Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

6 A ‘Xek t- ‘Magyarország hétvégi meííékCete 1991. október 5. Bíbor fény a város felett Volt egyszer egy koncert Ritchie Blackmore nyilatkozik újságunknak A görög Las Vegas Kováts Dénes Sokan vártuk szívrepesve if­júkorunk álomzenekarát, mely szinte a helyünkbe jött szep­tember húszadikán. Végre nem kellett utazni, esetleg szállás­ról gondoskodni, itthon láthat­tuk, hallhattuk a szupercsapa­tot, mely valóban maradandó élményt nyújtott rajongóinak. De ne ugorjunk ennyire előre! Már jóval a koncert kezdete előtt tömött sorokban érkeztek fiatalok és idősebbek, hogy lát­hassák kedvenceiket. A tinéd­zserektől a negyvenesekig több korosztály képviseltette magát, ki a múltat kívánta idézni, ki a vi­lághírességeket akarta látni. Az előzenekar, a Jack Daniel’s után hangos örömujjongás fo­gadta — fél kilenc után pár perc­cel — Ritchie Blackmore-t (szó­lógitár), Jón Lordot (billentyűs hangszerek), Roger Glovert (basszusgitár), lan Paice-t (do­bok), akik a régi nagy csapat tagjai voltak, s Joe Lynn Turner énekest, aki a közelmúltban lé­pett az eltávozott lan Gillan he­lyébe. Már az elején látszott, hogy jól beilleszkedett a Deep Purple zenei és hangulatvilágá­ba, hiszen már a második szám­nál (Black Night) elkezdte a játé­kot a közönséggel, énekeltette őket. S egymást követték az új és régi dalok, ahogy Turner be is harangozta: a jelen, a múlt és a jövő bemutatása történt meg slá­gereik által. Valóságos örömze­ne szólt a színpadról, együtt és külön-külön is csillogtatták tudá­sukat a hálás közönség nagy örömére. Blackmore fantasztikus volt, mint régen, szenzációs szó­lamokat csalt elő gitárjából, lát­szott rajta: nagy kedvvel zenélt ezen az estén. Lord ismét bizo­nyította: a billentyűsök legjobbjai közé tartozik, Beethoven, ragti­me és népi dallamokkal fűsze­rezte szólóit. Az orgonabillegte- tés sem maradhatott el, néha azt hittük, felborítja... Jó formában voltak a többiek is. Glover jelleg­zetes kalapjában hozta a basz- szus kíséretet, s persze az ő szólója sem maradhatott el. Tur­ner kitűnően pótolta Gillant, ,,pörpösen” énekelt, energiájából a színpad előtt tombolókkal való játékra is futotta. Paice fáradha­tatlan energiával ütötte dobjait, a ritmusalapot remekül szolgáltat­va. S a rajongók is „vették a la­pot”, sokan együtt énekelték, dúdolták a remek muzsikát. Amikor este 10 után felhang­zott a Highway Star és a Smoke on the Water, sajnáltuk, hogy vége a koncertnek. Talár) regge­lig elhallgattuk volna őket, fiatal korunk csillagait, kiknek fénye máig sem homályosult el. Mert a Deep Purple ma is olyan fan­tasztikusan jó, mint volt a hetve­nes években. Aki megtehette volna, hogy eljön, de mégsem tette — sajnálhatja. Talán nem véletlen az sem, hogy a keríté­sen kívül is jó néhányan végig­hallgatták a programot — belé­pőre nekik nem futotta... Nem volt egyszerű eljutni odáig, hogy beszélhessek a ze­nekar tagjaival. A szigorú rende­zők csak a külön engedéllyel rendelkezőket engedték a ku­lisszák mögé, az együttes öltö­zőjébe belépni, vagy őket kihívni sem lehetett. Végül a városi sta­dion vezetője segítsége kellett ahhoz, hogy találkozásunk létre­jöjjön, ő segített ki egy rendezői bilétával, hogy a színpad mögé jussak. Onnan már könnyebben ment. A fellépésre odaérő Black­more-t kértem interjúra, aki ígé­retet tett: a koncert után lehetsé­ges. Állta is szavát, összehozott a menedzserrel, akinek az enge­délyére szükség volt: megkap­tam. Végül, az Ozon panzióban (szálláshelyükön) sor kerülthe- tett a beszélgetésre. A menedzser elmondta, ez a koncertkörutak éve, a Slaves and Masters nagylemez bemuta­tója — élőben. Február-már­ciusban már volt egy európai kőrútjuk, majd Amerika, Japán, Thaiföld, Kelet-Ázsia, Szingapúr, Malaysia, s ismét az Egyesült Államok volt a színhely. Ezt kö­vette a brazíliai fellépéssorozat, mely tovább tartott a tervezett­nél, ezért csúszott a nyíregyházi fellépés időpontja néhány napot. Sopron és Nyíregyháza után koncertet adnak még Csehszlo­vákiában, Lengyelországban és Görögországban, végül Izrael­ben, majd némi pihenő következik, lan Paice, szomjúsá­gát sörökkel oltva, vidáman ült a bárpultnál, míg a menedzserrel beszélgettünk, közben árgus szemekkel figyelte a tv-t, nem véletlenül, hisz a Tutti-frutti ment az RTL-en... — Csupán fizikailag vagyok fáradt — felelte a kérdésemre, — de ez nem számít. A közönség príma volt, visszaadta a hangula­tot, melyet sugároztunk. Vevők voltak a zenénkre. — Mikorra várható a követke­ző nagylemez? Jon Lord áhitatos pillanatban — Karácsony előtt kezdünk hozzá, ha jól dolgozunk, lesz ih= let és munkakedv, jövő év szep­temberében megjelenhet. A mostani albumról lemaradt szá­mok között vannak igazán jók is, elképzelhető, hogy felkerülnek a következőre, az ezután írt leg­jobbak mellé. Ritchie Blackmore kissé különcnek látszott, hiszen jóval a többiek előtt érkezett a stadionba, s vissza a szállásra is. A színpadon nagy kedvvel zenélt fél tizenkettő körül. Azon­ban elég fáradtnak látszott, csendes türelemmel válaszolga- tott kérdéseimre, de roppant készségesen. — Valóban fáradt vagyok — erősítette meg, majd a dicsérő szavakat nyugtázva így folytatta: — Jó buli volt, nagyon élveztem, a közönség egy része igen lelke­sen és átéléssel fogadta zenén­ket. Látszott rajtuk, értékelik pro­dukciónkat. Mindig jó olyan hall­gatóságnak játszani, akik ilyen pozitívan fogadnak bennünket. 't— Szerinted most vagytok a csúcson? — Az első sikerek idején és után az akkori zenekar népsze­rűbb yolt, úgy érzem. Sokan em­lékeznek még arra a csapatra. S azt sem szabad feledni, hogy ma már másfajta divatzenék vannak, mások a körülmények is. A múltidézésből nem marad­hatott ki a Rainbow-korszak sem, Ritchie jó szívvel emlék­szik erre a csapatára, egy időben Glover és Turner is társa volt ott, s ma a Purple-ben is. Kicsit külö­nös ember, számára, mint mond­ta, a zene egyfajta önbüntetés, azzal bünteti magát, hogy zenél. Persze ha már elege lesz az egészből, abbahagyja. Ezen az HARASZTOSI PÁL FELVÉTELEI estén viszont saját bevallása szerint is jó kedvvel játszott. S hogy meddig lesz még Deep Purple? Vagy 50 évig — felelte. Úgy legyen... Tóth Zsolt Ez a nyár is gyorsan eltelt. Vannak, akiknek emlékezetes marad, másoknak nem. Az előb­biek csoportjába tartozik llosvai Ágoston is, aki szüleivel és test­vérével eljutott Görögországba. — Milyen útvonalat választot­tatok, hiszen Jugoszláviában most háborús a helyzet? — Mi mégis arról közelítettük meg Görögországot, háborúra utaló nyomokat nem láttunk, le­számítva két tankot Szabadkán. De mi nem azokon a köztársasá­gokon autóztunk keresztül, ahol vészes a helyzet. — Merre jártatok, milyen érde­kességeket figyeltél meg? — A Halkidiki-félszigeten, egy Pefcohori nevű faluban volt a szállásunk. Éjszaka érkeztünk meg, s az első meglepetés már Hazaiak 1. Azok a Fiúk: Hé, jó tündér (1.) 2. A. D. Stúdió: Álmaimban Amerika (2.) 3. Tátrai Band: New York (3.) 4. Manhattan: Rossz vagyok (4.) 5. Beatrice: 8 óra munka... (7.) 6. Edda: Szélvihar (9.) 7. Morálisa: Ha én fiú volnék (5.) 8. Ossian: A magányos angyal (-) 9. MHV: Gazdátlan gitár (-) 10. Republic: Repül a bálna (6.) ekkor ért, meglepődve tapasztal tam a pezsgő életet. A másik ami megragadta figyelmemet hogy ők délután kettő és hat ón között sziesztáznak, aminek ai az egyszerű oka, hogy ekkor var a legmelegebb. A hajókirándulás során pedig egy olyan szigete mutattak nekünk, ahol a szerze­tesek egész életükben nem be­szélnek, s hetente kétszer éhez­nek. A sziget különlegessége ai is, hogy oda nő nem teheti be s lábát. Szüleimmel'jártunk a „Kis Las Vegasban” is. Ezt a várost a külföldiek kedvéért építették, já­téktermek, mini golfpályák, bili­árdtermek és üzletek találhatók ott. Egyetlen állandó lakosa sincs. Madár-állatkertje is van, s a város közepén egy úszóme­dence is épült. Nagyszerű él­mény volt megismerni ezt a vidé­ket. 1. Chris Rea: Auberge (1.) 2. Scorpions: Wind Of Change (2.) 3. The KLF: Last Train To Transcentral (5.) 4. Amy Grant: Baby, Baby (7.) 5. Rod Stewart: Rhytm Of My Heart (3.) 6. Dr. Alban: No Coke (4.) 7. Roxette: Joyride (6.) 8. Paula Abdul: Rush, Rush (8.) 9. Cher: The Shoop Shoop Song (9.) 10. Erasure: Chorus (-) Százötven forintos könyvutalványt nyert: Péter Tünde Máté­szalka, Zimonyi István Nyíregyháza, Katkó Mária Nyíregyháza. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve kül­földi dalra. Beküldési határidő: október 12. A levelezőlapra feltét­len írjátok rá: KM-Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. V- • —A Külföldiek Hűtlenek a lányok Az utóbbi hónapokban sikert sikerre • halmoztak, fellépések­ben, tévéfelvételekben sem volt hiány, nevüket az ország külön­böző tájain egyre többen ismer­ték. Fényes jövő állt az öt Morali- sa-lány előtt. Mindezt már csak múlt időben írhatjuk, mert egy nagylemez, egy nagy sikerű nyári koncerttur­né után a zenekar két meghatá­rozó tagja, Magyar Hajnalka éne­kes és Kurilla Éva szólógitáros úgy döntött, hogy máshol folytat­ja tovább zenei karrierjét. — Pályafutásunkat végigkísér­te, hogy a zenekarból valakit mindig el akartak csábítani más együttesbe. Ez idáig nem sike­rült, mert a Morálisa úgy volt jó, ahogy volt. Egyértelműen sikere­sek voltunk, a csillagunk felfelé ívelt, de Hajni és Éva, úgy lát­szik, nem bíztak ebben — nyilat­kozta Bajnok Dóra. Engedtek a csábításnak, „a könnyebb utat választották. Ők ugyan kiszálltak a Morálisából, de a Morálisa azért létezik. Vannak új jelölt­jeink. Itt még a Morálisában énekel Magyar Hajnalka HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Képes technikatörténet A hidraulikus kovácsprés Kováts Andor A mai értelemben vett szer­számgépek -kialakulásának kezdete a múlt század máso­dik felére esik. Az ipari terme­lés egyre növekvő igénye mind nagyobb teljesítményű gépek szerkesztését követelte meg. Az egyik ilyen hatalmas gépet 130 évvel ezelőtt, 1861 -ben az angol származású, de Bécs- b’en dolgozó John Hashwell (1812—1897) mozdonyszer­kesztő készítette el, akit a Bécs-Győri Vasúttársaság a bécsi főműhelyének a vezeté­sével bízott meg. Ebből a mű­helyből aztán Hashwell 1847- ben állami gépgyárat szerve­zett, melynek haláláig vezetője volt. A hidraulikus kovácsprés találmánya a szerszámtechni­ka területén a legfontosabb al­kotása volt, amely lehetővé tet­te a nagy terjedelmű és nehéz kovácsolt alkatrészek pontos kivitelezését. Hashwell hidraulikus kovács­prése a bécsi Technikai Mú­zeumban Hol száll a léghajó? Erre a kérdésre várjuk a vá­laszt a település és az épület pontos meghatározásával ok­tóber 12-ig. A megfejtést leve­lezőlapon küldjétek be a szer­kesztőségbe. Az oldalt összeállította: M. Magyar László A két héttel ezelőtti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Szanyi István, Dögé és Kató Szilárd, Kótaj. Mai feladványunk: Össze­veszett a képen látható hét fió­ka a fenyőfákon. Segíts nekik eldönteni, melyik fenyőfa kié. Húzz három egyenes vonalat a rajzon úgy, hogy az így kialaku­ló valamennyi részbe egy fenyő és egy fióka jusson. A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőség­be!

Next

/
Oldalképek
Tartalom