Kelet-Magyarország, 1992. február (52. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-13 / 37. szám

NATTER Kelet-Magyarország 3 Búj búja, bánata Nyíregyháza „hátsóudvarában” Tóth Kornélia Baj (KM) — Hallott már ilyet a világ, hogy tejjegyet adnak annak, akinek az is­tállójában két tehenet lej­nek? Hát már senki nem lát tovább aa orránál? A közel­múltban ezt vágták a baj dr. Bánfalvi Katalin fejéhez, aki ahelyett, hogy kikérte volna a sértést, még igazat is* adott a háborgásért. Amit viszont az ügyfél nem tudott: pesti íróasztal­nál méricskélték, kinek jár a tejjegy, alanyi jogon. A jegyző postásszerepre kény­szerült: aki beleesett a sáv­ba. kapott, aki nem, annak nem adhatott. Kettősség mindeiitt Az idén, úgymond, az élet­hez igazítják a szigorú sza­bályt: a jegyző hatáskörébe utalták az elbírálást, viszont pénzt nem adtak hozzá. Oldd meg magad, vagy edd meg. amit főztél! Ezen most már a bűnbak szerepet érzi az önkormányzat embere.-^.Bárcsak ennyi lenne a gond. a baj! — ezzel fogad­nak Bujon Frank Sándor polgármester csatlakozik a jegyzőnő szavaihoz. Itt, Nyíregyháza „hátsóudvará ban” sajátos szerepet vállal­hat magára az önkormány zat Falu, de már nem érzik annak, még nem város, de az igények azt tartják jo­gosnak. Szóval, kettősség mindenütt. — Maszek benzinkút léte­sítésére adtunk engedélyt, úgy tudjuk Jaczima Feme és Nagy János nyárra már megnyitja. Ugyanakkor a ré­gi iskolában hiányzik az an goi WC, az újban korszerű­sítésre szorul a fűtés. Mind­össze GM ezer fneinSaC pá­lyáztunk meg az Állami Fej­lesztési Intézetnél'. ugyan­ennyit hozőteszunlk és egy­általán nem biztos. hogy meg is kapjuk — smlgsléüő példával a kettősségre Frank Sándor. Mesébe illő a galogK- sebességgg! knzSekedő kis­vonat. amellyel már képte­lenek a hnjiik időben e£jut­i—srak buszjárat ktKszjain. De ki todp meddig, net a munkáját elvesztett Anflgraini snkáig nem öl arra a busz­ra __ 1 * 1 ■ 1 — Éppen ezért félti mä­het fiatalabbak nem kwiháztalják a bejárást és ha alkalnmk nyűik. in­kább bártól intenek a szm- löfmlmnak Az pedig párját ritkítja, hogy valaki a vá­rasbái jöjjön ide dolgozni — Uj képzés Bakién Byn átalakulás igényé­nek megfelelően a bak- tafóráffitházt Mezőgazda­sági Szakrnu/nkás képző intézettben kásérfett kép­zés keretében e tanévtől már a gépszereSő-gépüze^ nádtető szakmát is el­sajátíttatják a tanulók, melynek cé£ ja a szeíesebo efcnéfebi és gyakorlati ss- meretekkd rendelkezői szakesBbemek kibocsátása. stkEAzs »Trat STES.VBTrii: Tárca A minap kolleginám egy újságot lobogtatva ál­lított be szerkesztőségi szobámba és ezt mondta: „Nézd csak, már az osztrák sógoroknál is törvényt hoz­nák a nők védelmében. Sú­lyos büntetést kaphat az az osztrák férfi, aki a munka­helyen molesztálja a munka­társnőjét”, Nem célzás volt az idézett két mondat, hi­szen én sosem molesztáltam kollegrnáimat. E csinos tolI- forgató mindössze azt kér­te tőlem, hogy írjak jegyze­tet a magyar nők védelmé­ben. Hümmögtem, visszatartot­tam nevetésemet, de meg- ígértem. hogy egy erélyes, kemény jegyzetben elítélem azokat a fránya hímtársai­mat, akik odáig vetemed­nek, hogy a munkahelyükön molesztálják a védtelen fcof- gyeket. Emi óra múlva már A SZERZŐ FELVÉTELE — Nem ismerős Nagykál- Eóban? A posztógyárból kel­lene egy kis hulladékrongy, pár hónapig ismét lenne alapanyagom — ezzel kö­szön el a parányi öregasz- szony A pénz hiányzik Király Jánoséknak is. Tavaly ők is rútul megjárták az uborká­val, de a háromgyermekes rokkantnyugdíjas polgárőr optimista: „és a kisember — fjegEdljjebb én, a há- raraneyemnefces anya csöp­tásbo "Sffi detrejraberébett. bár a vízügyi tatöügi osztályán hasonló imummikät láttam et — .saját példáját hozza fid Bán falvi Katalin. Száz esetből fcnSemcvenazer biztosam! pénzt kérnek az ón kormányzattól az emberek. Ritka az «dyam ügyfél!. mint Zsjíez llama, aki megértés­sel! váseilii, ha a hüvataünak iramnrs; pénze. — Igaz. Büe&emm is kevés jut, mert 2® évi nrmaaikcsB- sznlläsi gután vémwégylimme ha­zajöttem MiskoícröE. Férjhez mtm. dváltam, s most a WMÍkvwvminiTmTid Ifcalfennmfc ebben a kis házihmmt- Mod a szoba adta be a kutasat, tavaly az állat javíttattam, nehéz visz szaüzetai a Mffi ezer forintos személyi kötasamt. Még tűzi­fám is altig jatt, hideg szo­bában atszmm. Most már könnyebb lesz, mert egy kis napfényt dtteszde estére. Csak a gyógyszerekre alig jut. vajon én nemi kaphat­nék fekete receptet? Rongyból! szőnyeget sző. egyesek szükségbőL mások dßvatbÄ viszik. Az amerikai szakembert épp az lepte meg, hogy a telepek közelében lakók mi­ért nem szólnak a szemetet lerakóknak. Otthonában már háromszor rendőrért futná­nak. mire a teherautóról le- billenne terhe. A régi bútor, a döglött kutya, az olajos- hordó nem a saját lábán vándorol illegális helyére! Az állapotfelmérést az újabb ’ rendbetétel követi majd, A védöárkok nem sok védelmet nyújtanak, így a polgármesteri hivatal szak­emberei a fokozott ellenőr­zés mellett döntöttek. — Három nehéz év után majdcsak bejön a termés. Kell a pénz a lányok isko­láztatására. És kell a nyuga­lom a faluba, ezért léptem be én is a polgárőrségbe. Legalább amit összegyűjtöt­tünk. ne menjen tolvajkézre. Ebbe van beleszólásom, de sajnos, odáig már nem tu­dok hatni, hogy a tisztelt képviselő urak egymást pocskondiázzák az ország házában, ahelyett, hogy a kisemberekért törnék magu­kat annyira. Ezt ki ne hagy­ja a cikkből, mert nemcsak ói morgok miatta! Féreiinvázíó a „szépnegyeiben” Nyíregyháza (KM — T. Z.) — Dávid Stroundnak meg le­het a véleménye Nyíregy­házáról. A Békeszolgálattal a megyeszékhelyre érkezett környezetvédelmi szakem­ber Bélteki Zoltánnal, a vá­rosüzemeltetési iroda főelő­adójával az illegális szemét­telepeket járta körbe. Távaly nyáron több mint egymillió forintba került rendbetételük. Borbányán a lőtérnél. Örökösföldön a Shell-kútnál, a Törzs utcán, a Család utcán, a Futó ut­cán. a Guszevben, az Orgo­na közön, a Tiszavasvári úti felüljáró alatt, a Korányi úti lakótelepen a rutinpályánál, a Kertváros peremén, a Szél­sőbokori úton, a belvárosban a Kelet Áruház mögött, a Búza téren, hogy néhány is­mertebbet említsek. Most újabb törmelék- és szemét­kupacok éktelenkednek raj­tuk. A Korányi úti „szépne­gyedből” nem sokkal a rend­betétel után már bejelentés érkezett, hogy undorító fér­gek lepik el a családi háza­kat. Nézetni! Mondjak u magunkét Kállai János S okat írnak (-unk) az iskoláról. sokféle megközelítésben, nyíltan vagy burkoltan megfogalmazott érdekek­től, céloktól vezérelve. Vagy csak egyszerűen azért, mert minden állampolgár talán ösztönösen érzi: azaz intézmény, ami évszázadok óta a tudás, a neveltség, a társadalmi szokásrendek megtanulhatóságát bizto­sító terep volt, szóval az „alma mater” — válságban van. Mondom ezt, minden el­lenkező híreszteléssel és nyilatkozattal ellentétben, áttanulmányozván az akár megnyugvást is hozható ok­tatási törvénykoncepciá leg­frissebb változatát, vita­anyagát. Aminek, idézem a bevezető kissé magyartalan definícióját: „pontosították a szövegét”. És ugyanitt ol­vasható: a január 14-én ál­lamtitkár-helyettesi alá­írással szentesített doku­mentum nem jelenti a vita lezárását! Meg is lepett volna, ha nem így van, hiszen az egészből sugárzik a mun­kadokumentum-jelleg. Ma­gyarázó (agitatív?!) részek váltakoznak benne irányel­vekkel és jogszabályszerű szövegekkel. Ez utóbbiakra azért nagyon kell figyelni, mert némi élettapasztala­tom gyanakvóvá tesz: ezek már — sajnos volt rá pél­da — nem sokat fognak módosulni. De nem akarom senki hozzászólási kedvét szegni! Jártomban-keltemben sokfelé érdeklődtem a to­vábbi véleménynyilvání­tási szándékokról. Nem sok iskola akadt, ahol így, fél­év táján éppen ezen rágód­tak volna. Beszéltem olyan igazgatóval is, aki meg­mondta: minket most nem ez köt le igazán, hanem, hogy kié lesz az iskola ... Persze, ez nem a teljes ér­dektelenséget jelzi, mert belül — hiszem és tudom! — minden pedagógus emészti magát, szorong, fe­szeng, mert a koncepció több eleméből érzi: az ő bőrére megy ismét az al­ternatívákba foglalt küzde­lem. E s azt is tudja, a „já­ték" alapszabályait • nem ó, az osztály- termek földönjáró „bakta­tója’’ fogalmazta meg. És így a párbeszédre biztatás, a dolgok helyes választásá­nak további megvitatá­sa ...? Nagyon-nagyon rossz lenne, ha a dialógus, ha mégis folytatódik, a „Jó napot sógor! — Csónakot fódok!" — stílusában zajla­Segített az újság Didi Miklós polgármester irja Tunyegmatolcsról rv~ Tisztelt Ga­^ lambos Ür! A Kelet-Magyar- országban a „Keselyűk a falu felett' című cikke je­lentős mértékben hozzájá­rult ahhoz, hogy a tsz-fel- számolás jelenlegi eljárása a község érdekeinek figye­lembevételével történik. A cikkben nyújtott segítségé­ért Tunyogmatocs község lakossága nevében az ön­kormányzat köszönetét mond. 1992. február 14-én (pén­teken) 17 órától falugyűlést tartunk, melyre ezúton szeretettel meghívom a szerkesztőséget. Tájékozta­tom továbbá, hogy a mi- niszterelnöik úrhoz címzett beadvánnyal kapcsolatosan visszajelzés érkezett, mely­ben ez áll: „A fehérgyar­mati termelőszövetkezet felszámolásával kapcsolatos beadványukkal összefüg­gésben a miniszterelnök úr tájékoztatást kért a Pénz­intézeti Központtól. Az eredmény megérkezéséig tunyogmatolcsi polgártár­saink szíves türelmét ké­rem. Tisztelettel: dr. Szent- györgyi András a Minisz­terelnöki Titkárság vezető­je.” KOMMENTÁR Csapjanak oda? Cselényi György H a az Alvégesi Műve­lődési Házban (Nyír­egyházán) megtartott közbiztonsági fórumon a rendőrséget dicsérő vala­mint bíráló hozzászólásokat striguláznám, valószínű­leg mindkét rubrikába azo­nos számú vonalka kerül. A hírlapírónak inkább az tűnt fel, a résztvevők kö­zött miben alakult ki kon­szenzus. A jelenlévők egyetértet­tek abban: a rendőröket szakmailag úgy fel kell ké­szíteni, hogy minden szitu­ációban, helyzetben megfe­lelően tudjanak intézkedni, vagyis profi rendőrökre van szükség. Egyik hozzá­szóló javasolta, a rendőrök egyenruháját gyökeresen meg kellene változtam. Ügy véli, az oroszokéhoz hasonlító tányérsapkát dob­ják a sutba, s a szép csá­kókat hozzák vissza. A fórum vendégéhez, Né­gyest Miklós alezredeshez, a Nyíregyházi Rendőrkapi­tányság helyettes vezetőjé­hez számos olyan problé­mával is fordultak, mely­ben a bíróság, sőt a par­lament hozhat döntést. Pél­dául a halálbüntetés eltör­lését sokan helytelenítették. Jó né hányán a ref (rendőr- hatósági felügyelet) meg­szüntetéséért is a rendőr­séget hibáztatják, holott ahhoz a Belügyminisztéri­umnak nincs köze. A ref-et a visszaeső és veszélyes bű­nözök ellen eredményesen és törvényesen alkalmaz­ták. Az eltörlését néhány politikus a saját rossz ta­pasztalatai miatt szorgal­mazta. Pedig csak annyit kellett volna tenni: előírni: a ref politikai indítékból nem alkalmazható. Mások az ittas járműve­zetőkkel szemben a jelenle­ginél sokkal szigorúbban járnának el, csak úgy mint az itt a piros, hol a piros?- játékosokkal. A rendőrség lehetőségei erősen behatá­roltak. Biztatják a rend­őröket, ha kell csapjanak oda. D öbbenetes volt látni, tapasztalni: az em­bereket a közrend és közbiztonság alakulása milyen élénken foglalkoz­tatja. Csendben, nyugalom­ban, békében szeretnének élni, s kériff, hogy a rend­őrség a lehetőség szerint ehhez segítse hozzá őket. bem m upmtms bácsinál és • hmmim kmrhuwixrttimail együtt mindössze üt férfi men — m mgoScmmn mű eMeaébem. S hm wmkamefgtk MBgykaz kedves, akkor moleszSmMsmek ve­szik. pSettißm kerekedik. Ha meg tawaHségtarttó és hswrnts- los arcot wag. akkor rásütik a „rassz és wagyképm” fő­F őműt vendégem régül azt is dhmmdtm: ö is olvasta az mj osztrák tomréngt, ameSg kmMómásem eütéü azokat a sógorokat. akarják elém réSjmkmL Mi­baesátják.. De atzt soka, ka még ’medesztélks.rw sem mél­tat jak őketT el is felejtettem a készülő osztrák törvényt, a köag- rnyetmü ígéretem is kűkaMatt egyik szabolcsi könnyűipart JVoksztálás órőL (Az ő iirafl is privm- faghrtós mtnamég^ fiatal mellett metamgi női gondot

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom