Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)
1992-02-08 / 33. szám
A %e(et-‘Magyarország hétvégi melléklete 9 Böröndi Lajos Aztán a semmi mintha enyhülne egy kicsit hogy aztán nehezebb legyen minden csupa ragyogás és minden csupa szerelem Tapsrekord a színházban Hetey László: Nem szabad szétrombolni mások boldogságát aztán megint egy csavar és a könnyed is kijön meg egy kis simogatás s megint egy kis öröm így szalad föl le mindenben a láz és a hideglelés: így egészek a csodák! aztán a semmi a zuhanás hogy utána megint hinni tudd föl lehet állni van tovább! Gál Éva Emese: A Károlyi-kastély Bethlenszentmiklósról KIRÍ inzulint kell kapnia. Cukorbeteg. Öt óra tíz van már, igazság szerint, de halogattam a dolgot. Napi négy adagot kap. Magának adja be az injekciókat. Leül, kipakol a hátizsákjából. Fertőtlenítő spray, vatta, injekcióstű. Szinte észre sem veszi, úgy megszokta. Én nem tudom megszokni. Ilyenkor mindig bolondozni szoktam, hogy megnevettessem. De ő nem zavartatja magát. Magasba emeli a fecskendőt, kicsit kispriccel rajta próbaképpen az ég felé és mondja tovább. — Ketten szöktek meg. A magyarok tudták, hogy meg akarnak lógni, és adtak nekik vonatjegyre pénzt, meg összegyűjtöttek néhány ruhadarabot. Nadrágot, inget. És Gézáék bementek egy kapualjba, mikor kimenőjük volt, átöltöztek: a légiósruhát a kukába dobták. Csak a sapkájukat hozták el. Szép fehér sapka. Géza most már bánja, hogy nem hozta el a többit is. De nem merte. Aztán elutaztak Párizsba és bementek a követségre. Ott azt hazudták, hogy elvesztették az útlevelüket. Mindenki nevetett. Ők is. De ezt kellett hazudni. Kaptak aztán jegyet egy repülőgépre és hazajöttek. De végig féltek. És képzeld, az volt a legérdekesebb, hogy másnap Géza kiment Rákosligetre, mert egy barátja üzent a légióból a szüleinek, hogy jól van. Szóval kiment, becsöngetett, és a barátja nyitott ajtót. Ó is megszökött. Ezen aztán jót nevettek és sok bort ittak... Nagyot csekken egy zöldharkály a tölgyön. Ágnes már rég elpakolta a sprayt, a vattát, az injekcióstűt. Figyeli a bolondos madarat, ahogy az a fatörzsön felfelé kúszik. Olykor rikkant egyet. Eltűnik, majd kibukkan újra. Zöld a háta. Piros a sapkája meg a feneke. Suhog az öreg tölgy. Vele az egész liget. :. orvátországban há- f § ború van. A Keleti |1|ÍP pályaudvaron cigá- * ■ nyok alusznak a kövön. A kukában öregemberek guberálnak. A szomszéd lakásba tegnap betörtek. Éjszaka alig tudok aludni, mert újra meg újra megszólal az utcán az autók biztonsági szirénája. És arra gondolok, milyen kár, hogy ez a sziget olyan apró, és nem lehet idemenekíteni ezt az egész fel- bolydult, zavarodott, századvégi világot. Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — A siker természetéről könyvtárnyi irodalom áll már rendelkezésre. Mégsem lehet előre megmondani, hogy miből lesz siker, hiszen annyi mindennek kell egyszerre együtt lenni: a tehetségnek, az érzékeny téma- választásnak, a korszellem megérzésének, a szerencsének. S ha minden megvan, akkor sem biztos a siker. A Móricz Zsigmond Színházban bizonyára sokáig emlékezetes marad a Hegedűs a háztetőn fogadtatása. Hetey Lászlóval, akinek nagy része volt a sikerben, arról beszélgettünk: érez- ték-e előre, hogy a bemutatón és azóta is óriási ünneplésben részesülnek. — Sejteni lehetett, mert az öl- töztetők, a világosítók és a többi színházi ember közül is sokan be-beültek a próbákra. Ez a siker első jele. A második, amikor a közönség találkozik a produkcióval, és olyan vastapsot produkál, amilyen nagyon régen volt ebben a színházban. Ha tíz percen túl zúg a taps, az már nagy sikert jelez. A legutóbbi előadáson megdőlt minden eddigi rekord: húszperces vastapsot kaptunk. A közönség a bemutatón úgy bravózott, hogy a boldogságtól kicsordult a könnyem. — Nem nyomasztó a várható és a megvalósult siker? — Borzasztó felelősséget érez az ember. A színész ilyenkor fél, megijed a lehetőségtől. Nyomasztja, hogy vajon az előadásokon is azt tudja-e majd nyújtani, mint a próbákon. Vajon a közönség is úgy fogadja-e az előadást, mint azok, akik a színházon belül figyelik a teljesítményt? — A siker nem születik azonnal, előzmények nélkül. Te hogyan jutottál idáig? — A siker sok-sok véletlenből, sok-sok tudatos elemből áll ösz- sze, de nagy szükség van a szerencsére is. Rengeteg kis szerepet játszottam el, mióta a pályán vagyok. De állítom, hogy a rossz emlékű Esküvőben sem voltam rosszabb, mint most. Csak éppen a közönségnek nem tetszett. A sikerhez feltétlenül szükséges, hogy a színész alkalmas legyen a szerepre, találkozzon egy tehetséges rendezővel, s a megvalósult előadás nyerje el a közönség tetszését is. — Tevje, a tejesember ott volt a szerepálmaid között? — Nem hiszem, hogy akadna Magyarországon olyan színész (legalábbis azok közül, akik énekelni meg táncolni is tudnak egy kicsit), aki nem álmodna arról, hogy egyszer eljátssza ezt az abszolút sikerszerepet. — Mi ebben a figurában az, amivel nagyot lehet dobni? — A Hegedűs a háztetőn egyrészt súrolja a könnyű műfaj határait, másrészt Tevje olyan figura, aki hamar közel tud férkőzni az emberek szívéhez. Roppant mély emberi tartalma van ennek a szerepnek. Mindenki egyszerre erős és gyenge. Tevje is. De ha nagyon fontos dologról van szó, megkeményedik hajiíthatat- ianná válik. — Emlékszel még arra a pillanatra, amikor megtudtad, hogy ez a feladat vár rád? Mit éreztél? — Egy ideig nem is tudtam elhinni. Nagyon boldog voltam, mert Tevje jórészt én is lehetnék, annyira közel áll hozzám. — Mi bennetek a közös? — A túlélés életfilozófiája. A tolerancia, az emberszeretet. Az a szemlélet, hogy mindenkinek magának kell eldönteni, mi teszi őt boldoggá. Tevjét a töméntelen megpróbáltatás sem rendíti meg az emberszeretetben, a hitben. — Mit jelent számodra a boldogság? — Ha az ember napról napra azt csinálhatja, amit szeret, az maga a boldogság. — Változott-e valami körülötted a siker után? — Igen, hogyne. A gyógyszerész szinte a plafonig ugrik, s azt mondja, hogy két hét múlva végre megnézheti az előadást. Az ABC-ben odafura- kodnak mellém és megérintik a kabátomat. — Nem félsz a népszerűségtől? — Egyelőre csak a jó oldalát tapasztalom, az emberek figyelmességét, kedvességét. — Gondoltál-e arra, hogy „megszabadulj” Bessenyei Ferenctől, hiszen Magyarországon az ő nevéhez fűződik Tevje sikeres megformálása? — Nem csinálhattam ugyanazt, mint ő, mert én más alkat vagyok. Schlanger is arra gondolt, amire én: Tevje hősiessége abban áll, hogy képes újrateremteni önmagát, újrakezdeni az életet. Annak ellenére, hogy szerencsétlen kis zsidó, akit agyongyötör az — Az az előadás közelebb áll az amerikaihoz, hiszen sokkal látványosabb a mienknél. Nálunk a kisemberre helyeződött a Hetey László ELEK EMIL FELVÉTELE Pillanatkép az előadásból élet, akit sorozatban érnek a csalódások, aki egymás után arra kényszerül, hogy feladja az elveit,, mert élni, megmaradni akar. Én ebből — ha szabad ilyet mondani — a mélyebb szemléletből formáltam meg Tevje alakját. — A nyíregyházi előadás tehát hitelesebb, mint a budapesti. HARASZTOSI PÁL FELVETELE hangsúly ugyanúgy, mint a játék alapjául szolgáló regényben. — Miért hallgatnak erre a kisemberre a többiek? — Talán azért, mert mindenkit meghallgat. Tudja a titkot, hogy mások boldogságát nem szabad szétrombolni csak azért, mert a mi fogalmaink mások a boldogságról. — Az előadásnak van néhány nagyon időszerű jelenete. — Valaki azt mondta, hogy a leginkább közép-kelet-európai, amit mostanában a magyar színház játszott. Elég déli határainkra, Erdélyre vagy Kárpátaljára gondolni, ahol a darab cselekménye játszódik. Nem akartuk az előadást a zsidóság helyzetének a megmutatására leszűkíteni, azt szerettük volna elmondani, hogy ha egy közösségből kitaszítanak egy népcsoportot, akkor az egész közösség szegényebb lesz vele. — Hogy került az előadásba a Nyírség Táncegyüttes? — Még a kezdeti időszakban mondtam Schlanger Andrásnak, hogy a legnagyobb probléma a tánc, mert ide profi táncosok kellenek. A véletlen úgy hozta, hogy találkoztam De- marcsek Györggyel, a Nyírség egyik vezetőjével, aki kezdetben szabadkozott, aztán nagyon lelkesítette az ötlet. Foltin Jolán, a Bihari Táncegyüttes vezetője és Schlanger kitalálták, hogy a kimondhatatlant, a színészileg eljátszhatatlant el kell táncolni. — Az előadás több pontján láthatunk a zsidóság mindennapi életéből vett jeleneteket. — Nagyon igyekeztünk folklorisztikusan ragaszkodni az eredetihez. Meghívtuk a nyíregyházi zsidóközösség egyik vezetőjét, aki pontosan beállította a jeleneteket. Másrészt a Vízöntő együttes Kárpátalján gyűjtötte azt a zenei anyagot, ami elhangzik. Aggódtunk, hogy az európai fül számára nem lesz-e idegen ez a zenei világ, de szerencsére a közönség kedvezően fogadta. — Hogyan lehet a sikert estéről estére megteremteni? — Nagyon kell szeretni a darabot. Az első húsz percben „ízlelgeti” az ember a közönséget. Amikor elcsattan az első poén, s a közönség jól fogadja, már tudjuk, hogy megnyertük a jóindulatát, a szívét. — Van olyan szerepálmod, ami elől nem szívesen térnél ki az elkövetkező időben? — Attól függ, hogy a siker után lát-e bennem valami többet a vezetés. Nekem minden szerep, amit Pécsi Sándor és Páger Antal valaha eljátszott, a szerepálmaim közé tartozik, mert ők az én példaképeim. — Vajon sikerül-e mindvégig a mostani színvonalon tartani az előadást? — Tevje nagyon időszerű figura, mert a sorscsapások alatt meg tudja teremteni a különbékét Istennel, meg tudja azt az utat találni, amellyel az életre igent lehet mondani. Ha az előadás képes megérinteni a nézők lelkét, akkor jó előadás marad. Ez persze borzasztóan nagy felelősség is. S valószínű, hogy ez a felelősség fogja életben tartani az előadást. MÚZ6AK. ha iiildíkoznak •• -• ■ - - 7—^ • • •—•• .... ■■ .. 1992. február 8.
