Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-05 / 208. szám

1991. szeptember 5., csütörtök HÁTTÉR Kelet-Magyarország A tudás menedzsere Az érdekek szolgálatéban Réti János A tudomány in­tézményes nép­szerűsítése több mint száz éves múltra tekint vias­szá Magyarorszá­gon. Szervezete a Tudományos Is­meretterjesztő Társulat, amely megalakulása óta az értelmiség szí­ne-javát tömörítet­té soraiba, mindig jelentős részt vál­lalt abból, hogy a tudás cselekvő erűvé váljon a fej­lődés előremozdí- tásából. Amennyi­re lehetett, mente­sen a politikától. A TIT, hasonló­an az intézmény- rendszer egészé­hez, jelentős kihívással talál­ja magát szemben ezekben az években: a politikai-tár­sadalmi alakulat változása olyan gazdasági válság kísé­retében megy végbe, amiben újraértékelődik a tudás, fel- készültség, és a képzettség érvényesülésének piaca is átlényegül. Hogy segíthet eb­ben a folyamatban a TIT, hogyan éli meg a változó helyzetek, változó hatások fo­gadalmát — erről kérdeztem dr. Hargitai János bioké­mikust, a szervezet megyei igazgatóját. — A rendszerváltás hatásai nem kerülték el a tudomá­nyos ismeretterjesztést sem. Az eddigi struktúra megszűnt és lényegében új, egységes, demokratikus szervezetet hoztunk létre, a TIT Jurányi Lajos Egyesületét. Megszűnt a régi alá-fölérendeltségi vi­szony, és mind a területi, mind a szaktudományi egysé­gek azonos jogállásúak, ma­guk határozzák meg munká­juk tartalmát, szerkezetét és a szervezeti felépítést is. — Az állami költségvetés nem titkolt sugallata, hogy a költségvetési intézmények tartsák el magukat. Hogy je­lentkezik ez a tendencia az ismeretterjesztésben? — Egészen minimális tá­mogatást kapunk. Pontosan: az éves költségvetésünk egy- huszad részét fedezik köz­pontilag, ugyanakkor az ala­pítványok és pályázatok so­kasodása, a szponzorálás megjelenése folytán elvileg a korábbi állami hozzájárulás többszöröséhez lehet hozzá­jutni. Elmondhatom, ered­ményesen végezzük alaptevé­kenységünket, a művelődés kultúrálódás széles körű segí­tését, de vállalkoznunk is kelH Közhasznú tanfolya­mokkal és szolgáltatásokkal teremtjük meg a tradicioná­lis ismeretterjesztő munka anyagi alapjait. Ezek a kép­zési formák a mindennapi érdeklődéshez kapcsolódnak, jól szolgálják az emberek közvetlen érdekeit, ugyanak­kor megfelelő ismereti ala­pot adnak. — Korábban a TIT mun­káját a „hány előadás, hány hallgató” bürokratizmusa jel­lemezte. Ebben történt-e vál­tozás? — A statisztikai szemlélet megszűnt. Igaz, a klasszikus­nak mondható előadások szá­ma csökkent, de amit rende­lünk, arra van érdeklődés. A valláserkölcsi ismeretektől kezdve a természetgyógyásza­ton át a liberalizmus fogal­mának magyarázatáig jelent­kezünk sorozatokkal. — A munkanélküliség problémájának kezelésébe hogyan tud bekapcsolódni az egyesület? — Próbálunk igazodni az új igényekhez. Három szin­ten folytatunk oktató tevé­kenységet és részt veszünk a szakmunkások átképzésében és továbbképző tanfolyama­ink is vannak. Ezeket a for­mákat a megyei foglalkozta­tási és a munkaügyi központ­tal, sőt a minisztériummal együttműködve szervezzük. — A létszámcsökkentésre készülő, illetve kényszerülő vállalatok mennyire partne­rek ebben az együttműködés­ben? — Sajnos, egyelőre inkább mi keressük őket ajánlata­inkkal, mint ők bennünket az igényekkel. — Hogy lehetne szerveze­tüket még jobban bekapcsol­ni a gondok megoldásába? — A megyei stratégia, ezen belül az ágazati koncepció hiánya ma még hátráltatja az átképzés hatékonyságát. Nincs jól érzékelhetően kör­vonalazva, hogy milyen úton merre kellene elindulni, és a legtöbb területen hiányos a dolgozók alapképzettsége is. — Mit hoz a belátható jövő a megyei egyesület működé­sében? — Három területre kiterje­dően jelentős beruházást ter­vezünk középtávon. Számí­tógépes rendszer beállításával fejlesztjük a számítástechni­kai képzésünket és szolgálta­tásainkat, a nyelvoktatást, amelyért jelenleg vélemé­nyünk szerint keveset tesz az állam, és a környezetvéde­lemhez kapcsolódó munka­formáinkat. Ezek a tevékeny­ségi körök nemcsak képzés­ként, hanem jó értelemben vett üzletként is megállják a helyüket. — Mindezek alapján hogy lehetne jellemezni a TIT mai működését? — Nem - előadásszervező iroda, hanem a tudás, a fel- készültség, a szellemi kapaci­tás intézményes menedzselője az egyre inkább uralkodóvá váló piaci körülmények kö­zött. Távol tartva magát a politika, illetve a lobbyk csa­tározásaitól. Strand a Meszesben Egy tiszalöki panasz nyomában Tiszalök (KM — DM — Három utca nevében fordult szerkesztőségünkhöz egy ti­szalöki névtelen levélíró. „Tarthatatlan és szörnyű ál­lapotról” számol be. ami a Márton F., a Rákóczi és a József A. utcában uralkodik. A házak falai a nagy rezgés­től megrepedeztek, az abla­kokat nem lehet kinyitni a zaj és a por miatt. S mind­ennek az okozói a Tisza új töltéséhez földet hordó teher­autók. Ki téríti meg a felmerült kárt? Mikor vesznek ben­nünket emberszámba ? — zárják az elkeseredett kér­dések a levelet. Király Sán­dor polgármester jól ismeri a problémát, már több testü­leti ülésen foglalkoztak vele. Véleménye; valamit, vala­miért. A vízügyi igazgatóság a Tisza balparti védőtölté­sének erősítéséhez szállíttat­ja a földet az ártérről. Az eredetileg kijelölt anyagnye­rőhelyen egy kurgán teme­tőt találtak, de itt vannak az ős Tiszalök maradványai is. Ezért védetté nyilvánítot­ták a területet. Keresni kel­lett egy másik lehetőséget, ahol a megfelelő anyagminő­ség áll rendelkezésre, a mun­kagödör sem „sérti” a kör­nyezetet és nem marad ron­csolt felület. Így esett a vá­lasztás az úgynevezett Me­szes-partra. Nagy előnye, hogy' többhektáros szabad­strand alakítható ki ezen a helyen. A földszállító gépkocsik­nak a település egy részén át kell haladni, és ebből ke­letkeznek a gondok, össze­sen 90 ezer köbméter anya­got mozgatnak meg, — s ez zajjal, porral, rezgéssel jár. A polgármesteri hivatal min­den jelzésre reagál. (Bár épületfal repedéséről még eddig nem erkezett bejelen- lás hozzájuk.) A szállító­vállalat dolgozói a por el­len locsolással védekeznek. — Szó sincs arról, hogy nincs igaza a panaszosoknak — mondja a polgármester — de mérlegelni kell a célt. Az elvégzett munkával a telepü­lésünk biztonságát védjük, emellett a szabadstranddol egy idegenforgalmi létesít­ményt hozunk létre. — A lakók látják a jó szándékot, megértik a köz­ség érdekeit, de elvárják, vegyék figyelembe a kérésü­ket is. Sok még az a másfél év, amikorra befejeződnek a munkák. löte: Sozi Az ára ki kiiHytalai Budapest (ISB) — Egy év múlva, a többhetes nyári próbagyártás után, várha­tóan októberben legördül az esztergomi gyár futószalagjá­ról az első magyar összesze­relésű Suzuki Swift. Az egy és 1,3 literes motorral fel­szerelt ötajtós gépkocsikat elsősorban családoknak ajánlják. Éppen ezért az autó középkategóriájához ha­sonlóan, ára sem lesz túlsá­gosan magas. Hogy pontosan mennyi, ma még bizonytalan, hiszen nem tudni mekkora lesz az infláció az idén cs jövőre — válaszolta munka­társunk kérdésére Lepsényi István, a Magyar Suzuki Rt vezérigazgatója. Az évi ötvenezer autót összeszerelő üzem kezdetben elsősorban japán alkatrészek­ből dolgozik majd, ám egy­két éven belül a motoron és a sebességváltón kívül minden elemet magyar be­szállítóktól szeretnének meg­vásárolni. TÁRCA k Jár egy hónapja nem A4 esett, nem párolgóit a gazdag televény, me­leg, úszkáló ködöket emelve a kert bokrai, a zöldpaprika, eper, hagymaágyások, a mál­nabozótos fölé; üvegvágóval vágható, tiszta, átlátszó leve-- gó a kert mögött messzeterü lö búzatáblák fölött, csak egy-egy kocsi ver porcsíkot a távolba nyúló dülóúton. Bele belenézek a kútba, vagy tízméter mély, nem apad az a jó, hűvös vize, hála isten. Aztán fel abba a mégis-kék lángbuborékba: az égboltra, az aranynál sár­gábban villogó Napba. Húz valami felfelé, mintha egy léggömb kosarában volnék, zihálok, szédülök az udvar közepén az iszonyatos hőség­ben, feszülő tüdővel emelke- dek fel a lángzuhatagba, su­gárzó ég alatt. Mindenféle piszmogással telik a nap, egy kosárra való ágat vágok baltával a ház sarkánál, a fészer mellett, kukoricát szórok a baromfi­aknak, cukorért szaladok a boltba, csöves kukoricáért a padlásra, ezt még le kell morzsolni a délutáni tömés­hez. Hízó kacsák zihálnak tátott, sárga csőrrel a fészer egy elkerített részén, úgy kerülnek sorra, hogy minden vasárnapra jusson egy a lá­bosba. Végzem ezeket az ap­ró dolgokat, de közben állan­dóan az égbolt arany gömb­jében érzem magam, elgon­dolom, hogy még csak gye­rek vagyok, semmim a kerek világon, csak ez a kis vé­dettség, amely minden gye­reknek kijár a faluban; és iskolám végeztével — 10 éves vagyok, és most a negye­dik elemi után megyek majd ősszel a polgári iskola első osztályába — itt van előt­tem az egész nyár, az aratás, a közelgő aratás, ahol a ka­szások után markot - szedhe­tek majd, kötözhetem sod­rott szalmakötéllel a búzaké­véket; hordhatom az aratók­nak a vizet a távoli csorda- kúttól — ha fel nem szip­pant véglegesen ez az arany­olvasztó egyiptomi égbolt, s benne Ozirisz, a mindegyre megújuló, meghaló és feltá­madó természet istene, me­lyet nemcsak künn, lüktető ereimben is érzek. Egész nap szállók felfelé a pulzáló, hő-aranyat okádó végtelen égboltba; estefelé megdördül, váratlan vihar kerekedik, szárazvillámok csapkodnak, lilára erezve a sötétülő alkonyt, távoli zá­por szagát hozza a meglen­dülő, hús szél, kiszállok a megpattanó hőbuborékból, kiállók az esőbe klottnad- rágban, meztelen felsőtesttel és barna lábakkal áztatom magam, míg a csirkéket, tyúkokat az ólba terelem. A búzatáblák gyors záport kap­tak, éppen csak annyit, ami elveri a port; a holnap haj­nalban kezdődő aratásnál nem füstöl majd minden ka- szasuhantásra az érett, sárga kalász. Aztán az átnedvese­dett udvar földjén végigme­gyek a kerttől a házig na­gyokat lépve a pocsolyák­ban; minden lépés után hát­ratekintve, jól kivehető nyo­mot hagyott-e meztelen tal­pam az udvar meleg sará­ban. Nézőjpont) Szembefordulás helyett Kállai János A :gondokra hangolt tanévkezdés első óráin túlvagyunk. Valahogy mégiscsak bein­dult a „verkli”. A legki­sebbek, az elsőbe most be- csöppenők, mit sem sejtve a kísérőzajokról, aranyos tétovasággal szorongtak a Himnuszos-Szózatos évnyi­tók hangulatában, kicsino­sítva, felszerelve. S az anyagiakról szólva, most ne a több ezer forintos edző­cipőkre, táskacsodákra gon­doljunk, hanem egy átlagos iskolába indításra, amihez ugyancsak mélyen zsebbe kellett nyúlni. A dolgoknak mindezzel korántsincs vége! Buszbér­let. menza, ilyen-olyan ki­adások, évközi költségek folyamatosan bukkannak fel az ingyenes állami ok­tatás hétköznapjaiban. S amint egy nemrég elhang­zott tv-interjúban hallot­tuk — felelős, minisztériu­mi embertől —, a pluszo­kért, a speciális szolgálta­tásokért fizetni kell. Ez is logikus. A piacra orientá­lódó társadalom és gazda­ság sokat próbált és nélkü­löző részeként az iskola sem produkálhat más tüne­teket. Sorra „átlényegülnek" igy az átlagszürkeségből ki­emelni képes speciális vagy egyedi tantervű osztályok a gimnáziumokban, a kettős tanítási nyelvűek, a kicsik­nél a különböző, kísérleti olvasási-írási-szá molási metodikák, a különleges is­kolamodellek stb. Nem, sen­ki sem mondja, hogy nincs rájuk szükség, csupán az fogalmazódik meg: a helyi erőkre támaszkodva őriz­zék meg ezeket, mindnyá­junk örömére és saját költ­ségeire is apellálva. Szerencsére azért az ön- kormányzatok — a negatív példák riasztó egyediségé­vel szemben — mégsem hagyják magukra a telepü­lések szellemi centrumait. Az embert, az állampolgárt segítik, ha nem is oldanak meg minden, általuk már aligha kezelhető problémát. Átvállalnak a szülőkre ne­hezedő terhekből: tanköny­veket-füzeteket adnak a helybéli iskolásoknak, hoz­zájárulnák az étkezési nor­matívákhoz, támogatást ad­nak a napközis költségek­hez. És ez így jó! Sokkal jobb, mint a tehetetlenség kéztördelése, vagy ami még rosszabb: a közömbösség vagy szembefordulás. Hormonok Misszió világszerte Nyíregyháza (KM — K. D.) — Bizonyára sokaknak feltűnt az utóbbi idcben, hogy sötét nadrágos, fehér inges, nyakkendős fiatalem­berek osztanak szórólapo­kat Nyíregyháza, s egy­két megyeszékhely közeli település járókelőinek. Ök a Jézus Krisztus Mai Szentjei Egyháza misszio­náriusai, közismertebb né­ven mormonok. Akikkel én találkoztam, az Egyesült Államokból, Hawaiiról ér­keztek, de volt közöttük egy hazánkból kivándorolt ka­nadai is. Nyíregyházán már megalakult hitközösségük,' az elmúlt hetekben tucatnyi' helybeli keresztelkedett át, legutóbb a sóstói strand medencéjében volt a ke­resztelő. Furcsaság ez, de a szertartás része a vízben megmártózás, alámerülés is, Magyarországon több mint ötvenen, a világ 120 országában 45 ezren telje­sítenek ilyen szolgálatot. Kommentár ____________ Kétirányú türelem Seres Ernő ■ Mgy tűnik?— ebben a IJ hajszolt világban hí­ján vagyunk minden türelemnek. Ügyeink inté­zésében, bajaink orvoslásá­ban, javaink szerzésében vezérlőelvünk egy szólás­mondás, miszerint: „Add uram Isten, de mindjárt”. Okkal írom ezt. Kaptam egy levelet, amelyben — csak a lényegre utalva — ez állt: A földhivatalban, ha kérdez valaki valamit, a mondandó felét sem hall­gatja meg a hivatalnok, hanem azt mondja, majd a kollégám elintézi. De a kolléga előtt már három ember áll, aki válaszra vár. És várakozással telik el egy nap, míg végül azt mondják, majd egy hónap múlva jöjjön vissza. A kedves levélírónak a már említetteken kívül még sok baja van. Sürget az idő — írta — és annyi kérdés­re kell válaszolni (már­mint a kárpótlási adatlap kitöltéséhez), hogy az már képtelenség. Még a nagy­apám anyja nevét is le kell írni, hogy ki volt... Amit'tudtunk, amire szá­mítottunk, az bekövetke­zett. A kárpótlási törvény hallatlan mértékben meg­növelte a hivatalok és kü­lönösképpen a földhivata­lok ügyfélforgalmát. Ez ön­magában nem okozna prob­lémát, hiszen a földhivata­lok létszámnöveléssel, technikai eszközökkel fel­készültek, de azt az ügyin­tézési módot, amit koráb­ban gyakoroltak, most nem­igen tudják alkalmazni. Amit ma kell tenniük, az merőben más, mint volt a telekkönyvi bejegyzés, át­írás vagy adatszolgáltatás. Most keresni, kutatni és több szálon futó bonyolult ügyeket kell intézni. Ehhez nem csak több időre, de végtelen türelemre és ide­gekre is szükség van. Mindezenáltal türelem kívánatos az állampolgárok­tól is. A kárpótlási adatlap kitöltéséhez még több, mint 60 nap áll rendelkezésükre és higgyük el, türelmetlen­ségünkkel, idegtépő infark­tust okozó kirohanásaink­kal, megalapozatlan rekla­mációnkkal nem jutunk előre. Higgyünk az ügyin­tézők jó szándékában is. 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom