Kelet-Magyarország, 1992. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1992-01-21 / 17. szám

HÁTTÉR Kelet-Mag} árui szag 3 Kritizál a párttagság Városérdek — pártérdekek felett (2.) Nyíregyháza (KM — BE) — Az ország politikai életé­nek egyik legneuralgikusabb pontja az MDF-es és az SZDSZ-es képviselők viszo­nya a parlamenti munka so­rán. Nyíregyházán, ahol a város érdekét igyekszenek a pártérdekek fölé emelni, va­jon hogyan tudják elkerülni a kemény pártcsatározáso­kat? Hamvas László, az MDF frakcióvezetője: — Az én megítélésem sze­rint nem érződik az SZDSZ- nek és az MDF-nek egy olyan fokú pártos szemben­állása, mint ahogy az a par­lamenti tevékenységből adó­dóan sokak által elvárható lenne. Ügy gondolom, mind a két párt itteni képviselői számot vetettek azzal, hogy ebben a városban inkább a szakszerűséget, az elkötele­zett szolgálatot kell önkor­mányzati képviselőként megvalósítani.------------------7------------------------------­Elv az elvvel — Ha van is vitánk a bi­zottságokban és a közgyűlés­ben — mert természetesen van — nem a párt vitatko­zik a párttal, hanem az elv az elvvel és ebben a vitá­ban inkább az érvek a dön­tőek, nem pedig az indula­tok. Nem tudnék példát mondani arra, hogy közgyű­lésen vagy bizottsági ülésen személyeskedően megsértet­tük volna egymást. Azt hi­szem, megtaláljuk azt a munkakapcsolatot, az önkor­mányzaton kívül is egymás­sal, amit itt Nyíregyházán sajátosan lehet érvényesíte­ni a város érdekében. A leg­nagyobb viták inkább sze­mélyi kérdésekben szoktak kibontakozni: felfedezni vé­lünk esetleg olyan pártelkö­telezettséget, amely a vitát a szokásostól élesebbé teszi, de túllépjük ezeket, és ma már ezekben a kérdésekben is harmonikusabb az együtt­működés. — Felvetődik néha egyes MDF-es tagok részéről, mi­ért nem politizálunk kemé­nyebben, miért nem visszük az ügyeket esetenként na­gyobb vitára? Mi a frakció­ban konszenzusra törek­szünk, ami elég nehéz, hi­szen a tudatunkban úgy van jelen az MDF, mint a kor­mánykoalíció pártja, itt pe­dig a tudatunkat átmossa a kisebbségi helyzet. De ezt a kisebbséget nem fogjuk fel tragikusan, és éppen ebből a felfogásból is fakad az, hogy a frakció nem a kiélezett- ség felé halad. Őszintén, nyittat Poroszka Ottó, az SZDSZ frakcióvezetője: — Itt más a helyzet, mint a parlamentben, a nyíregy­házi képviselők döntő több­sége a városért dolgozik — ez a legfontosabb — tehát nem egyéni vagy pártérdek fedezhető fel. Ezek után természetes, hogy itt az MDF-fel nincs olyan vita, mint a parlamentben, úgy érzem: az SZDSZ frakciója nem él vissza azzal a hely­zettel, hogy a Fidesszel kö­zösen jelölhette a polgár­mestert, adta az egyik al­polgármestert, liberális több­ségű a városháza. Mi bár­melyik frakciónak a javas­lata mellé odaállunk. amely­ről azt gondoljuk, hogy a város és valamennyiünk érr dekét szolgálja. — Ebben a közgyűlésben azért is értik meg könnyeb­ben egymást a különféle frakciók tagjai, mert őszin­teség és nyíltság alakult ki, elvárjuk és betartjuk, hogy őszintén elmondjuk egymás­nak a véleményünket és nem próbáljuk azt politikai kacs­karingókba beleágyazni. Kö­telességünk megmutatni az embereknek a többpárti de­mokrácia jó oldalait, mert- sajnos a rossz nagyon elő­térbe került, és meg kell mutatni azt is, nem véletlen az, hogy a mai működő de­mokráciák jobban funkcio- nálót még nem találtak ki. Az összhang lényege a vá­rosért való tevékenység. Hiányos információ — Folyamatosan beszá­moltat bennünket a párttag­ságunk és folyamatosan kri­tizálja az SZDSZ-frakció te­vékenységét. Abban látom itt a gondot, hogy párttag­jaink csak tőlünk kapnak in­formációt, nem sikerült a hivatal és a közgyűlés mű­ködésének azt a nyilvános­ságát megteremteni, amit mi szeretnénk. Jó lenne, ha párttagjaink —, hogy több oldalról hiteles tájékoztatás­hoz jussanak — nem csak tőlünk kapnának a mun­kánkról információkat. (Következik: Konszolidált közgyűlés) > . i > Sícipők külföldre Nagykálló (KM — Bojté) — A munkanélküliség ijesz­tően nő Nagykálló'oan is, és már eléri a húsz százalékot. A város, vezetése éS a gazda­sági szerveretek igyekeznek megállítani ezt a folyamatot. Az önkormányzat szociális foglalkoztató üzemében a na­pokban 1.5 embert sikerült munkához juttatni. Egy olasz—magyar vállal­kozás keretében sícipőket ké­szítenek. Hetente 2500 dara­bot szeretnének teljesíteni, amit a kamion rögtön szállít Olaszországba, s egyben on­nan hozza is az alapanyagot. A gepeket külföldről hoztak be, az önkormányzat a he­lyiséget és egyéb berendezést adta. A munkahelyteremtés­hez egyébként a Megyei Fog­lalkoztatási Központtól a város nem kapott támoga­tást. A hazai és import szövetanyagokat a szabászok dolgozzák fel a kárpitosbútor-gyártáshoz a Mátészalkai Szatmár Bútor Kft.-ben. elek emil felvétele i | Nézőpont) Közhely, de igaz Kállai János D ehogyis akarom el­venni a „Szomszé­dok” dicsőség-siker koszorújának akár csak egy levelét is! Olyan filozófiai mélységekig és magasságo­kig úgysem juthatnék el, mint amilyenekkel az egyes adások végén „búcsúzó” fő­szereplők megbombáznak bennünket. De hát, mivel a lakótelepi élet örömeivel áldott vagy csapott meg a sors engem is (még mindig megbékélésre hajlamos csa­ládtagjaimmal együtt), aka­ratlanul (vagy akarva?) né­ha azonosulnom kell ezek­kel a moralizáló szócsövek­kel és közhelyigazságaikkal, mert rá kell döbbennem: jobbító szándékú — sőt: társadalmat, minket nevel­ni akaró — „okos” mondá­saikkal, dörgedelmesebbre morcosított megrovásaik­kal, figyelmeztető előrejel­zéseikkel, igen, kétségtele­nül a lakótelepi egybezárt- ság (sorskényszeritettség?) sokszor már az értelmezhe­tőség határát is túllépő ba­jait veszik célba. Tudom, semmi meglepőt nem mondok, amikor meg­fogalmazom: szándékos rongálások, a törés-zúzás, a piszkitás, az undorkeltő be­Álmaimban Amerika? I. Munkácsy Júlia irja Hyireiykánrúl "jKi tudja, naponta hányán adnak postára 200 (forintot annak a leleményes úrnak, aki jöve- L -ideimező amerikai bérmunkát ajánl válaszborí­ték és a pénz ellenében egy apróhirdetésben. Becsületé­re (!) váljon, ígéretét betartja. Zsebében a pénz, miköz­ben örömmel nyugtázza vállalkozásának sikerét. Mi tör­ténik azzal, aki megkapja álmai nagy lehetőségét? Igen­csak csalódik már a boríték felbontásakor, merthogy a munkát ajánló levél egy angol nyelvű fénymásolat. Ebben az áll, hogy egy amerikai cég játéknyuszik összeállítására keres bedolgozókat, nem akármilyen feltételekkel. A munkavállaló köteles megfizetni a hajószállítási költsé­get oda-vissza, a vámilletéket, s vállalnia kell a jövede­lem utáni adózást. Mi jöhet még? Nem hittem a szememnek. Ha ezeket a költségeket a bedolgozó fedezi, küldjön 45 US-dollár vissza nem követelhető nyilvántartási, amennyiben sür­gős a munka, további 3 dollár sürgősségi díjat. Mit kap mindezért cserébe? A nyuszik darabjáért 6 dollárt. Ha szorgalmas az illető, napi 60 dollárt is kereshet. Hogy milyen úton-módon jut ide-oda a pénz, azt már nem is részletezem. Szóval, kinek mi marad a zsebében? Egy biztos, a hirdetést feladó úr valószínű, jó üzletet kötött. mocskolás már-már egy- egy telepi épület „megszo­kott” tartozéka. Akárhány­szor javítják meg az elekt­romos zárat, kis idő múlva valaki addig erőszakolja; míg kezelhetetlenné válik. Nem könnyű leemelni egy alagsori, fémkeretes ajtót. Leemelik! Letépik a sarká­ról! Ésikszedszer törik be a fémszálas, vastag üveget. Pedig ahhoz is erő kell! És leszedik a levélszekrények ajtaját, a folyosófüggönyt, a lépcsőházi hamuzót. Kik? Kérdezhetjük egy­mástól szájkiszáradásig. Ezeket a lakótelepi beton­monstrumokat nem a fel­hőkarcolók időtállóságával tervezték. Ha jól tudom, öt­ven év után (vagy már ko­rábban) lazulni kezdenek a beton acél merevítői, meg­fárad az anyag. De addig, legalább addig védjük meg létezésünk eme torzra si­keredett kalitkáit, amíg jobb nem adatik: nemcsak neked, nekem, hanem mindannyiunknak! Lehet, hogy „Etusékat” is ugyan­ezek a gondok nyomaszt­ják, és ettől szórják az aranyigazságokat. Meglehet. De hogy bölcselkedéseikkel nem a rombolásra uszíta­nak, az biztos. Ne röstelljük időnként meghallgatni, mit is mondanak! Higany Balogh József D agadt a keblem a büszkeségtől, amikor megtudtam a hírt: a három Olaszországban letar­tóztatott magyar higany­csempész közül a kettő a mi­énk. Egyik, Békefalvi Sán­dor Nyírbogát szülötte, a másik, Nagy József Vásáros- naményé. A mi kis megyénk megint bizonyított: itt aztán teremnek bátor emberek. Viszik a higanyt, méghozzá a vöröset. És nem ám a csempészés miatt, hanem po­litikai állásfoglalásból, mert nekünk ami vörös, már nem is kell. Színesítsék vele éle­tüket most már az olaszok. Persze az is lehet, hogy nem nekik szánták. Találga­tások szerint az irakiaknak, vagy valamelyik arab or­szágnak vitték volna, mert ez a micsoda az atombomba készítéséhez kell. Más véle­mények szerint a szállít­mány különleges tulajdon­ságokkal rendelkező szup­ravezetőként, esetleg a Lo­pakodók, a radarral felsze­relt felderíthetetlen harci repülőgépek burkolatának alapanyagául szolgálnak, de abban nagyjából megegyez­nek, hogy radioaktív ve- gyület, melyet a nukleáris . technikában alkalmaznak. Megint más vélemények szerint az sem kizárt, hogy olyan higany származék és valamilyen más vegyület ele­gye, amely nagy fajsúlya mi­att agresszív folyadékként a rakétaiparban. esetleg a hajtóanyagok területén, il­letve a nukleáris robbanófe­jek gyártása során használa­tos. Felhívnám a tudósok fi­gyelmét, hogy ez a találgatás lehet a legvalószínűbb, me­lyet az is alátámaszt, hogy amikor a csempészek rajta­vesztettek, imajd szét rob­bant a fejük. Az is csak találgatás, hogy honnan indult el a szállít­mány, de a valószínűsége — és erre éppen abból lehet kö­vetkeztetni, hogy a csempé­szek közül kettő megyénk­ben — annak a legnagyobb, hogy a Szovjetunió valame­lyik köztársasága, esetleg valamelyik jól működő maffia volt a (f jeladója. Mert a rubelért már sehol sem lehet vásárolni, a vö­rösből meg már nekik is ele­gük van. Számítógépes iskolafogászat Fehérgyarmat (KM — M. K.) — Január 20-án délután a Magyar Máltai Szeretet­szolgálat debreceni területi központja vezetője jelenlété­ben adta át Fehérgyarmat város tisztiorvosa az új Is­kolafogászati Szakrendelőt Fehérgyarmaton, a Bajcsy- Zsilinszky úti iskolában. A Társadalombiztosítási Igazgatóság támogatásával, a kórház szervezésében 1991- ben, szerény körülmények között kezdődött a munka. A helyet adó „Bárdos Lajos” Általános Iskola jelentős anyagi támogatásával. Az iskola kezdeményezésé­re számítógépes programot is indítottak. Dr. Páll At­tila fogszakorvos így szinte pillanatok alatt „lehívhatja” bármelyik diák adatait. Nagy előrelépést jelentett, amikor a Máltai Szeretetszolgálat révén milliós értékű korsze­rű fogászati berendezéseket — köztük fogászati röntgen­gépet — vehettek át Vezérfi Kálmántól, a debreceni kép­viselet irányítójától. A gépek beszereléséhez segítséget ad­tak a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetem Műszaki El­látó Osztálya szakemberei. KOMMENTÁR Vakvágányon? Réti János M egállt a nyíregyházi vasútállomás átala­kításának ügye an­nak ellenére, hogy tavaly egyik riportunkból az volt kiolvasható: a rekonstruk­ció akkor is megvalósul, ha indítótárcsák hullanak az égből. És most tessék, visz- sza az egész, egyhamar aligha lesz belőle valami, mert a MÁV általánosan jellemző okok miatt képte­len kigazdálkodni a ráva- lót. Hiába, hogy már eddig is milliókat költöttek rá, kénytelenek felfüggeszteni, „mellékvágányra tolni”, ki tudja mennyi időre a sza­bolcsi megyeszékhely, de méginkább utazási centrum pályaudvarának átépítését. A korábban jó, majd mostanság rosszra fordult kilátásokról a MÁV terüle­ti műszaki-igazgatóhelyet­tese nyilatkozott, sőt az utóbbi esetben maga ra­gaszkodott a kedvezőtlen fordulat közzétételéhez, mondván: ne hagyjuk meg a közvéleményt abban a hit­ben, hogy minden a legnagyobb rendben, hogy egy szép napon felvo­nul a kivitelező és lát­ványosan kezdetét veszi a munka. Valóban sínen volt a dolog, csak éppen jött a körülmények vonata ... Tiszteletre méltó nyíltság ez a vasút vezetése részé­ről, de ez még nem javít az utazás körülményein, miként az utaztatás felté­telein sem. Ezek után nem tudom, hogy a helyzetem, pontosabban az áldatlan ál­lapotokon változtathat-e valamit a kormánytól ka­pott 500 milliós lehetőség, nem tudom, mit tehet a megyei közgyűlés, a városi önkormányzat és mit vál­lalhatnak az országgyűlési képviselők, de szeretném hinni, hogy rajtuk nem fog múlni. Mert a tegnapelőtti pályaudvar semmiképp sem arányos a mai Nyír­egyházához. És a holnapi­hoz? Ruha a bútoroknak

Next

/
Oldalképek
Tartalom