Kelet-Magyarország, 1992. április (52. évfolyam, 78-102. szám)
1992-04-29 / 101. szám
1992. április 29., szerda HATTER Kelet-Magyarország 3 Együtt, de másként mint eddig Vagyonnevesítés az ipari szövetkezetekben Nábrádi Lajos Nyíregyháza (KM ) — Megyénkben több évtizeden át fontos szerepet töltöttek be az ipari szövetkezetek. Hogyan hajtják végre az átalakulást, mi lesz a további sorsuk? Ennek jártunk utána a megyei szövetségben és több ipari szövetkezetben. Az átalakulás „első felvonása”, a vagyonnevesítés most zajlik és április végéig befejeződik. A szabályok értelmében a „külső” jelentkezők, akik régen legalább öt évig voltak szövetkezeti tagok, március 20-áig jelenthették be igényüket a vagyonnevesítésre. Számos ilyen idős ember volt, például a Kisvárdai Vasipari Szövetkezetben. Az aktív tagok nevesítését május 1- jéig befejezik. Akik a közgyűléseken nem vesznek részt, 15 napon belül kapnak értesítést arról, hogy mennyi üzletrész illeti meg őket. Aztán 60 napon belül kell dönteni a közgyűlésnek az átalakulásról, az új formáról. (Hangsúlyozni kell: a nevesítés nem készpénzt jelent, az üzletrésszel rendelkezők később osztalékot kaphatnak.) Az átalakulás az ipari szövetkezetek esetében zökkenőmentesebben végbemehet, mint a téeszekben és a fogyasztási szövetkezetekben. Azért, mert az ipari szövetkezetek vagyoni helyzete, tulajdonviszonyai jobban áttekinthetők. S elvárás, sőt szabály, hogy az átalakulásnál a mostani, az aktív tagság érdekeit kell figyelembe venni. Az átalakulásnál tulajdonképpen három forma közt választhatnak. Választhatják az újfajta szövetkezeti formát, ebben az esetben új alapszabályt kell készíteni, és le kell bonyolítani a vezetőségválasztást. (Ez állhat a régi vezetőség újjáválasztásából is.) Választható a kft., vagy a részvénytársasági forma is. Ebben az esetben azonban fizetett külső szakértőre van szükség, a két szervezeti formába bevonható a külföldi tőke is. Kiválásnál, szétválásnál a vagyonértékelés után az üzletrésszel rendelkezők a kiválni szándékozók által megjelölt vagyontárgyakra árverést rendeznek. Egy előzetes felmérés szerint megyénk ipari szövetkezeteinek 90 százaléka a szövetkezeti formát kívánja választani. A nyíregyházi Nyírség Ruházati Szövetkezet majdnem háromszáz fős létszáma kft- nek egyébként is nagy lenne. A vezetőség a közgyűlésnek a szövetkezeti forma elfogadását javasolja. Itt nem csu-, pán a cégtábla átfestéséről lesz szó, a ruhaipariak piacké-. pes árukat akarnak gyártani, főleg nyugati piacra. Német és francia megrendelésük bőven van, s a nyugati partnereket nem érdekli az átalakulással járó formaság, sem az új szervezeti forma. Munka tehát van bőven, így hamarosan munkásfelvételt hirdet a szövetkezet. A Nyíregyházi Bútoripari Szövetkezet viszont további,,karcsúsításokat” hajt végre, mivel öncsődöt jelentett. Kisebb létszámmal, rugalmasabb szervezeti egységgel, új piacokat keresve akarnak tovább működni a bútoripariak — talán szövetkezeti formában. A jó hírű Rakamazi Cipőipari Szövetkezet vezetősége is a szövetkezeti forma elfogadását javasolja. A keleti piac ösz- szeomlása a rakamaziakat is érzékenyen érintette. Erre az évre egyelőre csak 75 százalékban van lekötve a kapacitásuk. Ám több nyugati céggel tárgyalásokat folytatnak, s remény van arra, hogy újabb megrendeléseket kapnak. Az átalakulást némi bizonytalanság közepette hajtják végre Rakamazon. Általános megyei tapasztalat: a szövetkezetek munkát, megrendelést keresnek, s új alapokra akarják helyezni a szövetkezeti formát. A VÁRDA EXPÓRA KÉSZÜLNEK Állandó A kisvárdai önkormányzat megbízásából az ÉPISZ Kft. dolgozói hat épület homlokzatfelújítását végzik a Szent László utcán. A csinosítást a májusi Várda Expo idejére szeretnék befejezni szekeres tibor felvétele emlékkiállítás A vajai Vay Ádám Múzeum és Baráti Körének vezetősége Vaján, a kuruc szabadságharc emlékeit őrző múzeum és kiállítás szomszédságában állandó emlékkiállítást kíván rendezni az 56-os forradalom és szabadságharc hagyományainak őrzésére, emléktárgyainak bemutatására, eszmeiségének hirdetésére és ápolására. A kiállítás rendezői kérik azokat a magánszemélyeket, szerveket, közületeket, akiknek, illetve amelyeknek birtokában a forradalom és szabadságharccal, az azokban való részvétel miatti megtorlással kapcsolatos tárgyak (korabeli újságok, lapkivágások, fényképek, plakátok, röplapok, nemzetőr-igazolványok, karszalagok, zászlók, forradalmi bizottsági jegyzőkönyvek, úgynevezett Fehérkönyvek, a forradalomról és szabadságharcról bárhol megjelent kiadványok, esetleg fegyverek, börtönlevelek stb.) vannak, ajánlják fel azokat a kiállítás céljára, és küldjék el Vajára. A kiállítás rendezőinek távolabbi célja bemutató kiállítás rendezése az 1848—49-es forradalom és szabadságharc emléktárgyaiból is. A vajai Vay Ádám Múzeum és Baráti Körének vezetői Tárca Sátán a tavaszi bált, a SzázkiráC7\ lyok bálját, a boszorkányok tevő- -zL leges közreműködésével ezen a teliholdas éjszakán tartja. A Gonosz báljának éjféli óraütésén a Sátán a bál királynőjével, aki csakis Margit nevű lehet, vérrel teli kupát ürít, és az életre, az örök emberi életre koccint. Walpurgis valójában a kereszténység egyik buzgó terjesztője volt Németországban a Vili. században. Szentté avatását, május 1-jét megelőző kilenc, a varázslásra különösen alkalmas éjszakát nevezik Walpurgis-éjnek. A Sátán báljának résztvevői a földiéletet már elhagyott, de életükben ártó, rosszindulatú, kártékony lelkek, és a még élők, a boszorkányok. Ők a bál előtt meztelenre vetkőznek, és bekenik testüket boszorkányírral, boszorkánykenőcs- csel. Ez a kenőcs tartalmaz beléndeket, mandragórát, csalmatokot, mákfőzetet, és egyéb bódító növények nedvét. Ezt faggyúval és keresztelés előtt elhalt csecsemők olvasztott zsírjával keverik össze. Ha testüket bekenték, következik a boszorkányrepülés seprűn, szénvonón, kanálon, piszkafán, fekete macskán, kutyán, kecskén stb. Otthonról általában a kéményen keresztül távozva nyargalnak találkozóhelyükre. A Sátán tavaszi bálja nem tévesztendő össze a boszorkányszombattal, amikor a boszorkány az ördög szeretőjével jelenik meg a kijelölt heCserbakőy Levente Walpurgis éjszakája lyen. Ez lehet az erdőkben, tölgyek vagy hársak alatt, barlangokban, vesztőhelyeken, hegyekben. Hazánkban ilyen helynek mondott a Gellérthegy és Szegeden az Öthalom. A Walpurgis-éj klasszikus helye a Harz-hegység legmagasabb csúcsa, az 1143 m magas Brocken, a Türingiai-me- dence északi részében. Ezen a kopár, rideg, gyakran ködbe burkolódzó csúcson, ahol még júliusban is 10 fok a legmagasabb hőmérséklet, május 1-jének éjszakáján gyülekeznek a rossz szellemek. A Brocken környékén hat pataknak van az eredete, így nyugaton tőzeges lápterület van, amelyik a Walpurgis-éj nyomait visszavonhatatlanul elnyeli. Ebbe a lápba hull a hegyre szálló boszorkányoknak a hétköznapokon a környezetükben viselt álarca, és előtűnik az igazi, amelyiken ott a kancsal boszorkányvi- gyor. Természetes emberi dolog, hogy mindenki szerette volna tudni a könyezeté- ben élő boszorkány kilétét. A Szamoshá- ton úgy tartották, hogy azt megláthatja bárki, ha a forgószél közepébe kinyitott bicskát hajít. De felismerhető arról is, hogy olyan furcsán, a fejét elfordítva tép be mindig az ajtón. Ha fel is ismerte valaki, az a boszorkány haláláig azt nem mondhatta el senkinek. A haláltusája borzalmas, ha tudományát még nem hagyományozta senkire. Mert a boszorkány lelke a pokolnál is nagyobb tűzre, a kénköves tóra jut. Itt senyved az, aki istentől kapott szép lelkét a Gonosszal kötött szerződéssel bemocskolja. Hát ér ennyit néhány repülős kiruccanás a Brocken-csúcsra? Néző(ponrj Határtalan üzlet ♦ Balogh Géza rr i j szomszédunk, Uk- */l rajna nyugat felé tekint. A szót, hogy ,, nyugat", írhattuk volna nagy kezdőbetűvel is, hiszen ez a hatalmas ország, mikor az Atlanti-óceán felé néz, nemcsak az égtájat kémleli, hanem egy földrajzi fogalom is jár a fejében. Nevezetesen a fejlett Nyugat, ez a tejjel-mézzel folyó ká- naán, ahol még a munka- nélküliek is csokornyakkendőben tüntetnek a másfél százalékos infláció miatt. A helyzet ismerős, valahol mi is hasonló cipőben járunk, még ha előbbre is tartunk. Az ukrán üzletembereknek azt jelenti most Magyarország, mint nekünk három-négy éve Ausztria vagy a békés Jugoszlávia. A kölcsönös üzletelésben ma a prímet a delikendős salánki, botrágyi, verpőci asszonyok játsszák, akik metszőollót, elemlámpát, virágládát hoznak, meg az élelmes ungvári, munkácsi, beregszászi fiatalok, akik vodkával, gumicsónakkal, lejárt szavatosságú kitüntetésekkel üzletelnek a szabolcsi piacokon. A .választékról minden elmondható, csak az nem, hogy bőséges. Ám az figyelemre méltó, hogy a kisemberek odaát már rájöttek, hogy a szűkös kínálatukból mit érdemes idehozni, mi érdekli a magyarországi vevőt. Mindez a nagy tételben játszókról ma még ritkán mondható el. S még csak nem is a vállalati vezetők a felelősek elsősorban azért, hogy a magyar—ukrán, a szabolcsi—kárpátaljai gazdasági kapcsolatok nem úgy alakulnak, ahogy az elvárható lenne. A legnagyobb gátja a kölcsönös előnyökkel kecsegtető kereskedelemnek a központi szabályozás. Ez derült ki azon a napokban megtartott nyíregyházi tanácskozáson is, ahol a szabolcsi s kárpátaljai gazdasági vezetők találkoztak, hogy különféle üzleteket üssenek nyélbe. Ahogy mondani szokás, mindkét fél nyitott volt, ám mikor a konkrét kívánalmakra, kínálatokra került sor, kiderült, hogy a túloldalról érkezettek csak márványt, tört márványt, faházat, s kéziszerzámokat tudnak kínálni a magyar termékekért. Az árak körül pedig tökéletes a zűrzavar, hiszen a rubel, s a forint hivatalos, illetve piaci átváltása között ég és föld a különbség. S természetesen egyik fél sem akar veszteni az üzleten. A kis KGST-piacokon mindenesetre már megoldották a problémát. Ünnepélyes keretek között a hét végén költözött új irodájába a Nationale Nederlanden Magyarországi Biztosító Rt. nyíregyházi igazgatósága BALÁZS ATTILA FELVÉTELE Kommentár Szabálytalanul Nagy István Attila w-j eggelente még hideg borzolja a bőrünket, v. de már bizonyosan itt van a tavasz. Nemcsak a zöldellő fű, a virágzó tulipánok jelzik ezt, hanem a megélénkülő forgalom is. Egyre több autó látható az utakon, nehezebben lehet átjutni a zöldön. Lehet, hogy ezért tűnik fel újból közlekedési morálunk aggasztó állapota. Vagy csak annak szokatlan, aki messziről érkezik? A közelmúltban néhány napot a finn fővárosban tölthettem. Az idegenvezető mondta, hogy Finnországban a legfontosabb közlekedési elv: a gyalogosnak minden helyzetben elsősége van. Még akkor is, ha szabálytalanul közlekedik. Ezt a gyakorlatban is tapasztalhattam. Bármennyire is udvariaskodtám, arra gondolva, hogy az a biztos, ha elmegy előttem az autó, a finn pilóta megállt, és türelme sen megvárta, amíg átérek az út túloldalára. Bármikor ültünk autóba, a vezetőnek az volt az első \ dolga, hogy bekapcsolta a ' biztonsági övét, s bennünket is figyelemeztetett. Akkor tudtam, hogy hazaértem, amikor a buszsofőr a gyalogátkelőn közlekedőkre rászólt a vezetőülésről: Igyekezzetek, mert elütlek benneteket! Szóval, Magyarországon nincs becsülete a gyalogosnak. Megfigyelhető egy másik jellegzetesség is. A márkák szabják meg a közlekedési szabályokat. A nyugatinak elsőbbsége van, függetlenül attól, hogy a tábla ezt megengedi-e. Nem indexel, szabálytalanul kanyarodik, nem tartja be az előírt sebességet. Lehetne még sorolni a példákat. A közlekedésben megjelenő kiszorítósdi drámai következményekhez vezethet. A halál nem tesz különbséget kocsi és kocsi között.
