Kelet-Magyarország, 1991. október (51. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-03 / 232. szám
Rémisztget a .sugárzó' bér Székelyben borzolja a kedélyeket Ramocsaháza—Székelj ,KM — Ramocsaházáró! bérügyben hívott valaki — szól az üzenet. Másnap a Ramocsaházi Polgárme?teri Hivatalban a polgármester inkább székelj'i kollegáját ajánlja figyelmembe. Ezek szerint Székelyben folytatódik a már ..lecsen- gettnek" tudott demeeserj bőr-pör. ..Bűzös, sugárfertőzött komposztált börhulladékot szállít a két község termelőszövetkezete, a híres-hírhedtté vált Borzsova- tanyáról, a székelyj határ Mózsi-telep környéki táblájára. Itt vár tehát a ..bomba”, olyan egy tucatnyi teherautó-rakomány bőr’riomposzt képében. Galambos Béla Mózsi-telep, tsz cipőfelsőrész-üzem. Tudnak itt valami bűzölgő bőrhulladék- hegyről a közelben? Széttárt karok, csodálkozó szemek a válasz. A teleppel szemben, néhány méterrel arrébb, azért bekanyarodok egy dű- lőútra. A sárgálló homokdombra felérve előtűnnek a fekete komposzthalmok. Közelebb merészkedek, nézegetem. Akár a lápiföld. úgy néz ki. Szimatolok, semmi. Csak a közeli erdő illatát érzem. A sugárzás teljesen kiment a fejemből. Ramocsaiháza Polgármesteri Hivatal, Moldvay László jegyző, ö is megnézte a kérdéses komposztot, mióta telefonáltunk. — A polgármesterünk nincs benn — mondja. — Ügy tudom Sinkáné Orbán Katalin, a kisgazdák helyi aktivistája értesíthette önöket. mert ő telefonált nekünk is. Hogy mi ez az egész? Átlói félnek az emberek, hogy a csernobili sugárfertőzótt bőrrel elfertőzik a község határát. Azt beszélik, maradt a bőrből Demecserben jócskán. — Persze, hogy maradt — mondom — tán öt- vagy hatezer mázsából komposztot készíthetett a Compack Vállalat. amire engedélye volt. Az ötven méterrel távolabb lévő tsz-irodán Bába Antal néhány percen belül egy dossziéra való iratot tesz elém, miközben mondja: — Demecserben a Borzso- va-tanyán öt prizmában, mintegy 700 tonna börkom poszt van. Ebből most bárom prizma az. ami már teljesen érett és felhasználásra érdemes. Egyelőre ezeket szállítjuk el. szórjuk majd ki és szántjuk alá egy négy táblából álló 40 hektáros területen. ahová erdőt akarunk telepíteni. Az * erdőtelepítés terve már korábban elkészült, mely szerint 5 év alatt összesen 300 hektár csak rozsot termő területbe ültetünk fát. Nekünk, akiknek a területe az alacsony állatlétszám miatt sok helyütt húsz éve sem kapott szerves trágyát, bizony kapára jött a Compack ajánlata. hogy szállítsuk el a közeli Borzso várói, ingyen a miénk lehet a komposzt. Ráadásul fizetnek is a szállításért, amivel foglalkoztáini is tudjuk a járműveinket. Természetesen mielőtt ezt a szerződést aláírtuk, megkértük az Országos Sugárbiológiai Kutató Intézet. a megyei Növény- és Talajvédelmi Szolgálat és a Környezetvédelmi Főfelügyelőség szakvéleményeit. Ez utóbbi hatóság országos főfelügyelőjének határozatában az alábbiak olvashatók: „A Sugárbiológiai Kutató Intézet szerint a bórkom- poszt — sem a vele való tevékenység, sem pedig talaj- javító anyagként történő fel- használása során — sugárzásbiológiai szempontból nem kifogásolható." A bőrkom- poszt sugárszennyezettsége töredéke csupán a talajok felszínén, a csernobili baleset után mért szennyezettségnek A bőrhulladékból előállított komposzt mezőgazdaságilag hasznosítható. Hatását tekintve, jelentős mennyiségű tápelemlartalmánál fogva. az istállótrágyával azonos értékű a növények számára. Felhasználása, a nátriumtartalma miatt homok - és erdőtalajoikon a legcélszerűbb, ahol alacsony a humusztartalom. Nem javasolják olyan területeken, ahol nyersen fogyasztható növények. mint zöldség, zöldtakarmány. repce, szója, napraforgó termesztése folyik. Szőke Sándor polgármesternek elmesélem Székelyben, miket tudtam meg eddig. — Már érv is tárgyaltam a demecseri polgármesterrel az ügyben. Elmondta, minden engedély megvan a bör- komposzt készítésével. felhasználhatóságával kapcsolatban. Engem ez teljességgel megnyugtatott. Nekem valamelyik este szólt néhány ember, hogy utána kellene nézni ennek a komposzt- ügynek, mert állítólag Ramocsaháza nem engedi a saját határában felhasználni. Csak hát nem erről van szó, hanem egy korábban kialakított erdőtelepítési terv alapján dolgozza be a tsz azt az anyagot a talajba, húsz év múlva kivágandó erdő alá. TÁRCA Szőke Judit Dermesztő játék 5 zotyoláztak. A maghéjat szanaszéjjel köpködték. Tekintélyes csomó gyűlt már össze — épp az ablakunk alatt. Viszonylag csendben voltak, elfoglalták magukat, versenyt köptek. De egyszer csak hiába kutattak a farmerzsebben utánpótlás után, elfogyott a szemetelés csemege. Hár- man-négyen ődöngtek, tizen- három-tizennégy évesek. Iskolaidő volt, későre is járt, de láthatóan őket senki sem hiányolta otthon. Kamaszok, hát ordítozni kezdtek. Mivel senki sem figyelt rájuk, elkezdték taposni a falat méregdrága sportcipőjükkel. Langyos volt az este. Egy mamát két gyermekével mellettük vitt el az útja, hazafelé tartottak. Ók is makukáztak. A nagyobbik, a fiú ko- rukbéli lehetett, talán ismerték is, mert odacsapódtak a sétálókhoz. Nála kezdték a kötekedést. Az anyuka a foga közt a héjjal, rájuk szisszent: nemhogy hazamennétek, már ideje lennel Épphogy le nem . kurvázták. A nő erre valamit visszaszólhatott, mert utánuk szaladtak, s közrekapva őket a kezüket felfelé fordították, magot követeltek. Az asszony felmérve a túlerőt, ujjai között először csak keveset morzsolt, majd némi habozás után az utolsó szemig mind odaadta. Fia követte a példát. A pici lányra eddig senki sem figyelt. Mindkét markát szorosra zárta, ujjai elfehé- redtek az erőlködéstől. Olyan négy-ötéves forma lehetett. A követelő szeme közé méze tt, felszegett feje szőtten eltökéltség. Tovább ugrált szökdécselt, lófarka, mint a lepke szárnya, repdesett. Az egyik nyakigláb nem hagyta annyiban a dolgot, utánalépett, neki csupán csak egy mozdulat volt. Elkapta a gyerek varkocsát, ráröffent: — Te is adjál magot! A szőke ártatlanság nem bánta a cibálást, szökkent még egyet, s kacagva nemet intett. A felszólítás szigorúbbá, a rántás durvábbá vált: — Azt mondtam, adj magot1 Közben azonban el kellett engednie a kicsi haját, mivel egy keze kevésnek bizonyult a kényszerhez. A kislány egy fürge gyík gyors ösztönével, kihasználva az alkalmat, kisiklott a mélák tenyérből* Erre az dühében — a krimikből ellesett karaterúgással — hosszait nyújtott lábbal a fehér arcocska után rúgott. A rúgás akkora erővel zúgott, hogy a szöszi fürtök meglebbentek. Szerencsére a szándék célt tévesztett. A kislány gurgulázott, s apró lábait hihetetlen szaporán szedve benyargalt a menedéket jelentő lépcsóházba. Azért az ajtóból tekintete még visszavágott, diadalmasan nevetett tovább. De jó játék! „Már itt tartunk”! Játék. Dermesztő játék. A jageris ítélet külelez! Még egyszer e kényszerfalezásrél TISZTELT SZERKESZTŐSÉG! Az 1991. szeptember 25-í lapjrácban „Kelletlen kényszerfalazás?” címmel cikk jelalt meg Schmid István és neje Madách u. 14. sz. alatt készítendő lakóházával kapcsolatban. A cikk amellett, hogy szakmai szempontból alaptalan megállapításokat tesz, sérti az ügyben eljárt bíróságok tekintélyét is és személy szerint bennünket felségemmel együtt megalázó módon ábrázol. Kérem, hogy a cikkel kapcsolatban helyreigazításként a mi véleményünk is megjelenjen. Enmk alapjául — többek között — előadom, hogy az építési engedélytől eltért Schmid Istvánék kivitelezése. Szó sem volt az építési engedélyben arról, hogy a portánk felőli oldalon teraszos ajtó és nagyméretű nyílászárók lesznek elhelyezve az emeleti szinten. A földszinten lévő ablakkal kapcsolatban nem volt kifogásunk, csak annyit kértünk, hogy az átlátás megakadályozására tömör kerítést létesítsenek az ablakszinttel azonos magasságban. Elfelejtette az újságíró megírni, hogy amikor az első szint után a falazás megindult, figyelmeztettük őket, és kértük, hogy az ablakokat ne ide helyezzék. Az építkezés gúnyos megjegyzések után tovább folyt. Bírósághoz fordultunk, s az első fokú bíróság bekérte az építési engedélyt. Megállapította, hogy az építés attól eltér. Még az első tárgyalás során sem volt a nyílászárók és lépcsőházi teraszok kiképzése olyan állapotban, hogy nagy költséget jelentett volna a terv szerinti módon történő átalakítás. Ezt az első tárgyaláson az eljáró bíró is közölte az építtetőkkel, sőt figyelmeztette őket, hogy a bíróságnak is rendelkezésére álló építési engedély csak szel lözőab lakok elhelyezését, parapet magasságban történő beépítését engedélyezte. Sehmidék a mai napig nem kaptak a módosításra engedélyt, hiszen akikor bennünket is kellett volna értesíteni. Ennék ellenére a két tárgyalás közötti időben befejezték az épületnek a külső munkáit, amely arra utalt, hogy konok módon szembehelyezkedtek az államigazgatási hatósággal és a bírósággal. Érthetetlen előttünk, az újságcikkben mi szükség volt annak szerepeltetésére, hogy mi bort árulunk, vagy nem árulunk, s miért kifogásolható, hogy én kerékpárt javítok. Egy életen keresztül kerékpárműszerész voltaim, és ha nyugdíjasként a baráti köröm kerékpárját megjavítom, vagy ha a saját termelésű boromból barátaimnak néha egy-egy üveggel odaajándékozom, ezt senki kifogás tárgyává nem teheti. Tény, hogy van egy jogerős bírósági ítélet, amelyben foglalt kötelezettségeiket a per kezdetén néhány ezer forintos költséggel végrehajthatták volna, most pedig az épület állagának olyan megváltoztatásával kell majd végrehajtani, amely jelentős többletkiadást okoz Sdhmid- éknek. Ezt azonban maguknak köszönhetik. (Csak észrevételezem, hogy a cikkhez mellékelt fénykép- felvétel félrevezető, mert erről nem látható, hogy az utcafronton nincs ablak, és így a városképet ez az épület az utcáról nézve rendkívüli módon elcsúfítja. Ezt egyébként a polgármesteri hivatal műszaki ügyintézőjének is látnia kellett.) A bírósági jogerős ítélet a polgármesteri hivatalt is köti. A Legfőbb Ügyészség után a Legfelsőbb Bíróság is jogosnak, törvényesnek és megalapozottnak találta a megyei bíróság és a városi bíróság határozatát. Tisztelettel: Nádassy László Nádassy Lászlómé Kisujjdilemma Kováts Dénes mj ehéz helyzetben van- fw nak nap mint nap w az önkormányzatok, hiszen a szűkös anyagi lehetőségek közepette, vagy még inkább a minimális pénzeszközök hiányában gyakori támadások érik őket: miért erre, s nem arra, miért ennek, s nem annak juttatnak, szavaznak meg bizonyos összegeket. A viták leginkább a segélyek elosztásánál lángolnak fel. Amíg ily sokan élnek — önhibájukból, vagy azon kívül — a létminimum alatt, vagy annak határán, állandóan forrongó indulatokkal, szelíden szóló vagy asztalt csapkodó emberekkel kell megvívnia harcát a polgár- mestereknek, esetleg az ügyintézőknek. Mert mindenki kedvére tenni lehetetlen. Nemegyszer halljuk: „újra az uram-bátyám világ érvényesül”. Rendszerint persze azok szájából, akik kimaradlak a körből. Igaz, nem egyszerű meghozni a döntéseket, főleg, ha kevesebb a pénz, mint amennyit szeretnének (vagy kellene) kiosztani. Bizonyára előfordul olyan eset is, amikor nem kellő körültekintéssel vizsgálják meg az illetékesek, kinek, miért ítélik oda az adott összeget. De vélem — sőt, remélem — ilyen ritkán fordul elő. Hiszen a képviselők, s a bizottsági tagok feladata az is, hogy beszerezzék a szükséges információkat a lehető legobjektívebb döntés meghozatalához. Kérdés azonban, mennyire merik vállalni a konfliktusokat, a körből kima- radtakkal való szembenállást. Volt, ahol azt mondták, akinek anyagi helyzete nem megfelelő, meg kell adni annak a segélyt. Mások úgy vélik, ha az adott családban reális a veszélye, hogy az a pénz a kocsmába kerül, nem szabad megszavazni, nem érdemlik meg. Űgysem segít rajtuk. De ki vállalja az ütközést? Azt hiszem, a testületeknek kell. Mert a rászoruló sok, a pénz kevés. S jobb, ha azt támogatják, aki önhibáján kívül került ilj/en nehéz anyagi helyzetbe, mint azokat, akik kisujjukat sem mozdítják Sorsuk jobbra fordulásáért.. . Az idő pénz. HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Kommentár Pénzszívattyúzás Balogh József muan-e kiút? Történi-e, történik-e valami a május 26-i kihelyezett kormányülés óta? Ilyen és hasonló kérdések vetődtek fel a napokban a megyei közgyűlésen, amikor a munkanélküliségről, a foglalkoztatási gondokról volt szó, hiszen a számok alapján valóban elkeserítenek nevezhető megyénkben a helyzet. A bajt elemző, az állapotot értékelő felszólalások után kért szót az alelnök és érdekes jelenségre hívta fel a résztvevők figyelmét. Burgenlandot említette, azt az osztrák tartománj/t, amelyik megyénkhez igencsak hasonlítható körülmények között fekszik a szomszédék térképén, s épp ezt a helyzetet használta fel meggazdagodására, ráadásul a mi pénzünkből. Emlékezetett a néhány évvel ezelőtti magyarinvä- zióra, az otthagyott dollár- milliókra, majd arra a tömegre hívta fel a figyelmet, amelyik ide látogat keletről, délkeletről. A kárpátaljaiakról, a Romániából érkezőkről van szó, akik ke • vés pénzüket itt költik, költenék el, ha megteremtenénk hozzá a fogadási feltételeket. És ezekhez a feltételekhez munkaerő is kell. Ha pályázatokon nyert pénzekből kiépíthető az infrastruktúra, ha támogatásokból munkahelyeket leszünk képesek teremteni, akkor lesz munka, akkor lesz vendég, akiknek kiszolgálása újabb munkalehetőséget teremt. Mi ma a helyzet? Ar, hogy minderről legfeljebb csak beszélünk, az idő meg szépen elmegy mellettünk Kínáljuk a telket, de például a nyíregyházi a hamburgi árakkal vetekszik, a tőkés pedig oda megy, ahol kevesebb befektetésből eléri, amit akar. Falvainkba pedig jönnek vállalkozók a Dunántúlról, s átszivattyúz- zák a hasznot az egyébként is gazdagabb vidékre. Szaló Péter környezetvédelmi államtitkár-helyettes mondta a minap: biztassunk minden érdeklődőt a pályázatra, s ha valaki azt hinné, csak nagy dolgokra, gyárakra lehet támogatást szerezni, téved. Aki egy-két ember számára képes munkaalkalmat teremteni, az is számíthat a támogatásra. Kelet -Magyarország 3
