Kelet-Magyarország, 1991. december (51. évfolyam, 282-305. szám)
1991-12-20 / 298. szám
1991. december 20., péntek HÄHER Kelet-Magyarország 3 Ügynöknek áll a világ avagy: a „gyúrás” technikája Máthé Csaba Nyíregyháza (KM) — Könnyed, lezser elegancia, masszív, divatos diplomata- táska, megnyerő modor, lehetőleg nyugati típusú autó és már kezdődhet is a leendő partner „meggyúrása”: Tisztelt Uram vagy Hölgyem! A hazánkban már jól ismert XY cég ügynökeként szeretném bemutatni önnek termékválasztékunkat és kedvező vásárlási feltételeinket. Reméljük, ön is vásárlónk közé fog tartozni. Számos nyugati, illetve hazai cég a költséges boltnyitás helyett inkább ügynököket alkalmaz termékeik értékesítésére. Alig van olyan napilap, amelyben szinte naponta ne jelenne meg ügynökök toborzásáról szóló hirdetés. A legtöbb cég kiegészítő anyagi forrásként, másók a következőként reklámozzák magukat: megalapozhatja anyagi jólétét, ha nekünk és ügyesen dolgozik. Mindebből mi az igazság és milyen az ügynöki technika, taktika, arfól egy szakavatottat, Zs. Sz.-t kérdeztük. (Az inkognito megőrzését kérte alanyunk.) — Bárki lehet ügynök, nincs megkötés, végül is a gyakorlat dönti el, ki milyen sikeres — kezdi a beszélgetést.— A legtöbb cég külön kiképzi szakembereit és ellátja különböző jótanácsokkal. Ebben a szakmában nem lehet valaki topis, ápolatlan, kiabálás, túlzottan erőszakos, rámenős. Ha kocsival megy egy leendő partnert felkeresni, kedvező benyomást kelt, ha egy új nyugati típussal érkezik, ez növeli a bizalmat. Induláskor a külsőségek nagyon fontosak, hiszen sokan már ezek alapján eldöntik, hajlandóak-e meghallgatni az ügynököt, vagy azonnal elutasítják. A mi cégünk híradástechnikai és elektromos cikkek forgalmazásával foglalkozik és megyénként felosztotta a piacot, ahol kizárólag egy ügynököt alkalmaz, nem versenyezteti munkatársait. Az egyértelműen lehangoló a partner számára, ha például egy héten belül ugyanazon cég két ügynöke is bejelentkezik hozzá, az biztos, attól a cégtől az illető nem fog vásárolni. — Mi a módja a bejelentkezésnek? Telefonkönyvböl nézik ki a kereskedelmi cégek címeit? — A legtöbbször egy közös ismerőst kell találni, aki közvetít, bemutat a kereskedelmi cégek vezetőinek, akiknek eladjuk a termékeinket. Mi a lakossággal közvetlenül nem állunk kapcsolatban. Ha nincs ilyen közös ismerős, akkor csökkenhetnek az eladás esélyei. A találkozáskor szinte ki lehet számítani a vendéglátó igazgató első mondatait: a legtöbben a nehéz gazdasági, pénzügyi helyzetre panaszkodnak és arra, ilyen helyzetben lehetetlen kereskedni. Ezt mindig megértőén végig kell hallgatni. Ezután a leendő üzletfélnek a vásárlás előnyeit ecsetelem: jó minőség, kedvező ár és szállítási lehetőség. nagy tételben történő vásárláskor jelentős kedvezmény, helybeni garanciális javítás. A lényeg, ne érezze a vezető, hogy rá akarom erőszakolni az árut. Érdemes prospektust, árjegyzéket hag37ni mindenhol és a névjegykártyát, hol tud elérni, vagy nem árt megegyezni, mikor hívhatom, amikorra eldöntik, vásárolnak-e vagy sem. Általában próbavásárlást kérnek, de van, aki egyből nagy tételben vesz tőlünk. A szerződéskötést és a fizetési határidő és mód kiválasztását (utóbbi általában készpénz vagy inkasszó) már a cég szakemberei végzik. — Kényes kérdés, de szokott-e „jattot” adni, vagy valamilyen ajándékot a leendő ügyfélnek? — Jattot és ajándékot sem. Kulcstartót, mappát, toll- készletet szoktak adni egyes cégek ügynökei, mi nem. Arról, hogy valaki pénzt adott volna, nem hallottam, ehhez már nagyon nagy tételű vásárlás kellene. — Mennyi az ügynöki jutalék, ez gondolom, nem titkos? — Ezt cége válogatja, nálunk az eladási ár 3 százaléka. Akkor fizetik, ha befolyt a vevőtől a pénz. Mivel több tíz ezer forintos árucikkekről van szó, nem olyan rossz. Akik házalnak, azoknál magasabb a jutalék, de ők kisebb értékű cikkekkel foglalkoznak, így ha valaki babaápolási termékekből vagy mosó- és tisztítószerekből akar átlagos jutalékot kapni, jelentős forgalmat kell lebonyolítani. — Az ügynöknek lehetnek-e saját ügynökei, akik esetleg részesednek a jutalékból? — Ha már igazán kiépül a hálózat, akkor igen. Annak az ügynöknek kedvező a helyzete, aki nagy ismeretséggel rendelkezik a megyében és olyan munkahelyen dolgozik, ahonnan ezt a másodállást napközben nyugodtan el tudja végezni. Sokszor elég telefonon megbeszélni az ügyletet. Egyébként én is telefonon tartom a kapcsolatot a központtal, ahonnan az új információkat, prospektusokat, árakat azonnal megkapom. Az igazság az, hogy nem árt az embernek csipkedni magát, hiszen az ügynöki munka nem nyugdíjas állás, jelentkező bőven van, hamar betöltik annak a helyét, akivel nincsenek megelégedve. • A topis nem boldogul oAz erőszakosság mellőzendő • Másodállásban is Hadüzenet a sónak laniiljiink havon járni! Szebb a Szamos színe Nyíregyháza (KM — T. Z. )— Az előző hónaphoz képest jelentős változás nem történt a folyók vízminőségében, kivételnek talán a Szamos mondható, amelyen a javulás szemmel látható. A megye területén átlagosan 35,7 mm csapadék hullott, ami a sokéves átlag kétharmada. A legkevesebb csapadék Ágerdőmajor, Nagyecsed, Tunyogma- tolcs térségében volt, a legtöbb Kállósemjén, Oros, Tiszabercel térségében hullott. A legnagyobb szennyezés a csengeri ÁFOR-kút felszámolásánál adódott, a kiásott tartályok körül a talaj mélyen olajjal szennyezett volt. Nyíregyháza (KM - CSK) — Amikor az autóvezető megteszi az első, előre el nem tervezett 360 fokos kört a négysávos úton, farkasszemet nézve az útpadkával és a villanyoszloppal, rá kell döbbennie: itt a tél, nagy- pelyhekben hull a hó, alatta pedig olvad. Magyarul: csúszik az út, mint a korcsolyapálya, nem árt óvatosabban közlekedni. De nem árt azt sem tudni, hogy Nyíregyházán hadat üzentek a sónak. Méghozzá környezetkímélési okokból. Mert —, bár mi tagadás, hatékony és olcsó ellenszere a csúszásnak — tönkreteszi a cipőt, csizmát, gyorsítja a kocsik alvázának korrózióját, szikesíti a talajt, felborítja vízháztartását. Éppen ezért a polgármesteri hivatal illetékesei arra kérték a Közterület-fenntartó Vállalatot — ugyanis vele kötöttek szerződést az utak síktalanítására —, hogy csak minimális mértékben használjon $ót. Nagyobbrészt hóeitolás- sal, homokszórással oldják meg télen az utak csúszás- mentesítését. A korábbi gyakorlatnak megfelelően idén is a tömegközlekedési utakat takarítják meg először a hótól, utána kezdik a hóekék a többi út tisztítását. A parkokban csak az átkötő utakról seprik el a havat, és egyáltalán nem fognak sózni. Só szempontjából csak a buszmegállók képeznek kivételt, ezeken a helyeken ugyanis fokozott a baleset- veszély. Tudni kell azt is, hogy egy legújabb rendelet értelmében a Közúti Igazgatóság köteles a kezelésében lévő utak településeken átvezető szakaszait is síktalanítani. Ez a megyeszékhelyen a kör- utakat és az azokból kivezető számozott utakat jelenti. Érvényben van még az 1987-es köztisztasági tanács- rendelet is, amely előírja, hogy a lakó, a tulajdonos, a bérlő köteles a háza előtt a havat elsöpörni. Aki ezt nem teszi, a közterület-felügyelő pedig észreveszi, szabálysértést követ el. Kérik viszont az illetékesek a sózás mellőzését, inkább homokot, fűrészport, apró salakot használjanak. A Közterület-fenntartó Vállalat balesetbiztosítást kötött a Hungáriával, így aki az általa kezelt úton elcsúszott, és emiatt balesetet szenvedett, kártérítést kap. Végére maradt, ami a legfontosabb: a városokban is meg kell tanulnunk — a falvakban, tanyákon tudnak — havon közlekedni. Húzzuk fel bátran —, ha nem is oly sikkes — a hócsizmát, induljunk el korábban és ne siessünk. Mindennél fontosabb, hogy épségben célba érjünk. Tárca O lyan lett körülötte akkoriban a csönd, mint valami kibogozhatatlan cipőfűzőgubanc. Tépkedte, húzogatta egymásba görcsösült szálait, de nem bomlott, nem lazult. Inkább gúzsba- feszülve szorította tovább a fájdalmakat. Nagyon várta az ünnepeket, a talán-meg- maradt öröm-morzsalékot. Mert tudta, jól ismerte a magányos napok sötétségbe hulló iszonyatát, a számtalanszor kinyitott levélláda ürességét, a konyhaszekrényből előbúvó, áporodott szagokat: a száradó kenyérvég savany- kás leheletét, a soknapos pörköltmaradék hagymássá- gát, a néhány szem, rothadásba indult alma ecetes illatát. Utálta mindenestől a fenyőgallyak keresztjeibe szorult várakozást, a meddő töprengések befejezhetetlen távolságait. Kit lehetne belerángatni ebbe az egészbe? Ki az a bolond, aki csak néhány percre is rányitná a csodálkozás ajtaját? Senki. Nagyon-sen- ki. Visszarévedt valami kéken ködlő családi hullámhosszra. De talán igazi emlékei sem voltak. Amit mesél- getett halkszavú alkonyokon, azokból sem nagyon kerekedett ki semmi. A befeléfor- dulás szirénhangjai nem engedték másra figyelni, csak lelkének tompán dübörgő zu- hatagaira. Már képes volt függetlenedve mindentől szemlélni én-maradványait. Egy ember áll a kubikgödör szélén, ásóját támasztva, belenéz a sáros talajvízbe. Nem látja bokorrá nőtt borostái rengetegét. A szájában a pálladék olyan, mint az azték savanyú. Nincs rá jobb szó, és teljesen mindegy, hogy miért azték és savanykás a lepedék. Az izgalommentes, zsibbadt félelemé, a menekülni sem kész feladásé, a csöndre berendezkedő, utolsó szavaké. Ott mered a puszta göcsör- tösszálú akácaként, és szikár, és törés-kemény, és visszafordíthatatlan, és már nem kíméli azt sem, akit szeret. Nincs kegyelem a halál szélesen terpeszkedő kocsifelhajtóján. Amíg megérkezik az üzenet, kalapját szemébe húzva fordul a föld felé, a mohákhoz, a zúzmós megnyugváshoz. Kopogtatnak. Mégis ajtót nyit. Sebzett szárnyú angyalok taszítanak befelé egy kegyetlenül lehangolódott zongorafélét, a pedál nélküli interpretációk mintadarabját. r épeit szélű kotta a tetején, és benne egy ,so- ha-eléneklésre nem szánt mondat: „En veled vagyok, hogy megőrizzelek téged.” A szikrák, a csillagok, a kavargó hózuhatag, a várakozás, az ígéret, az ünnep, és a feltüremkedő rossz ízek azték savanyú kimónd- hatatlansága... Falfül Balogh József MM ost m“r biztos, hogy a Iwt falnak is füle van, Er- * ” re szerdán jöttem rá, abból, hogy rosszkor nyitottam ki a televíziót. Valaki épp azt mondta: Tisztelt Ház! — és beszélni kezdett, pedig abban a hatalmas teremben alig voltak negyvenen, önvenen. Azt is gyanítom: az a T. Ház valahol biztosan beázhatott, mert akik ott voltak, nagyon egyoldalra húzódtak. De a beszélőt mindez nemigen zavarta, valami olyasmit mondott, hogy igaz, senki nem hallgatja akinek mondanivalóját szánta, de biztosan figyelmesen tanulmányozzák majd a jegyzőkönyvet. És mondta a falnak a bíráló szavakat, ahogy tették előtte és utána többiek, mert akiknek szánták, a termen kívül maradtak. Gondolom más is álmél- kodva nézhette, s eltöprenghetett: vajon indokolt- e az a magabiztosság, ahogy az uralkodó párt frakciója kezeli, inkább lekezeli a költségvetés vitájában az ellenzéket, a másik táborban ülők kritikáit, netán javaslatait, ötleteit. Vajon magyarázható lesz-e, ha jövőre nehezebbnek érzi majd az egész ország — köztük az MDF-szimpatizánsok is — o terheket, hogy talán lehetett volna jobb is, ha nem abból indulnak ki, hogy az ellenzék csak rosszat akarhat, s legalább meghallgatták azokat. Hallottuk már ország- gyűlési képviselőktől — kormánypártitól és ellenzékitől egyaránt —, hogy Nyugaton, a fejlett polgári demokráciában sem ritka, hogy csak néhány képviselő ásítozik az ülésteremben, csak akkor telnek meg a padsorok, amikor szavazni kell. 4 * m mi még nem barátkoztunk meg ezzel, mi még nem vagyunk fejlett polgári demokrácia, mi még azt hisszük, hogy abból lesz, lehet valami, ha az ország javát akarók szót értenek, ha nem is egyformán képzelik el az utat, amelyik oda elvezet. Ezért tartjuk még ma sokan az udvariatlansággal ki sem fe- jezhetőnek az ország jövőjéről szóló vitának aligha nevezhető monológok közben az üres padsorokat. Kereskedő iparosok A Fehérgyarmat és térsége Ipartestület a városközpontban lévő iroda udvara „kínálta” lehetőséget is hasznosítja. Az ünnepek előtt utcán át, olcsóbban kínálnak különféle italokat. molnár karoly felvétele Kommentár ___ Lazább a határ Nábrádi Lajos r öbb mint ötven ukrán, s csaknem száz magyar cég és magánvállakozó részvételével december 17-én háromnapos gazdasági tanácskozás kezdődött Budapesten. Információnk szerint a nagyszabású, rendhagyó tanácskozásnak szabolcs-szatmár- beregi résztvevői is voltak. Ok bizonyára méginkább örültek az ukrán bejelentésnek, amely szerint belátható időn belül új személy- forgalmi átkelőhelyet nyitnak, s Csap és Záhony között csak a kamionok közlekednek majd. Az Ukrajna függetlenségének kikiáltását követő napokban olvastuk az Ung- váron megjelenő magyar nyelvű lapban: „Az ukrán állampolgárok évi 12-szer mehetnek át Magyarországra, s az útlevelek árából befolyt pénz jelentős részét a határátkelőhelyek korszerűsítésére fordítják. Tervezik, hogy ismét megindítják a személyszállító vonat közlekedését Csap és Záhony között”. Mindhárom tervezett intézkedés végrehajtásának örülhetnek az emberek a határ mindkét oldalán. Mondhatni: mindhárom intézkedés évtizedeket késik. Ám jobb későn, mint soha. A kamionok gyakran három nap alatt jutnak át a záhonyi Tisza-hídon, addig a bennük lévő áru kvázi elfekvő raktárkészlet. Egész Európa örülne a kamionforgalom meggyorsulásának. A személyforgalom területén is ideje lenne megszüntetni az áldatlan állapotokat. Kollégámmal tanúi voltunk Csapon december elején, hogy egy nyíregyházi kft.-igazgatót visszaküldték az ukrán határőrök, egy másik nyíregyházi üzletember négyórás várakozás után mehetett Ungvárra, de lekéste az üzleti tárgyalást. 4 személyvonatok újraindításával kapcsolatban feltehetjük a pesties kérdést: „Jó ez nekünk?” Mi lesz, ha a határ menti szabolcsi települések boltjait üresre vásárolják a „turisták”.? Megnyugtatásul közöljük: az ukránoknak negyedszeri átlépés után nagy összeget kell fizetni az útlevélért, a forgalom tehát korlátozott. Így mindhárom tervezett intézkedést üdvözölhetjük. Legyen lazább, korszerűbb a határ a két ország között!
