Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1992-01-23 / 19. szám
1992. január 23., csütörtök Kelet-Magyarország 3 Üvegcsizmával Japánba Törékeny kincsek Beregből N ábrád i Lajos Vásárosnamény (KM) — Az üzleti életben jártas, németül, vagy angolul beszélő üzletkötőt hirdet lapunkban is a Pannonglas Ipari Rt. Vá- sárosnaményi Üveggyára. A hirdetés végén ezt olvassuk: „Fizetés megegyezés szerint.” A csábos ajánlatra egyelőre nem csábul senki — tudjuk meg a helyi vezetőktől. Az új igazgató mellé új és ügyes üzletkötő kellene és persze újabb és újabb megrendelőkre volna szükség. Mert az üveggyár négyszáz beregi család jövőjét, életét határozhatja meg. Pillanatkép az üvegfúvóknál a szerző felvétele A szobanagyságú tanácskozóterem kiállítóteremként is szolgál. Itt láthatók a gyár mutatós termékei. Többek közt az üvegből készült csizma, az üvegelefánt, a kristálypohár és a sok színes használati tárgy. Örömmel halljuk, hogy ezek a termékek megnyerték a német, a japán és a dél-koreai üzletemberek tetszését is. E három ország meghatározó lehet a gyár életében. Nemzetközi iivegpsrond A részletekről halljuk Szabad Sándor igazgatót, aki a múlt év végétől, gyakorlatilag januártól áll a gyár élén. Az üvegművesek „őshazájából”, Salgótarjánból jött ide, s korábban volt gyáregységvezető, még előtte termelésirányító, még attól is korábban pedig üvegfúvó szakmunkás. Gazdag tapasztalatokkal állt tehát a beregi emberek élére. (Hangján érezni lehet a salgótarjáni akcentust.) Áz újdonsült igazgató elöljáróban arról szól, hogy ez az üzem, pontosabban ez a telephely tizenegy éve működik üveggyárként. Ez idő alatt — tőig függetiepül, az ő érdemei nélküj — a gyár kijutott a nemzetközi piacra. Hangsúlyozza: azért, mert az itteni termékek szakmailag, esztétikailag, művészileg megfelelnek a magas követelményeknek. Ám a nemzetközi piacon is van egyfajta telítettség, s idehaza pedig visszaesett a fizetőképes kereslet —- tereli a gondokra a szót az igazgató. Tetézi a bajt Vásáros- namény kedvezőtlen földrajzi helyzete. Nem köny- nyű innen messzire szállítani a törékeny árut. Ám derűs arccal közli az igazgató, hogy még tavaly rendeltek az itteni termékekből a japánok. De a minőségi áruk nagybani kiszállítása január végén kezdődik. Szemléletesen magyaráz az igazgató, gondolatban, illetve a térképen követjük magyarázatát. A japánok a megrendelt árut szigorú, speciális csomagolásban konténerbe rakatják, onnan kamionra kerül, amely Hamburgig utazik, onnan hajó viszi a beregi emberek kezemunkáját a Felkelő Nap országába. Rutinból nem megy Biró Lajos termelési főmérnök veszi át a szót. Azt mondja, a japánok igen igényesek, szinte különcök. A gyárnak alkalmazkodnia kell többek közt a japán étkezési szokásokhoz is. Az asztalra tesz egy szépen megmunkált kristály mütyürkét, s megtudjuk, hogy ebből kis- kanállal ilyen-olyan csemegét esznek a japánok. De még a kristály hamutartóra is szigorú méreteket írnak elő a japán megrendelők. A dél-koreaiaknak elküldött mintakollekció tetszhetett, mert jött a jelzés — mondja bizakodva a főmérnök —, január végén jönnek a távol- keletiek és talán rendelnek is. Még egy fontos információt hallunk Biró Lajostól: februárban Frankfurtban üvegipari termékekből nemzetközi kiállítást és vásárt rendeznek. Az üzletkötés reményeivel mennék Frankfurtba a naményiak. A gyár termelő létszáma 350 fő. A gyesen lévőkkel vannak négyszázan. A vezetők egybehangzóan állítják: idén nem lesz szervezett leépítés. Csak azoktól válnak meg, akik huzamosabb idő óta nem teljesítik a szigorú mennyiségi és minőségi követelményeket. Szegedi Károly, a hutaüzem vezetője azt mondja, nem sablonmunka az itteni, minden szériánál át kell állni, tanulni kell még a rutinosoknak is. A középvezetők segítése ellenére itt- ott gondok Vannak még a minőséggel. Hozzá teszi: az ösztönző prémium idén is megteheti hatását. Nyári melegben Meleg helyen, izzó gömbök közt dolgozik Magyar Ernő üvegfúvómester. Büszke rá, hogy annak idején Salgótarjánban tanulta a szakmát. Mutatja, az üvegfúvás bonyolultabb műveleteit is rábízzák. Hihetően állítja: minden tőle telhetőt megtesz, hogy megfeleljen a külföldiek magas követelményeinek. Szívesen beszéj fizetéséről is. ami havonta bruttó 30—40 ezer forint. Hogy ne irigyeljük, hozzá teszi: nyáron 60 fokos melegben dolgozik, s a fényártalom télen is létezik. Búcsúzóul a főmérnök érdekes mondatát jegyezzük le: „Itt az alapanyag és a legtöbb gép külföldi, a megrendelők is külföldiek, de a szaktudás és a verejték beregi-” Uborka exportra Tyúkodról Németországlia Nézőpont;; Üdülési álmok Balogh Géza Á jövőben egycsillagos hotelként működik a lillafüredi Palotaszálló, amely eddig csak a szakszervezeti beutalóval érkezett vendégeket fogadta, olvasom a hírt, mely ekképp folytatódik: a szak- szervezeti beutalók mind magasabb árát egyre kevesebben tudják megfizetni, ami a profilbővítésre kényszerítette a szálló vezetőségét. A hír sajnos aligha lephette meg azt az olvasót, aki csak kicsit is érdeklődik a hazai üdülési lehetőségek iránt. Az élet minden területén tapasztalható drágulás ide is elért, a magyar családok többségének jövedelme mesze az általános áremelkedések mögött marad. Egyre kevesebb család engedheti meg magának azt a luxust, hogy tiz-tizennégy napot a Dunakanyarban, vagy a magyar tenger partján töltsön, — még ha sikerült szert tennie egy eddig olcsónak tartott SZOT-beutalóra is. őszintén szólva nem tudom, hogy mennyibe kerülhet ma egy négytagú család üdülési költsége mondjuk valamelyik balaton- széplaki SZOT-szállóban, de ha a többség már egy lillafüredi beutaló árát sem tudja megfizetni, akkor úgy gondolom, nagy bajban lehet az átlagemberek háztartása, ugyanakkor a magyar vendégfogadás is. S ennek egyáltalán nem csupán az infláció, a bérek és árak között feszülő szakadék lehet az oka, maguk az üzletvezetők, az árkalkulátorok is előidézői a gyér forgalomnak. S nemcsak az állami üzletek irányítói, de a magánkézben lévő panziók, éttermek, üdülők tulajdonosai is, akik a csillagos égig tornázták fel az áraikat. Nem is olyan régen még irigyeltük azon honfitársainkat, akik „Spanyolba", „Olaszba", meg „Görögbe” süttették magukat a nappal, mi meg csak legfeljebb Edericsig, vagy Aligáig jutottunk el. Mára tökéletesen megfordult a helyzet, ezentúl bennünket fognak irigyelni. Már persze, ha eljutunk a Balaton partjára. Segítség a vállalkozóknak Megkezdte a vállalkozói folyószámlák kezelését a DUNA- BANK RT. nyíregyházi fiókja. Január elsejétől a modern adatfeldolgozással lehetővé válik az ügyfelek azonnali kiszolgálása. Kétmillió 1700 milliliteres uborkabefőttet címkéznek, csomagolnak a tiszaszentmárfoni konzervüzemben. A savanyúsá í'Tí f?é?** r v " *- h(tiák, ffLT.EMIT, FSLVSTELE A Nyírség Konzervipari Vállalat tyukodi gyárában „nagyüzem” van. Az elmúlt hetekben zöldségkonzerveket készítettek. Ezeknek a termékeknek a többségét a néHumor Cservenyák Katalin B ecsapott az Ica! — ismerősöm hangja kissé ingerülten csengett a telefonban. — Az Ica? Nocsak! — válaszoltam, majd némi rosz- szallással rögtön hozzá is tettem: — Feleséged van, szép gyermeked. S akkor te még itt Icázol. Meg is érdemied, ha átvert. Ismerősöm hangja, ha lehet, még morcosabbra változott: — Te őrült! Ica a takarékbetétkönyvem. Jeligés, és ez a neve: Ica. Nem firtattam tovább, meghallgattam inkább a történetet. 1990 decemberében kezdődött a dolog, amikor ismerősöm megtakarított 715 forintját egy evre 19 százalékra lekötötte Ica nevű betétkönyvében. Gondos ember lévén, az év elteltével, 1992. január 13-án (ezen a szerencsétlen napon) beballagott az OTP-be, hogy most már írják rá az Icára a kamatot. Ott érte a meglepetés: közölték vele. 6.5 forinttal lärmet Rewe cég veszi át. Januárban és februárban naponta 4—5 kamion konzervet indítanak útnak Tyúkodról Németországba. tozik, fizesse be. Ismerősöm nemigen értette a dolgot, forgatta a fejét, nem tévedt-e véletlenül rossz ablakhoz. De nem. S hogy mennyire nem, rögtön el is magyarázták neki. Igaz. hogy az Ica 19 százalékra volt lekötve, csakhogy az adó húsz százalék. Vagyis eggyel több. S ha azt akarja, hogy a 715 forintja megmaradjon a betétkönyvben, inkább fizesse be külön azt a hatvanöt forintot. Ismerősöm inkább a töke csökkentése mellett döntött, így aztán két pecséttel, három aláírással a következő bélyegző került az Icába: 1991. december 31-ig tőkésített kamat: — (mínusz) 65 forint! Marad 650. — Veszek egy szalmazsákot — fejezte be bosszanko- dását az ismerősöm. — Ha abba belevarrom az ezrest, legalább tudom, hogy ugyanannyit veszek ki belőle, ha csak meg nem előz valaki. — S mi lesz az Icával? — Forgatom még egy pár évig. Minél magasabb kamatra kötöm le. annál hamarabb elfogy. Megeri! KOMMENTÁR Tili-toli Kállai János A Magyar Úvodapeda- gógusok Egyesülete területi szervezetének nemrég lezajlott megyei fórumán sok más között a legtermészetesebb dologként esett szó az újabb variánskorát élő oktatási törvény- tervezet munkálatainak alakulásáról. A fővárosból hívott, hozzáértő eladó már mondandója elején kifejtette: a törvénytervezet november 5-i változatának újabb átdolgozásai előtte sem teljesen ismertek, de néhány fontos dolgot azért szükségesnek tart megemlíteni. Ö ezeket a módosításokat koncepcionálisnak minősítette, nem egyszerű korrekcióknak. Az egyik közülük: az iskolaszékeket nem lesz kötelező létrehozni. A másik, ami az iskolák önállósága megőrzése szempontjából sokkal fontosabb: a területi oktatási központok dolgában való visszalépés. Funkciójuk átértékelése, segítő háttérintézményi feladatkörre mérséklése az iskolára nézve jó, de mégis bizonytalanságot jelző lépés. És a törvényalkotási procedúra folyik, további munkák várnak még a létrehozandó, újabb bizottságokra. Vagyis: miközben a pedagógusok a november 5-i törvénytervezet véleményezésén fáradoznak, olyan elmozdulások történtek a dokumentumban, melyek újabb helyzetet teremtettek, újabb vitapontokat indukáltak, ha úgy vesz- szük: ismét véleményeztetni kellene az egészet! De, mint híre kelt, a folyamatnak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium január 31-el véget kíván vetni, hogy februárban szö- vegezni lehessen a végleges, előterjesztésre szánt anyagot. Javítgatás, koncepcióváltoztatás, újabb határidő a véleményezésre ... Budapesten már magasra csaptak az indulatok. És az óvodák-iskolák háza táján továbbra sincs biztonság- érzet, csak egyre gyakoribb kézlegyingetés. Sokan talán már azt sem tudják a vari- ációdömpingben, mi mellett álltak ki korábban, mit szeretnének. Egy biztos: ezt a huzavonát — így, a félévzárás előtt — nem. HÁTTÉR ICA
