Kelet-Magyarország, 1992. március (52. évfolyam, 52-77. szám)

1992-03-07 / 57. szám

1992. március 7. 8 Ä ‘Xekt-Ma/jijarorszá/j hétvégi m&ttéklete Hiszékeny közönség A mezítelen Cyrano esete a szerelemmel A szenvedély Mit kaptunk? A darab kereszt- metszetét, vázlatot azzal a „szakmai” bravúrral, hogy a színpadi játék egyszer groteszk volt, máskor ellágyuló, egyszer énekes, máskor prózai. Belép­tünk a tizenhetedik századba, majd a magyar televízió egyik szignáljába. A játék végén pedig a tragikus sorsú Dómján Editre is gondolhattunk. Mindemellett olykor durva harsányság, vagy suta félszegség, amatőr beszéd- technika. Csorba Ilona szép énekhang­ja vállalta a narrátor szerepét. A feladat természetéből adódóan nem mindig lehetett érteni a szö­veget. Jól játszotta a távolság- tartó groteszk vonásokat. Thú- róczy Szabolcs és Bajzáth Péter a színész, illetve viconte szere­pében az előadás gyenge pont­jai voltak.,Éretlen beszédtechni­kájuk, bizonytalan színpadi moz­gásuk bizonyára sokat javul majd az elkövetkező időben. Földi László jó Cyrano lehetne egy hagyományos felfogású előadásban. Nem hiányzik belő­le a lelki megrendülés, a vissza­fogott líraiság képessége. Bírná hittel, drámai erővel. De a ren­dezés rocksztárt csinált belőle, akinek az az első gesztusa, hogy mezítelen hátsóját a kö­zönségnek megmutatja. (Miért? Ez a rendező véleménye a kö­zönségről?) A későbbiek során se indokolta semmi ezt a moz­dulatot, hiszen Cyranótól az önmutogatás áll a legtávolabb. Földi. László jó színész, még ebben a szerepben is, de nem illik rá ez a kabát. Q mondja ki a darab folyamán azt a bűvös gondolatot, hogy a szeretetre vágyó ember hiszékeny, köny- nyen annak látja a világot, ami­nek szeretné. Korcsmáros Gábor, a szép szavak nélküli Christian szere­pében kevesebbre vállalkozott, mint Földi László. De éppen az ő szerepfelfogása, illetve szere­pe mutatta meg Zsótér átdolgo­zásának egyik gyengéjét. Korcs­máros Gábor végig realista ma­radt, játékából teljesen hiányoz­tak a groteszk elemek. Molnár Erika szerepében ke­véssé élhette át a kiteljesedést. Ő volt a vágyott nő, akinek csu­pán az üres bókokra van szük­sége. Az előadás utolsó pillana­tában kiderült, hogy sokkal több van benne, mint ami most meg­jelenhetett. Földi László a darab zárójele­netében a fürdőkádban haldok­lik. Most derül ki, hogy a szere­lemvágyó leveleket mind ő írta, de ebből a szerelemből már semmi sem lehet. Fliszékennyé tesz a szeretet — idéztem az előbb a darab egy gondolatát. A közönség szereti a Móricz Zsigmond Színházat. Ezzel az érzéssel azonban nem szabad visszaélni. A három magányos ember: Korcsmáros Gábor, Molnár Erika és Földi László Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Amikor a bemutató végén kivilágosodott a nézőtér, elmaradt a katarzis utáni taps. Végül Csorba Ilona megunhatta a dolgot, mert azt mondta, hogy vége van. Kedve­sen, aranyosan. Vége van. Ek­kor kezdtünk valamennyien tap­solni. Flonnan származott ez a zavarodottság? Onnan, hogy nem tudtunk mit kezdeni az előadással. De menjünk sorjá­ban! Edmond Rostand-t sokan ne­vezték a romantika elkésett író­jának, hiszen amikor a kortársai a naturalista ábrázolás és ízlés bűvöletében éltek, akkor ő lova­gi eszményeket, erkölcsi ideálo­kat, az önzetlen jóságot, az ön­magáért való szépséget állította a színpadra. Meg is bukott vele. Egészen addig, amíg ki nem ta­éppen ellenkezőleg: szép ifjú, de csak üresen fecseg, illetve kép­telen a kor divatja szerint szerel­mét megvallani. Roxane szere­lemvágyó ember, aki testét-lel- két kiszolgáltatja ennek az ér­zésnek. Mindhárman önmaguk foglyai. A rejtőzködésé, a tehe­tetlenségé, a várakozásé. Ma­gányos emberek, akik képtele­nek áttörni a vágy emelte fala­kat. Szerencsétlen sorsú roman­tikus hősök. Azonosulhatnánk is velük, hiszen hányszor der- meszti reménytelenség a szí­vünket, hányszor vonulunk visz- sza a hiábavalóság miatti féle­lemtől, hányszor törünk össze a lemondás zátonyán. Megtehetnénk, de nem törté­nik meg a csoda, mert csúf játé­kot űznek velünk: a teljesség helyett a zavaros csonkaságot kínálják, morzsákkal vendégel­nek meg bennünket, holott lako­mára készültünk. Rostand eredeti munkájában Kováts Dénes Nem véletlen, hogy egyre többet hallunk, olvasunk a drog veszélyeiről, hatásáról, hiszen „élvezete”, fogyasztá­sa Magyarországon is megfi­gyelhető, hazánkban is jelent­kező probléma. Igaz — egye­lőre? —, a kemény drogot igénybe vevők nem lehetnek túl sokan, a szipózók, a drog­pótló anyagokat felhasználók vannak többségben, a „slá­ger” még a gyógyszer és az alkohol együtt. Eljutottunk addig a pontig: aki akarja, be tudja szerezni a kábítószert, elsősorban a fővárosban, de a Balatonnál vagy a határátke­lőhelyek környékén is. A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei helyzetképhez hozzátar­tozik: jelzések szép számmal érkeznek (például kábítószeres rágógumiról), igaz, a gyanú sok esetben nem igazolódik be. A korábbi évek igazán ismert kábí­tószeres figurái zömében elköl­töztek, illetve — vélhetően — leszoktak. Megyénkben még nem beszélhetünk kábítószer­élvezők tömegeiről, de az előre­jelzések alapján számuk növe­kedésére fel kell készülni, figyel­met fordítva nemcsak a megelő­zésre, de a gyógykezelésre is! Egy hazai reprezentatív fel­mérésből kiderült: az iskolák tíz százaléka jelezte, félelmeik, ag­gályaik vannak, hogy a gyere­kek egy részéhez eljut az ártal­mas szer. Talán ennek is tudha­tó be, hogy tucatnyi elvonó-gyó- gyító intézet működik már ha­zánkban, legutóbb a miskolci önkormányzat döntött úgy, nyit egyet. Javarészt egyházi intéz­ményekhez, kisebb számban kórházak pszichiátriai osztályá­hoz kapcsolódva működnek. Egyes vélemények szerint vi­szont annak ellenére, hogy a külföldi előrejelzések a drog ma­gyarországi terjedéséről beiga­zolódni látszanak, megtorpanás észlelhető a probléma kezelését illetően. Börtön helyett Készül ugyan egy drogtör­vény, de az akkor érheti csak el célját, ha a Belügy-, a Népjóléti és az Igazságügy-minisztérium Cyrano, a rocksztár: Földi László HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI lálta, hogy színpadra álmodja Cyrano de Bergerac, a XVII. században élt költő és legendás lovag történetét. Cyrano Don Quijote lelki rokona (idézi is egy alkalommal a szellemét), aki bezárva marad szerelme börtö­nében, de nem áldozza fel a ba­rátságot. Igazából három ember drámá­ja zajlik Rostand művében. Cy- ranót csúnya külsővel (hatalmas orr csúfítja el az arcát) verte meg az élet. De a torz külső nemes lelket, zseniális gondol­kodást, sziporkázóan szellemes költőt rejt magában. Christian 29 férfi, tíz nő, kadétok, apró- dok, zenészek, néma szereplők léptek fel. Együttesen teremtet­ték meg azt a kissé rezignált, kissé pesszimista üzenetet, mely szerint nem született ez a világ a boldogságra. Zsótér Sán­dor, az előadás rendezője a da­rab sugallatára (?) átszabta a történetet. így aztán csupán hat embert látunk a stúdiószínpa­don. Ez önmagában nem lenne baj, bár az eredetinek ily mérté­kű nyersanyagkezelése fölvet­het egy-két problémát. Etikait, szakmait, művészit. Az átdolgo­zó felelősségét. között. Ezt az összefogást sze­retné elérni társaival együtt, dr. Gerevich József, a Magyar Drogambulancia vezetője, akit méltán neveznek a drog ellen küzdők apostolának. Dr. Lukácskó Zsolt, az egész­ségügyi főiskola igazgatója elég jól tájékozott a témában, nem­csak otthont adott egy konferen­ciának, de személyes tapaszta­latokat is szerzett, többek között Olaszországban. Az egyéb in­formációk mellett azt is megkér­deztem tőle, kiket nevezhetünk lőképességeik nem megbízha­tóak, esetükben számolni kell azzal, hogy kisebb-nagyobb mértékben kiszámíthatatlanná válnak, nem tudják ellátni fel­adataikat. Észleleteik halluciná- ciókba torkollhatnak, kiszámít­hatatlan következményekkel. Felelősségvállalás nem várható el tőlük, mert időnként hihetetlen agresszivitást, rettegést élnek át, gyilkos, öngyilkos indulatok halmozódhatnak fel bennük. S előbb-utóbb rákényszerülnek arra, hogy bűnözők közé keve­közösen, egymásra építve dol­gozza ki, s a jogi és egészség- ügyi vonatkozásai egyaránt ren­dezettek lesznek. Az utóbbi té­ren vannak még hiányosságok... Fel kellene végre gyorsítani a törvény előkészítését, s kialakí­tani a koncepciónak megfelelő infrastruktúrát, kijelölni a gyógyí­tó munkát végző kórházakat, il­letve meghatározni: ha a börtön helyett a gyógyító-elvonókúrát választja a narkós, ki vállalja fel kezelését. A helyzetet jelenleg az is nehezíti, hogy a Nemzeti Drogbizottság és a Tárcaközi Drogbizottság kompetenciái tisztázatlanok. A hazai intézmények ráadásul alapvető fenntartási, finanszíro­zási gondokkal küzdenek, gya­korlatilag egymástól függetlenül végezve munkájukat. Olyan há­lózat kialakítására lenne szük­ség, melynek szakmai koordiná­lója az egészségügy lenne, de magánkezdeményezésekből, alapítványokból s az egyházak révén is lehetne a rendszert működtetni, szoros kapcsolatot kiépítve az egyes intézmények igazából drogosoknak, húzha­tunk-e valamilyen határt e szen­vedélybetegségek tünetei kö­zött. Elmosódó különbségek — A kérdésre nem könnyű vá­laszt adni — felelte —, hiszen a különbség gyakran elmosódik. Magyarországon a kezelőintéz­mények jórészt szenvedélybete­gekkel, pótlószerek szedőivel, alkoholistákkal, s nem úgyneve­zett kemény drogosokkal foglal­koznak. így az igazi veszélyt fel sem lehet mérni. Ez akkor je­lentkezik, amikor valaki először megkóstolja, majd rászokik a szerre, s kialakul a függőség, mely megváltoztatja személyisé­gét és lelki struktúráját. Ugyanez viszont a kávé vagy a cigaretta élvezőiről nem mondható el. Egy dohányos, vagy „kávés” ismerősére rá meri bízni az au­tóvezetést az ember, de egy narkósra vagy egy alkoholistára nem, mert az ő döntési, érzéke­Dankó Mihály SZEMTANÚ mi büszkeségünk, a mi szeretett A magyar hazánk fiainak a vére, so­kat hullott érdemtelenül." Ha Köi- •» <> csey most írná Himnuszát, bizonyo­san szentelne neki egy sort: mert a II. Magyar Hadsereg bukása szinte hasonló volt a tatárjárás, a mohácsi vész katasztrófájához. Nem elég a fizikai, lelki megsemmisülés, a túlélőknek cipelni kellett a megbélyegzettek átkát. Simon István 1940. december 2-án vonult be Nyíregyházára. 1941-ben már eljutott Pjervonasig. Innen zavarta őket haza a német hadvezetés — a fegyverek alkalmatlansága miatt. Elvégezve a kar- paszományosi tiszti iskolát, 1942 júniusában mint a II. Magyar Hadsereg gyorshadtestének 30. harc­kocsiezred, első század szakaszparancsnokaként jutott ki a Don-kanyarba. S vezetett naplót a tör­téntekről. E feljegyzésekből megtudhatjuk, hogyan is zajlott le az ő szemszögéből a „nagy áttörés”. 4* 1943. JANUÁR 11„ HÉTFŐ: Reggel kemény hidegre ébredtünk. Dél felé szépen kitisztult. Erős légitevékenység volt, a repülőket is lőtték alapo­san. Én a három harckocsimat készítettem elő a bemutatóra. Délután az ezred tisztjei részére egy százados tartott előadást, a téli védekezésről. Nem mondott semmi újat. Aztán Miklós százados beszélt a híradó dolgokról, a rádióról. A békebeli újoncéletet éljük. Kiképzés, szőrözés. Ezt nem szeretem, hiába, ez nem természetem. Az ellátás mostanában egészen kifogástalan. Csak kellemetlen betörni az új parancsnokok szo­kásaihoz és módszereihez. Viszont rájöttem, hogy a katonaságnál nem szabad nagyon mellre szívni a leszidásokat. JANUÁR 12„ KEDD: Délelőtt a térképeket ren­deztem. Hatalmas ágyúzás hallatszik, tompa, egy­befüggő dübörgés. Biztosan át akar törni a musz­ka. Délután még rádiós kiképzésre is kellett men­ni. Este sok dolgom akadt. Minden eshetőségre fel kell készülni. A szakaszom kocsijai most rend­ben vannak, amúgy is menetkészültségben va­gyunk, a bemutató-együttműködési gyakorlatok miatt. A legnagyobb baj, nincsenek teherautóink. Igaz, jelenleg üzemképes harckocsink is csak hat van. Nehéz a régi, szétszedett anyagból újat ösz- szerakni. A rádió a szokásos harci jelentésében megemlítette: a magyarok visszavertek egy táma­dást. Most este 9 óra körül lehet az idő. Kellemes, szórakoztató zenét hallgatok. Éppen most fejez­tem be a kitüntetések, jutalmazások megfogalma­zását, azoknak, akik hat hónapja kint vannak és még nem kaptak semmi kitüntetést. Kitalál az ember hőstetteket. Mintha ez lenne az otthon, úgy érzem. Már teljesen beleéltem magamat, hogy lét és nem lét kérdése ez a harc, minden szenvedé­sével és nélkülözésével együtt. Büszkeséggel tölt el az a tudat, hogy különbek vagyunk, mint akik otthon kényelmesen élnek. Igaz, néha elbúsulunk, amikor halljuk a hazai kel­lemes tánczenét. Holnap lesz édesanya névnapja, sajnos, nem kívánhatok neki személyesen boldog­ságot! JANUÁR 13„ SZERDA: Kemény a hideg, 20— 25 fok körül. Az emberek bajszára ráfagy a lehe­let. Készültségben vagyunk. A tegnapi fergeteges ágyúzás az Urivnál volt. A rádió bemondta, az oroszok erős tüzérségi előkészítés után támadtak, és azt a magyarok a németek segítségével elke­seredett harcban visszaverték. Megszerveztük a századot egy esetleges elvonulásra. Adja Isten, hogy ne legyen rá szükség! Ma sok levelet kap­tam... Csak szabadságra tudjak elmenni, a többi egyelőre nem érdekel. „Az orosz harctéren min­denütt kemény harcok folynak." így fog ez menni egész télen? JANUÁR 14., CSÜTÖRTÖK: Hajnalban riadó, menetkészültség. Most várakozunk. Uriv mellett

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom