tizenegy optikustanuló teljesíti szakmunkásvizsgája gyakorlati részét a Zeiss mátészalkai gyárában és dolgozója lesz a világhírű cégnek. Számítanak a diákokra A további évfolyamokban hasonló létszámmal képeznek szakembereket a 138. Számú Ipari Szakközépiskola és Szakmunkásképző Intézettel együttműködve, sőt szeptembertől tizenhat fős osztály kezdi meg a szakma elsajátítását. A végzősökhöz hasonlóan izgatott ezekben a hetekben Molnár Jánosné, a gyár szakoktatója, aki tanulmányaik első két évében foglalkozik a diákokkal és most az ő munkája is megmérettetik tanítványai szereplése által. — Az első két évben tanműhelyben folyik a képzés, amelynek során megismerkednek az optikusszakma alapjaival, a mérő ezközöktől az optikai üveg tulajdonságain át egészen a gyártási folyamatokig. Harmadikban már szakmunkások mellé kerülnek és elsajátítják a szemüveg-optika gyártás produktív műveleteit. Ez amolyan forgószínpad-sze- rűen történik, hiszen tizenkét műveletről van szó. A gyakorlati képzés természetesen az iskolában folyó elméleti oktatásra épül. —Tudomásunk szerint a most végző harmadévesek mindegyikét alkalmazza a gyár. — Valóban nincs elhelyezkedési gondja azoknak a gyerekeknek, akik optikusnak tanultak. Igyekszünk majd midegyiküket arra a munka- folyamatra helyezni, amelyikben a legjobb készségeket, képességeket mutatta fel az utolsó évben. Lehetőség lányoknak — Jóval több lányt, mint fiút láthatunk a tanulók között. — Pedig nem kifejezetten női munka, csak így került be a köztudatba. A pályaválasztási intézet annak idején lányoknak ajánlotta — talán a MEO-ban viselt fehér köpeny miatt is — és közrejátszhat ebben az is, hogy itt Mátészalkán, de általában ezen a vidéken a lányoknak kevesebb lehetőségük van szakmaválasztásra. Reméljük azonban, hogy hamarosan a fiúk is felfedezik a szemüveg és optika gyártást. —. Kereset szempontjából hogyan alakul a fiatalok elismerése? Akár húszezret is — A Zeiss-bérezési szisztéma szerint ugyanolyan elbírálás alá esnek, mint a felnőtt dolgozók, vagyis nem a tanulmányi eredmény a döntő, hanem a munka, a művelet, amire felveszik. Ez azt jelenti, hogy a most végző fiatal, ha megállja a helyét, kereshet akár húszezer forintot is. íme tehát egy jó példa, egy követhető példa napjaink szakmunkásképzésének lehetőségei közül, amihez nincs feltétlenül szükség világhírű nyugati tulajdonosra sem, csak felelős előrelátásra és a vidéki iparpolitika következetes újragondolására. Az expón láttuk A modem háztartásban praktikusan alkalmazható eszközöket, felszerelési tárgyakat is láthattak azok, akik felkeresték a múlt héten a nyíregyházi expót. A Nyíregyházi Csőbútor Kft. terméke) nem csak tet- szetösek, praktikusak, a vásár díját is elnyerték Nagy érdeklődés kísérte elsősorban a háziasszonyok részéről a Henkel cég mosó-, tisztítószereit, -eszközeit «l?.:'- ; ;:í:‘i; á :íá Elek Emil felvételéi Népművészeti tábor Népművészet a nevelés- ben-oktatásban címmel pedagógus szaktábort rendeznek Sóstógyógyfürdőn, a múzeumfaluban június 22—27-ig. A pedagógiai intézet által szervezett táborba óvónőket, tanítókat, és általános iskolai tanárokat várnak az ország minden részéből. A vendégek az érdekes és hasznos előadások mellett megismerkedhetnek megyénk tájaival és néphagyományaival. Ellátogatnak Kárpátaljára is, és az ungvári skanzent is megtekintik. A különböző szekcióüléseken gyakorlati ismeretek elsajátítására is sor kerül. TIT Nyári Egyetem Előadások német nyelven Nyíregyháza (KM — CS- GY) — Míg az iskolákban megkezdődött a nyári szünet, addig a Tudományos Ismeretterjesztő Társulatnál (TIT) tovább tart a nagyüzem. A nyári táborok és intenzív nyelvtanfolyamok mellett július 19-én megnyitja kapuit a nyíregyházi Nyári Egyetem, amely augusztus 1-jéig fogadja a hallgatókat. A rendezvénysorozatnak Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola ad otthont. Idén a fő téma: Magyarország ma, illetve hazánk a kelet-közép-európai eseményekbe ágyazva. Előadások hangzanak el e térség gazdasági, környezetvédelmi és nemzetiségi problémáiról. Ezen kívül a — zömmel külföldi — résztvevők megismerkedhetnek Szabolcs-Szatmáx- Bereg nevezetességeivel, valamint kultúrájával is. Mivel a vendégek többsége német nyelvterületről érkezik, valamennyi előadás német nyelvű lesz. Az idei nyíregyházi Nyári Egyetem érdekessége, hogy a megyei önkormányzat, illetve Nyíregyháza város támogatásával ösztöndíjasok jönnek Erdélyből, lserlohnból és Ungvárról is. Az első jelentkezések már be is futottak. A programokon a TIT minden érdeklődőt szeretettel vár. Tárca s i | tban Kisvárda felé, I I Anarcs alatt, egy pil- L/ lanatra megállunk. Megállít a látvány, az, ami eddig nem volt, de most van. Nagy csapat fejszés ember gyéríti, tisztítja az akácfasort. Van dolguk bőven, hiszen az akáccal társult bokrok, főleg a bodza, és minden más magról kelt vadalany, a vízelvezető árkot is benőve már az útpadkáig hatolt. A fejszés emberek munkavezetője pár mondatban közölte, mit miért csinálnak. — Beláthatóvá tesszük a kanyarokat. Ez az út Kisvárdát köti össze Baktalórántházával. Rengeteg ilyen kanyar van, aránylag nagy a forgalom, a balesetveszély... Ekkor szólt közbe egy megtermett, a fejszéjét az árok partjára lökő férfi. — Uram! Az ember életében is mindig van néhány kanyar. Azt is beláthatóvá kellene már tenni. Mi munkanélküliek vagyunk. — No, de hát dolgoznak. — Most. Mert felkínálták ezt a hogy is hívják már... — Közhasznú munkát — segít a fogalmazásban a munkavezető. — Igen —, helyesel a termetes ember. — Ez is jó. Többet keresünk, mint amennyi a segély —, aztán ezzel az idővel is hosszabbodik a lehetőség. Tovább kapjuk a munkanélkülit, ha újra kiadják a könyvünket. Egyszóval mi ennek a közhasznú munkának nagyon örülünk. Csak sokáig tartson... Volt még más, egyéb vélemény is a röpke beszélgetésben. Feledni való. De amit a megtermett fejszés az első mondatában kinyilvánított, hogy az ember életében is mindig van kanyar, igaz és megszívlelendő. Ezeket a kanyarokat is beláthatóvá kellene tenni, akár egyedi, gazdasági, társadalmi, vagy politikai gondokból ered. A kanyarokon túljutni ma sérelem nélkül nagyon nehéz. Seres Ernő lk@inry KdeWMagyarorsxág 3 Néző^nM Kerethiány M. Magyar László M anapság mind több szó esik a határainkon túl élő magyarság helyzetéről, az anyaországgal való kapcsolat fontosságáról. Ez a kérdés konferenciák, tanácskozások állandó témája, a kormány mellett a pártok és más társadalmi szervezetek is rendszeresen foglalkoznak a segítségnyújtás különféle módozataival. Az Országos Hagyományőrző Szövetség is egyik próbájában azt jelölte meg feladatul tagjainak, hogy vegyék fel a kapcsolatot valamelyik, a határon túl élő, hagyományőrző közösséggel. A nyíregyházi kisdiákokhoz Kárpátalja van a legközelebb, természetes tehát, hogy ottani csoporttal kezdtek el levelezni. A levelezést személyes látogatás is követte, a nyírségi fiatalok három, élményekben gazdag napot tölthettek el KárKinek nehezebb? Még a vizet is pénzért viszik Kántorjánosi (KM — T. neki ebédet, önmagát ellátni K.) — Ha nem tisztel meg a képtelen, még egy kis vizet Is levélíró a bizalmával é$ a pénzért visznek neki... sorait nem hitelesíti a Valóban, torokszorító sor- nevével Is, az esetek több- soknak szegődik nyomába a ségóben kényelmetlen ér- krónikás.-Hol tudomására jut zéssel viaskodunk. Vajon a gond, hol palástolja a bajba nem haragosa annak, akire jutott. Az sem ritkaság, hogy ezt-azt mond? élnek még köztünk olyan ló szándékú emberek, akik Szálkás, kusza betűkkel nem várják meg a hivatal inrótt levelet hozott a minap a tézkedését, hanem visznek postás. Sajnos, hasztalan egy tányér meleg ételt, kerestem rajta a feladót. A kiváltják a gyógyszert és névtelenségbe burkolózó — egyáltalán ránéznek a maírásából ítélve idős ember— gára maradt szomszédra, egy korábbi cikkhez fűz meg- Nincs recept, hogy kíiez jegyzést Leszögezi: ő nem miképpen érjen él a tárharagosa azoknak a Sze- sadalom segítsége: egy szo- rencsiéknek, akiknek a hely- dális gondozó vagy egy zetéről a közelmúltban írtam, rokon, esetleg egy segí- De vannak még náluk sokkal tőkész szomszéd szemé- rosszabb helyzetben lévők lyében. Ha nem Is tudjuk is. Mert van például a szem- mindegyikőjüket az újságban be szomszédban egy 69 megírni, szívet melengető éves bácsi, aki gyakran érzés, hogy nem veszett ki szorul kórházi kezeiesre, az még az emberség elanyagia- öregek otthonából hoznak sodó világunkban. pátalján. Az idén nyáron szerették volna viszonozni a vendéglátók kedvességét, azonban nem három napra, hanem egy hétre gondoltak, amelyet táborban töltöttek volna el a mezővári gyermekek. Ennek érdekében pályázatot készítettek, amelyet elküldték az Esélyt az ifjúságnak nevű alapítványhoz, illetve a megyei önkormányzat kulturális bizottságához. Reménykedtek az anyagi támogatásban, de sajnos mindkét helyről elutasították a pályázatot kerethiányra hivatkozva. A kisdiákok kutatnak újabb lehetőségek, anyagi források után, hiszen szeretnének újra találkozni kárpátaljai barátaikkal. Úgy tűnik; a határon túli magyarok segítéséről csak beszélünk, de amikor tenni kellene az ott élő fiatalokért, fontosabbnak látszó dolgaink akadnak. Csak remélni lehet, hogy e kerethiányból nem lesz ,.hagyomány”. KOMMENTÁR Demokrácia? Seres Ernő M egyek az utcán és megállít egy meg- szaggatott plakát látványa a hirdetőoszlopon. A tékozló kéz azért mindent nem tett tönkre. Olvasható, hogy „Göncz-Demokrácia”. Látható az elnök képmásából is valami. Hogy ki nyomatta és írta a plakát szövegét, a rongálás miatt nem tudhatom. Nem is a szöveg a lényeg! Valaki, vagy valakik nem értettek egyet. Amivel viszont én nem értek egyet — és gondolom velem együtt még sokan —, hogy a vandalizmusnak soha semmilyen körülmények között nincs helye, akár személyhez kötötten, akár anélkül a demokráciában. Szélsőséges és antidemokratikus tett, ha a vitára késztető mások véleményével szemben szaggatunk, törünk vagy zúzunk. A demokráciának, mint hatalmi tényezőnek, egyik erőssége a szólásszabadság, a véleménynyilvánítás. Parlamentben, gyűléseken és minden fórumon, plakáton is — hacsak nem nép- és nemzetellenes a szólam — mindenki elmondhatja nézeteit. A plakátszaggatás — túlzó hasonlat, de — olyan, mintha a parlamentben, a gyűlésen vagy bármely fórumon valaki erőszakkal belé- fojtaná a szót az éppen beszélőbe. Ha valakinek nem tetszik tehát, hogy „Gönz-Demokrácia”, akkor ellenvéleményét azzal fejezze ki, hogy csináltat (vagy csinál) egy másik plakátot, és kiragasztja. Ezzel szebb és változatosabb lesz a hirdetőoszlop. így az utcakép is kifejezi, hogy van demokrácia, mitöbb tudunk, viselkedni.
