Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
Kelet-Magyarország 1991. szeptember 7., szombat Fej(léc)cserék a szovjet sajtóban A KM különtudósítója, Dajka Béla jelenti Moszkvábil Törvényes vagy törvénytelen volt-e Jelcinnek az a rendelete, amellyel a puccs után ideiglenesen betiltott jó néhány, valamilyen formában az SZKP-hoz kötődő szovjet napilapot? Leginkább erről vitáznak mostanában moszkvai sajtóberkekben és a széles nyilvánosság előtt is, ha a szovjet sajtó jelenlegi helyzete kerül szóba. „Ha a hatályos szovjet sajtótörvényt vesszük alapul, s tiszteletben tartjuk a sajtószabadság elvét, akkor a lapok működését felfüggesztő határozatot hozni nem volt éppen jogszerű” — fejtette ki nemrég véleményét egy moszkvai jogász a televízió „Egyenes adás” című vitaműsorában. Az azonban kétségtelen, hogy a Pravdát, a Szovjet- szikaja Rossziját, a Rabo- csaja Tribunát mindenképpen arra készítette ez a kényszerű „műsorszünet”, hogy mélyen elgondolkodjanak saját sorsukról. Talán ez mutatkozik meg leginkább a lassanként ismét megjelenő „híres-hírhedt” központi lapok formátumában és tartalmában. A legtöbb újság színeváltozását fejlécének átszer- kesztése is jelzi. A Szovjet- szkaja Rosszija például az Orosz Föderáció kommunistáinak lapjából átminősült független népi újsággá”. A Moszkovszkaja Pravda egyszerűen csak „napilap” lett, míg a Vecsernaja Moszkva a „független néplap” elnevezést választotta. A nagy példányszámban megjelenő központi napilapok közül a legliberálisabbnak számító Izvesztyija is változtatott: ma már nem tünteti fel, hogy a népképviselők tanácsainak” kiadványa. A Pravda szinte kicserélődött, s nemcsak azért, mert levették a címlapról Lenin portréját, vagy mert a hosszú, SZKP-ról szóló anyagok helyett inkább több érdekesebb, rövidebb hírt, információt közölnek, hanem mert Olyan személyiségek nyilatkozatai is helyet kapnak a — most már független — lapban, akik radikális, demokratikus nézeteik miatt eddig kiszorultak annak hasábjairól. Jelena Bonner, Szaharov profesz- szornak, az ismert polgárjogi harcosnak az özvegye, és a Szaharov Emlékbizottság elnöke például a „megújult” Pravda első számá- -nak megjelenése után azonnal „szondázni” akarta a lapot, vajon hajlandók lesznek-e közölni az általuk kidolgozott stabilizációs tervet — és másnap a Pravda megtette ezt. De nyilatkozott a lapnak már Ivan Szilaj ev orosz kormányfő vagy Valentyin Sztyepankov, az orosz legfelsőbb ügyész is. A legtöbb lapnál természetesen főszerkesztőcsere történt, de leváltották a TASZSZ vezérigazgatóját is, akinek legfőbb bűne az volt, hogy a puccsisták mellé állt, s kizárólag az ő közleményeiket ' adta ki a hírügynökség telexein. Helyére egyébként Viitaiij Ig- naityenkót, Gorbacsov szóvivőjét nevezték ki. A demokratikus hangvételéről közismert független hetilap, a Moszkovszkije Novosztyi eddigi főszerkesztője Jegor Jakovlev lett a szovjet rádió és televízió elnöke. Véget ért viszont az itteni tv-híradó, a Vremja története. A jelenleg futó hírműsorokat az eddigi független „Televíziós Hírszolgálat” munkatársai készítik TV-információ címmel. „Komoly partnerek” lettünk László Balázs kornáiynyilatkozitot ismertetett Budapest (ISB. — D. Á.) — Kormánynyilatkozat ismertetésével kezdte pénteki sajtótájékoztatóját László Balázs szóvivő. Mint elmondta, ez az állásfoglalás az Antall József miniszterelnök által vezetett Japánban tárgyaló magyar delegáció meghatározó irányelve lesz. A magyar kormány csütörtöki ülésén a miniszterelnök hivatalos japán útjának megkezdése előtt áttekintette a magyar—japán gazdasági, pénzügyi kapcsolatokat, valamint az ország külgazdasági és pénzügyi helyzetét. A magyar gazdaság konvertibilis exportforgalma továbbra is dinamikusan emelkedik, idén mintegy 30 százalékkal növekedett. Az import csaknem teljes körű liberalizálása nagymértékben javította a belföldi árukínálatot. A kormánynyilatkozat kiegészítéseként Tarafás Imre, a nemzeti bank elnök- helyettese elmondta, hogy a folyó fizetési mérlegünkben már idén elérhetjük azt az állapotot, amit a hároméves kormányprogram csak 1993- ra irányzott elő. Ezáltal Magyarország ma újra komoly partner a világgazdaságban. Nő a mezőgazdaság exportja Jövőre kisebb lefölözés Budapest (ISB) — Helmut Kohl német kancellár nemrégiben tett kijelentése szerint Magyarország öt év múlva teljes jogú tagja lehet az Európai Közösségnek. Kétségtelen, ez a tagság számtalan előnnyel járna, ám jó néhány elemző szerint a magyar gazdaság jelenleg nincs felkészülve arra, hogy sikerrel vegye az akadályokat e magas minőségi termékekhez szokott piacon. Különösen a magyar élelmiszergazdaság, hiszen az Európai Közösség ma súlyos túltermelési válsággal küzd. Az illeszkedés lehetőségeiről Vajda Lászlót, a Földművelésügyi Miniszté- térium közös piaci kapcsolatok osztályának vezetőjét kérdeztük. — A társult tagság idején még kívülálló országnak számítunk, önálló gazdaság- és agrárpolitikát folytatunk, elkülönül az adó- és támogatási rendszerünk, érvényesek maradnak a vámhatárok és a magunk döntései szerint kereskedünk. Ugyanakkor a korábbinál szorosabb együttműködés alakul ki közöttünk a gazdasági szférában, de a politika és a kultúra területén is. — Megnyílik tehát az út a teljes tagság felé. Ugyanakkor nem valószínű, hogy az agrárkereskedelem területén lényeges engedményeket adnának a közösség országai, hiszen óriási feleslegekkel rendelkeznek. — Valóban, ez érzékeny terület. A társult tagság idején nem várhatunk az iparcikkekéhez hasonlítható engedményeket az agrárkereskedelemben. Csökkenthetik a vámokat és a lefölözéseket a baromfi, a húsfélék és a zöld- ség-gyümölcskivitelünk esetében. Megjegyzem, kvótával ma már csak a juh bevitelét korlátozzák, minden másból annyit adunk el a közösségben, amennyit tudunk, hiszen nem igaz, hogy a magyar élelmiszert nem lehet eladni. Két évvel ezelőtt hétszázhat- van millió dollárért exportáltunk az Európai Közösség országaiba. Tavaly kilenc- száz millióért, az idén pedig több mint egymilliárdért. Az évi tízszázalékos növekedés éppen azt mutatja, hogy versenyképesek vagyunk és mások rovására tudjuk növelni a kivitelünket. Remény van arra, hogy jövőre már kisebb lesz a lefölözés. Félelemkeltés Szocialisták tiltakozása Megütközéssel vegyes szomorúsággal olvastuk az MDF megyénkben képviselőinek a Kelet-Magyarország hasábjain a kárpótlás ürügyén közzétett felhívását. A közlemény tartalma nem hatott ránk a meglepetés erejével. Hiszen az aláírók egyike éppen a közelmúltban igyekezett riadalmat kelteni a „csendes ellenforradalom” rémképével. Ügy vetítette elénk, mint gyors intézkedést szükségessé tevő bizonyosságot. Természetesen tudtuk, hogy nem tényleges veszélyhelyzet szülte személyes lázálma ez. Inkább egy olyan politikai törekvés helyi* megnyilatkozása, amelynek jeleit hosszabb idő óta tapasztaljuk a kormányzópártok néhány „csóyás” hangulatú vezetőjének megnyilvánulásaiban. Amíg azonban ezek egyéni szélsőségnek voltak tekinthetők, nem tulajdonítottunk nekik különösebb jelentőséget. Am az MDF megyei képviselőinek tüntetőén hangsúlyozott közös fellépése, átgondolt és összehangolt kezdeményezés -jegyeit viseli magán. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy vitába szálljunk vele. Azt írják a képviselő urak: „a munkahelyek megszünte- ; tése, a munkanélküliség terjedése ... a magukat szakembereknek tituláló volt kommunisták tehetetlen gazdálkodásával, piacgazdasághoz való alkalmazkodásuk képtelenségével függ össze.” Tényleg? Akkor minek az alapján valószínűsítette egy kormányzati politika a várható munkanélküliséget? És minek alapján beszél sikeres szerkezetváltásról? Nem függ-e össze a munkanélküliség éppen a sikeres és a kormányzat által elvárt gazdasági átrendeződéssel? Ez most akkor elkerülhetetlen társadalmi áldozat a piac- gazdaságra való áttérés érdekében, vagy „kommunista” aknamunka és rémhírterjesztés eredménye? Netán a fejlett nyugati országok munkanélkülisége is a kommunista ármánykodás következménye? Azt írják a képviselők: „nem igaz az, hogy aki bejelenti a kárpótlási igényét, elveszíti a nyugdíját.” Készséggel elhisszük. Ám a ma nem nyugdíjas majdani gazdái Kodó a jövőben bizonyára csak önnyugdíjas lehet. Feltehetően az lesz az is, aki a tsz valamilyen utódformájában marad. Természetesen nem igaz, hogy a kárpótlás megszünteti a munkahelyeket. Csak annyi igaz belőle, hogy sok munkahelyet megszüntet. És nem árulnák el a képviselő urak, hogy milyen ördögi praktikákkal húzhatnának hasznot a „kommunisták” a kárpótlási törvényből, hogyan szerezhetnének „harácsolás útján vagyonrészeket”, ha egyszer a törvény éppen a kárt szenvedettek érdekében tesz igazságot? Ezek azonban mind mellékes kérdések. A felhívás a kárpótlási törvény ürügyén, de a tudatos félelemkeltés nyitányaként született. Hangneme és gondolatmenete történelmi előképekből ismerős. A tudatos céltáblaállítás, a gyűl öl ségek felszítása ma ts a hatalmi döntések népakaratra hivatkozó kierőszakolásáért történik a „döntő hatalom” megszerzéséért. Az ellenőrizetlen hatalomra törő politikát ugyanis arról ismerni meg, hogy nem zavartatja magát a tényéktől, nincsenek erkölcsi aggályai és tetszése szerint bélyegez. Kik a „kommunisták”, vagy „volt kommunisták”’ A volt párttagok aligha lehetnek, hiszen akkor akadna a képviselő urak között, aki nem szerepelhetne aláíróként a kormányzópártoik színeiben. Egy megoldás lehetséges- mindenki „kommunista’-', aki a jelenlegi hatalmi törekvéseknek — az ezekben érdekeltek szerint — útjában áll, a „trösztvezérektől” a „bolsevik szemléletű iskolaigazgatókig”. Kiszámítható következményként mindenki „kommunista” lesz, aki jobban boldogul, akinek ellenvéleménye van. S ha így lesz, egyre többen kiáltanak majd kommunistát, különben tartaniuk kell attól, hogy ők maguk válhatnak Kiközösítettékké. Abban reménykedünk, hogy a félelemkeltés nem lehet kormányzati akarat, bár egyre több jele látszik annak, mintha a „kommunisták” elleni hangulatkeltés országos akció része lenne. Aggódunk, mert már nyilvánosságot kapott az Alkotmány módosításának szükségességére hivatkozó politikai szándék, azt állítva, hogy: „a rendkívüli állapotra tekintettel rendkívüli intézkedésekre van szükség.’ Nem, nincs nálunk „rendkívüli állapot”! Ezt csupán azok akarják belénk beszélni, akiknek a rendkívüli hatalom érdekében jól jönnének a rendkívüli intézkedések. Szomorúan láttuk, hogy az általunk ismert és tisztelt képviselő urak nevüket adták ehhez az általánosító kommunistázáshoz. őszintén érdekelne bennünket, hogyan tesznek kivételt, ha közvetlen hozzátartozójukról, becsült barátaikról, netán, ha róluk magukról van szó. Végül szeretnénk leszögezni, hogy szocialisták vagyunk, írásunk indítéka a demokrácia védelme, a megfélemlítés elleni, Bibó István szellemében történő fellépés. Nyíregyháza, 1991. szeptember 2. A Szocialista Párt Sza- bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Elnöksége nevében: Dr. Baja Ferenc Dr. Kiss Gábor Képtávírón érkezett Mi is hát a denikrácia? Egy téma — két oldalról Budapest (KM — Kovács Évái — Napirend előtti, rendkívüli hozzászólásra kért lehetőséget a parlament keddi ülésén Pethő Iván, az SZDSZ frakcióvezetője. Nagy vihart kavart hozzászólásában az ominózus újvidéki televízióadás kapcsán a demokrácia alapkérdéseiről fejtette ki véleményét. Mint hangoztatta: „Veszélybe kerül a szabadság, ha az eltérő vélemények nem kerülhetnek nyilvánosságra” — ezzel utalni kívánt arra, hogy ellenzéki képviselő megnyilatkozásait maga a kormányfő is elítélte. A beszéd alatt az egyik legdühösebb dr. Takács Péter, megyénk MDF-es képviselője volt. — Jól látta, valóban dühös voltam, mégpedig azért, mert Pethő Iván felszólalásában komoly csúsztatások voltak. Egyrészt támadást tartalmazott, mégpedig a miniszterelnök személyén keresztül két ponton is az MDF irányába. Az SZDSZ frakcióvezetőjének egyik állítása szerint Magyarországon nem érvényesül a demokrácia, mert a kormányfő ellenzéki képviselők jugoszláviai főszereplését kifogásolta. Pe- thó Ivánnak történészként és frakcióvezetőként egyaránt tudnia kell, hogy a külpolitikában minimum két fél haj landósága szükséges ahhoz, hogy a szándékok, akaratok kapcsolódhassanak. A szuverén és független állam jellemzője, hogy nem aláveti magát a másik akaratának, hanem a kölcsönös előnyök alapján teremt kapcsolatot. Nem tud az ellenzék olyan példát mondani, amelyben a kormány, illetve annak külpolitikája ilyen közeledést visszautasított volna. Egy-ké: mondvacsinált botrányon kívül olyan példa sincs, hogy a kormány külpolitikája ne a koalíciós pártok egyezségén alapult volna. Ezért megdöbbentő számomra, amit Pethő Iván mondott, s hogy saját pártját kívánja az egyetlen igazság hordozójaként feltüntetni. A demokrácia lényege pedig éppen abban rejlik, hogy az ellenzéic büntetlenül elmondhatja véleményét, legyen képviselő vagy bárki az illető. Pethő Iván felszólalása akkor lett volna indokolt, ha az újvidéki televízió szereplői közül bárkinek bármi kára származott volna abból, hogy nyilatkozott. Ha azonban a demokráciát úgy értelmezzük, hogy az ellenzék állításait kifogásolni és cáfolni sem lehet, akkor nem a demokráciát védjük, hanem csoport- érdekeket emelünk az ország érdekei fölé. Azon pedig egyenesen csodálkozom, amit az ellenzék a tévével kapcsolatban követel. Támadnak olyan műsorokat, amelyek nem az ö elképzeléseik szerint szerkesztődnek. Nem hiszem, hogy a demokráciában . a tömegkommunikációs eszközöknek a kormány véleményét nem lenne szabad hangoztatniuk. így kerek a dolog, s magyar demokrataként mindig küzdeni fogok azért, hogy ha egy következő választáson netán az ellenzék alakíthat kormányt, akkor az a kormány is elmondhassa véleményét az ország színe előtt. A Pethő Iván által vezetett SZDSZ-frakció tagja Laborczi Géza. megyénk parlamenti képviselője, akinek az üggyel kapcsolatos véleményére szintén kíváncsiak voltunk. Hogyan látja ő a dolgokat? — Pethő Iván illusztrálni akarta azt a tendenciát, amelyet mi a hatalmon lévők részéről érzékelünk . Arról van szó. hogy a kormány, illetve az MDF, — látva az országban tapasztalható gondokat, — sokszor nem azok feltárására törekszik, hanem a saját hatalmát erősíti. Ebből pedig a kizárólagosság és sokszor a hatalom arroganciája következik, ami szerintem is veszélyezteti a demokráciát. A kormány külpolitikájával kapcsolatos véleményem a Pethő Ivánéval egyezik, s ezt személyes tapasztalatok alapján is mondhatom. Többször kértem a külügyi apparátust, ha bármely delegáció külföldre utazik, hívják meg tagjaik sorába a parlamenti pártok képviselőit is. Kérésem mindmáig eredménytelen maradt, íme a legfrissebb példa: az ungvári konzulátus megnyitására egyetlen országgyűlési képviselőt sem hívtak meg, jómagam is csak személyes kapcsolatok révén lehettem jelen. Márpedig természetesnek tartanám, hogy országrészünket, annak kép-: viselőit párbbeli hovatartozás nélkül beavassák a dolgokba. összegezve: a külpolitikában valóban hiányolom a konszenzust, kijelentem, jelenleg nincs egyeztetett külpolitika. — Másik kérdés volt a sajtó pártatlanságának ügye. Ügy látom, e téren egy természetes hatalmi harc folyik. holott a tömegkommunikáció függetlensége megint csak a demokrácia ügye. Az, hogy a hatalom ki akarja sajátítani a sajtót, nem magyar jelenség, a világon mindenütt így működik a dolog. Szerintem akkor van igazi demokrácia, amikor a hatalom a fékeket is megkapja. Ezeknek a fékeknek egyike az ellenzék, másik pedig a nyilvánosság. Ha közülük bármelyiknek alapvető jogai sérülnek, akkor nagy baj van. Más kérdés, hogy a demokrácia minőségéért magának a sajtónak is felelőssége van. Azt tartanám ideálisnak, ha a politikusok és a sajtó között párbeszéd teremtődne, s ez egyben azt is jelentené, mindenki tudja, hol van. és meddig terjed az ő hatásköre... 4 TÚL A MEGYÉN A Magyar Vöröskereszt szervezésében csaknem 64 erdélyi gyerek üdül hazánkban. A Máramaros környéki tanulok szeptember 6-án látogatást tettek a Parlamentben.
