Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

A %élet -Afagvarország hétvégi meCUkCete

1991.szeptember 7.

Porba hullt álmok

Tóth Kornélia

A magunk mögött tudott rendszer számolatla- nul osztotta a sértéseket egyeseknek. A kárvallottak most abban reménykednek, ország-világ előtt bebizonyosodik: igaztalanul hurcolták meg őket. Nevük méltatlanul került pellengérre. S az erkölcsi kártérítés mellett, legalább életük őszén, szeretnének anyagiakban is látni valamit a jogsérelemért. Sok fiatal katonatisztnek, tiszthelyettesnek tört derékba a pályafutása politikai üldöztetés miatt. Ezért a katonai rehabilitációtól várják jó néhá- nyan egzisztenciájuk, erkölcsi hitelük helyreállítását.

A közelmúltban erről beszélt az érintetteknek Vajda Győző ezredes, a Honvédelmi Minisztérium rehabilitációs bizottságának elnöke. A megyeháza dísztermében hiába forgatták félkörbe a székeket, hogy azt a látszatot keltsék, nem kong a terem az ürességtől — a jó szemű előadó megszámolta: 16-an voltak kíváncsiak a Történelmi Igazság- tétel Bizottsága által szervezett rendezvényre. Kesernyésen megjegyezte: vagy a reményt vesztették el az érintettek, vagy esetleg csak ennyi embert érintene a megyében a katonai rehabilitáció?

Bizonyára egyik megállapítás sem fedi teljesen a valóságot. Jól tudja ezt Vajda ezredes, aki Laskodról került el a székesfővárosba. Ötgyerekes családban ismerte meg a megélhetésért folytatott kemény harcot. Anyjának életét felmorzsolta az ötvenes években a mindennapi kenyér előteremtése. Apja a szocialista rendszer meggyőződé- ses élharcosa. Az országhatárokon túl is jól csengő nevű Nagy Sándorral együtt telepítették a jonatánt a megyébe. Volt mező- gazdasági üzem igazgatója és természetesen tagja a pártnak is. Megitta a levét és keservesen fizetett a családjával az elkötelezettségéért. Kirúgták az állásából és a pártból, s a család egyik pillanatról a másikra a létbizonytalanságba süllyedt. Kiköltöztették őket a Barzó-tanyára, ahol egy szolgálati lakásnak nevezett cselédház szintű épület felét használhatta a népes család.

Igaz, ezeket az eseményeket zömében a családfő szenvedte el, mégis fontosak Vajda Győző pályafutásának alakulásában. Igaz, ő csak annyit érzett a saját bőrén apja meghurcolásából,

hogy leváltották DISZ-titkári funkciójából. Bár még nem látta teljesen az állam, a párt és az intézmények működésének hátterét, összefüggéseit, úgy érezte, sok igazságtalanság éri a gyanútlan embert. Elgondolkodott, hol tehetne ő személy szerint a legtöbbet az új társadalom építésében s a katonai pálya vonzásába került.

Felderítőnek tanult és évtizedeken át rádiófelderítőként dolgozott a Honvédelmi Minisztériumban. Szép feladatot kapott, amikor 1973-ben részese lehetett a nemzetközi ellenőrző és felügyelőbizottságnak Vietnámban. Úgy jutott el a távoli földrészre, hogy angolul jól beszélő tiszteket vezényeltek a bizottságba. Lényegében tolmácsként tevékenykedtek.

Bizonyára mint szaktisztnek, hivatalból is érdeklődnie kellett a nyelvtanulás iránt, ám Vajda Győző könnyedén sajátította el az orosz, a német, az angol és a francia nyelvet. Teljesen új feladat elé állították, amikor jó egy éve a katonai rehabilitációs bizottság elnöke lett.

— Az lenne az igazi kárpótlás, ha visszaállíthatnánk az eredeti állapotot, vagyis a jogaiban sértett tiszt vagy tiszthelyettes ismét úgy kezdhetné a katonai pályafutását, mintha mi sem történt volna. Persze, bő negyven esztendő elteltével ez teljes mértékben lehetetlen. Találkozom most olyan emberekkel, akik főhadnagyként, századosként kény- szerűségből fordítottak hátat a hadseregnek, és most azt látják, hogy egykori osztálytársuk vezérkari tiszt, vagy magas rangú

tábornok. Ők is ott lehetnének — állítják — és hatalmas anyagi kártérítést is jogosnak tartanának önmaguknak. Bár emberileg megértem ezt, mégsem adhatok igazat, mivel a katonai pályafutás kiszámíthatatlan. Történhet bármi, ami miatt nem az előre tervezhető módon alakul az ifjú tiszt sorsa. Nyilvánvaló, hogy a most kárpótlásra számot tartó néhány ezer tisztből és tiszthelyettesből nem lett volna kivétel nélkül vezérőrnagy... Ezért a kárpótlásnak is elsősorban erkölcsi rehabilitációnak kell lennie. Politikai, koncepciós, törvénysértő perek kárvallottjai egykori vállapos tagjaink, és most az a kötelességünk, hogy elismerjük: igazságtalanul ítélték el őket, vagy ha bírósági eljárás nem indult ellenük, akkor is méltatlanul mellőzték őket. A jogsérelem orvoslására 1989-ben és 90-ben két fontos törvény született. Mint a megjelentek előtt is hangsúlyoztam, az eltelt idő miatt csak erkölcsi rehabilitációra vállalkozhatunk. A Honvédelmi Minisztérium segít a megfelelő iratok beszerzésében, az anyagi kárpótlásra csak a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatalnál benyújtott kérelem kedvező elbírálása után számíthatnak az érintettek.

Az ifjúságot, a porba hullt álmokat egyébként sem lehet visszaadni senkinek. Több tízezer hivatásos katonát ért valamilyen jogsérelem az elmúlt évtizedekben. A tartalékos tiszti vagy tiszthelyettesi rendfokozat visszaadása már erkölcsileg megadhatja a meghurcolt embernek a mai rendszerbe vetett hitét és azt a tudatot erősítheti, hogy soha többé nem akar a fiatal köztársaság hasonló jogtiprást, mint arra számtalan eset történt az állampárt idején.

Vajda Győzőnek három fia van, ám egyik sem választotta a tiszti pályát. Bizonyára látták azt a szellemi, fizikai erőkifejtést, ami a felelős beosztás velejárója és inkább a polgári életben keresték a boldogulást.

A pénzverők városában

Kállai János

Körmöcbánya igazi ékszerdoboza Szlovákiának, s nekünk, magyaroknak, kimondva az öthatezer lakosú kisváros nevét, hajdanvolt uralkodóink aranytallérjainak ragyogása és csengése is felrémlik, közeledvén a festői szépségű településhez. A világhírű pénzverde ma is működik, s remekbe készült munkákat bocsát ki. S mivel az aranylelőhelyek sem „apadtak el” teljesen, van miből dolgozni, ha nem is a királyok megrendelésére, mint egykoron.

A városka csaknem mindegyik épülete műemlék, s a régi — bástyás, tornyos, templomos — központ minden köve árasztja magából a letűnt századok levegőjét. A históriai környezetben nem is lehet csodálkozni azon, hogy a múzeumok, kiállítótermek, a művésztelepnek hélyet adó Angyal-ház, a művészeti szakközépiskola, s általában: a

művészetek szinte állandóan jelen vannak a hétköznapokban s az ünnepi alkalmakkor is.

A közelmúltban ilyen kitüntetett fontosságú eseményre került sor Körmöcbányán, amikor — ápolván megyeszékhelyünkkel kialakított kapcsolataikat — meghívták szűkebb pátriánk alkotóművészeit egy nagyszabású tárlatra. Az esemény apropóját az adta, hogy a város központi múzeuma most ünnepli megnyitásának centenáriumát. Jó egy éve már szerepeltek itt a magyar éremművészek, akkor a sóstói telep anyagával mutatkoztak be. A nyíregyházi Városi Galéria és a művészeti szakközépiskola is

szoros.kapcsolatban áll a körmö- ciekkeí, s a két város művésztelepéinek együttmunkáíkodása is példa értékű.

Alapos előkészítés után állt össze végül a megyénk képző- művészeti életét csaknem egészében átfogó tárlat anyaga. A szervezésben és a kiállítás megrendezésében a főszerepet a Városi Galéria játszotta, s ők kezdeményezték azt is — a művészeti szakközépiskola közreműködésével —, hogy az alkotók maguk is jelen legyenek a kiállításmegnyitón, ottlétükkel hangsúlyozva az esemény jelentőségét.

A huszonkilenc felkért művész közül huszonhármán küldték el munkáikat, s ez a szám önmagában jelzi: érezték a dolog fontosságát, a megmutatkozásban rejlő, sok irányba elágaztatható lehetőségeket. Mert, lévén vándor- kiállításról szó, ugyanez a kollekció — egy hónapig tartó szlovákiai jelenlét után — utazik Nagybányára, majd Nagyváradra.

Mivel az egybegyűjtés és a közös bemutatkozás elvén kívül más szelekciós szempont nem kötötte meg a rendezők kezét, a műfaji, kivitelezésbeli sokféleség, egyfajta eklektikusság volt a legkönnyebben megragadható jelzője a vendégtárlatnak. Ez a sokszínűség volt azonban az „elrendezők” egyik legnagyobb gondja is, hogy á különböző esztétikai minőségek úgy jelenjenek meg egymás társaságában, hogy ne „üsse ki” egyik a másikat. A táblaképektől a kerámiáig sok minden látható a kiállítótermekben: ikon, grafika, olajképek éppúgy, mint meseillusztrációk vagy éremsorozatok. Fiatal képMeszaros Gábor: Ikon (kerámia)

zőművészeink útkereső munkái ugyanúgy helyet kaptak a sokarcú összeállításban, mint a már kiforrott, saját formanyelvvel rendelkező alkotóké, akik közül né- hányan a tanárképző vagy a művészeti szakközépiskola tanáraként is kamatoztatják kvalitásaikat. Szép számmal akadnak a kiállítók között olyanok, akik többféle műfajban is otthonosan mozognak. A tárlatlátogatók egyaránt találkozhatnak a hagyományosabb ábrázolásmóddal és a formabontó, néha meghökkentő kísérletekkel. S mindehhez az értő, véleményt formáló, kritikát is nyilvánító közönség sem fog vélhetően hiányozni, hiszen a városban igen sok művész és művészetbarát ember él. Ott-tartózkodásunk idején is több kiállítást tekinthettünk meg. Fodor Csaba Imre kőszobrász önálló tárlata, s a negyedszázados jubileumát ünneplő művészeti szakközépiskola diákjainak bemutatkozása maradandó élményt adott.

A művészetek városkáját most is csinosítják. Folyik Európa talán legnagyobb Szentháromság szobrának restaurálása, s állványok veszik körül a vártemplomot. S nyílnak a művésztelepek: az ékszerészeké után most már nemzetközi szobrásztelepre is várják a vendégeket. A sokféle szakmai irányt művelő szakközépiskola (ezüst- és aranymű- vesség, kovácsolás és különböző „fémes” technikák elsajátítása mellett restaurátorokat, formatervezőket, s még sok más, hasznos specialistát képeznek itt) a közeljövőben ellátogat hozzánk, a nyíregyházi testvérintézménybe.

A kellemes hangulatú, gazdag élményeket adó „körmöd nap" után úgy gondolom, a szépen alakuló szakmai és emberi kapcsolatok további erősítése, minél sokszínűbb tartalommal való megtöltése senkinek sem fog különösebb fejtörést okozni.

Belső utcarészlet Körmöcbánya óvárosában

Ásványritkaságok

Bodnár István

Az ősz a kirándulások ideje. Bizonyára az idén is sok család kerekedik majd fel egy-egy hétvégén, hogy a természetben töltse a szabadnapokat. A cél sokszor a közeli Zempléni-hegység, amely az alföldi panorámához szokott ember számára különleges élményeket kínál.

Kevesen tudják, hogy a zempléni hegyeket jellemző ritka növény- és állatvilág mellett más kincseket is találhatunk a hegyek és völgyek rejtekén. Sőt ez a megyénkhez közeli táj hazánkban talán a legtöbb ásvánnyal dicsekedhet.

A közelmúltban jelent meg egy tetszetős album, a Magyarországi ásványritkaságok című kötet, amely a föld rejtett kincseinek megtalálásában, felismerésében és megismerésében igyekszik

eligazítani. Különösen hasznosan forgathatják a könyvet az ásványgyűjtők, akikből megyénkben is sok van, s akik nem egy kiállításon bizonyították, hogy a mi vidékünkön is igen gazdag gyűjtemények találhatók.

Az ásványoknak és kőzeteknek — alapvető hasznosságuk mellett — soha nem volt elhanyagolható a szépségük sem. Az embert mindig bámulatba ejti színük, alakzatuk, fényük kisugárzása. Nos, a kiadványban is számos olyan színes fotó található, amely még azokat is elkápráztatja, akik sohasem hódoltak az ásványgyűjtés szenvedélyének.

Természetesen a kötet fontos ismereteket is közöl. A két szerző, Balázs Endre és Szakáll Sándor az ásványok és kőzetek kialakulását is részletesen taglalja, és felsorolja, hogy a különböző hegységekben milyen ásványok találhatók.

Megtudhatjuk, hogy a már említett Zempléni-hegység és a közeli tokaji hegy különösen gazdag ásványokban, s nemegy ritkaság innen került elő. így például Tállya környékén, a Kopaszon szideriteket, trimideket, sőt piritkristályokat is találhatunk. Különösen gazdag lelőhely van a hozzánk közeli Erdőbé- nyén és Erdőhorvátiban. Erdő- bényén például a Mulató-hegyen számos ásvány kristálya és kristálycsoportja került elő a hatalmas kőfejtőben talált kőzetek üregeiből. Némelyik sziderit- gömb például a 4 cm nagyságot is eléri. Ugyancsak Erdőbényén gazdag opállelőhely is van az Aranyosvölgyben. Mivel az ősember is kedvelte már ezt a vidéket, nemegyszer kerül elő a szántások nyomán obszidiánból készült kezdetleges szerszám is.

Az ásványgyűjtők igazi Mekkája azonban Erdőhorváti, ahol a

közeli hegyekben a legváltozatosabb színekben és rajzolatokban fordulnak elő kvarc- és opálváltozatok, achát, kalcedon, füstkvarc, tej- és üvegopál.

S hogy még tovább csigázzuk az érdeklődést, megemlítjük azt is, hogy Telkibányán mostanában is találtak ezüstásványokat és a termésarany apró lemezhalmazait is.

A tudomány jelenlegi ismeretei szerint a földkéregben közel négyezerféle ásvány található, ám ezeknek legfeljebb a fele gyűjthető be. A könyv szerzőinek legfrissebb összesítése szerint Magyarországon eddig összesen 352 ásványfaj került elő. Nos, a 71 színes fotót tartalmazó kötetből megismerhetjük ezek közül a legszebbeket és a legritkábbakat.

(Balázs Endre—Szakáll Sándor: Magyarországi ásványritkaságok. Képzőművészeti Kiadó, 1991)

io;