Kelet-Magyarország, 1991. november (51. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-07 / 261. szám

1991. november 7., csütörtök OLVASÓINK LEVELEIBŐL Kelet-Magyarország 11 Jó topot IdpónimJcf „Tejúti” buktatók Javaslatok olcsóbb árra Szájától a falatot Tisztelt Főszerkesztő Űr! Egy igen közérdekű prob­lémával kapcsolatosan kérem a segítségét. Sajnos az utób­bi időben igencsak gyakori esetté vált az alkoholizmus. Családok mennek tönkre, él­nek rettegésben és nélkü­löznek, mert a család vala­melyik tagja, vagy talán mindkettő alkoholista. Én nem tudok róla, hogy bárki is foglalkozna ezekkel az „emberekkel”; ha egyáltalán még annak lehet nevezni őket. Valamikor, régen a rend­őrség járta a szórakozóhelye­ket, kocsmákat, .és ha vala­kit olyan állapotban talált, ami már a kulturált ivás mértékét meghaladta, akkor vagy elvitték a kijózanítóba, (természetesen saját költsé­gén) vagy jobbik esetben (ha az illető még beszámítható volt) hazaküldték. De nem­csak a rendőrség igyekezett a szórakozás kulturált formá­ját megtartani, hanem az a bizonyos szórakozóhely veze­tője is, például ittas embert nem szolgáltak ki. Sajnos azonban a mai szórakozóhe­lyek, kocsmák magánkézben vannak, és ezek az emberek nem igen foglalkoznak azzal, hogy milyen áron gazdagod­nak meg, hogy hány száj elől veszik el a falatot, és hogy hány ember — gyerek él miattuk rettegésben. Ta­lán nem ártana, ha előven­nék a lelkiismeretüket és el­gondolkodnának azon, mi­lyen nagy hibát követnek el azzal, ha lehetőséget adnak az embereknek arra, hogy a fizetésük és az „eszük” nagy részét az ő segítségükkel her­dálhassák el- Egy kis oda­figyeléssel talán lehetne eze­ket az „újgazdagokat” (ven­déglősöket, kocsmárosokat) ellenőrizni, alkalmakkor akár büntetni is. És, hogy mi a kérésem?! Az, hogy talán ezzel az új­ságcikkel sikerül elindítani valamit, valami olyat, ami az embert ismét ember­ré, a családot családdá tehet­né. Megérné. Nem?! Tisztelettel: P. M. kisvárdai olvasó Eláraszt mindent Ha valaki mostanában es­tefelé a Csaló-közben vagy a környéken sétál, döbben­ten veszi tudomásul, hogy a közben, úgy közép tájon el­viselhetetlen bűz terjeng. Mindez a szennyvízátemelő­nek tulajdonítható, amely amúgy szemérmesen megbú­jik az erdő szélén. Hogyan is kezdődött? Va­lamikor régen, talán a het­venes évek elején, amikor az a néhány két-, háromszintes ház épült, amelyek most a Tamási Áron, Schmidt Mi­hály, Gádor Béla és Lengyel utca mentén fekszenek, ezek szennyvizének az elvezetésé­re telepítettek egy átemelőt. (Legalábbis akkor így mond­ták.) Aztán jöttek a bővítések. A föld alatti csővezeték le­fektetésekor széles sávot vágtak az erdőbe. Hogyan engedhette ezt meg az erdő- gazdaság? Most már ott tar­tunk — ahogy ez ilyenkor lenni -szokott —, hogy hiába volt minden engedmény, a szennyvíz — vagy, ha az nem, a bűze — eláraszt min­dent: beszivárog a lakások­ba, végigleng az utcákon, tereken — nincs menekvés! Az ott élők egyre sötéteb­ben látnak: hátha egyszer az egész erdőt elfoglalja a szennyvízátemelő. Á. I. Nyíregyháza A válasz LEVÉL A FŐPOLGÁR­MESTERTŐL. Egy nagy- kállói asszony Demszky r'*bor főpolgármesterhez ’let; szívleljék meg „yét, hisz amint uején Kálló, most ..azank eshet el a fejlődés esélyétől, ha ezt a lehetősé­get elmulasztjuk. Íme a nagykállói asszony levele — amelyet eljutta­tott szerkesztőségünknek is: (csak a publikáláshoz szükséges javításokkal). Tisztelt Polgármester úr! Először is bocsánatot keil kérnem, hogy drága idejét zavarom, de nem bírom to­vább magamban tartani a világkiállítással kapcsolatos javaslatom, amin azt hi­szem, elgondolkodhatna. Én nagykállói lakos vagyok, ebben a csóró Szabolcsban, és most leírom az elődeink történetét. Úgy 200 évvel ezelőtt, amikor a vasutat Szabolcson keresztül vezet­ték, az itteni földesurak a vasutat nem engedték a földjükön keresztül vezetni, így Nyíregyháza, egy pár házból álló kis település okosabb volt, és ők megen­gedték- Nézze meg a Pol­gármester úr, hogy mi lett Nyíregyházából, és hol ma­radt Nagykálló? És a nagy- kállóiak azóta is átkozzák az ősöket, amiért azt a le­hetőséget elszalasztották. Azt hiszem, elgondolkod­hat Tisztelt Polgármester úr, hogy miért írtam ezt a levelet önnek, ha egyálta­lán eljut Önhöz. Azért, hogy a jövendő nemzedék áldani, vagy átkozni fogja a nevét és ahelyett, hogy csak a párttal törődnek — ami pedig egyáltalán nem fontos, vagyis minden párt: 0 — inkább az ország jö­vendő nemzedékeivel tö­rődnének. Maradok tiszte­lettel: egy olyan asszony, akinek eddig sem sok jó ju­tott, de legalább az uno­kámnak. jobb életet szeret­nék. Aláírás, név, pontos cím. A levélíró nevét és címét, személyiségének védelmé­ben nem hozzuk nyilvános­ságra. Mellékeljük Demsz­ky Gábor főpolgármester válaszát. íme: Tisztelt xx-né. Kö­szönöm levelét, melyben ismerteti véleményét, ki­fejti álláspontját. Kívánok önnek sikereket és jó egészséget. Dátum, aláírás. Ezt azért már el lehet tenni emlékbe: nem min­denki kap ilyen levelet a főpolgármestertől. Vagy ilyet kap mindenki? Visszaél vele TISZTELT SZEKESZ- TŐSÉG! Kérem, hogy az újság hasábjain tájékoz­tassanak arról, hogy mi­ért pont az alacsony jö­vedelmű embereket sújt­ja minden új rendelke­zés és törvény. Főként a segélyezetteket. Ha már egyszer rákényszerítettek arra, hogy a fizetésünk mellett segélyt is kér­jünk, és a gyermekeink­kel abból éljünk, akkor ne kötelezzenek még hát­rányosabb helyzetbe, mint amilyenben vagyunk. A tej jeggyel való visz- szaéléseket miért a vásár­lónak kell lenyelnie? A becsületes boltos miért rágja mások szemetét? Miért nem azt a kereske­dőt sújtja a rendelet, aki visszaél vele? Miért nem rónak ki arra a vállalko­zóra 50 ezer forint pénz­bírságot és iparengedély megvonást, aki visszaél vele és pálinkát ad tej­jegyre. Valamikor a Szov­jetunióból olvastunk olyan híreket a Kelet-Ma­gyarország hasábjain, hogy egyszázharmincezer ru­belt sikkasztott egy áru­ház vezetője és agyonlőt­ték. Június előtt azt hír esz­telték, hogy minden ál­lami és magánbolt-köteles beváltani a tejjegyet, most pedig 5—10 haszon­leső kisiparos miatt 5— 10 000 ember nagyítóval keresse, hogy hol veszik el tőle a 20 forintos tejter­mékjegyet. Nézzék meg a 0128501 számú vásárlók könyvi bejegyzést. Most 1991-ben a hatalmaskod­ni akarók, vagy a kicsiny magyar nép demokráci­áját éljük? Követelem, hogy a ténylegesen dol­gozó kétkezi munkásokra és segédmunkásokra is odafigyeljenek. Nekünk se pártunk, se rendes ér­dekképviseletünk, se fi­zetésünk nincsen. Sokak­nak több a munkanélküli­segély, mint nekünk az éhbér. Követelem, hogy levelem az újság hasábjain meg­jelenjen. Amennyiben nem közük, számomra egyenértékű azzal, hogy egyetértenek a 20 forintos tejjegy 10—15 forintos értékben való pálinkára cserélésével. Én is meg­iszom a magam részét, de szívesen feláldozom né­hány napom kereskedel­mi ellenőrzésre a „tejje­gyet piára féláron” jel­szóval dolgozó kereskedők és gyermeküket meglopó emberek ellen. Köszönöm türelmüket. Tisztelettel: Wermerer István Nyíregyháza A tej belföldi értékesítésé­nek nehézsége főképpen gazdasági eredetű, de nem­csak az. Bár nagyobbrészt a vásárlók csökkent fizetési képessége, de a termelők és forgalmazók passzivitása is közrejátszott ebben. Mit tehet a termelő, a tejipar és a kereskedelem az értékesítés fokozására? Pél­dául az eladási helyek számá­nak növelése (nyerstej vonatkozásában) és a csomagolás elhagyása. A kiméréses árusítás ugyan visszalépést jelent, de gaz­daságilag indokolt. Van rá igény. A tasakos tej árának jelenleg is körülbelül 14%- át a csomagolás teszi ki. Le­hetőség van egészségügyi engedély kérése mellett a kistermelőnek és termelő­közösségeknek közvetlen a lakosság részére történő értékesítés. Erre a városban csak a nyáron történt kísér­let. A Damjanich utcai ABC- ben árusítottak nyers tejet egy nyugati típusú automa­tából. Amíg 10 forintért áru­sították literjét, volt rá ve­vő, de 19 forintért már alig fogy. Az üzlet illetékesei ar­ról tájékoztattak, hogy a ma­gas bérleti díj miatt így ráfizetéses és be fogják szün­tetni ezt az árusítási for­mát. Sajnos a gépbe csak egy ritkábban használt befőttes üveg fér bele. így a vásárló­nak még ebből át kell önte­ni a saját edényébe. A Piacfejlesztési Alapít­vány pályázatot hirde­tett március 13-i bekül­dési határidővel zárt rendszerű tejadagoló tervére. Valószínű, ennek eredményeképpen már gyárt­ják is, mert a fenti intéz­mény hirdetett is tejadagoló­kat megvételre 100—180 ezer Biztos, ami biztos? A Kelet-Magyarország ok­tóber 9-i számában olvas­tam a gépjármű-biztosítás­ról. Erről a témáról nekem is van véleményem, és ké­rem önöket ennek közlésére. Nyírlugoson lakó, egyedül élő II. fokú rokkantnyugdí­jas ember vagyok. Van egy Trabant Hycomatom, amely­re ez év június 19-én meg­kötöttem a kötelező biztosí­tást a Hungária Biztosítónál, július, augusztus és szeptem­ber hónapokra. Július 10-én cseresznyeszedésnél eltört egy gerinccsigolyám és kór­házba kerültem. Augusztus 10-ig feküdtem kórházban Debrecenben, majd szeptember 10-ig a Debrecenben lakó lányaim lakásán lábadoztam az első kórházi 'kontroliig. Akkor hoztak haza ismét Nyirlu- gosra. Itthon a Trabantot használni még nem tudtam, (más sem használta, a ga­rázsban volt) csak szeptem­ber 17-én mentem el vele a körzeti orvosig és vissza. Ezt egy hét múlva megismétel­tem. Közben a Hungária Biztosító által megküldött csekkre befizettem a követ­kező három hónapi biztosí­tást. Október 4-én jutottam el Nyírbátorba a biztosítóhoz, hogy tisztázzam a kialakult helyzetet, miszerint majd­nem három hónapi biztosí­tási díjat szerintem jogtala­nul vett el tőlem a biztosító. Én ugyanis nem voltam olyan helyzetben, hogy ren­dezhettem volna a Trabant forgalomból való kivonását, hiszen még mozogni is kép­telen voltam. A biztosítónál nagyon udvariasan és egyet­értőén közölték velem, hogy sajnos, ők nem tehetnek ér­dekemben semmit és még „Jogtalan haszon 99 TISZTELT FŐSZERKESZ­TŐ ŰR! Az újságokban megjelent „Szabolcshő jogtalan és ha­rácsoló pénzszerzése” témá­jú cikkekben közöltek alap­ján az alábbi számításokat végeztem el, melyet kérek lapjukban a nyilvánossággal közölni: 10 emeletes, 87 lakásos bérház kettő szoba + étke­zős lakásában lakom csalá­dommal. A lakás alapterüle­te 54 nm, ez megszorozva a 2,63 m-es belmagassággal 142 légköbméter. Ennyit számláz felénk a SZA­BOLCSHŐ is a fűtési sze­zonban. Ez a légköbméter vonat­kozik a lakóhelyiségek­től ajtóval elkülönített előszoba, fürdő -f- WC helyiségekre is, pedig ezekben fűtőtestek sin­csenek. Az így jogtalanul le­számlázott 20,8 légköbméter a felemelt fűtési díjjal 6 hó­napos fűtési szezonban 2106 forint lakásonként. Az épü­let 87 lakásából 44 db a ha­sonló 2 + étkezős, ami egy szezonban 95 304 forint jog­talan hasznot jelent a SZA­BÓI, CSHŐ-nek! A 43 db 2 szobás lakásnál is hasonló a bevétel, ami eg£ db 87 laká­sos épület esetében kb. 190 ezer forint, mely az utcában levő 7 db ha­sonló épület esetében 1 millió 330 ezer forint. Hát mi ez, ha nem harácso­ló — jogtalan haszonszer­zés? (Azt is figyelembe véve, hogy Nyíregyházán hány la­nom. is Ol­ló forintért. Árban még ez sok. Szerintem sokkal csobban és e mellett konstrukció előállítható. (Fél automata.) A csomagolási költség vég­ső soron a kannás tej érté­kesítésével is kiküszöbölhe­tő. U. i.: a kannát a tejipar díjmentesen elmossa. Tudo­másom szerint ezzel a lehe­tőséggel egyedül a Stadion utcai 23. sz. ABC-ben él­nek. Valószínű a nagyobb munkaráfordítás miatt zár­kóznak ez elől a boltok. A tejmennyiség-felesleg leve­zetésére szolgálhatnak még a kis gyártásköltségű tejter­mékek is. Például a tehéntú­ró, gomolya, gomolyatúró. Sajnos az üzletekben a go- molyából, gomolyatúróból elég kevés talál gazdára. Va­lószínű a relatíve magas áruk miatt A Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei Tejipari Vál­lalatnál tájékoztatásuk sze­rint a múlt évihez viszonyít­va az eladott tej meny­nyisége több mint 20%- kal csökkent. A túró, vaj, tejföl, ömlesz­tett sajt eladása kis mérték­ben nőtt. A második negyed­évben viszont már a tejföl forgalma kisebb mértékben csökkent. Ezen termékek ke­reslete szerintem a magas húsáraknak tulajdonítható. E lap közlése szerint au­gusztusban a Megyei Agrár­kamara keretén belül Tej­termelők Tagozata - alakult meg azért, hogy a termelők érdekeit képviselje a tej­felvásárlási szerződések ki­alakításában. Vajon felvető­dött-e a termelt tejmennyi­ség egy részének közvetítő nélküli értékesítése? Dr. Dóránt Pál Nyíregyháza, Ungvár s. 4. toy Iái lencséért jobban is jártam, hogy nem vonattam ki a forgalomból a Trabantom, mert az eljárás még többe került volna, mint a biztosítási díj. Vég­telenségig felháborodtam, hogy igaz lett amitől féltem. Az, hogy teljesen ki va­gyunk szolgáltatva. Ügy lát­szik nem a biztosítás a lé­nyeg, hanem az, hogy fizes­sünk, adózzunk így is. Miért nem lehet havonta fizetni a biztosítást, ha már kötelező a biztosítás? Miért kell a forgalomból való kivonás költségeit, az utánajárás tor­túráját vállalni a biztosított­nak? Ha ez nem így lenne, akkor nem történt volna meg az, hogy majdnem há­rom hónapi biztosítási díjat tett zsebre a „biztosító” csak tőlem, jogtalanul. Keserű János rokkantnyugdíjas Nyírlugos, Katona J. u. 36. sz. kásnál jár el hasonlóan a SZAVICSAV akkor, amikor a lakások bérlőinek többsé­gében létminimum alatti jö­vedelme a megélhetést sem tudja már biztosítani.) Kérem a Főszerkesztő Urat, szíveskedjék tanácsot adni, hogy milyen szervhez lehet fordulni, hogy ez és hasonló kizsákmányolási állapot megszűnjön. Segítő­készségét ezúton is köszö­Fenyvesi Zoltán nyugdíjas Nyíregyháza, Toldi u. 62. V/40. (A fenti magánszámítást —, mint az egész problémát — az illetékes vállalat fi­gyelmébe »ajánljuk. Vála­szuknak szívesen helyt adunk. A szerk.) Tudósítás jelent meg ar­ról, hogy elkelt a Pál Gyu­la-terem. „Győzött a pénz. Ezen elgondolkodom. 1. Vajon a 203 négyzetmé­ter alapterületű helyiség többszöri meghirdetése előtt nem lehetett pontosan meg­mérni a terem nagyságát és 128 négyzetméter helyett a valódi nagyságát meghir­detni? Nem mindegy, hogy az évi bérlet 2 millió 436 ezer forint, vagy 1 millió 536 ezer. Egymillió ma még pénz. Bizonyára más is pá­lyázott volna, nemcsak a jól értesültek. 2. „A felmerült aggá­lyokkal kapcsolatban a polgármester megnyugtatta a jelenlévőket: a művész­társadalom ellenérzéseivel szemben az önkormányzat vállalja a felelősséget.” — olvashattuk. Nem a mű­vésztársadalom ellenérzése­ivel szemben kell a fele-- lősséget vállalni, hanem az itt lakó állampolgárok és az eljövendő nyíregyháziak­kal szemben, hogy elher­dálták egy tál lencséért azt, amit az előző társadalmi rend értékként létrehozott. Hárommillió ugyan . mit számít e város költségve­tésében? Várom, hogy mi­kor hirdetik meg a Móricz Zsigmond Színházat és a megyei könyvtárat — „bár­milyen szakhatóságok által engedélyezett célra.” 3. Véleményem szerint nem a 128 négyzetméter üzlethelyiség talált gazdára, hanem a város megszün­tette egy országosan ismert kulturális intézményét. Végezetül megjegyzem, hogy a történelem nem je­gyezte fel sem az önkor­mányzat, sem a polgármes­ter nevét — vagy csak ej- marasztalólag — 1640—16ß9 között, Amszterdamban, de minden gimnáziumban ta­nítják szerte a világon, hogy ez időben ott élt és alkotott Rembrandt. Tóth Sándor szobrász

Next

/
Oldalképek
Tartalom