Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-29 / 24. szám
1992. január 29., szerda HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Megszédítő pénzszag Mihálydi elúszott milliói (1.) Képünk egy korábbi látogatáskor készült. Balról a második Albert János. A SZERZŐ FELVÉTELE Máthé Csaba Nyírmihálydi — Debrecen (KM) — Ha valaki most beesne az utcáról magához és kéme kétmillió forintot, akkor a testület megszavazná? — hangzott el indulatos és kissé gunyoros kérdés egy debreceni látogatótól. Persze hogy nem adnánk, repliká- zott azonnal Kremniczky Károly nyírmihálydi polgár- mestere, de abba az üzletbe maga is belemenne, folytatta, hogy kétmilliójáért hármat kap vissza 30 napon belül. Valóban kecsegtető ajánlatnak tűnt ez az üzlet, most mégis maratoni futóversenyt folytat a Nyírmihálydi Polgármesteri Hivatal a kölcsönadott kétmillió forintért. A másik fél képviselője, a Magyarok Hazafias Világ- szövetsége magyarországi elnöke, Albert János nem tagadja a tartozás jogosságát, viszont többszöri határidő- módosítás után sem tud megközelítően pontos dátumot mondani a visszafizetésre. Vagyontalan világszövetség Kremniczky Károly legutóbbi találkozásunkkor beígérte, hogy a jegyzővel (Nyírbogát jegyzője járt át heti két alkalommal) a héten Nyíregyházán a bírósághoz fordulnak. Ügy tűnik, ez felesleges pénzkidobás lehet, hiszen a világszövetség magyarországi irodájának nincs vagyona és annyi pénze sem, hogy visszafizesse a tartozást. Ilyen történetet ritkán lehet hallani, amelyben mindkét fél jóhiszeműségét hangoztatja, ugyanakkor mindketten elismernek kisebb szabálytalanságokat, bakikat. Szorultabb helyzetben a nyírmihálydi polgármester és a képviselő-testület van, hiszen ők szavazták meg a pénz átutalását. Viszont ilyen ínséges, pénzszűke időszakban hogyne lett volna kedvező a kétmillióért hármat bekasszírozni. „Most örülnénk, ha csak kétmillió visszajönne.” — Második világháborús emlékművet avattunk .-h fpg bele a történetbe a polgár- mester —, amikor Szabó András helyi vállalkozó, ácsTárca mester jelezte, Albert János, a Magyarok Hazafias Világ- szövetsége magyarországi elnökét is szeretné meghívni az eseményre. Miért ne, mondtuk, és neki is küldtünk meghívót. A kapcsolat ezután sem szakadt meg, Albert úr többször kilátogatott hozzánk, sőt, Hamburgból, a szövetség központjából az ő segítségével használt, de jó állapotban lévő ruhákat kaptunk, amelyből 50—60 rászorultat fel tudtunk öltöztetni. Megajándékozott bennünket ezenkívül egy gépkocsira szerelhető hangosító berendezéssel is. Ennek hatására az egész falut beléptettük a világszövetségbe 10 ezer forintért. Ügy éreztük, egy olyan támogatót találtunk, aki segít a falu felvirágoztatásához. Harmincnapos mézesmadzag — A múlt év tavaszán Albert úr egy grandiózus tervet mutatott be nekünk — folytatja Kremniczky Károly —, az ő saját alapítványát, amelynek neve a Föld Nemzetek Háza. Ebben az úgynevezett vállalkozói központ kialakítása szerepel, amely költsége több milliárd forint. Ugyanakkor megemlítette, hogy nehéz körülmények között gazdálkodnak, mert nem kapták meg Hamburgból a működéshez szükséges pénzt és emiatt a következő ajánlatot tette Albert János: Fizessünk be a szövetség számlájára kétmillió forintot, amellyel az alapítványt támogatjuk. Ezt a pénzt 30 napon belül visszautalja és ráadásul a tornaterem építéséhez egymillió forinttal hozzájárul. Ez lenne a kamat. Ezen kívül még adnak 3 millió forintot a tornaterem berendezésébe. Ki lett volna az, aki nemet mond erre az ajánlatra, hiszen a négymilliót, amit megtakaríthattunk volna más célra, mondjuk az útépítés bővítésére fordíthattuk volna. A tornaterem felépítéséhez 12,5 millió forintot különítettünk el, ezt részben központi támogatásból, részben saját bevételből. — Telekeladásból, -helyi adóból, működési árbevételből, termelő tevékenységből, zöldség-gyümölcs-bera- kásból, áremelés előtti szénvásárlásból szép kis summát tudtunk előteremteni, ezt utaltuk át a világszövetségnek. Erről 1991 májusában testületi döntés született, megmondom őszintén, én támogattam mindezt. Sajnos, múlt nyár óta a levélváltások, személyes megkeresések ellenére csak ígérgetéseket kapunk. Telefonon beszéltem Tóth Lászlóval, a világszövetség hamburgi elnökével, aki szerint mihelyt lesz pénzük, utalnák, a kamatokkal együtt. Szabó András vállalkozó szerint nem lehet elmarasztalni a képviselő-tetületet és a polgármestert, hiszen nem jogban járatos emberek, józan paraszti ésszel Söntöttek. Annál inkább hibás a jegyző, aki a törvény által előírt kötelezettségét nem teljesítette. (Juhászné Léka Irén azóta feltételesen jegyző.) Tudnia kellett volna, hogy önkormányzat banki tevékenységet nem folytathat, ez az akció pedig egyfajta rövid lejáratú hitelnek minősül. fl jóhiszeműség kára — Üzleti reménnyel hoztam Nyírmihálydiba Albert Jánost — mondja Szabó András. — Amikor a képviselő-testület döntött, meg se kérdezték a véleményemet, így csak a környező községek polgármestereit tudtam lebeszélni az átutalásról. Most a polgármester és a testület megbízotti hogy szedjem be a pénzt, amit mindenáron meg fogok tenni. Nyírmi- hálydiban tiszta szívű emberek laknak, a jóhiszeműségük a gyenge pontjuk, ezt használták ki. Hogy miért nem kért a szerződés megírásakor a képviselő-testület valamilyen biztosítékot, banki garanciát, jelzálogot, miért nem érdeklődött a világszövetség magyarországi irodájának vagyoni helyzetéről, lehetőségeiről? A válasz egyszerű: jó- hiszeműek voltak. És mi lesz így az épülő tornateremmel: május elsején átadják, ha addig nem jön be a kétmillió forint, akkor hiányzó belső berendezésekkel... Következik: Törlesztés magyarázkodással. ' K ezdetben kikapcsolták az áramot. A TIT ASZ mondá: legyen sötétség, és lön. Se égen, se földön nem találtam egy gyertyát, mert már karácsonykor is elektromos izzók díszítették a fenyőfát. Ettől kezdve se tv, se rádió nem működött a lakásban, a hűtőszekrény leolvadt, a haj szárító, villanyborotva, kávéfőző haszontalan lommá változott. Csak annak örültem, hogy nem volt mikrohullámú sütőnk, számítógépünk és szaunakályhánk, — így ezek hiányát nem éreztük meg. És lön este — korán sötétedett — és reggel, — ebből az első napból is elég volt. A második napon elválasztották a vizeket a száraztól. Mielőtt elzárták volna a vízcsapot, teleengedtük a kádat, mosdót, az összes lábasokat, hogy legyen némi tartalékunk. A kegyetlen közműgazda megfenyegetett, hogy a szennyvízaknát is eldugaszolja, ha a lefolyókat használni merjük, — mivel nem fizettünk csatornadíját. A harmadik napon megismertük a növényeket, amelyek a szárazföldet borítják. A gyümölcshozó vackort és csipkebogyót. Ha itt lesz a szezonja, gyűjtögetünk szedret, epret, galagonyát, és mindent ami az erdőn, mezőn ehető. A negyedik napon megismertük a Napot, Holdat és a csillagokat. Ugyanis ki kellett költözni lakásunkból, mert nem tudtuk kifizetni a lakbért. kaliéáák- Attila jjjj| _ ^ Újságot régen nem járatunk, rádiót, tv-t nem hallunk — összefolynak a napok a teremtő átalakulásban. De megtanultunk a csillagok állásából, és hullásából tájékozódni, — mérni az idő múlását. Az ötödik nap megismertük a csú- szó-mászó állatokat, — bemásztak éjszaka a sátrunkba. És mivel mosakodásra ritkán van lehetőségünk, ruháink ráncai közt elszaporodtak és sokasodtak a tetvek, — és a hajunkban is valamik. Lassan már magunk is úgy néztük ki, mint a barmok. hatodik nap valósággal újjászü- lettünk. Először én. Mintha hipnózis alatt állnék: úgy éreztem, hogy ez a nomád állapot, természetes, és mintha visszakerültem volna a Paradicsomba. Meg is mutatta nekem egy Úr a jó, és gonosz tudásának fáját. De meg is tiltotta, hogy gyümölcséből egyek, mert akkor megokosodom, és nem leszek többé kezes bárány. A sok koplalástól úgy kiálltak már ekkorra az oldalbordáim, hogy nem okozott gondot kioperálni egyet — feleségnek. Így született újjá a nejem is. Csak azt sajnálom, hogy a többiből is nem csinált az Úr nőket, hogy jobban szaporodhassak és sokasodhassak. A hetedik napon végignézett az Űr a Teremtés nevű rendszerváltozásunkon, és látá, hogy ez így jó lesz. És mint aki jól végezte dolgát, — megpihent. Megáldotta és megszentelte ezt a napot mondván: legyen ez a nap munka nélküli. Ezalatt azonban Évát a feleségemet a Gonosz, — egy ellenzéki politikus képében — a tudás fájához vezette, és rávett bennünket, hogy együnk gyümölcséből, — mondván, — olyan jó dolgunk lesz mint a Teremtőnek. Ettünk, és úgy is lett. Azóta mindennapunk munka nélküli... Nézőporvf} W leni Éleim Balogh József S istergett a telefon a múlt héten pénteken megjelent kommentár után, amikor arról elmélkedtem: milyen igazságtalan dolog, hogy a vállalkozóknak mindössze 1200 forint társadalombiztosítási díjat kell fizetni havonta. Természetesen a vállalkozók csöngettek többségében, de kaptam levelet is, volt aki személyesen befáradt, mert sértette, hogy megint a vállalkozókat tüntetjük fel kedvezőtlen színben, s zúdítjuk rájuk a bérből és fizetésből élők haragját, hogy megint kivételezettek lettek. Nos, igazuk volt. Pedig az információt env vállalkozótól kaptam, de mint kiderült: friss vállakozó volt és neki — természetesen a többi újdonsült vállalkozóval — valóban any- nyi a havi társada' ombiz- tositása. A régebbi vállalkozóknak azonban nem. Mint Gönczi Zoltántól, a Társadalombiztosítási Igazgatóság osztályvezetőjétől megtudtam: a kezdő vállalkozó attól a naptól, ahogy a vállalkozói igazolványát megkapta, az év utolsó napjáig 1200-at fizet, a következő évben azonban már az előző évi adóköteles jövedelme alapján tesz önkéntes bevallást. Négy kategória van a főállású vállalkozók esetében. 36 ezer forint jövedelemig havi 960 forint, 36 és 42 ezer között havi 1200 forint, 42 és 48 ezer között havi 1600, 48 ezer fölött — 240 ezerig — a bevallott jövedelem 53 százaléka. És egyelőre nincs tovább. Aki ennél magasabb jövedelmet vallana be, hogy majdan nagyobb járandóságra tarthasson igényt, nem is fizethet, de nem is kaphat többet. Már megint itt a pontatlanság: 1992. január 1-jé- től nem 53, hanem 54 százalék a tb-járulék, s hogy néhány hét múlva mennyi lesz, azt még nem tudni. Most fekszik a törvényjavaslat az Országgyűlés asztalán, a döntés után valószínű más alapokra helyezett, más módon fizetendő társadalombiztosítási rendszer lesz. A mi viszont ma még igaz: az egyéni gazdálkodóknak 1200 forint havonta a társada- lömbiztósílás, ha akarnak ilyen biztosítást kötni, a másodállású vállalkozóknak pedig a kezdő évben 350 forint havonta, késő Ob — 42 ezer forint jövedelemig ugyancsak 350 forint, 42 ezer és 240 ezer közölt a havi jövedelem 10 százaléka, de ez nem nyugdíjjárulék, hanem tb-járulék. A nyugdíjjárulékot a főállást jelentő munkahely vonja le. KOMMENTÁR Törvényi szinten Angyal Sándor A mit tavaly májusban még csupán reméltünk, az napjainkban kezd valósággá válni. Nemcsak meghallotta a kormány Szabolcs-Szat- már-Bereg segélykiáltását, már kész az a program, amelynek fontos szerepe lesz e többszörösen hátrányos térség felzárkóztatásában. A múltból örökölt súlyos helyzeten ugyanis jelenleg még ilyen úton lehet némileg javítani, amelynek végső célja, hogy ne szakadjon kétfelé az ország gazdag és szegény térségre. A megyénknek elkülönített tetemes segítség s a lehető- . ség újabb pályázatok éí- t nyerésére bizonyára mie- , lőbb érezteti majd kedvező j hatását. Az öröm mellett sem fe- , ledkezhetünk meg azonban . arról, hogy ngm ez a végső megoldás. Erre célzott Boros Péter belügyminiszter is a minap, amikor Nyíregyházán számbavették, mi történt az elmúlt hónapokban a kihelyezett kormányülést követően: Elismerésre méltó a kormány igyekezete, hogy a nehéz gazdasági helyzetben is fel kívánja karolni ezt a térséget; mégis az ilyen soronkívüli segítség — több felöl hallani — afféle tűzoltómunka. Hosszabb távra még megnyugtatóbban szükséges rendezni és megoldani az itt felgyülemlett társadalmi igazságtalanságokat. Ezért érdemel kiemelt figyelmet, hogy — mint azt kormánykörökben hallani — már dolgoznak a területfejlesztési törvényen, amely terv! szerint júliusban a kormány-, az év második felében pedig a parlament elé kerül. Ennek alapgondolata, hogy csak a magas szinten szabályozott területfejlesztés képes komplex módon megoldani a gondokat. Ehhez hosszú távra szükséges összehangolni a társadalmi-, a gazdasági- és környezetpolitikai elemeket, s törvény alapján, az országos és a helyi érdekek tudományos szintű egyeztetésével elosztani a központi forrásokat. Manapság nincs érvényben Iét}ő'_ ljogszabály ilyen szintű ‘ rendezésre, amit még tovább bonyolít, hogy az elmaradott térségeket sújtotta az utóbbi időben leginkább a piaci viszonyok felborulása. (Tudni illik a keleti piacra termelő térségek — köztük jelentős részben megyénk — e piac ösz- szeomlása miatt súlyos válságba kerültek.) Tehát a területfejlesztés a legközvetlenebbül is gazdasági kérdéssé lép elő, s a válság- térségek gondjainak enyhítéséhez messzemenően figyelembe kell venni a regionális együttműködést, a helyi erők összehangolását. A törvényelőkészítők jól tudják, hogy a helyi és a térségi célokat nem lehet rögtönözni, ennek kidolgozására és végrehajtására regionális szervezetek, fejlesztési ügynökségek■ kívántainak (mai szóhasználattal: menedzserekre is szükség van). S ha már sikerült tisztázni a célokat, az önkormányzatok szerepét, a tárcák nélkülözhetetlen közreműködését, mielőbb meg kell teremteni egy távlatokban is érvényesülhető területfejlesztési törvény garanciáját jelentő forrásokat. Készül tehát a törvény, s minden okunk megvan rá, hogy — ellentétben a korábbi gyakorlattal — nem homályos irányelvek, hangzatos kinyilatkozások, hanem konkrét határidők és felelősök jelentik a biztosítékot a leszakadás megállítására, a felzárkózás élénkítésére.
