Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-27 / 302. szám
1991. december 27., péntek HATTER Kelet-Magyarország 3 Gödörben a földművelés #• Önmagukat élik fel a termelők Eszakkelet-Magyarország bárom legsúlyosabb helyet- ben lévő megyéjének agrár- gazdasági nehézségeiről tárgyalt múlt héten Miskolcon, Nógrád, Borsod és Szabolcs mezőgazdasági szövetségeinek elnöksége. Az ott jelen lévő országos főtitkár, Horváth Gábor a pillanatnyi hazai helyzetet vázolván úgy fogalmazott, hogy az ágazat ez évi látványos külső teljesítménye mögött (1,8 milliárd aktívumot termelt, amely hozzávetőleg megegyezik Magyarország esedékes hitel-kamat terheivel) a benne dolgozók teljesen bizonytalanná vált helyzete húzódik használt anyagok, eszközök árai, ugyanakkor a felvásárlási árak el sem érték a tavalyi szintet. meg. Az alma csak kívülről mutat még úgy, ahogy, a belseje viszont erősen rothadt. Ez a felvázolt helyzetkép mennyire illik Szabolcs-Szat- már-Bereg megye mezőgazdaságára? A kérdést dr. Gaál Ferencnek, a megyei Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége titkárának tettük fel. — Már az elmúlt években is kialakult kedvezőtlen folyamatok után — termelésvisszaesés, pénzügyi ellehetetlenülés — 1991-ben szinte katasztrofális helyzetbe kerültek a térségünk mezőgazdasági termelői, tulajdonképpen gazdálkodási formától függetlenül. Az egyre növekvő szakadék következtében, amely az árak és a jövedelmi viszonyok között húzódik, ebben az évben mintegy 40%-kal emelkedtek a mező- gazdasági termeléshez felFelgyorsult a visszaesés — A piacvesztés miatt jelentős mennyiségű termék maradt eladatlan — mint a rozs, káposzta — vagy semmisült meg, mint az uborka, paprika, paradicsom, sárgarépa. Az egyébként is tőkehiánnyal küzdő mezőgazda- sági termelőkre hárult a felvásárlók és feldolgozók részbeni finanszírozása is. Ez olyan gazdasági közegben következett be, amikor a bankköltségek 50%-kal növekedtek, ugyancsak nőtt az állami jövedelemelvonás, viszont csökkent a támogatás mértéke. — A felsorolt hatások mit váltottak ki a mezőgazdasági üzemekben, milyen „eredménnyel" jártak? — Mindezek hatásaként tömegessé vált a fizetőképtelenség. Felgyorsult a termelés visszaesése, ami leglátványosabban az állattenyésztésben jelentkezett. Tavasztól kezdődően egy fél év alatt a szarvasmarhaállomány nyolc, a sertés 10 — ezen belül a koca- 16 —a juh- 8 és a baromfiállomány 17%-kal csökkent. Ezekben a folyamatokban a mezőgazda- sági kistermelők jártak az élen. — A mezőgazdasági üzemek köréből vagyonfelélésről lehet mind többet hallani. — Bizony, a termelők ez évi munkájának, erőfeszítésének eredménye, hogy korábbi vagyonuk jelentős részét — akár 10%-át is — elvesztik. A szövetkezetek vesztesége várhatóan eléri a 350 millió forintot, miközben tagjaiknak és alkalmazottaiknak 25'Vo-kal kevesebb bért tudnak fizetni, mint tavaly. Határidőn túli tartozásaik 500 millió forinttal, azaz másfélszerte nagyobbak, mint a követeléseik. — A őszi munkákat figyelembe véve nem biztatóbb a kép a jövő évet illetően sem. Fele termés várható — Katasztrofálisnak mondható a 92-es gazdasági év előkészítése. A pénzügyi csődhelyzet, meg az időjárás következtében az őszi kalászosok vetésterülete csupán 60°/o-a az előző évinek, emellett összehasonlíthatatlanul gyengébb az elvégzett munkák minősége. így 92-ben csak fele terméssel számolhatunk, mint 91-ben. A szántásban is jelentősek a lemaradások, azt a korábbi terület felén sem végezték el. Betakarítatlan maradt 200 hektár cukorrépa, 13 ezer hektár kukorica, hogy csak a nagyobbakat említsem. — Egy ilyen csődhelyzetben, mint amilyet ön is vázolt, emberek ezrei kerülhetnek ki a szövetkezetekből az utcára. Mennyit romlottak a foglalkoztatottsági viszonyok a megye agrárszektorában? Szertefoszló remények — Ez évben közel 12 ezer munkahely szűnt meg a szövetkezeteinkben. November végén hét és fél ezren voltak munkanélküli-segélyen. 92 első negyedévében ez a szám várhatóan 4500-al növekedni fog. A mezőgazdaságból munkanélkülivé válók helyzete itt azért kilátástalan, mert reményük sem lehet arra, hogy belátható időn belül más ágazatokban munkát találhatnak. Mindezekkel egyidejűleg fokozza a válsághelyzetet, gátolja az alkalmazkodást, az egész ágazatot és a szövetkezeteket érintő alapvető törvények hiánya és több gazdaságpolitikai elképzelés, mint a földadó bevezetése, adókedvezmények megszüntetése és a kedvezőtlen adottságú támogatás megszüntetése. Ameny- nyiben ez az agrárpolitika nem változik, csökkenni fog a nemzetgazdaság agrárexportról származó bevétele, s ezzel a költségvetési bevétel. Növekedni fog a munkanélküliség, vele együtt az államot terhelő segélyezés terhe. A kedvezőtlen adottságú, gazdaságilag elmaradott térségek — köztük megyénk is — katasztrofális helyzetbe kerül. raluflonÉokok Nyíregyháza (KM — N. L.) — Falugondnokok képzését kezdik meg január elején Mátészalkán. Űj szóval gazdagodik a magyar nyelv: falugondnok. A falusi turizmus és a kosárfonás is hamarosan tantárgy lesz megyénkben. Mindezt a hétvégén hallottuk Nyíregyházán, a Széchenyi utcai átképző központban. Az átképző központban le- . zárult az első nyolchetes tanfolyam, amelynek keretében a hallgatók (szinte kivétel nélkül munikanélküliék) az üzleti élet alapjaival ismerkedhettek meg. Vizsga- feladatként bemutatták a komplex üzleti tervüket, amely azt is bizonyította, hogy az eltelt nyolc hét alatt megtanulták a piackutatás, az adózás és az üzletitervkészítés lényegét. A közelmúltban az átképző központ 21 (főleg nagy- cserkeszi) 16—23 év közti fiatalnak pályaorientáló, képességfejlesztő tanfolyamot indított. A hat és fél hónapos tanfolyam célja: a nyolc osztályt végzett munkanélküli fiatalok szakmához, vagy betanított munkához jussanak. A fiúk az elméleti oktatás mellett a fa, a fém és a bőripar szákmai fogásait tanulják, a lányok a szabás-varrást és a kertészkedést. Hasonló tanfolyam indul hamarosan Nyíregyházán, Mátészalkán és Fehér- gyarmaton. Érettségizett fiatalok jelentkezését várjia az átképző központ arra a négy hónapos tanfolyamra, amely január elején Mátészalkán indul a leendő falugondnOkok- nak. Az első ilyen tanfolyam kb. húsz fiatallal indul. Január végén Vásárosmamény- ban húsz munkanélkülinek olyan tanfolyamot indítanak, amelyen a falusi turizmust, a falusi vendéglátást tanítják. Tárca Szemánné Iván Mária A Lónyai-csatorna partján csomagocska is volt a fa alatt, abban sötétkék szalag a csurkámba. Nagyon szép karácsony volt! Eltelt egy pár év azóta. Már nekem is gyermekeim, unokáim vannak. A karácsonyt ma is az év legszebb ünnepének tartom. 'Most — a nehéz helyzet ellenére is — általában sokkal csillogóbb ez az ünnep, mint az én gyermekkoromban volt. A gyermekek saját maguk, vagy szüleikkel együtt díszítik a fenyőfát, de az aján- dékvárás varázsa ma is a régi. Amikor kígyúl a karácsonyfa fénye, amely elfeledtet minden gondot, bánatot, fáradtságot, akkor a boldogság, a béke és a szeretet láthatatlan sugarai még fényesebbé teszik ezt a szép ünnepet. 4 kis ház, ahol laktunk, áz, -erdőszéli út és a töltés szögleté ben volt. A töltés másik oldalán folyt a hónyai-csatorna. Karácsonyra készültünk, 1949-et írtunk és én hatéves voltam. Nagyon vártam o karácsonyt. Szüleim vallásosak voltak és nagyon szegények. „Ha jó leszel, biztos hoz a Jézuska karácsonyfát" — mondta édesanyám meggyőzően. Én pedig igyekeztem nagyon rendes, szófoga- dó, jó gyermek lenni — olyan, akivel szemben a Jézuska csak elégedett lehet. Testvéreim nem voltak. A tanyán szomszédaink is távol laktak tőlünk. Sokat voltam egyedül a szabadban, az erdőben, a réten, a iLónyai- csatorna partján. Az egyik nap a viz partján játszottam, amikor megláttam, hogy egy fenyőág úszik a vízben. — Édesanyám! Édesanyám! — kiabáltam és eszeveszetten futottam a lakásunk felé. — Tessék jönni gyorsan, nekem már elküldte a Jézuska a karácsonyfát! Édesanyám kihalászta a fenyőgallyat a vízből és ez lett a mi karácsonyfánk. Édesapám feldíszítette, került rá egy szép piros alma, pár szem kockacukor selyempapírba csomagolva, két rózsaszínű gyertya. Egy kis Mosolyország Bojté Gizella f gy biztos pont — a mai világunkban lehet-e egyáltalán találni egy olyan helyet, egy olyan irányt, ahol valami biztonságot érezhetünk magunk körül? Eljöhet-e az az idő, melyet, még jól emlékszem rá, Göncz Árpád, annak idején köztársasági elnökké választásakor ígért: azért kíván dolgozni, hogy az emberek végre egyszer őszintén tudjanak mosolyogni S mit látunk ma az arcokon? Fáradtság, szomorúság vonalai húzódnak meg. A jövőbe vetett optimizmusunk hallatán pedig savanyúan húzódik nevetésre a szánk. Pedig nincs más perspektíva, mint tényleg bízni a jövőben, de legalábbis önmagunkban. Nincs azonban kártékonyabb tolvaj annál az embernél, mint aki elveszi mások hitét. Sajnos, belőlük van több, akiknek már elfogyott a türelmük a kitartáshoz. Mert már megkapta a munkakönyvét, a segélyért áll sorba, mert már ő sem tudja kifizetni a fűtésdíjat, pedig egy munkát szerető, rendes családból való. Látja, hogy egyesek tisztességtelenül törnek előre, a nagy jutalmak, prémiumok mögött nincs igazi teljesítmény. Neki pedig néhány fillér a juss. Egyesek a kupecko- dással, mások helyzetének kihasználásával gazdagodnak meg, harácsolják össze a milliókat. No, de hát végül is mi már nem a kétes hírű egyenlőséget osztogató szocialista társadalomban élünk. Itt már a kemény piaci szabályok működnek, szabad kereskedelem, profizmus van. Ez lenne a kapitalizmus? Közel sem, annak talán csak az árnyéka csapott meg bennünket, abból is a sötétebbik, amit nem lenne szabad hagynunk elszemtelenedni. Utasszolidaritás Kalmár Károly frja Hyírmadáról December 6-án utaztam, Nyíregyházán átszállva, Debrecenbe Nyírmadáról, vonattal. Reggel a 8,45 h-kor Debrecen felé menő vonatra szálltam át. Hát sajnos egy szomorú látványban volt részem. Ugyanis az előző napon jelentős mennyiségű hó esett és ezt az utasok a vágányok között letaposták és ez jégpáncéllá vált. Egy idős néni, aki ott közlekedett, átszállni akarva elesett és súlyosan megütötte magát. JUi, felszállók segK tettük a vonatra, vagyis először felállni, majd felszállni. Hát kérdem én, mostanában sokat mondjuk, hogy ezt is, azt is meg kellene csinálni, de nincs rá pénz. Hát erre mennyi pénz kellene a MÁV-nak, hogy ilyenkor ott a vágányok közt legalább homokkal leszórja azt a jégpáncélt? Az utazási költségek állandóan változnak, vagyis emelkednek, de a MÄV részéről a szolgáltatás marad a régi, vagy igen régi. Ezek után az jutott eszembe, sokszor nem is a pénzen, hanem az akaraton <és a gondolkodáson múlik, mi hogyan történik. Kommentár Utolsó fillérek Tóth Kornélia mm « aptárra egy éve, hogy KW ezekben a napokban * * doldog-boldogtalan felhajtott minden létező forintot, hogy a nagy nehezen megszerzett lakást még nehezebb körülmények között kifizesse, hisz az így elengedett kamat ugyancsak hiányzik majd minden családi kasszában. így aztán a már családos gyermekek hazautaztak az idős szülőkhöz és kértek kölcsönt hozómra, kamatot spórolva. Aki csak tehette, odaadta az utolsó fillérét is, csak ne az államnak tartozzon a már saját lábára állt (?) gyermek. Jövedelemátcsoportosítást tapasztalnak a háztartások között. Magyarra fordítva, a szülő még idős korában is kénytelen segíteni a gyerek boldogulását, de fordítva is igaz a kép, a relatíve magasabb jövedelmű fiatal családok a szülők megélhetéséhez járulnak hozzá valamennyivel. Az is egyfajta jövedelemátcsoportosításnak minősül, hogy aki megengedheti magának, karitatív célokra ajánl fel pénzt, ruhát, szolgáltatást. Az más lapra tartozik, hogy az adóalapjából az így befizetett összeget levonhatja, de a ruha, a bútor már pusztán jótékonysági kategória. Üj jelenségre is felfigyeltek a statisztikusok. Mivel az állami és a szövetkezeti kereskedelemben — eltekintve az ünnepek előtti bevásárlástól — alig lézengenek a vevők, öltözködni pedig mégis .csak kell, más csatornákon jut el a ruhanemű igen sok emberhez. Van, ahol már szervezett formát is öltött a viselt, de még hordható darabok továbbadása. A nagycsaládosok mellett a kétgyermekesek is rokonnak, iéme- rősnek viszik el, minthogy kidobják. Ezt az össznépi szolidaritást a szükség szülte, sajátos játékszabályokkal. Ám jó lenne azt kívánni, hogy jöjjön el egyszer az idő, amikor nem a szükség, hanem a szeretet és az adni tudás érzése * motiválja a háztartások közti jövedelemátcsoportosítást.
