Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)
1992-03-07 / 57. szám
10 r 2&(et-Ma{jyarorszá(j hétvégi metfékjcte 1992. március 7. A száguldó riporter lelkesebben beszél az üzlet, a vállalkozás fejlesztéséről, az országot behálózó üzleti központjaikról, a „birodalom” terjeszkedéséről, szinte önkéntelenül vetődik fel a beszélgetőpartnerben a kérdés: hogyan lehet összeegyeztetni egyszemélyben az objektív, kívülálló újságírót és a keményen érdekeit hajtó üzletembert? Arról már nem is beszélve, hogy minderre honnan van energia s idő? — Igyekszem tudatosan kettéválasztani magamban a két szakmát. Egy dolog, amikor riporter vagyok és egy másik helyzet, amikor ügyvezető igazgató vagy menedzser. Legalábbis elmondani így nagyon egyszerű. Kétségtelenül tudathasadásos helyzet, de én azt hiszem, a mikrofon előtt is vállalhatók azok a gondolatok, amiben én hiszek és előremutatónak tartok, hogy tudniillik a vállalkozásbarát, s ezzel a polgárság kialakulását segítő viszonyokra vap szükség. Lehetnek persze pillanatok, amikor etikai kérdéssé válik, ha összekeveredik bennem a riporter és a vállalkozó, de ezeket a dilemmákat nekem kezelni kell tudni. Hogy bírom? Nekem a munkava sok munka az életelemem. Én mindig is rengeteget, ha lehet azt mondani 24 órából negyvennyolcat dolgoztam. Egyelőre még szeretem csinálni az üzletember tevékenységét, de a szerelmem csak a rádiózás és az újságírás maradt. A nagy tempóhoz, ami napjait jellemzi, Forró Tamás azért igyekszik felkészülni úgy testi- leg-szellemileg, mint technikailag. A január nagyobb részét szabadságon, pihenéssel töltötte. Év közben nincs olyan fontos dolog, ami miatt elmaradhatna tizenhat éves lánya valamelyik versenyéről. Mint kiderült, az alma nem esett messze a fájától. A hajdani autóversenyzői babérokat gyűjtögető újságíró csemetéje szintén „megfertőződött” az autósporttal. Ma már nyugodtan elmondható: sikeres gokartversenyző lett a Forró lányból. Az elmúlt évi bajnokságban, kategóriájában, a második helyen végzett. Az idén is itt lesz apa és lánya a nyíregyházi versenyen, hisz mint Forró Tamás elmondja, már tavaly nagyon megkedvelték a kiváló repülőtéri pályát. Reméli, lánya nem szerez olyan kellemetlen emlékeket Szabolcsból, mint hajdanán, aktív versenyző korában az apa,----------- aki egy sok-sok évvel ezelőtti Taurus-ralin — amelyiknek az útvonala zempléni és szabolcsi tájakon kanyargóit — edzés közben frontálisan ütközött egy másik versenygéppel. A baleset súlyos belső sérülésekkel és természetesen a kórházban végződött. Azért az autó a legkedvesebb játékszere maradt a népszerű sztár riporternek. Az üzleti karrierjének köszönhetően azonban már megteheti — mint mondja —, hogy végre olyan kocsival közlekedjen, amilyet elképzelt. Nemrégiben meglátott egy csodálatos, kétüléses, háromszázötven lóerős sportkocsit, amire azonnal lecserélte BMW-jét. Azon túl, hogy élvezi, a gyorsaság hozzá tartozik az életéhez. Rádióból üzleti tárgyalásra, televízióból valamelyik vidéki városba és nemegyszer az országhatáron kívülre szólítja a kötelesség. Legújabban egy nagyszabású üzleti vállalkozáson töri a fejét. Amerikai tőkével és orosz partnerekkel egy orosz nyelvű Privát Profit kiadását tervezik. A moszkvai háromfős szerkesztőség már felállt. A lap egyharma- dát írnák a kintiek, kétharmada készülne Magyarországon. Az igény óriási a keleti szomszédoknál. A felmérések szerint százezernél is nagyobb példányszámmal lehetne kezdeni. Ezt a lapot, viszont már nem szabad Budapesten nyomtatni. Egy új nyomda létrehozásán gondolkodik, valahol közelebb a záhonyi határhoz. Azt, hogy ez végül Szabolcsban, Hajdú-Biharban, netán Szolnok megyében lesz-e, csak ezután döntik el, hisz olyan ötletek vannak még a tarsolyban, mint a román, és a szlovák nyelvű Privát Profit. Egyelőre tehát újságírás után, nosztalgia ide vagy oda, ma a menedzsert igényli a rohamléptékben bővülő Forró-birodalom. Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — „Van aki forrón szereti” — kínálja tálcán önmagát, olcsó fordulatként, a klasszikus amerikai filmcím, amikor megyénk egyik nemrégen itt járt neves vendégéről, a rádió- és tv-riporter, újság fő- szerkesztő, kiadó-társaság igazgató, üzletember és mellesleg volt autóversenyző Forró Tamásról készülaz újságíró portré- vázlatot írni. Ám miután egy órát beszélgetett vele, s a felsoroltakon kívül még egy egész sor dolgot — közte sztorikat, terveket — megtudott tőle az ember, rá kell döbbennie a végén: az olcsó fordulat rendkívül találó. Forró Tamás valóban magas hőfokon éh az életet. — Hogyan kezdődött az üzletemberi karrierem? — ismétli meg a kérdést, mintegy ízlelgetve a számára szokatlan helyzetet, amelyben ezúttal őt faggatják. — Amikor sokéves külsőzés és nagyon kemény munka után Szolnokról végre fölkerülhettem a Magyar Rádióba dolgozni. Megkaptam az Első kézből című műsort. Azt vezettem, majd hamarosan lehetőséghez jutottam a televízióban is. Ezeknek a műsoroknak is köszönhetően az évek során aztán annyi emberrel találkoztam, annyi információra tettem szert, amit már nem akartam tovább halmozni anélkül, hogy ne hasznosítsam. Akkoriban nyíltak a kapuk a honi vállalkozások előtt. Mi is kitaláltuk néhányan kollégák a magunkét, amihez olyan profi üzletembereket sikerült megnyernünk, akiknek pénzük is volt. Igény volt rá, tehát információs üzleti lapot kellett készíteni. így lettem fő- szerkesztője a Privát Profitnak, aminek az egész gárdája, hál’ istennek, maga is profi a saját területén. A folyóirat szerkesztőségébe aztán mind több és több üzleti információ érkezett, ahogy a népszerűsége fokozódott. Terjedelmi okokból, ezeknek csak töredéke kerülhetett a lapba. Nekem a szívem vérzett, hogy mi érték, sokak számára pénzt érő hír kerül a szemétkosárba. Ezeknek az információknak a hasznosítására találtuk ki a Privát Profit Üzleti Központ alapötletét, amelyet azóta egy, az országot behálózó vállalkozássá fejlesztettünk. A rendszerünket átvenni szándékozóknak, mint itt Nyíregyházán is a Primom Alapítványnak, egy komplett csomagot adunk el, névhasználati, illetve szolgáltatási joggal együtt. Erre a csomagra, amelyik minden előírást tartalmaz egy Privát Profit iroda létrehozását és működtetését illetően, bárki vevő lehet, aki a szigorú feltételeknek minden téren meg tud felelni. Tulajdonképpen ezt nevezik franchise (ejtsd: frencsájz a szerk.) rendszernek. Bárhol is létesül, ugyanolyan minőséget kell nyújtani a legújabb irodának vagy üzleti egységnek, mint amilyen a legelső volt a sorban. Amint belemelegedve, mind Tóth László írók, művek, tanulmányok címmel a közelmúltban jelent meg Fenyvesi András könyve. Oktatást segítő kiadványoktól ínséges világunkban nagy szó ez. Meg kell tehát becsülnünk. Ilyen összegző mű megírására — középiskolái oktatást segítő céllal — kevesen es ritkán vállalkoznak. A kötet irodalmi elemzései a diákok érettségire vaíó felkészülését szolgálják, témaköröket, egyetemi, főiskolai felvételi tételeket tartalmaznak. Nem módszertani kiadvány, hanem érdekes olvasmány, középiskolások számára jól tanulható és tanárok által jól tanítható könyv, amit irodalommal foglalkozó szakemberek is épp úgy forgathatnak, mint az átlagolvasó. A szerző a sárospataki református kollégium tanára. Nem véletlen, ha olykor-olykor máshova helyezi a hangsúlyokat, mint a forgalomban lévő, korábban kiadott tankönyvek. A könyv szerzőjének szemlé1 letét, gondolkodásmódját jelzi már a középiskolai tankönyvektől eltérő, a reneszánszra vonat-' kozó fejezetcím is. Míg a középiskolai tankönyvnek az antik kultúra „újjászületését” állítják középpontba, s a humanizmusra teszik a hangsúlyt, addig a szerző a reformációra. Interpretációjában a humanizmus a középkor megmerevedett vallási fanatizmusát törte szét, s készítette elő az utat a reformációhoz. A magyar reformáció pedig — antifeu- dális törekvései mellett — a magyar nyelvű irodalmat indította el útján. Fenyvesi ezt irodalmi elemzésekkel támasztja alá. Érdemes összevetni a reneszánsz költő, Balassi Bálint költészetének feldolgozásait is. A gimnáziumi tankönyv először vallásos lírájáról szól, majd szerelmés verseiről, végül vitézi énekeiről. A szakközépiskolai tankönyv első helyen a szerelem költőjeként említi Balassit, majd vitézi verseiről beszél, végül istenes verseiről. Fenyvesi az Könyörtelen idők Merre tart az esztétikai gondolkodás? Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Talán napjainkban is igaz még, hogy a politika hatalma a gazdaság hatalma. Vagyis: nincs jelentősebb politikai erő anélkül, hogy ne tudná maga mögött az anyagi javak hatalmát. Még tovább: az anyagi eszközök birtokosai a maguk világképére formálják előbb-utóbb mindazt, ami azokhoz kötődik. A gondolkodást, az ízlést, az életcélokat, a kultúrát szűkebb és tágabb értelemben egyaránt. Minden bizonnyal ezért is fontos a mai Magyarországon a gazdasági rendszerváltás, hiszen csak azután válhat egyértelművé az új politikai hatalom felpítményi hegemóniája. Egy közelmúltban Nyíregyházán rendezett filmes ankét adott alkalmat, hogy azon meditáljak: hol tartunk az esztétikai gondolkodásban? Vannak-e jelei annak, hogy a művészi értékek világában is megtörtént (vagy legalább folyamatban van) a rendszerváltás? Változott-e minősítési rendszerünk, milyen elvek alapján mondunk művészileg hitelesnek, értékesnek egy- egy műalkotást? Az egyetemeken és a főiskolákon a tanárok és a hallgatók — kevés számú kivételtől eltekintve — a marxista—leninista esztétikát tanították és tanulták. A gyakorlatban pedig ennek az esztétikának a működésével találkozhattunk a kulturális élet minden területén. Voltak persze a polgári esztétikának is hívei, bujkáló vagy megtűrt mohikánok, de az ízlésformálás fő iránya a mar- xiszta—leninista esztétika volt. Az óvodától az egyetemig. Lehet, hogy pár év alatt megerősödött a polgári esztétika hatása, de jórészt ugyanazok tanítanak ma is, mint tegnap. Az pedig nyilvánvaló, hogy a gondolkodás, az ízlés, a kialakult vagy kialakított értéktudat sokkal lassabban változik, mint mindennapi életünk gazdasági színtere. Vajon mit és hogyan tanítanak a korábbi esztétikán nevelkedettek? Azt tapasztalni, hogy ezen a területen óriási a belső bizonytalanság. Szinte elkerülhetetlen a pedagógusok meghasonlása, hiszen korábbi önmagukkal is szembesülnek. Mi legyen például azokkal az alkotókkal, akiket megérintett a marxizmus, vagy akik kapcsolatba kerültek a munkásmozgalommal? S akiket — éppen emiatt — eltorzítottan fogadott magába a közoktatás. Vajon nem ugyanabban lesz most részük? Gondoljunk csak József Attila egyoldalúan értékelt és minősített költészetére. A bevezetőben említett filmes találkozón Sára Sándor legújabb filmjét a Könyörtelen időket vetítették, majd a nézők a rendezővel is találkozhattak. Sára Sándor a magyar filmművészet kiemelkedő alakja volt az elmúlt évtizedekben, s az ma is. Olyan alkotó, akinek minden teljesítményére érdemes odafigyelni. Kamerája esztétikai és erkölcsi értékeket is közvetített. Meghatározó erejű életművéből csupán néhány filmre hívjuk fel a figyelmet: Sodrásban, Apa, Tízezer nap, Gyerekbetegségek, Szindbád, Hószakadás. Az sem számít ritka kivételnek, hogy az operatőr rendez is. 1968-ban készült játékfilmjét, a Feldobott kő címűt, ha nem is osztatlan elismeréssel, de kedvezően fogadta a kritika. Mostani játékfilmje a Könyörtelen idők véleményem szerint nem kerül a legjobb munkái közé. Sára egy jelenséget emel a figyelem előtérébe (ami természetesen nem lenne baj), de nem teremti meg ennek gondolati, művészi ívét, epizódokat jelenít meg, mint ahogy a pointillista festő teszi, amikor apró pontokat, pettyeket visz a vászonra úgy, hogy azok csak a néző szemében összegeződnek képpé. Ez a művészi strukturálódás a film esetében nem történik meg, az epizódok lazán csüngenek egymáson. A film üzenetével, miszerint lapítsunk, ha túl akarjuk élni a tragikus helyzeteket, nem tudok egyetérteni. Az öt fiatalember a háború utolsó napjaiban Nyugatra menekül, mert nem akarnak már részt vállalni a háborúból. Igaz, hogy eddig se nagyon tették, hiszen még nem voltak a fronton. Megbújnak, lapítanak, ahogy éppen a helyzet hozza. Kettejüknek sikerül a célt elérni, hárman meghalnak. Ketten értelmetlenül, véletlenül csupán egy vállalja tudatosan a halált, mert rájön: a lapítás nem lehet erkölcsi érték. A beszélgetés résztvevői — főleg fiatalok — láthatóan, hallhatóan nem tudták elválasztani a tetsziket az értékestől. Az egyik egyéni ízlés dolga, nem lehet vele vitatkozni, a másik a művészi megjelenítés sikertelenségét jelöli. Többen bizonygatták, hogy úgy volt, úgy volt, a háború vége felé pontosan ekkora volt a káosz. A műalkotás világa azonban több a megjelenített valóságnál. Ezt már az ismeretlen népdalköltő is tudta, amikor leírta: „Elmegyek, elmegyek, / hosszú útra megyek, / hosszú út porából / köpönyeget veszek. / Búval és bánattal / kizsinórozta- tom, / sűrű könnyeimmel / ki- gomboztattatom.” A konkrét kép túlmutat önmagán: egy élethelyzet, életsors jelképévé válik. Minden sikeres műalkotás világa meghaladja önmagát, az általánosítás felé törekszik azért, hogy mondanivalója minél egyetemesebb legyen. Sára filmjét is ki-ki úgy ítéli meg, ahogy tudja, a befogadás szintje a befogadón múlik. Számomra az ankét azzal a tanulsággal szolgált, hogy a szabad- versenyes pályára küldött művészi érték, láthatóan elvesztette az első csatát. Az a kormányzati elv, hogy minden művészi alkotás a piacon szerezze meg a jogot az életben maradáshoz, eddig is tragikus buktatókhoz vezetett. A Tiffanyn és Romanan, az irodalmi és filmes bóvlin nevelkedettek nem képesek észrevenni az értékest. A tetsziken túl nem tartanak többre igényt, nem ismerik már az igazi művészet katartikus erejét, mert a bóvliban nem találkoztak vele. A közoktatás pedig minden valószínűség szerint nem lesz képes felvenni a harcot ezzel az áradattal, mert az értékes nem képes a piacon megmaradni, vagy egyáltalán oda sem kerül. Talán nem szükségtelen még egyszer hangsúlyozni: Sára filmjét nem sorolom az értéktelen, a tucatalkotások közé, legfeljebb eddig megszokott színvonalát kérem számon tőle. Abban a reményben, hogy Sára még nem mondott le a valóság művészi számbavételéről. Mindnyájunk érdekében. Szeplő a védjegyen Minya Károly A megyeszékhelyen égyre több világhírű cég nyitja meg márkaboltját, amelyeknek védjegye garancia a kiváló minőségre. Azonban e védjegyre néha szeplő esik... A Levis boltban öles plakát hirdeti, hogy az 501-es típusú farmert vásárlók sorsjegyet kapnak, amellyel szerencsés esetben visszanyerhetik a nadrág árát. Fizetéskor bátorkodtam kérni egy ilyen sorsjegyet, azonban a pénztáros hölgy sajnálkozva mondta, hogy az már rég elfogyott, mindössze 50 darabot kaptak. Ezekután megegyeztünk,egy ilyen világhírű céghez legméltóbb az lett volna, ha figyelmeztetés nélkül idejében lekerül a plakát.. A Samsung márkabolt hetek óta reklámozza, hogy a náluk vásárlók aranyláncot kapnak ajándékba. Azt hiszem, vitathatatlan, hogy az olvasók tudatában az aranylánc nyakba való aranyláncot jelölt. Azonban nem így értelmezik a reklámozók, hisz a vásárláskor a vevő nem kis meglepetésére karláncot kap ajándékba. A két példával nem azt akartam mondani, hogy az árusítással vagy az áru minőségével volna baj. Ez a „magyaros” vevőcsalogatás nem tetszik. Márpedig egy világhírű cég az ilyen apróságokat is tiszteletben tartja. Vagy elképzelhető, nálunk ez a gondolkodás megváltozik, csak a kezdete az „el- magyarosodásnak”?! istenes versek szerepét és jelentéseit veszi első helyen vizsgálat alá, majd a vitézi versekről szól. A költő szerelmi költészetét a két témába beágyazottan jeleníti meg. Ezek nemcsak sorrendi, hanem felfogásbeli különbségeket is jelentenek. Fenyvesi Janus Pannoniust egy mondattal intézi el, a középiskolai tankönyv részletesen elemzi. Ez a gyakorló tanárszerző esetében nem következetlenség, mert jól tudja, hogy a középiskolai tanárok közül is sokan nem emelik érettségi tétellé Janus Pannonius költészetét. Zrínyi Miklós és a barokk című fejezet áttekinthetőbb szerkezeti felépítése, világosabb kifejtése miatt könnyebben tanulható a tankönyvek szövegénél. Ugyanígy Katona József Bánk bánja és Madách Imre Az ember tragédiája is. A szakközépiskolai tankönyv Mikszáth Kálmán művészetét méltánytalanul, súlyának nem megfelelően dolgozza fel. Fenyvesi Mikszáth-képe valósabb annál, és könnyebben is tanulható. A szerző átveszi Király István véleményét, aki szerint Jókai Mór Mikszáth novellái és kisregényei hatására alkalmazott újszerű hangot a Sárga rózsa című kisregényében. A kötet második fejezete olyan világirodalmi műveket választ elemzésre, amelyek szintén érettségi tételként szerepelnek. A könyv harmadik részében a közel félezer éves pataki kollégium nagy egyéniségeiről szól. A kollégium történetéről jelentek meg tanulmányok korábban is, de a nagy múltú intézmény történetét összefüggően feltáró monográfia még nem jelent meg. A sárospatakiak kiadványát olyan szerző készítette, aki mögött tanítási gyakorlati tapasztalat áll. Ez kötetéből egyértelműen kiderül. A könyv méltó lesz a jubileumhoz is. Nem csodálkozom, ha a nyíregyházi diákok is keresik, és nem sajnálják érte a négyszázötven forintot. A sajnálatos az, hogy a magas ár miatt nem minden diák juthat hozzá. Írók, művek, tanulmányok
