Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-24 / 20. szám
1992. január 24., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Talpon maradt pátriák Gyökéreresztő év után (1.) Balogh Géza Sorsfordító esztendőn vagyunk túl. Voltak politikai csoportosulások, amelyeknek hangadói az ország látványos összecsuklását jósolták, az önkormányzatok ellehetetlenüléséről beszéltek. Szerencsére az ország talpon maradt, elmaradt a „forró tavasz”, majd a „forró ősz”, s az önkormányzatok sem szóródtak széjjel. Alábbi írásunk szereplői három szabolcsi, szatmári település vezetői, ők beszélnek arról, hogy a szigorú, financiális szempontból milyen is volt 1991, s milyen lesz a mostani esztendő. Mátészalkát — most ne beszéljünk Nyíregyházáról, hiszen az korábban más kategóriába tartozott — egészen a legutóbbi időkig csak irigyelte a megye többi városa. Afféle „megyeszékhely-helyettes” státust harcolt ki magának, így aztán, amikor dr. Szilágyi Dénest megválasztották polgármesternek, jó néhány kollégája aligha- nem boldogan cserélt volna vele. A város vonzáskörzetébe vagy harminc település tartozik; Szálkának persze sok előnye is származik ebből, ám ha tartani akarja az eddigi rangját, bizony akkor is, a bukszájába kell nyúlnia, ha az nem is kimondottan szálkái érdek. — Ha a múlt esztendőt jellemezni akarnám, akkor azt kell mondanom, hogy az az életben maradás, a gyö- kéreresztés éve volt. r Óvatos derűlátás Szilágyi Dénes, az állatorvosból lett polgármester fogalmaz így s nyomban hozzáteszi, hogy ők minden valódi, s jelzett gond ellenére derűlátóbbak most, mint tavaly januárban. — Két forrása van enríek — mondja. — Az országban megmaradt a gazdasági, a politikai stabilitás, a helyi önkormányzat pedig normálisan működik. Egy település életében meghatározó az, hogy választott tisztségviseA mátészalkai főutca. A SZERZŐ FELVÉTELE lői miképp gazdálkodnak a közösség pénzével. Mi tavaly, éppen a bizonytalannak ígérkező jövő miatt igen visszafogottan bántunk a forintokkal, mellőztünk minden kicsit is fellegben járó tervet, az volt a célunk, hogy a város működjön, s megalapozzuk a következő éveket. Későbbi forintok Hát akkor nézzük, mire számíthatnak a helyiek, s a környékbeliek! Az idén mintegy nyolcszázmillió forint áll a rendelkezésükre, melyből félmilliárdnyit az állami költségvetésből, kapnak. Egyik legnagyobb gondjuk: a teljes bevételüknek mindössze öt százaléka származik a helyi adóból. Sajnos hiányzik a tőkeerős polgárság. Igaz ugyan, hogy folyamatosan bővül a vállalkozók száma — akik később adóforintjaikkal gyarapíthatják majd a közös kasszát — de nő a munkanélküliek tábora is. Annak a tagságát növeli a szálkái középiskolákban végzettek egy része is. Ezért is tartja legfontosabb stratégiai tervei között számon a város vezetése az ipari szakmunkáskép ző intézet, valamint az egykori híres technikum, a mai mezőgazdasági szakközépiskola tanügyi, s építészeti reformját. — Kezdjük a szakmunkás- képző intézettel — folytatja a polgármester. — Sajnos, azon szálkái üzemek, ahol eddig a gyerekek gyakorlati képzése folyt, nehézségekkel küszködik, s nem vállalják tovább az oktatást. Az intézetnek szüksége van egy új tanműhelyre, ez a számítások szerint mintegy nyolcvan- millió forintba kerül majd, de bele kell vágnunk. Hasonló a helyzet az úgynevezett technikum körül is, tetézve azzal, hogy ott a teljes épületegyüttes rekonstrukciójára is szükség van. Ez egyébként mintegy kétszáz- milliós, de természetesen áthúzódó beruházás, s jelentős központi támogatást is várunk. Nehezen eldönthető, hogy melyik a sürgősebb teendő, mindenesetre a képviselő- testület mindkét iskola sorsát a szívén viseli. Egy olyan új képzési formát tartanának szerencsésnek, mely mindkét intézetben ad egy széles ismereteket biztosító alapszakmát, melynek birtokában a tizenéves már a későbbi követelményekhez igazodva képezheti tovább magát. A községek gyermekei Ennek megvalósítása azonban nem csupán mátészalkai ügy, hiszen az említett iskolákban túlnyomórészt a környékbeli községek gyermekei tanulnak. Ám ezek a települések aligha lennének képesek finanszírozni a szálkái intézetek korszerűsítését. — Nem is várjuk ezt el tőlük — szögezi le dr. Szilágyi Dénes. — Tisztában vagyunk a térségi szerepünkből fakadó tennivalóinkkal, s azon vagyunk, hogy azoknak meg is feleljünk. S nem vagyunk magunkra hagyatva. Figyelni kell a különféle pályázatokra, ahol az értelmes célokra tekintélyes summákat adnak. Mi élünk ezekkel ... szemben a korábbi „kijárási” módszerrel, s egyetlen települést sem károsítunk meg közben. Következik: A forint számolva jó Humor Seres Ernő A zt mondja a manusz; Aj? ez itt a legkisebb magyar pénzegység, a 10 filléres. Ez meg itt a legnagyobb címletű bankjegy, az 5000 forintos. Ha ön vesz kétszáz tízfillérért egy gyorslutrit, megnyerheti ezt az 5000 forintost. Jó ötlet. Szólok a Stoha- neknek, hogy rázza ki. Itt az ideje, hogy kirázza a tízfilléreseket az égetett má- zos cserépmalacból és irány a Szerencsejáték Rt. gyors- lutrisa. Stohanek úr, amíg rázza, sóhajtozik: — Négy éve tömöm ezt a disznót a tízfilléresekkel. Ez az egész spórolt pénzem. — Szép summa lehet. Számoljuk meg. Elszámolunk 16 420-ig. Egy reklámszatyor félig van vele. Átszámítjuk a tízfilléreseket forintba. Az annyi mint 1640 forint és 20 fillér. — Ez rengeteg. Reckíroz- zak meg ennyi pénzt a szerencse j átékon? — Ugyan már, Stohanek úr — mondom — próba szerencse. Biztos, hogy nyerni fog, hiszen s manusz a képernyőn határozottan állította, 200 tízfilléres és tuti az 5000 forintos bankó. Arról nem is szólva, hogy a maga esélye a 16 400 tízfilléressel 82-szeres. Vissza nem térő alkalom. Veszünk mm 82 gyorslutrit és nyerünk minimál akármennyit. Csak menjünk már. Megyünk a lutriárushoz. Levágjuk elé a reklám- szatyrot és azt mondja Stohanek: — Kérek 82 darab gyorslutrit. — Igenis — mondja a lutris —, 82 nyereményszelvény. Parancsoljon kérem, de előbb kérem az 1640 forintot. — Ott van a szatyorban, számolja meg — mondja flegmán és fölényesen a Stohanek, jelezve, hogy manapság így, vagy ilyen téten mulat egy magyar úr. A lutris belenéz a szatyorba. Mit belenéz? Belecsodálkozik. A szeme kerekre tágul, a szája tátva marad, a lélegzete eláll. Se köpni, se nyögni nem tud. Aztán, mint annak idején a Vezúv, váratlanul és hirtelen kitör. — Maguk lerobbant huligánok. .. (rengeteg csúnya szó), vicceljenek azzal a jó... (még rondább szó), ha nem tágulnak innét, én rendőrt vagy mentőt hívok! De nem hívott se rendőrt, se mentőt, a lutris csak jött nekünk, dühösen, vérben forgó szemekkel és ökölbe szorított kezekkel. M enekülés közben rendőrért és mentőért kiabáltunk. A mentőre valóban szükség volt, mert a Stohanek úr az csúnyán elesett, öt a mentő bevitte, én meg hazavittem a fél szatyor tízfillérest. Csalódottan ülök le a televízió elé és bekapcsolom. Bejön a kép, a képernyőn egy manusz. Bal kezében egy tízfilléres, jobb kezében egy 5000 forintos. Nem hagyom szóhoz jutni. Belevágom a képernyőbe a szatyrot. Hatalmas durranás, de semmi vész. Csak a képcső robbant... Nem tud valaki egy jó tévészerelőt? Több dudás Fehérgyarmat (KM — M. K.) — Amikor a fehérgyarmati AVISZ megszüntette a Szolgáltatóházban Gelka- üzemét, az ott dolgozó szakemberek egy része kisipart váltott, azonban együtt maradtak. A Kossuth tér 7. sz. alatti (volt földhivatali) épületrész kedvezményes bérletével segített a városi ön- kormányzat is ebben. Az eltelt hónapok igazolták: fehérgyarmatiak és városkörnyékiek folyamatosan igénybe veszik a háztartási kisgépek, rádiók, tv-k javítására szövetkezett kisiparosok munkáját. Nézőpont) A mező türelmes Seres Ernő Á kormány nem szövetkezetellenes, — mondta, nyilatkozta többször is a földművelés- ügyi miniszter. A szövetkezet nem kormányellenes — mondta a termelőszövetkezet elnöke, aki jó ismerősöm. A kormány a jövőben is minden segítséget megad a mezőgazdaságnak, hiszen az agrárágazat továbbra is stabilizáló gazdasági tényező lesz hazánkban ... (Ugyancsak a miniszteri nyilatkozatból.) A megye 137 termelő- szövetkezetéből 50 több, mint valószínű, veszteséges lesz az 1991. évi gazdálkodás után. A veszteség mértéke meghaladja a félmilli- árd forintot. A nyereséges termelőszövetkezetek ösz- szes nyeresége aligha lesz több 200 millió forintnál, tehát ha átlagolunk, egy- egy szövetkezetre 2,6 millió forint jut. Termelőszövetkezeti elnök ismerősöm a gazdálkodás jövedelmezőségének csökkenését azzal magyarázta, hogy miközben megszűntek. illetve jelentős mértékben csökkentek az állami támogatások, aközben a termelés költségei 35 —40 százalékkal nőttek. Speciális (talán nem is egyedi eset), hogy 600 tonna eladatlan (eladhatatlan) gabonájuk van és nincs egy fillérük sem ahhoz, hogy tavasszal a határban bármit is tegyenek. Hiszen a szántáshoz, vetéshez csak a gépük van meg, de nincs pénzük üzemanyagra, vetőmagra, munkabérre, a közterhek viselésére. A szövetkezet nem kormányellenes, készek arra, hogy amíg szükséges, az agrárágazatot stabilizáló tényezőként működtessék, de meddig és hogyan? Törvények vannak. Kárpótlási, szövetkezeti, átmeneti törvény ieszi lehetővé a korszakváltást. Pesszimista megítélések szerint hosszú lesz ez a folyamat, pedig jó lenne igyekezni. Minél hamarabb jönnek létre az új, a nyugati típusú szövetkezetek, minél hamarabb bontakozik ki a magyar farmergazdálkodás, annál gyorsabban lesz stabil tényező az agrárágazat. Sajnos, ma és még egy darabig ez csak óhaj, hiszen a föld nagy részét idén is azoknak a szövetkezeteknek kell majd megművelniük, akik eddig is tették. De ki tudja, hogyan művelik majd? Alapvető gond az időhiány. Fényes nappal vágták Siemán Gábor írja Nyíregyházáról Bosszankodom amiatt, ami történt, de ami már megtörtént, azon már nem lehet változtatni. Lapjuk 22.-i számának második oldalán megjelent Tüskés sarok képaláírásában — mely a Kossuth út és Sólyom út közti átjárónál készült — az szerepel, hogy az „éj leple alatt vágták a fákat!” Sajnos nem! Ugyanis fényes nappal történt eme „nemes” cselekedet! Jómagam azon meditáltam, hogy szóljak, vagy ne szóljak nekik, vagy az illetékeseknek. Nem szóltam, mert abban a hitben voltam, hogy maga a telek tulajdonosa cselekszik ily módon. Tévedtem! De ki mert volna szólni ama három személynek, akik baltával és fűrésszel a kezükben tevékenykedtek?! KOMMENTÁR Billenő közteher Balogh József O lvasom a hírt, hogy újabb adóslista készül, mert az 1990. évinek kétszeresét nem fizették be a Társadalombiztosítás számlájára a vállalatok és szövetkezetek, a költségvetési szerveknél pedig már háromszorosára nőtt az adósság, s összesen elérte az 52 milliárdot. Aztán egy szimpatikus mondat következik: a legfegyelmezettebb fizetők az egyéni vállalkozók voltak. Nem tudtam eldönteni ezek után, hogy örüljek, vagy bosszankodjak. Mert azzal tisztában vagyok, hogy ha nem folyik be a pénz a TB számlájára, előbb-utóbb ez a szervezet is fizetésképtelenné válik, nem lesz miből támogatni a gyógyszereket, fizetni helyettünk a háziorvosokat, táppénzt küldeni a betegeknek, és nyugdíjat az öregeknek. Szóval borzalmas dolog lenne, ha a TB-nek nem lenne elég pénze. Ám a csökkenő bevétel oka alighanem a bevételeiket szabályozó rendeletekben van. Túl azon persze, hogy a tönkrement vállalatok, szövetkezetek egy része nem sanda szándékai miatt, hanem szegénysége miatt, nem fizet. Nem is kell matematikusnak lenni, hogy kiszámítsuk: egy húszezer forintos havi fizetés után a vállalat 43 százalékot, ' vagyis 8600 forintot, a dolgozó tíz százalékot, tehát kétezer forintot fizet, így a TB 10 600 forintot kap egy átlagosnak nevezhető fizetés után. Mellesleg a dolgozó körülbelül 13 800-at a húszezerből, ami akár lazt is jelenti, hogy rá és neki szánt pénzből éppen két embert lehet eltartani. És mennyit fizet egy vállalkozó? 1200 forintot havonta. Nem tévedés, egy- ezerkettőszázat, függetlenül attól, hogy mennyi a jövedelme. És ezért még dicséret is jár, mármint, hogy ők a legfegyelmezettebb fizetők. Bár ennyit szerintem a vállalatok, szövetkezetek is szívesen és fegyelmezetten fizetnének. Természetesen nem azt szeretném ezzel sugallni, hogy jól teszik a vállalatok, ha nem fizetnek, hiszen a Társadalombiztosítónak a pénzre, nekünk a társadalombiztosításra nagy szükségünk van. De az egyenletesebb közteherviselés is társadalmi igény. Az ugyanis már nem könnyen emészthető, hogy a vállalkozók egy része miként bújik ki az adózás alól, hogyan számolja el üzletkötési tárgyalások költségeként még a nagyfröccsét is, és akkor hivatalosan is érkezik számára ' a TB-től'a kedvezmény. Mert az rendben lévő dolog, hogy kedvet kell teremteni a vállalkozáshoz. De ugyanazzal az intézkedéssel nem kellene elvenni a másokét.
