Kelet-Magyarország, 1992. május (52. évfolyam, 105-127. szám)
1992-05-20 / 118. szám
1992. május 20., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Vihar helyetti csend Testületi önmarcangolás Nyírtasson Kovóts Dénes Nyírtass (KM) — Az élet furcsa fintora, hogy e település lakói — érdekes, a szintén megyebeli Deme- cserhez hasonlóan — a polgármester lemondása után megint a korábbi vezetőt választották újra. A lemondás (lemondatás) előtti és utáni viharok arra engednek következtetni, hogy ismét kiújulhat a harc a képviselők és a polgármester között, s ennek a lakosság issza meg a levét. De vajon így lesz-e? Hisz talán az előzmények vezettek ahhoz, hogy az egyik képviselő lemondott tisztségéről, s más is fontolóra vette ezt a megoldást. Különös véletlen, hogy éppen azon a napon érkeztem Nyírtassra, melynek délutánján a választás utáni első ülését tartotta a testület, ekkor került sor Szemán Miklós polgármester hivatali eskütételére is, akivel ezt megelőzően beszélgettünk. ♦ Ön éppen azért mondott le tisztségéről, mert azt főállásúról tiszteletdíjasra változtatták, aztán mégis harcba indult e posztért. Miért? — Ez a változtatás személyem ellen irányult. Végül azért másítottam meg elhatározásomat, mert a decemberi és januári falufórumon azt éreztem, hogy mellettem áll a falu lakossága, erkölcsi kötelességemnek tartottam, hogy mégis induljak a választáson. Igaz, meggyőződésem, hogy a polgármesteri teendőket egy ilyen településen felelősséggel csak főállásban lehet ellátni. ♦ Az előzmények ismeretében békejobbot nyújt a tevékenységét bírálóknak, vagy a korábbi harc folytatására lehet számítani? — Én hajlok a kompromisz- szumra, remélem, a testület is partner lesz ebben. Sok mindent átértékeltem magamban az elmúlt időszak alatt, míg nem voltam polgármester, de ezt a képviselőktől is elvárom, hisz nem csak az én hibám, hogy idáig jutottunk. ♦ Azt vetették az ön szemére — többek között —, hogy felelőtlenül ígérget az embereknek, s ezek egy részét teljesíteni sem lehet. S tette ezt nemcsak korábbi munkája során, de a választási kampány idején is. Emellett hatásköri túllépésekkel vádolták... , — Én nem ígérgettem, csupán bizonyos dolgokra felhívtam a figyelmet. Kilencedik éve vagyok a település vezetője, sok újat nem is mondhattam volna. ♦ Ellenfelei bizonyos rendőrségi-bírósági ügyeket is emlegetnek. Nyugodtan áll-e ezek elé, s mi lesz, ha önre nézve terhelő döntés születik? — A választás előtt is téma volt, hogy följelentettek, folyamatban van az ügy. Nyugodtan állok elébe, de ha mégis rám bizonyítanának valamit, nem kell felkérni a lemondásra, tudni fogom kötelességemet... ♦ ❖ ♦ A testületi ülés elején Szemán Miklós arról szólt, szeretné, ha lecsillapodnának a felborzolt kedélyek, s a lehetőségekhez képest megtalálnák az összhangot a település érdekében dolgozva. Kérte, hogy állítsák vissza a főállású polgármesteri tisztséget. Nem sokáig tartott azonban a nyugalom, hiszen a régi és újabb sérelmek ismét a felszínre kerültek, a képviselők tisztázni kívántak bizonyos dolgokat. Rákérdeztek a bírósági ügyéO Mellette áll a falu O Nincs összhang O Béke kellene Érdekvédelem autósoknak Aláírásgyűjtés kezdődött^ Nyíregyháza (KM — D. M.) — A Magyar Autóklub Országos Elnöksége április /égén tartott ülésén aláírás- gyűjtő akciót indított. Mi snnek a lényege? — <érdeztük Módi Eleket, a <lub megyei titkárát. — Az elnökséghez folyamatsán, egyre nagyobb számban érkeznek a jelzések, hogy a klub határozottabban lépjen el az autósok érdekében — amelte ki a titkár. A legkülön- élébb javaslatok hangzanak sl, például szervezzen a veze- és tüntetést, országos tiltakozó akciót, sőt blokádot. Végül is az elnökség — a törvényes előírások betartásával, a forgalom zavartalanságát megőrizve — a klubhoz méltó, kulturált keretek között induló országos aláírásgyűjtő akciót fogadott el. Ha összejön ötvenezer aláírás, megkérjük az országgyűlés elnökét, tegyen javaslatot az általunk felvetett témák parlamenti megtárgyalására. A Szabad Györgynek címzett levél többek között a következőket tartalmazza: Az autósok teljesítőképességükön felül és messze a társadalmilag igazságos mértéken túl viselik a közterheket. Ezért követelik, hogy a parlament számoltassa el a kormányzatot az autózással kapcsolatos bevételek felhasználásáról, külön részletezve a meghatározott célokra beszedett ösz- szegeket. Ennek alapján reálisan állapítsa meg a terheket. Követelik továbbá, hogy a gépjármű-felelősségbiztosításra — a jogviszony kötelező voltára tekintettel — a parlament gyakoroljon ellenőrzést. Értékelje a szerződéses rendszer első időszakának tapasztalatait. re, mondván, tisztázni kell majd felelősségét, szemére vetették felelőtlennek tartott ígérgetéseit. Többen úgy gondolják, a polgtármesternek jobban kellene a testületi tagok véleményére támaszkodnia, hiszen ez nem vonna le semmit tekintélyéből, sőt inkább emelné azt. Annál inkább, mert korábban éppen azért került sor közöttük ösz- szeütközésre, mert a képviselők háta mögött ígérgetett, intézkedett. Egyebek között a gázprogramba való bekapcsolódás az a téma, melyben Szemán Miklós a testületével ellentétes álláspontot képvisel, szerintük nem megfelelő és nem hiteles információkat terjesztve. Száz szónak is egy a vége, bár mindenki nyugalmat, s a község érdekében végzett munkát szeretne, még nem szállt fel a békepipa füstje. Kulcskérdés, hogyan alakul a helyzet a főállás-tiszteletdíj, illetve annak összege megállapításánál. S hogy Szemán Miklós mennyire szab korlátot ígérgetéseinek, egyéni, a testület háta mögötti döntéseinek? Mert segélyeket, különféle pénzeket lehet ígérni, kérdés lehet-e adni is. A pénztárca tartalma, s a jogszabályok is behatárolják ezt, erről nem szabad megfeledkezni. De béke kell, ezt kívánja a lakosság érdeke. A jó szándék viszont kevés, több kell... — A nyomtatványt, mely megjelent az Autósélet című újságban is, a megyében a műszaki állomásokon és a klubirodákban lehet leadni — folytatja a szakember. Aláírva már eddig közel ezer darabot juttattam el a központba. Lényeges tudnivaló, ezt a levelet aláírhatja minden magyar állampolgár. Az összefogás annál is inkább fontosabb, hisz az eddigiek is mutatják: a megyében élő autósokat különösen sújtják a költségek. Jelzi ezt a rengeteg leadott rendszám, vagy éppen a klubtagságunk az eddigi 22 000- ről a felére csökkent. fárca yáva különc! — kiáltotta Cucu, ír mert nem akartam vele menni a _7 faterja Audiján a diszkóba. Később, a hegyoldalon már igazat adtam neki, hiszen a meredek tetején vöröslő /árromhoz meglehetősen fárasztó út vezetett. „Kiasz járgány! No, meg a lányok!” Sokáig tétováztam, tépelődtem aztán maradtam, inkább pihenni akar- am. Azért mentünk a tópartra, nemde? — Aazéért... — nyújtotta el hosszasan 3 szót az édesanyja. — Azért, mert a /izsgán elfáradtál,, pihenni vágytál. Lazul ni! így mondtad. És mi lett belőle? — Semmi. Hazajöttem és kész. — S a tpbbiek? A barátok? Pardon, a naverok. Ók is hazajöttek? — Nem. Ők nem jöttek — válaszolt vegadóan szemlesütve, mintha minden örténés egyedüli oka ő lenne. — Ott- nagytam őket, mert muszáj volt... — De miért? — visszhangzik tompán a (iáltásszerű kérdés. — Hagyd már, Anyai Hosszú rémtörténet és kész. — Érjem be ezzel? Neked nincs elszá- nolnivalód? Se velem, se a társaiddal? A számonkérés hangja és ereje olyannyira váratlan volt, hogy megkésve ocsúdott fel. Elbizonytalanodott, és této- 'án nézett édesanyja kérdő tekintetébe. 1 feszült remegésben érezte, hogy a (érdés és a válasz elől nem térhet ki: Kéréssel, s akkor is lassan és akadozva vá- aszolt. — Ők a diszkóba mentek, én pedig nem vágytam oda. Maradtam a tóparton, a faház előtt. Ültem a falépcsőn és bámultam a vizet. Sokáig visszacsengett a gumik sistergése, mert Cucu ,,sportosan” indított, s a lányok vihogása akkor is hallatszott, amikor a nyárfasor mögött go- molygott az út pora. Még délután volt, a hátamat erősen sütötte a nap, egyedül maradtam és unalmas volt ott, ezért nekivágtam, hogy felmegyek a hegytetőre. Gondoltam, szép lehet onnan a kilátás, meg a naplemente. — Értsd meg! Engem nem a romantika érdekel! — húzta ráncosra édesanyja arcát a szigor. Úgy érezte, kettőjük viszonyát e következetesség teheti elviselhetővé. A fiú vállat vont, térdig érő, hosszú kezeit lóbálni kezdte, s átnézett édesanyja feje fölött. Azt érezte akkor, hogy birtokba vehette az, egész teret, pedig valójában kínlódott. Érzelmeivel és a gondolataival egyaránt. Gyorsan szelektálni kezdett: mi lehet mindaz, amit még édesanyjával közölhet anélkül, hogy barátai emlékét megsértené. — Hát... folytatta tömören. — Egy kitaposott ösvény vezetett a hegyre, s azon egymást követve fiatalok, idősek baktattunk felfelé. Aztán fent... — Már hallottam! A kilátás, meg a naplemente. — A pillantása fia arcán pihent meg, s közben érdeklődéssel vizs- gálgatta annak pattanásos arcát. — A többiekről beszélj! — Sötét este volt, a ház előtt ültem fáradtan. Vártam őket, s elbóbiskoltam. A rendőr szögletessége és szigora költött, aki nem szólt, csak egy kivilágított, nagy terembe vitt. Ott egy civil várt, s kért, hogy ismerjem fel a lepedő alatt fekvő alakot. sjt mint a lepedőt felhajtotta, nagyot /X ordítottam és sírtam, Cucu össze- roncsolt, véres arcát láttam. Még egy lányt mutattak, de nem ismertem. „Pedig együtt voltak!” — sóhajtott újabb munkát látva a rend őre. ,,A többiek?” — siklott elő kérdésem. „Kórházban. Súlyos baleset volt.” Mire magamhoz tértem, egyedül maradtam. Zokogtam, de megéreztem, a csöndnek itt oka van. Csak néztem a két holttestet, s nem tudtam, ki számol el velük. A toronyból egyenletes kongás törte meg a csendet. Pontosan tizenkettőt számoltam... NM@ Rosta Tóth M. Ildikó z emberek általában yj a szívükön viselik a közkedvelt tévés személyiségek sorsát. Tamási Eszterért, Déri Jánosért túlzás nélkül a fél ország aggódott. A halál elragadta őket, nélkülük kevesebb lett, unalmasabb, szürkébb a nemzeti tévé műsora. De nem csak az elmúlás rostálja ki a hozzánk közel állókat a Szabadság téri volt tőzsdepalotából. Néhány napja ráijedtem a Magyar Hírlapban egy cikk bevezetőjére: Kovács P. Józsefről azt rebesgetik, hogy egyre ritkábban látjuk majd a képernyőn... A népszerű bemondó, aki sohase fitymálta le a nézőt azzal, hogy autószereléshez vagy cirkuszba való öltözetben, felkészületlenül jelent meg előtte a képernyőn, elmondta, hogy szívesen dolgozna többet is. A televízióban — jegyezte meg — most ismét a pártállás a döntő. Énben nem fel- horgadtak a közelmúlt emlékei, a nagy hangú vádak, hogy az MSZMP mindent alárendelt a pártpolitikának. Nem tudtam magamtól elhessegetni az érzést, hogy újra visszatértünk abba a korba, amire átkokat szórtunk. Különben a nézőt nem a riporter, műsorvezető, bemondó pártállása érdekli. Sokkal inkább az, hogy megfelel-e az elvárásainak: legyen őszinte, tárgyilagos, sokoldalúan művelt, jeles a szakmájában. Derűsen, mosolygósán, szép magyarsággal beszéljen, ne őzzön, dadogjon, bakizzon únos- untalan. Segítsen neki megérteni a világot, amelyben egyre nehezebb eligazodni. Fogy a tehetséges, régi gárda, a tévéműsor egyre silányabb, unalmasabb. Ha a legkedveltebb arcok sem fogják csillapítani a nézők bosszúságát, félő, hogy a nagy nemzeti média előfizetői is elfogynak lassan. Ujhelyiék újra helyet adnak Aranyosapáti (KM — M. K.) — Aranyosapátiban többször megkísérelték az 1725- ben épült kastélyt hasznosítani. Legutóbb az Újhelyi család idején volt „igazi” gazdája a kúriának. Az önkormányzat most egy vállalkozó segítséA SZERZŐ FELVETELE gével a teljes felújítást megoldja, s emellett idegenforgalmi és munkahelyteremtési szempontból is lehetőségeket teremtenek. A kastélyt nem adják el, a 15-20 milliós bekerülési költséget a vállalkozó „lelakja”. Kommentár Egy kitüntetés margójára Tóth Kornélia sjy. isöpörtük kitünteté- selnk legjavát a V. rendszerváltással. Ma már nem sikk büszkének lenni némelyikre. Arról nem is szólva, hogy a kedvezményezettek köre jócskán behatárolható volt. Sokak előtt nyílt titoknak minősült: az egykori megyei pártbizottságok apparátusában háromévente kaphatott valaki ilyen-olyan érmet az átlagon felüli munkáért, és azt általában rendre meg is kapta. Mintegy fizetéskiegészítésként említette még a fizikai munkakörben dolgozó is. Létezett egy igen nemes kitüntetés, amelynek a feltételeit igen egyszerűen és mérhetően lehetett teljesíteni: a nagycsaládos édesanyák közül azt, aki legalább öt katonafiút nevelt, a honvédelmi miniszter tüntette ki. Megyénkben, szerencsére, még most is szép számmal élnek olyan idős asszonyok, akik mindenben megfelelnek ezeknek a követelményeknek. De hogy szerezzen róluk tudomást a tárca első embere? Elsősorban úgy, hogy egykor a tanácselnökök, mostanában a polgármesterek felhívják a figyelmet rájuk. Az már a dolog szépséghibája, hogy az érintettek egy része úgy vélte: neki ez a kitüntetés jár, és sürgette magának. Mivel megyénkben született régebben a legtöbb gyermek, és még most is vezetjük a demográfiai statisztikát, itt él a legtöbb nagycsaládos édesanya. Ezt méltányolta a honvédelmi tárca is, hiszen legutóbb a kitüntetések odaítélésénél jóval nagyobb arányban részesültek megyénkből érkezett anyukák, mint az a megyék számából következett volna.
