Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-07 / 210. szám

A KWrietvegi melleklete Rehabilitálni az életnek % Aktuális kérdések Dankó Mihály Ma fejeződik be Nyíregyhá­zán a Magyar Rehabilitációs Társaság X. Országos Vándor- gyűlése. A háromnapos ren­dezvény leike, a szervezőbi­zottság elnöke dr. Golenyák Béla osztályvezető főorvos, aki több mint huszonöt éve — az egyetem elvégzése óta — dolgozik a Jósa András kór­házban. Mint sebésznek, a ba­leseti, majd az ortopéd sebe­szel lett a szakterülete. Ké­sőbb munkája során fokozato­san fordult a mozgásszervi re­habilitáció felé. Ö lett az 1987- ben megalakult rehabilitációs osztály vezetője. Vele beszél­gettünk a témával kapcsolatos kérdésekről. — Nagy megtiszteltetés váro­sunknak, hogy itt rendezhettük ezt a pályázat útján elnyert jelen­tős eseményt, és egyben elisme­rése az intézetünkben folyó szakmai munkának. A program összeállításánál figyelembe vet­tük az aktuális gondokat és az előrelépés lehetőségeit. >• Korunk felkapott kifejezései közé tartozik a rehabilitá­ció. Mit jelent ez tulajdon­képpen az orvos szemszö­géből? — A szó jelentése: visszahe­lyezni. Esetünkben a mozgásban súlyosan vagy kevésbé súlyosan sérült embert optimális egészsé­gi állapotban visszaadni az élet­nek, a társadalomnak. Különbö­zik ez az orvostudomány többi ágától, mert a klasszikus orvos- tudomány, úgymond, az ember teljes gyógyítására törekszik, az eredeti állapotot akarja visszaál­lítani. Addig a rehabilitáció vala­milyen fogyatékosságot, károso­dást véglegesen elismer, elfogad és ennek függvényében igyek­szik a betegnek segíteni. >- Mióta beszélhetünk Magya­rországon szervezett reha­bilitációról? Az is egyértel­mű, hogy nem csak az egészségügy feladata a be­teg ember beilleszkedését elősegíteni. — A rehabilitációnak jól elkü­löníthető ágai vannak. A moz­gásszervi, a kardiológiai (szívbe­tegek, főleg infarktusosok), gyer­mekkorban szerzett károsodá­sok és az elmebetegek rehabili­tációja. Magyarországon a het­venes évek második felében szerveződött ez az orvosi szak­ág. Ezt követően alakultak ki a vidéki osztályok is. — Az orvosi rehabilitáció elér egy bizonyos szintet, mindig egyénre szabott sajátos kezelé­seket alkalmazva. Az így felké­szített embert kell átadni a társa­dalomnak. Ha eredeti szakmájá­ban nem tud elhelyezkedni, át­képzés vagy más tanulmányok végzése szükséges — ez a pe­dagógiai rehabilitáció. Időben a következő lépés a munkahelyre való visszajuttatás, a foglalkozá­si — majd az egészet lejárja az úgynevezett szociális rehabilitá­ció. > Korábban — de talán még ma is jellemző — a társada­lom nem volt képes ezek­nek a sérült embereknek a befogadására. — A foglalkozási és a szociá­lis rehabilitáció folyamán a be­tegnek olyan egyéni kiváló tulaj­donságai kerülhetnek felszínre, amelyek a társadalom számára hasznossá teszik őket. A foglal­kozási rehabilitáció keretében ma már az egész világon — így megyénkben is — a hátrányos helyzetű egyének részére bizo­nyos védett munkahelyeket, úgy­nevezett rehabilitációs vállalato­kat hoztak létre. A Start és a Pi- remon több száz sérültnek ad munkalehetőséget, egyben olyan hézagpótló tevékenységet felvál­lalva, melyre más nem vállalkoz­hat. >- Nem nagy elvárás ez a tár­sadalomtól, mikor a munka- nélküliség réme már az egészségeseket is fenyege­ti? — Valóban, a jelenlegi helyzet nem kedvez, sőt még jobban sújtja betegeinket. A profi cégek nem mérték még fel, hogy az ilyen dolgozó jobban megbecsüli helyét, kevesebbszer fegyelme- zetlenkedik. Hátrány viszont, hogy a betegségük kiújulhat, s ebből adódóan nap mint nap különleges elbánásra tartanak igényt. >- A rehabilitáltak helyzete na­gyon nehéz. A külvilág fo­gadóképessége enyhén szólva problematikus. Még­is úgy érzem, nem sajnálat­ra, hanem lehetőségre van szükség. — Úgy kell ezt felfogni, mint a százméteres futást. A célszalag mindenki számára egy helyen legyen, csak az indulási hátrányt kell kiegyenlíteni. Ők ne nulláról, hanem ötvenről vagy hetven mé­terről startoljanak. A ragaszko­dás is érthető a munkahelyhez, mert sokszor ez az egyetlen ka­pocs a külvilággal. >- Hazánkban a családok sem tudják igazából felvállalni az egészségkárosodottak problémáját. Fiatal lányok, fiúk maradnak magukra fo­gyatékosságuk kialakulásá­val. — Ez rossz szemlélet. Bizony, gyakran előfordul, hogy a köz­vetlen hozzátartozók fordulnak el. Mikor kiderül, hogy az állapot maradandó, eldobják maguktól az illetőt. Sajnos, ez vezet aztán a káros szenvedélyek kialakulá­sához. Tudomásul kell venni, ezek a sérült emberek nem ké­pesek, nincs bennük annyi fizikai és lelkierö, hogy feldolgozzák problémájukat, s maradványtü­neteikkel be tudjanak illeszkedni abba a közegbe ahonnan eljöt­tek. >- Külföldön jobbak a beillesz­kedési lehetőségek? — Igen. Például van olyan ország, ahol az automata gépsor mellé ültetik az olyan sérültet, akinek mind a négy végtagja hiányzik és csak az állával nyomkodja a gombokat. Ez két­szeresen is hasznot jelent. Egy­részt a beteg effektiv munkát végez, termelési értéket állít elő. Másrészt nem kerül az államnak annyiba, mintha otthon ülne. Észak-Európában új irányzat kezd kialakulni, mégpedig a la­kóhelyi közösségre épített reha­bilitáció. Lényege: nagyobb kö­zösség segít beilleszkedni, de mégsem kerül ki a megszokott környezetből a beteg. Nálunk in­kább elfekvőbe, szociális ottho­nokba dugják, s egyedüli üdvözí­tő megoldásnak tartják az ilyen megoldást. Pedig itt nemhogy segítenének, hanem rontják egy­mást. Felvetettük: a munkanél­küliség elér sok pedagógust és egészségügyi dolgozót. Ezeket az embereket felkarolva, átké­pezve be lehetne kapcsolni a rehabilitációs munkába. Tudom, ez is — mint annyi más — befek­tetést igényel, de meg kell találni a módot, ami nemcsak pénzt je­lent. >- Országunkban egyre nő a rehabilitálásra szorulók száma. Az is ismert a sta­tisztikai adatokból, hogy je­lentős a rokkantnyugdíja­sok létszáma. Miben látja főorvos úr ennek az okát? — Magyarországon a minimá­lis létbiztonságot jelentő rokkant­nyugdíj felé fordult az igény. Többen vannak leszázalékolva, mint az a lakosság egészségi ál­lapotából következne. Megyénk­ben is százak várnak Mucsö-bi- zottsági vizsgálatra. Az okok közt szerepel, hogy a magyar ál­lampolgár a másod-, harmadállá­sokkal túlfeszítette magát. Moz­gásszervi betegségben szenved a lakosság tíz százaléka, amely már orvosi ellátást igényel. A rehabilitáció számára fontos a rokkantságra jutott személy hozzáállása is. Neki is akarni kell a sikert. Szükséges, hogy az egészségügy és a gyógyításra szorulók valahol összetalálkoz­zanak. Bizalmasabb orvos-beteg kapcsolatnak kell kialakulni. Az egészségügynek le kell számolni a rendelő, utasító rendszerrel, a rászorulóknak pedig szűnjön meg a kételkedése. >- Az egész rehabilitációnak az 1981 -es ENSZ Nemzetkö­zi Éve adott lökést. Ez or­szágunkban is elindította a fejlődést, Nyíregyházán és több vidéki városban létre­jöttek a rehabilitációs osz­tályok. Kérem, beszéljen saját munkájáról. — Többfajta betegségben szenvedőkkel foglalkozunk. Igyekszünk mindent megtenni, hogy a sérült feldolgozza magá­ban és elfogadja azt az állapotot, amibe került. Kidolgozott progra­munkban legfontosabb megnyer­ni, aktívvá tenni a kezelt sze­mélyt. Sajnálatos tapasztalat, hogy találkozunk egyfajta ön­pusztító tevékenységgel, tre- hánysággal. Nem elsősorban az a jellemző, hogy „meghívják a halált egy bizonyos percre”, ha­nem igyekeznek elhitetni önma­gukkal és környezetükkel: ők te­hetetlenek. Az itt dolgozónak pszicholó­gusnak is kell lenni. Mi találko­zunk először például azokkal, akiknek amputálták valamelyik végtagját, segítséget nyújtunk túlélni a mélypontot. Betegeink beilleszkedését nyomon kísér-' jük, rendszeres találkozásokon adunk újabb tanácsokat. Kap­csolatainkat kiterjesztjük a többi rehabilitációt végző szervekre is, próbálunk az anyagi háttér meg­teremtésében is közreműködni. >- Köszönöm a beszélgetést A TARTALOMBÓL: Széchenyi István naplója Az érzékeny antennájú ember A pénzverők városában /• yíregyíázi születésű, Harmincas éveinek elejét II *J\I „koptató" művész. A megyeszékhelyen él, ÖrÖ- || kösjÓld betonrengetegében. ‘Tizenöt éve foglalkp- || zik, képzőművészettel, érdeklődése az utóbbi években far- || dúlt a grafika felé. “Rajztanán diplomáját 1983-ban szerez- t| te, most végzi a “Képzőművészeti főiskolát. Tagja a fiatal || Képzőművészek, Stúdiójának, és a Magyar Köztársaság || Művészeti Alapjának; 1989 óta rendszeresen szerepelszin- || te minden országos kiállításon, munkáit bemutattákfdessi- || nában és (jenjben is. Kevés szavú, nem magamutogató művészember, fekete-fa- ^ bér, sejtelmes hangulatú, esetenként groteszkbe „hajló" (i- || nőit szemlélve megfogalmazható: olyan témákkalfaglalko- || zik, melyek,nehezen helyezhetők el a zsánerkép kategóriá- || ban. “Érdeklikaz ősi mítoszok a magyar mitológia, a keleti || filozófiák “Maga nevezte műveit meditativ grafikáknak || jelenleg a nyíregyházi tanárképzőn dolgozik a rajz tanszék 1| tanársegédje. VONAL A GRAFIKONON Ésik Sándor statisztika olyan, mint fi a bikini — oktatta an- nak idején a tanár. Azaz: majdnem mindent megmu­tat, de a lényeg fedve marad. Annak apropóján jutott eszembe a veretes szentencia, hogy az utóbbi időben megint százaléko­kon vitatkozik az ország. A kor­mány, és a hozzá közel állók szerint az infláció növekedése megtorpant, és a múlt hónapban már alig volt kimutatható. A po­litikai erőtér ellenkező pólusa ezzel „természetesen” nem ért egyet, és ugyancsak megtámad- hatatlan számításokkal bizony­gatja: valami javulásnak mutat­koznak ugyan jelei, ám korán örülünk, ha azt hisszük: immár magunk mögött tudhatjuk a pénzromlást. Tanárom mondását most egy teljesen önálló megfigyeléssel egészítem ki: a statisztikával bármit és annak az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani annak, aki nem műveli akadémiai szinten ezt a tiszteletre méltó tudo­mányt. Sem régen, sem ma nem jeleskedtem, jeleskedem a számművészet beható ismereté­vel, így azoknak az állampolgá­roknak a számát gyarapítóm, akik bizonytalanul hallgatnak az ilyen és olyan érvekre, és titkon egyiket sem hiszik el. Nyitott szemmel járva-kelve azonban megtalálhatók azok a jelek, amelyekből levonhatók bi­zonyos következtetések. A diny- nye, a paradicsom, a paprika tényleg nem olyan drága, mint tavaly, olcsónak azonban még­sem nevezhető. Utána vagyunk a húsakciónak, a hűtőgépek tömve vannak ugyancsak kevés­bé drága hússal. Közbevetőleg: néhány órás áramszünet egy or­szág örömét változtatná keser­ves csalódássá. Folytatva a sort, diszkont áruházak, boltok, ga­rázsok leptek el minden talpalat­nyi helyet, ez is hozzájárult ah­hoz, hogy néhány forinttal keve­sebbe kerüljön a megélhetés. Mindezek a biztató jelek azon­ban a drágulásnak egy olyan hosszú menetelése után jelent­keztek, amit követően megköny- nyebbülni alig van kedve az em­bernek. Különösen, ha hozzá­tesszük: most jön a feketeleves, azaz a közeljövőben kapja kéz­hez az állampolgár az energia- számlát. A tarifák emelésének „jól bevált” módját az illetékesek méltónak tartották az átmentés­re. Azaz tavasz végén emelünk, nyár végén pedig: nem most emeltünk. Ráadásul az áram, a fűtés, a gáz, stb. azok a tételek, amelyekről a családi költségve­tés nem mondhat le. Érzékeli ezt az állam és a legszegényebb ré­tegnek hallgatólagosan elnézi, ha nem fizet. Kérdés, meddig... A költségvetésből mind na­gyobb tételre volna szükség ah­hoz, hogy az említett dolgokra, a kamatadóra, és még néhány más dologra juttasson azoknak, akik nem képesek megfizetni az emelt összegeket. Ez a lehető­ség már a szociális háló elemé­nek számít, akár szerepel ben­ne, akár nem. Egyáltalán nem biztos azonban, hogy a fizetés- képtelen réteg szélesbedésével megmarad a pénzügyi kormány­zat türelme. Való igaz, Kupa Mi­hály keménysége mulóban van, így elképzelhető, hogy nem mond nemet az erre szolgáló ke­retek bővítésére. Akár így, akár úgy, én tartok attól, hogy a nyár végi inflációs lanyhulás csak múló pillanat volt. Akik a szeptemberi statisztikát gyártják majd, nem hagyhatják figyelmen kívül, hogy megvettük gyermekeinknek a szabadáras tankönyveket és tanszereket. Az inflációi nem enyhíti, ha valaki magára vállalta a számlát, vagy annak egy részét a szülő helyett, mert a tény tény marad, a szám­lát kifizették. Az energiáról már szóltam, a húsra csak azért té­rek vissza, hogy egy gyanús jel­re felhívjam a figyelmet: a na­pokban sertés- és marhahúsim- portstopot vezettek be. Én ebben azt látom, hogy megakadályoz­zák a visszahozott magas árak­kal való konkurálást. • • sszefoglalva: úgy gon­() dolom, nem határozott még az a bizonyos vonal a grafikonon, hogy határo­zott irányt vegyen lefelé, vagy felfelé. Konkrét érdemnek azt tartom, hogy a szuperinfláció nem szabadult el, és mind ki­sebb az esélye megjelenésének. Addig pedig, amíg e tétova hely­zet van, :szívesebben látnék olyan statisztikákat, amelyek nem az ódivatú bikinikre hasonlí­tanak. Feltalálták már a monoki- nit is, sőt... gaíéria Szepessy “Béla grafikái $ I. m. S. L

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom