Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-12 / 240. szám

6 j Jl ‘Kefet-Magtjarorszáfj hétvégi melléklte. 1991. oí{tóbe.r 12. (Tudod... ... csalj affor írofj levelet ne­ked, fia vafami van. S most van. Elegem. Az egészből. Mert ugyebár: ó, én kivált­ságos öt év agymosás után elszegődhettem. ‘Tanárnak; (De néha asztalosok, között érzem magam. Ismered!? (Tú­rás., Jaragás, fiírészelés. (Kicsinyes, buta emberek; a versenyt összetévesztik, má­sok. megelőzésével Ez utób­bit elérni legegyszerűbb úgy, ha letaposod, aki utadba ke­rül S hiába bizonyítom be nekik; ej, ej, csak_ti vagytoíja huny ók,, érteni értik, csakfel-. fogni nem képesek szavaimat. . Mielőtt a szád sarkára biggyesztenéd idegesítő fél­mosolyodat, s annyit szólnál: „konkrétumot!”, nesze ne­ked!. . “Vagyunk, pertuban annyi­ra, hogy tudd, utálom a kö­töttséget. A gyereljéndőttem ne haptákpzzon, ha az órán közbe akar szólni, tegye az általános társalgási szabá­lyok. szerint, nem kell a je­lentkezés, nincs megtiltva a nevetés, mert a feszült csend­től bennem reked a szó. Csak: hogy a hangnak, nem jelent különösebb akadályt egy ajtó. (Ifizikából mindig erős vol­tam!). “Épp arra járt egy jó­akaróm. S aztán... (Hogy nem tudoljfegyelmet tartani, cso­da hát, hogy más órákon sem lehet bírni a gyerekekkel, mert nálam teljesen elkgná- szosodnak, (s most figyelj!) a folyosón lebratyizok.o negye­dikesekkel (érdekelhet ben­nünket ugyanaz!), ezzel a HAMM.! ‘TETJM.TTLCCT (így, csupa nagybetűvel), csorbítom. Egyelőre ennyi, de csakazért, mert még nem vet­ték. észre, hogy tegeznek (Nincs „hé, haverkám”, csak. az említett társalgási normák, adta „te”. Majd a korom I jíozza a „jó napotot ”, meg az Jmjplászolgódját", ne adjákjhát nekem ezt addig törvénybe. I Más! “Vagy nem volt hin- úíovuk; vagy ha volt, nem ülhettekfel rá, mert ezek fi li­basort ismerik, csak, de a há- tiilsó pár előre jusst nem. Senkit nem érdekel, hogy a jó dreg Matyó Mama már tíz éve ugyanazokat a sorokat huzatja alá megtanulásra (szó szerint, mert az az iga­zi!) a törikönyvben! De mivel már a hős orosz partizánok: kyí együtt bejött az iskolába, az eltöltött idő aranyában kapja a fizetésemelést, a ju- IWklmat. (Ha az én nebulóm jdKi miben tudós”, ' akkor csalja garas gurul Az ég óvjon attól, hogy a magam képére akarjam for­málni őket. Az én iskolámban lehet, hogy ők. ötvenen nem éreznéljjól magukat. De tu­dod, én csak. akkor író ki ha... ‘Tapolcai Zoltán Az oldalt összeállította: Szőke Judit ADÓS, ÉNEKELJ! Villáminterjú Berki Tamással Nyíregyháza (KM) — Összetéveszthetetlen. Az a jellegzetes arc, a jópofán borzas szakáll. Talán egy kicsit mintha „mákosabb” lenne a haja... Ott állt zseb­re dugott kézzel egy cso­mó világnagyság között. Épp marháskodtak Mike Wax és ő. Berki Tamás, a dzsesszénekes. Mutat a többiekre, ők a sztá­rok, velük beszélgessek. De en­gem ő érdekel. Mi van vele? Ritkán látni, keveset hallani. Köszöni, jól van, semmi különös. Nem is érti, ezt miért kérdeztem — mikor érezte ő rosszul magát? Változott-e a dzsessz fo­gadtatása? * — Határozottan. Pesten lega­lábbis divat lett újra dzsessz- klubba járni. A fiam például 16 lesz, a haverjaival ilyen helyekre jár. De a lányomat nem érdekli — igaz, hogy még csak 1 éves... «► Az 1986-os Igazi paradi­csom óta nem jelentkezett új lemezzel... — Dehogynem. Több mint egy fél éve jelent meg a Jó reggelt. Az még „szocialistában” indult. Titkos lemez. Top secret, szóval kevesen tudnak róla. A szövege­ket, a zenét is én csináltam. +■ Szereti ezt a lemezt? — Nagyon. Az életemről szól. És kezd róla mesélni, hogy a duda, meg a magyaros hangzás, BALAZS ATTILA FELVETELE hol, hogyan kúszik be a basz- szusgitár, meg hol ki, meg a ze­nei és a hangulati ellenpontok... Ilyennek képzeltem. Ha magáról beszélt, zavarba jött, kerülte a tekintetem, de ahogy a zenére terelődött a szó, megélénkült. Könnyen rezdülő, el-elbicsakló hangú, kicsit vállvonogatós. Igazi művész. Készülnek a Benkó-féle dzsesszmisére, ezt izgalmas Két férfi — egy eset? Bartha Andrea Nyíregyháza (KM) — Na, ked­ves Uraim, leendő és már gya­korló Atyák! Végre egy könyv, amelyik nem kismamáknak író­dott, hanem kispapáknak ad rendkívül HASZNOS és MEG­SZÍVLELENDŐ tanácsokat, némi masculin felhanggal. Hogy aszongya: „Ön most már atya. Valóban atya, vagyis van egy kölke, aki ebben a pillanatban is ordít a szomszéd szobában. Ez valóban egy fontos pillanat az Ön életében, de reszkető keze, amellyel e könyvet tartja, karikás szeme, amellyel megpróbálja a sorokat kisilabizálni, arra enged­nek következtetni, hogy az el­mondhatatlan boldogságra egyre nagyobb árnyék vetődik: ez a szülés teljesen kimerítette Önt. A feleségét is, persze. De végül is ő végigfeküdte mindeme meg­próbáltatások idejét, beleértve a szülés pillanatát is...” Ezek után fölösleges is megemlíteni, hogy a szerzőpáros mindkét Jagjer FÉRFM Mert hogy is adhatna l/a|znos tanácsokat nő a nőnek arról, mi­ként lehet vBjMaMWCr%szü- lőszobából a BORZALMAK meg­kezdése előtt anélkül, hógXel- veszítenénk a közös szülés akar rásának látszatát? Vagy hogy ts juthatna eszébe egy nőnek a'- baba anatómiájáról a „bemeneti nyílás”, „kimeneti nyílás”, némi köztes átmeneti szakkal? A szerzőkről egyébkefit kitű­nik, hogy VAN gyerekül^más- képp nem is tudnák ilyen efff hűen szemléltetni mondjuk a ba­Utón a flotta ügynek tartja. Nagyon érdekli, mert rendhagyó, mert zenei, és mert vállalko­zás. Ön szerint ismeri az utca embere? — Nem hi­szem, de nem is nagy baj... Is­merjék ...-t (itt mondott egy nevet, egy slá­gerénekesét, épp ő jutott eszébe). » A dalai kö­zül azt szere­tem a legjob­ban, amelyik úgy kezdődik: Tartozom min­denkinek egy dallal... — Igen. Ren­geteg embernek adósa vagyok, akiktől kaptam valamit. Ólyan ez, mint amikor az OTP-nek kell visszafizetni — először a kama­tot, aztán a többit, úgy tűnik, soha nem lesz vége. Sőt nő a tartozás. Te jó Isten, ahogy itt most révedezek, most jut eszembe, én már 25 éve vagyok a pályán. Igen, 66-ban jelent meg az első lemezem. Hm, erről én teljesen megfeledkeztem! Homlokához csap: akkor ez egy évfordulós interjú! Nyíregyháza (KM — Szőke) — Az egész akkor kezdődött, amikor fújni kezdett a szél. Az 50-es évek fényes szellője. Azt a legendás nemzedéket a történe­lem megpróbáltatásai gyorsan érlelték felnőtté, szélsebesen öregedtek. Bűntudattól tépázód- tak, mély belső meghasonláso- kat éltek át, vívódtak, rettegtek és rettegtettek. Feljelentették őket, maguk is feladtak másokat. Semmi sem úgy volt, ahogy gon­dolták. Aztán nekifutottak a hatvan­nyolcasok, a be nem illeszkedők, a magánélet szabadságáért küz­dők, az életmód-lázadók. Aktív politikai szerepléseik, ideológiai érdeklődésük? Lukács, Trockij, Marcuse. Az — is. De inkább a betervezettség, a szabályozás, az atyáskodás ellen, hogy apai engedély nélkül szerethessenek, s viselhessenek olyan hajat, amilyen nekik tetszik, hogy csak úgy róhassák az utcákat, s áll­hassanak az utcasarkon egyma- gukban. Vagyis az intim szféra joga. Akkor fiatalnak lenni annyit jelentett, mint tartósan másként élni és gondolkodni. Ha nem is jutottak be képviselőik zökkenő­mentesen a felnőtt hatalomba, szószólóik, a beatmozgalom nagyjai — és azokon keresztül ők maguk is — profikká lettek. Messze nem romantikus laiku­sok, naív amatőrök! Ezelőtt úgy két-három évvel még nem voltak a pixisben, de nem is kerültek attól túl messze. Az elmúlt évek­től kezdve felállhattak végre a kispadról, politikusok, vezetők, szakértők lettek. Ők a mai negy­venesek. A volt hatvannyolca­sok. A 80-as években újak bukkan­tak fel. Fiaik, lányaik. Hónuk alatt szorongatják a pótszékeket, de kevés a hely. Foglaltak a radiká­lisok, sőt a radikálisabbak helyei. Toporognak, türelmetlenek, pe­dig még mi is itt vagyunk előttük, harmincasok. Nem engedünk ám tömegesen előzni! Bennünket is várakoztatnak. Mert „az a nemzedék, amikor az ifjúság szigeteiről együtt in­dulnak a hajók, s felelős egymá­sért acháj bojót és mürmidon, hogy együtt érjenek Trója falai alá”. (Rónay György) (Oda együtt vagyunk kénytele­nek menni, de sajnós, visszafelé egyedül kell hajóznunk...) bamimikát: „vannak esetek, ami­kor nyugtalanító élességgel nézi Önt, szigorú tekintettel, mintha épp egy hulla mellett fedezné föl véres bárddal a kezében”, vagy m'ölidjwi^a barátok hozzáállását "STSztUővé>álásükhöz: „az Önök által kecüv^lt ehjberek szinte szó nélkül eltu>\nek\a balfenéken. Mintha az Önök lakhelye egy ol­dalról a vará^lat, Ynás oldalról az áhítat lakheyévétválna; mint­ha leprások köm húaiának vesz- tegzarat.” J J '—Mi is lejjaf az e/iber vélemé- sQycT Pierre AnJjJdgus és Jean- L3Tns-Eőst(eftS*'Kezdő apák kézi­könyve című müvét olvasva? Aki hangos nevetések közepette akar belekóstolni a gyermek- nemzés, -szülés és -nevelés rej­telmeibe, az feltétlen olvassa el. És ne csak a férfiak! Kállai János j-T- .ortyolgatjuk a „Gam- mel-Dansk"-ot, isszuk rá — szolidan — a Tuborgot, nehezen megy a be­szélgetés. Vendéglátó házi­gazdám magyarul nem tud, én dánul, így aztán marad az an­gol és az egyetlen, igazán kö­zös téma: a rock! Nem va­gyunk már mai gyerekek, a ,,rap generation”-höz meg az­tán végképp nem lehetne odacsapni bennünket, ezért érthető, hogy a klasszikusokat, az „ősöket” vesszük szerbe- számba. Hamarosan kiderül: óriási, közel félszáz dupla al­bumból álló rocktörténeti le­mezgyűjteménye van a ,,gaz­dának”, s fél-fél oldalnyi terje­delemben így „birtokol" csak­nem mindenkit, aki számít(ott) a szakmában. Velvet Under­ground, Alexis Korner, Fleet- wood Mac, John Mayal, a Cream, a Slade, a Greatful Dead... és még sokan, nagyon sokan mások! S mégis, amikor valami fel­kerül a szuper-hifi hanggépre, ismeretlen dallam szólal meg. Ők dánok — mondja az őszbe­fordult öreg rocker —, s anya­nyelvén is megnevezi őket, majd angolul, hogy értsem. Büszke rájuk, a „Fehér Ftó- zsák”-ra. S nem rossz a zene sem. Amolyan Pink Floydos, szimfonikusra hangolt, lírai va­lami, amilyet a mieink is tud­nak — mondjuk az Omega, a Solaris, vagy ... S itt elakadok egy pillanatra. Vajon, fordított szituációban, tudnék-e én i$ hasonló büszkeséggel beszélj ni a hazaiakról? Azokról, az együttesekről, akiket — minek is tagadjuk — a kutya sem na­gyon ismer a vitathatatlanul angol nyelvhasználatú és men­talitású rockvilágban. Pedig érnek annyit, mint bárki más, csak, hát magyarok, s bizony a „betörés" — emlékezzünk csak: hányán próbálták már! — oda, ahol a világhírt oszto­gatják, nem megy könnyen. Még akkor sem, ha aktuálpoli- tikára veszik a „figurát”, s még tapsolnak is hozzá... Kicsit erőtlenül próbálom né­hány névvel kitapintani: vajon tényleg semmit sem tud dán barátom a ,,hunga-rock”-ról. Nem! Még Szörényiéket sem ismeri, az LGT-t sem, az Ome­gát sem... A többieket pedig már csak magamnak motyo­gom. A zért némi kárörömmel állapítom meg, hogy a skandináv terület sem ontotta a rockvilágsztárokat. Közös erőfeszítéssel az Abba, a Spotnicks, a most divatos Roxette és valami véletlen folytán az ősrégi duój Jan és Kiéld (Kjeid?) jut az eszünkbe. Aztán békésen hallgatjuk to­vább a „Fehér Rózsák" muzsi­káját, s mindennek ellenére úgy érezzük: jól kibeszélgettük magunkat. ...és Liza még nem választott... * Nem szép, nem okos. Átlagos. S ez egy nőnél... ...felér a halálos ítélettel. Bárki mással óvakodnék ezt közölni, de nála megtehetem. Annyi bel­ső lobogás nincs benne, hogy a nyilvánvaló sértésért kikaparja a szemem. Olyan esetlenül ül most is a szomszédos boxban, percenként átkandikál a lécrá­csos válaszfalon, vajon itt va­gyok-e még? Hát hol lennék, amikor nekem támadt az a megveszekedett öt­letem, hogy „kudarcait” két sze­memmel láthassam? A tények. Liza a fenti paramé­terekkel, bár csak alig van túl a harmincon, már nem várhat a fehér paripa patakopogására. Négy éve keményen próbálkozik férjfogással. Hisz már „partner­nek” sem kapós. Egyetlen eré­nye — fiatalsága — enyhén szól­va romokban. Túl van már a „hadd mutassam be neked egy régi, NŐTLEN barátomat!” kor­szakon, véget értek a „táncos szórakozóhelyeken” tartott raz­ziák, a magányosok klubjának partijaitól pedig vízhólyag nőtt a fenekére. Szóval. hirdet. Hirdeti magát: „Százhatvannyolc magas, har­mincas (no, igen!), csinosnak mondott magányos lány kere­si...” Ahogy az, mióta világ a vi­lág, szokás. Ebbe sem tud egy csepp színt se csempészni. A fényképes levelekre aztán rögtön randevú időponttal válaszol, ne­hogy véletlenül elszalassza az EGYETLENT. Most megtekertük a dolgot. Három „pályázót” szemeltünk ki, s egyazon szent nap egyazon órájára hívtuk őket. Hogy egy­mással szembeni zavarukban ne vegyék észre Lizáét. Mire felocsúdok, az első érke­zővel már túlestek a bemutatko­záson. Ha nem vésődtek volna oly mélyen agyamba a hosszú mustrálgatások alatt arcvonásai, fel sem ismerném a fényképénél jó tíz évvel öregebb Igazi Gentle­mant. Titkos esélyesem bizal­mamnak megfelelően hipp-hopp munkát ad a kis sörkert teljes személyzetének. Lizának ez lát­hatóan imponál, de ideges arc­rándulásai jelzik, ezzel szemben mennyire feszélyezi a maga szerencsétlensége. Ekkor top­pan be a mi Nagy Buta Mackónk. Tohonya ringlispilként forog, nem érti a szituációt. A hely, az idő a megadott, de valaki bele­mászott a képbe. Dühös szusz- szanással huppan le, s olyan vil­lámló szemekkel néz a pincérre, hogy az elfelejti feljegyezni a rendelését. Az utolsó, mint mindig, Aki Ki­lóg a Sorból. Most is részeg. Csak könyököl. Egyikkel az asz­talon, másikkal a combján. S fél­görnyedt testtartásában két vi- gyor közt újabb kört rendel. Bemutatkozás. Mint egy köze­pes televíziós kvízben. Az egyet­len dolog, ami szól valamiről. Aztán csak toszogatják maguk előtt a beszélgetés kényszerűsé­gét. Csikorogva, kelletlenül, iz- zadságszagúan. Az Igazi Gentle­man viszi a prímet, a mi Nagy Buta Mackónk dörmögése adja a kontrát, Aki Kilóg a Sorból cup- pongat, veri az asztalt. Mint rit­musszekció. De ebből a sörkerti dalárdából soha nem lesz házi­muzsika. Liza homloka lassan gyön­gyözni kezd. Egy-egy csepp fénylő utat vág a púderbe. Újra és újra kiesik szerepéből, a ma­gára erőszakolt méltóságteljes tartás megbicsaklik, idióta röh- hencsei a társalgás fájó felhang­jaivá lesznek... Mindenki csalódott, mindenki menne már. És Liza még nem választott...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom