Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-20 / 43. szám

1992. február 20., csütörtök HATTER Hullámhosszak TTd- D|Ai|tp|i Út épült Kántorjánosiban (első képünk). (Haraszlosi Pál (Hrttrlf). \;ira»hámi a önkormányzati szakaszokon lévő mintegy 3# átvil wrgi riWít a actnriM zöld helyett kék színűre (a városi utak színe) cserélik a Közúti Igazgatóság szakemberei Im áik kepmk). Katáé Attila felvétele Vigaszt váró család Megvonták a nevelési segélyt Lónya (KM — T. K.) — Miért nem kaphatom to­vábbra is a nevelési segélyt a három gyerekre? — for­dult szerkesztőségünkhöz Lányáról Seres Tibomé. — Három éven keresztül ha­vonta adott a helyi tanács, majd az önkormányzat egy kis pénzt, még az inflációt is igyekeztek követni. Tavaly júniusban a gyerekekre 4371 forintot küldtek. Mivel a férjem alig keres, nekem nincs hol elhelyezkednem, alapjaiban rendült meg a család megélhetése. Vajon mit tehetnénk? A falu vége már az or­szág széle itt. A Bátyúi út bal oldalán — üres telkek­kel foghíjazva — épültek a porták. A sár megköt, lehúz, gúzsba köti még a gondola­tot is. Legfeljebb ábrándozhatnak — Nagyon magunkra hagytak itt bennünket —kí­sér a házba a levélíró. Seres Tiborné. — Reménytelenül messze estünk mindentől, rózsaszín képet legfeljebb a tévéből festünk önmagunk­nak. Mert mit hallunk ott? Támogatják a családokat, szép szavakkal, minden ve­zető ezt teszi. Jövőnkről be­szélnek, a felnövekvő gene­rációról. S a valóságban mit látunk? — tér az őt foglalkoztató gondra az asz- szony, — a korábban kapott nevelési segélyt megvonták. Pedig a három fiúra, a 14 Torzó Lónya alatt. A SZERZŐ FELVÉTELE éves Tiborra, a 13 éves Ta­másra és a 4 esztendős Lászlóra minden hónapban kaptunk 4370 forintot. A család jövedelmében ez a pénz igen fontos tétel. A férjem díjbeszedő a TI- TÁSZ-nál, a bruttó bére alig haladja meg a 7 ezret. A fő megélhetési forrás a csalá­di pótlék. Közben a férjem súlyos szívbetegség miatt három hétig a debreceni kli­nikán feküdt és nemcsak az egészsége miatt reszketek, hanem a mindennapi ke­nyér, a gyerekek ruházkodá­sa, taníttatása is veszélybe került. Miért estek ki Seresék az önkormányzat kedvezménye­zettjei közül? — kérdeztük a Kísvárdáról ingázó fiatal jegyzőt, dr. lápok Sándort Mi mindéire nem jnt _ — Sokkal több a jogos igénylő, mint amennyi pénzt szétoszthatunk. Ennyi a gon­dunk. nem pedig az igényjo­gosultságot nem ismerjük el Egyébként sem én döntök, mivel valamennyi segélyfaj­ta tételes szétosztásáról az önkormányzat dönt. saját hatáskörébe vonta a jogot. így legfeljebb arra hivat­kozhatok, amit feltételként szabtak: akinek autója van. az nem kaphat. Tudom. Se­reséknél az autó nem va­gyontárgy. mint ahogy az önkormányzat a járművet megjelöli, hiszen a családfő másképp nem tudná ellátni a munkakörét. De amikor valamilyen szempont szerint szűkíteni kellett a jogos se­gélykérők listáját. így szü­letett ez a megoldás. Tu­dom, helyenként sántít, dee pillanatban nincs jobb. — Most soroljam, hogy mi mindenre nem vagy alig jut? Az idősek klubja és a bentlakásos otthon is a be­zárást fontolgatta tavaly, mert az évi 40 ezer forintos egy főre jutó összegből még térítési díj ellenében is kép­telen volt ellátást nyújtani? Felemeltük az idén duplájá­ra ezt és még 3 ezer forin­tot fizetnek a bentlakók. így talán nem fordul ető. hogy 280 aláírással kapjon tilta­kozó levelet az önkormány­zat az ezerSelkes faluban. Vagy hivatkozzam ama, hogy az egyetlen munkahely,, a tsz feloszlott és 3N mun­kanélkülit tartunk számum? Hogy nincs egy vállalkozá­sunk. amelyből . helyi adó folyna be. hogy így több jusson szociális célokra? grvét az UCT eggmífes, em­léket éEüttva Kzzei m dallal rámák. Abban az «főben egy fóldkijeet jelentett ■ tö­ten. M*ersze m ncr mmdez cm* történetem, napjaink fenti idézetet ágy mllmkitm- •ék át m íegszrreaeftfteo. Jtadid szól jónak a rádüólf, aítmlwm ezzel era, hogy va­(flnö eséCgt keMene te tmUtmm. Eg*e túlim Airngofmor- zwk m rnevtuLtarvéwtji wtrhn- marmMn megszületését_ s m *»Időséi. Mám jól emlékez bétán* rm m mXmro, nméig pér kefe m Magyar Rádió és mz eggfkmrmk között rob­banna ki. A keresztényidé­Ébred« Almáskertben — Vagy mondjam azt. hogy ingyen telket adnánk annak a váttalknaómk aki ide települne, csak mar jön­ne végre és kümozdítatiá a dermedtségből a falu né­pét? Tárt karokkal fogad­tuk a pesti építő kft-t. és a svéd kenyérgyár ügyében eljáró megbízottat Mi már egy-két ál Eásnak is tudunk örülni. Ha pedig nincs mun­ka. a tétlen ember a kocs­mában vesztegeti az idejét és a pénzét, ami sokkaljnb- be kerül előbb-atőbb minst- annyiunknak. Ez persze; nem vigasztal­ja Sereseket. Sajját bőrükön érzik az ellentmondást: gyermekáldást szorgalmaz­nak ..fenn“, akár az abor­tusz szigorításával fe. ugyan­akkor a szép szavakat már senki nem váltja forintra JSenn"-. Ki bizonyítja be nekik és a sok hasonló sor­sú családnak, hogy gyermek­kel mégiscsak áld és nem ver a sors? Tárca Kulcsár Attila 4 zt írja az adórendelet: Magán­személy a bevételszerző tevé­kenységével közvetlenül össze­függő költségeit elszámolhatja. Az adóköteles jövedelem, a költségek le­vonása után fennmaradó rész.” — Ez eddig világos. De ki Ítéli meg, hogy mely költségek függnek össze közvet­lenül a jövedelemmel? Először az adó­zó, — ellenőrzéskor meg az adóellen­őr. Vagyis ez az ellenőr fantáziájára, széles látókörére van bízva — vagy a bíróságra. Ha az ellenőr nem lát, csak az orra hegyéig, megnézheti magát a vállalkozó. Lássunk néhány érdekes példát a jelenlegi gyakorlatot feltéte­lezve. A cigányzenész elszámolhatja a vo­nóját, de zeneakadémiai hangver­senybérletét már nemigen. A profi labdarúgó góUövö cipőjét igen, de a doppingszernek használt konyakok számláját nehezen. A balettáncos a spicc-cipőjét elszá­molhatja, de a súlyát szabályozó Fogyj tablettákat csak sok vita után. A pap évente egy bibliát, de a pa­rabolaantennát, hogy az égiek adását fogni tudja, — nem fogadják el. A koldus elszámolhatja a kalapját, amit kitesz az utca kövére, de azt a villanypárnát, amit az ülepe alá vesz, hogy fel ne fázzon, már ne is pró­bálja. .. A politikus korteskörútjának utazá­si költségeit elszámolhatja, de a ruha­tisztító számláját már nem hiszik el. Pedig a záptojásoktól lett foltos. Az adóhivatal szerint záptojások nélkül is lehet valaki politikus. A magándetektív hozhat számlál önvédelmi fegyveréről, de protézisé­nek költségét, melyet egy tettenérés­kor veszített el, hiába mutatja. Az örömlány elszámolhat némi or­vosi költséget, piperecikkeket, de a szállodai számlát már csak olyan adó­ellenőrnél, akivel együtt volt. És a ru­háit még annál se, mert az sem em­lékszik arra, hogy a ruhának lett vol­na jelentősége a szakmagyakorlás­ban. Az almatermesztó elszámolhat per­met szert, de ha nem tudta eladni ter­mését, a ráfizetést nem fogadják el. A lótenyésztő a lószerszámokról mutathat számlát, de ha vészit a ló­versenyen, nem vonhatja le költsé­geit. A taxis elszámolhatja benzinköltsé­gét, de egy blokád esetén az elmaradt hasznot néni érvényesítheti. Magántanár egy tölcsér költségéé elszámolhatja, amivel a tudást bete- tölti tanítványa fejébe, de idegsznna- tóriumi kezelésének költségeit nem. A festőművész vehet festéket, vász­nat, de ha elzarándokol a cédrusok hoz. vagy a taormenai színház rom­jaihoz. hogy tájképet fessen ott. — hi­ába hoz útiszámlát. Az orvos elszámolhatja atdalzsebes fehér köpenyét, melybe a borítékokat szokta tenni, de az angol divatsza bú­nál oanatott szmokingja töl hóéba csa­tol számlát, — pedig azon is van zseb Az üzletember elszámolhat karláta­csatol számlát arról, hogy mennyi pénzt tett templomi perselyekbe, hogy lelkiismeretén kaumyitsen. Az adóhivatalnak is lehet adó­alany, ha saját zsebre dolgozik, Ter­mészetesem példát matat az adózás te­rén is. Nagyítóját, mellyel felfedezi az adóhiányt, — elszámolja, de a táv­csövet, amellyel látóköre löszélesed­het a költségek megítélésében, nagy a szemére kötött fekete kendőt, amitől nem vesz észre dolgokat. — ezek költ­ségeit, meg sem próbálja érvényesíte­ni __ Egyébként az lesz majd a jő nűág, ha a vállalkozó, aki luttőszelamnyek­be fekteti pénzét, a szelvények árát elszámolhatja. A nyereményt az ál­Köszönet — Ha valaki fizet egy szol­gáltatásért, nem is keveset, joggal várja el, hogy pén­zéért partnerként kezeljék, ne őt büntessék mások mi­att. Hiszen nem ó a vétkes, mert mások — szegények, mmnkm nélküliek, vagy akár ügyeskedők — képtelenek kiegyenlíteni a számlát. S arról sem ő tehet, hogy a szolgáltató vállalat nem tadja behajtom a tartozást. Vajon gondolt arra a wSt&isitvezetéSy hagg gyerekek és idősek maradnának fűtetten laká­sokban, s betegednének meg? Átgondolták eléggé a gguakodás és egészsegknro- be nekik? Lehet, hogy ekkor kap­tárnak ftáxfkögaXét... saés. BKHJCAK ZABOLT felvétele KOMMENTÁR Adótanácsadói! mokmtn párt vezetői, az hullását” követették, hol­ott erre aligha volna szük­ség, ha már működhetne az egyházi adó. Ennek a terve mgynir mér régóta készen van, csak az oly sokat han­goztatott frekvenciámon te meg eddig működésié Vannak, akik nem várják meg az Országgyűlés dönté­sét, hant ■ cselekednek. A napokban Pécsett jelentke- ffGygp tfficgpÉIis rádióadó, amelynek létrehozói — fel lehetőleg — fiatalok, a ra­dios ialmaból ismeretién, ám felkészült, politikailag érzékeny fiák és lányok. Természetesen ők is a meg­kötöttségeket ostoroztak, s az egyrnlö esélyeket han­goztatták. Minderről hamarosan a parlament dönt. Várhatóan tök. érdekek, ellenérdekek ütköznek össze, remélhető­leg azonban végül „közös hattámhaaszun” lesznek a képviselők, s olyan tör­vény születik, amely bizto­sítja valamennyi független Nézqporíf) mmirdekes, — mi több, t felháborító — témá­ról szőtt a Híradó a napokban: a pécsi TAVHO nzzal fejtegette a száwílő­tett szolgáltatásét, mert az kmtíé^é^k A köteie­FnrvsáiSom ezt a bánás­sal tedbiökáday wem. tudja műként az éket más terüle­tein — átt setts. Tr^stesseges.

Next

/
Oldalképek
Tartalom