Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)

1991-12-27 / 302. szám

4 Kelet-Magyarország TÚL A MEGYEN 1991. december 27., péntek Külpolitikai jegyzet _________ Birodalom született Ésik Sándor mtincs ember a földön, Imi aki egy-két évvel ezelőtt elhitte vol­na, hogy a Kreml tornyán lobogó sarlós-kalapácsos vörös lobogó egyszerűen le­kúszik majd a rúdján, és helyét ugyanolyan magától értetődően foglalja el az orosz nemzeti színű zászló. A BBC késő esti híradójá­ban láttam az eseményt, Gorbacsov hattyúdala után. Ilyen események alkalmá­val himnusz is el szokott hangzani,. most azonban néma volt a képernyő. Et­től persze a helyszínen le­hetett zene, de talán a technika ördöge ... „Szövetségbe forrt, sza­bad köztársaságok..." — hangzott volna a szovjet himnusz első sora. — Szö­vetség volt ez? — tehettük volna fel magunkban a kérdést. Ilyesmire szabad akaratából lép egy ország. Legalább négy esetben — a Baltikumra és Moldáviára gondolok — nyilvánvalóan szó sem volt önkéntesség­ről. A többiek esetében is találhatnánk kívánnivalót a szabad akarattal kapcso­latban. „A nagy Oroszország ko­vácsolta frigy...” A him­nusznak ezzel a sorával nem nagyon lehet ba-junk, mert ezt a frigyet valóban kovácsolták, és a kovácsoló személye is „ül.” Nem sza­bad elkerülnie figyelmün­ket a „nagy” jelzőnek sem. A deklarált testvériség, az egyenlőség és az interna­cionalizmus hetven éve alatt is szem előtt kellett tartani a többieknek, hogy mindenki egyenlő, ám akad aki egyenlőbb. Borisz Jelcin, a tévelygő üstökös végre pályára állt a világbirodalmak csil­lagköziterében. Gorbacsov- val szemben, aki tudatos politikusként volt ismert, ö inkább ösztönösnek nevez­hető. Jó néhány lépésben ugyanis hiába keresnénk a logikát, a szerencsének pe­dig nem tulajdonítható minden sikeres lépése. A legnagyobb formátumú ala­kítása a hirtelen szétesett frigy bűvészmutatvány számba menő újabb össze­kovácsolása volt, és ezzel Oroszország megmentése attól, hogy középhatalom­má váljon, és egy sorba kerüljön Németországgal, Franciaországgal, Nagy Britanniával. A huszadik századi orosz történelem legfontosabb pillanatai valóban pillana­tok voltak, napok alatt végbementek. A ’92-es esz­tendő Eurázsiában csak­nem érintetlenül találja az Orosz Birodalmat. A köz­társaságok — tagadva, hogy vazallusok — ismét ott áll­nak a megszokott nagy testvér mellett, ha nem is teljes számban. — Borisz cár — ahogy máris elke­resztelték egyes nyugati elemzők — erős kézzel fog­ja a gyeplőt. Még mindig vannak államfőhöz méltat­lan allűrjei, de majdcsak beleszokik. A világ pedig találgathat: az újszülött bi­rodalom vajon hogyan il­leszkedik majd a régi vi­lágrendbe? A terrortámadás után BUDAPEST: David Kraus izraeli nagykövet december 24-én a Honvéd Kórházban meglátogatta a Ferihegyi úton december 23-án történt terrortámadás sérültjeit. MTI — FOTO Elismerjük a Független Államok Közösségét A Magyar Köztársaság kormányának nyilatkozata Az elmúlt napokban világ- történelmi események szem­tanúi lehettünk. Megszűnt a Szovjetunió és megalakult a Független Államok Közössé­ge. Az 1985 óta zajló esemé­nyekben kiemelkedő törté­nelmi szerepe volt Mihail Gorbacsovnak. Mint azt An­tall József december 6-i sze­mélyes találkozásukkor is hangsúlyozta, Mihail Gorba­csovnak és az általa folyta­tott politikának óriási szere­pe volt abban, hogy a világ egyhatodán megszűnt a tota- litarista rendszer és Közép- Kelet-Európa országaiban békés rendszerváltozás me­hetett végbe. Ezalatt az idő­szak alatt megszűnt a Varsói Szerződés, a KGST és Ma­gyarországról kivonták a szovjet csapatokat. Mihail Gorbacsov december 6-i nyi­latkozatával, melyben elítél­te a szovjet csapatok 1956. évi magyarországi beavatko­zását, elhárult az utolsó aka­dály is az országaink közötti zavartalan viszony alakításá­nak útjából. A magyar mi­niszterelnök moszkvai láto­gatása során aláírt alapszer­ződéssel új alapokra helyez­tük az országaink közötti kapcsolatokat. A Magyar Köztársaság kormánya nagyra értékeli azt a politikusi bölcsességet és méltóságot, amellyel Gor­bacsov elnök a Szovjetunió átalakulását követően önként távozott posztjáról és utat engedett a további szükséges demokratikus változások­nak. A Magyar Köztársaság el­ismeri az alma-atai tanács­kozás eredményéként létre­jött Független Államok Kö­zösségét és érdekeinek meg­felelően kész a szuverén ál­lamokkal a legrövidebb időn belül a diplomáciai kapcso­latokat felvenni. Az alma- atai találkozó dokumentu­mait a magyar kormányfő december 23-án Ivan Aboi- mov nagykövettől átvette. Oroszországgal és Ukraj­nával Antall József moszkvai és kijevi látogatása idején az alsók között létesítettünk diplomáciai kapcsolatokat. A Belorusz Köztársasággal és Moldovával megkezdtük a diplomáciai kapcsolatok mi­előbbi felvételét szolgáló tár­gyalásokat. A három függet­lenné vált balti állam­mal már az augusztusi pucs- csot követő napokban (szep­tember 1-én) helyreállítottuk a diplomáciai kapcsolatokat. Mint ahogy azt december 6-i Antall—Jelcin találkozón is hangsúlyoztuk, támogatjuk az Oroszországi Föderáció­nak azt a törekvését, hogy az ENSZ-ben és annak Bizton­sági Tanácsában átvegye a Szovjetunió helyét. Üdvözöljük az utódálla­mok vezetőinek céltudatos és felelős politikáját, amellyel megteremtették a Szovjet­unió békés, demokratikus átalakulásának elengedhetet­len feltételeit. Ebben a fo­lyamatban meghatározó sze­repet játszott az augusztusi puccs elhárításában szemé­lyes bátorságot és kiemelke­dő államférfiúi magatartást tanúsító Borisz Jelcin orosz elnök. Bízunk benne;, hogy Borisz Jelcin és a Független Államok Közösségébe tömö­rülő áliamofc vezetői képesek lesznek elhárítani az előttük tornyosuló nehézségeket és tovább haladni a demokra­tikus fejlődés és a piacgaz­daság útján. Budapest, 1991. december 26. Jelcinnél az atomgomb flz orosz parlament döntései Világosságot a népétet II. János Pál pápa urbi et orbi üzenete Moszkva (MTI) — Az oroszországi parlament szer­dán ratifikálta az Oroszor­szági Föderáció, Ukrajna. Belorusszia és Kazahsztán által Alma-Atában az atom­fegyverekkel kapcsolatos egyeztetett lépésekről kötött egyezményt. Borisz Jelcin elnök az ülé­sen bejelentette: az atomra­kéták „indítógombját” azon­nal átveszi, amint Mihail Gorbacsov bejelenti lemon­dását. Közölte továbbá: rendele­tet adott ki a Karabahba és Grúziába vezényelt belbiz­tonsági csapatok kivonásáról. Az akció máris megkezdő­dött, eddig mintegy 1300 fő hagyta el a térséget. A nukleári-s fegyverekről szóló dokumentum szerint Oroszország, akárcsak a töb­bi szerződő fél, elsőként nem alkalmaz atomfegyvert. Ha­dászati atomrakétákat csak akkor indíthat, ha előzőleg ezt egyeztette a másik há­rom állammal. E gyors kon­zultáció céljára speciális te­lefonvonalat építettek ki a négy fél között. Jelcin elmondta, hogy megkezdték a köztársasági védelmi minisztérium szer­vezését. A szövetségi elnök mellett működő katonai ta­nácsadók átkerülnek hozzá. Képviselők kérdésére vála­szolva jelezte: a december 30-án Minszkben sorra ke­rülő újabb államfői tanács­kozáson mindenképpen meg­oldást kell találni a vitatott katonapolitikai kérdésekre. Az ezzel kapcsolatos nézet- eltérésekre utalva pedig azt mondta: Alma-Atában nem védelmi szövetséget kötöt­tünk, hanem politikait és gazdaságit”. Az ülésen úgy döntöttek, hogy elhagyják az ország ne­véből a szocialista és a szov­jet jelzőt, ezentúl hivatalo­san az Oroszországi Föderá­ció (Oroszország) megjelölést használják. II. János Pál pápa hagyo­mányos karácsonyi „urbi et orbi” üzenetében a jugoszlá­viai polgárháború befejezé­séért, valamint a népek kö­zötti harmónia megteremté­sére intézett felhívást a Szent Péter téren összesereglett nyolcvanezernyi zarándok­hoz, valamint a világ négy kontinensének ötven orszá­gában a televíziók előtt sza­vait figyelő mintegy egymil- liárd nézőhöz. — Elég a gyűlöletből és az elnyomásból — hangzott a Szentatya beszéde a napsü­tötte, de szeles téren. — Le­gyen vége a jugoszláviai há­borúnak, legyen vége a há­borúnak a szeretett Horvát­ország földjén és szomszéd­ságában, ahol szenvedélyek és erőszak dacolnak az érte­lemmel, a józan ésszel — mondotta a pápa. Beszéde után a katolikus egyház feje 54 nyelven, köz­tük magyarul üdvözölte a karácsonyt ünneplőket. A pápa szólt az új világ­rendhez igazodó európai kontinensen jelentkező gon­dok sokaságáról, utalva volt kommunista országokból ér­kező emberekkel, menekül­tekkel szemben megmutat­kozó intoleranciára. .V,' — Európában, miut&h le­omlottak a megosztottság, a félreértések falai, növekszik az egymás jobb megismeré­sére irányuló akarás, a köl­csönös megértésre és együtt­működésre. Különböző nem­zetek az együttélés új formá­it keresik, saját történel­mükkel való megbékélésre és kultúrájuk harmonizálására törekednek — fejtette ki a pápa. — A harmadik ezredév küszöbén a világ minden né­pének és fajának világosság­ra van szüksége — mondotta. Az Ausztria által adomá­nyozott 30 méter magas ka­rácsonyfával díszített téren összegyűltekhez szólva, a Szentatya hangsúlyozta: nem szabad megengedni, hogy a gazdasági érdekek az embert puszta profitforrássá.'alacso- nyítsák le. „Elvi okokból mondtam le” Gorbacsov búcsúja a Kremltől Csaknem hét évvel hata­lomra kerülése után Mihail Gorbacsov szerda este a központi televízióban beje­lentette: lemond elnöki posztjáról. Döntését a Füg­getlen Államok Közösségé­nek megalakulása után ki­alakult helyzettel magyaráz­ta. Hozzátette azonban: elvi okokból cselekszik. Az új államalakulat veze­tőinek alma-atai találkozóján véglegesítették: nincs szük­ség a szövetségi elnöki tiszt­re, lévén nem létezik a Szov­jetunió, mint geopolitikai és nemzetközi jogi tényező. Gorbacsov 1985 márciusában lett az akkor még egyedural­kodó SZKP főtitkára, majd 1990 márciusától látta el a Szovjetunió elnöki tisztét. Tízperces, indulatoktól szinte teljesen mentes beszé­dét azzal kezdte: „A Füg­getlen Államok Közösségé­nek megalakulásával előállt helyzet miatt beszüntetem te­vékenységemet a Szovjetunió elnöki posztján. E döntése­met elvi megfontolásból ho­zom”. A továbbiakban hangoztat­ta: mindvégig a népek füg­getlenségéért, önállóságáért lépett fel, de sohasem ta­gadta: a szövetségi állam, vagyis az unió mellett teszi le a voksát. Szerinte az ese­mények mégsem ebbe az irányba haladtak, és elkezdő­dött az ország felbomlása. Most is annak a meggyőző­désének adott hangot, hogy az új államalakulattal kap­csolatban külön ki kellett volna kérni a nép vélemé­nyét. Ezzel együtt azt ígérte: mindent megtesz, hogy az Alma-Atában elfogadott egyezmények meghozzák a valódi egyetértést a társada­lomban, és megkönnyítsék a válságból kivezető utat és a reformokat. Végigtekintve a hatalom csúcsán eltöltött csaknem hét évét, hangsúlyozta: már fő­titkárrá választásakor tisztá­ban volt azzal, hogy nagy bajban van az ország, a tár­sadalom fuldoklott a pa­rancsuralmi rendszerben. A részleges reformkísérletek kudarcba fulladtak, az or­szág elvesztette a távlatot, nyilvánvaló lett: gyökeres változások kellenek. — Meggyőződésem, hogy történelmileg helyes az 1985- ben elindított demokratikus reformfolyamat — mondta, majd azt hangoztatta, hogy az értékén kell mérni mind­azt, ami azóta történt. A tár­sadalom szabaddá vált, poli­tikailag és lelkileg is felsza­badult, kitört az iga alól — vélekedett. Az eredményeket méltatva sorolta: megszüntették az egyeduralmi rendszert; áttö­rést hajtottak végre a de­mokratikus átalakulás felé, vagyis valósággá vált a sza­bad választás, a sajtó és a vallásszabadság, a népképvi­seleti szervek, a többpárt­rendszer és az emberi jogo­kat mindenek fölöttinek is­merték el; megkezdték a többszektorú gazdaság ki­építését, törvénybe foglalták a vállalkozási szabadságot, erőre kapott a privatizáció. Eközben nagy figyelmet szentelnek az emberek szo­ciális védelmére is, különös tekintettel az öregekre és a gyerekekre. Nemzetközi téren hatalmas tett, hogy befejeződött a hi­degháború, megállították a fegyverkezési versenyt, az ország értelmetlen militari - zálódását. Hangsúlyozta: az átmeneti időszakban min­dent megtett az atomfegyve­rek fölötti ellenőrzés bizton­sága érdekében. — Nyitottá váltunk, le­mondtunk a mások ügyeibe való beavatkozásról, had­erőnk külföldi bevetéséről, cserébe bizalmat, együttér­zést és tiszteletet kaptunk — mondta. A régi rendszer ellenállá­sa illetve saját beidegződé­seink, az alacsony politikai kultúra és a változásoktól való félelem miatt idővesz­teséget szenvedtünk. A régi rendszer összeomlott, még mielőtt az új elkezdett vol­na működni — ismerte el. Az augusztusi puccs a végletekig kiélezte a helyze­tet, amelynek legpusztítóbb eleme az volt, hogy szét­esett az állam — hangoztat­ta, majd sajnálatát és nyug­talanságát fejezte ki amiatt hogy honfitársai elvesztették egy nagy ország állampol­gárságát. Ennek következ­ményei nagyon súlyosak le­hetnek — figyelmeztetett. Végezetül köszönetét mon­dott mindenkinek, aki a megújulás politikájának megvalósítása során segítsé­gére volt, beleértve a kül­földi államférfiakat és poli­tikusokat is. Ezekkel a szavakkal fe­jezte be beszédét: „Meggyő­ződésem, hogy előbb vagy utóbb közös erőfeszítéseink meghozzák gyümölcsüket, népeink * virágzó, demokra­tikus társadalomban élnek majd. Mindannyiuknak a legjobbakat kívánom!’

Next

/
Oldalképek
Tartalom