Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-04 / 207. szám
1991. szeptember 4., szerda HATTER Kelet-Magyarország Uborkától lombhullásig Felvásárlásról konzervgyári szemmel Nyíregyháza (KM — G. B.; — Bár tavasszal sejthető volt a szovjet piac összeomlásának ismeretében, hogy problémákkal lesz terhes idén a mezőgazdasági termékek értékesítése, a később nyugatról érkezett hírek —, hogy a rossz időjárás miatt importra szorulnak sok mindenből — hatására a zöldség-gyümölcs fronton biza- kodóbbá vált a honi termelők hangulata. A köszméte és meggy átvétele után következő uborkaszezon azonban már a túltermelés minden jegyét magán viselte és helyenként előforduló botrányos megnyilvánulásaiból erkölcsi győztesként a közvélemény előtt a kiszolgáltatott termelő került ki. A kép azonban, egy másik nézőpontból összetettebbnek látszik I lirfaiits termelő Hogyan értékelhető utólag az uborkaszezon és milyen kilátásokkal indulnak az utána betakarításra kerülő növények felvásárlásának a Nyírség Konzervipari Vállalatnál? Erről kérdeztük Földvári Istvánt, a nagyvállalat áruforgalmi osstályvezetőjét. — Korábban az uborka 80%-a nagy kiszerelésben ment a szovjet piacra, s erre a célra jó volt a nagyméretű (9—12 cm-es) is. A nyugati viszont csak a kicsiket, zömmel a 4—8 cm közöttieket igényli. Ezzel mi tisztában voltunk, s már a szezon előtt megmondtuk, csak ebben a méretben vesszük az uborkát. Valóban sok uborkahalom keletkezett a megyében és még több termést már le sem szedtek. Ám el kell mondanom, sok volt az inkorrekt, a furfangos termelő is. Szinte minden átvett tételben találtunk tíz— tizenöt százalék túlméretes árut. amiért persze el nem küldtünk senkit. — Eléggé rosszul, hiányt sejtctöen indult a termelési szezon. Az uborka a hideg Uborkakonzerválás a tyukodi üzemben ELEK EMIL FELVETELE időben rosszul kelt. sokfelé kétszer kellett vetni. Akkor még nem úgy nézett ki, hogy dömping lesz belőle. — Ezért is szorgalmaztuk a vetések időszakában a fix áron, fix mennyiségekre történő szerződéskötéseket. Ám csupán két magántermelő és egyetlen tsz volt erre hajlandó. A 6000 tonna igényünkből csak 200-at tudtunk leszerződni, azt is a tervezettnél magasabb áron. Ezután ugyan csodás időjárás jött az uborkára, viszont tíz nappal később indult és sajnos igen rövid, ám óriási tömeget adó lett a csúcsidő- szak. Azért is alakult ez így, mert nagyon sokan úgy vetettek uborkát: „majd lesz vele valami". Most a paprikánál is hasonló a helyzet. Megrekedt export — Ilyen helyzetek megoldására kínálkozik az export, ami az idén is nagy lendülettel indul. Miért rekedt meg később a kivitel? — Egyrészt a német feldolgozóipar védi magát és a saját termelőit. Csak addig importál, ameddig ott be nem érik a termés és csak annyit, amennyivel előre tudja hozni a szezonkezdetet. Másrészt itthon a korábbinál több kis felvásárló cég jelent meg, de ezek csak addig voltak jelen a községekben, ameddig szép nyereségg°i tudták a terméket felvásárolni. Néhány nap után aztán elhúzták a csíkot. — Sikerült-e végül az uborkakampány a gyárban? — 5200 tonnánál tartunk. Nem bántuk volna, ha még egy hétig mehetett volna a gyártósor, de így sem rossz. A felvásárolt mennyiség kétharmada csupán a keresett apró méret. Átlagosan 15 forintot fizettünk egy kiló uborkáért. Úgy látom, túl nagy nyereséget vágnak zsebre a közbülső felvásárló cégek. ParadicsoB önköltségen — Beszéljünk a most következő időszakról. Ahogy hallani, nagy a bizonytalanság a paradicsomtermelők körében is. Azt mondják, nem kell a termésük, illetve ha kell is, csak önköltségen veszik meg tőlük. — Az tény, hogy a szalma- sárga, éretlen, sérült, romlóhibás paradicsomnak, ami korábban jó volt a szovjet vegyes-darabos savanyúságba, nincs piaca. így nekünk se kell. De az érett, egészséges árura — amilyet tavaly meg tudták termelni és amelyikből készült lé már megüti a tőkés minőséget — igenis szükség van! Norn is lehet érdekünk elzavarni az ilyen árut, amikor egy éve helyeztük üzembe a drága légyártó gépsort, aminek tör- lesztjük a költségét. Várni kell még a szedéssel, — bármennyire is ideges a termelő — és egészséges árut kell a gyárba behozni. Csak I. és II. -osztályú árut veszünk át, 4 és 3 forintos áron. A húszezer tonnányi szerződött mennyiség remélhetőleg meglesz. Kilónként háromforintos költségről beszél a termelő, aminek mi is utánaszámoltunk. Ennek alapján mondom, a valóságban 2—2,5 között mozog. Aki kettő-ötvenért nem tudja előállítani, az inkább ne termeljen. — A paprikatermelök sincsenek idén rózsás kedvükben. viszont tény. hogy ismét elérhető étel lett a lecsó. — A paprikaszezon derekán vagyunk. Zűr főként az almapaprikánál van, alig akad rá kereslet. Jobb áron vesszük a ceceit, amiből a tőkés és belföldi lecsót készítjük. Megkezdtük az almafelvásárlást. Befőtt és puding célra belföldit megközelítő minőséget keresünk. A léalmát 6,50-es alapáron vásároljuk, de a szezon elején — szeptember 22-ig — ésvégén felárat fizetünk, ami most 1,50 lesz kilogrammon- kignt. Ax aktuális Krleza A Móricz Zsigmond Színház előadása a televízióban Nyíregyháza (KM — K. Zs.) — Különleges művészi élményben lesz részük ma, szerdán este hét órától a TV2 nézőinek: a televízió Krleza Galícia című drámáját közvetíti felvételről a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházból. Nemcsak azért lesz élmény a mai este, mert újból láthatjuk Varjú Olgát. SafraMMalkulátor és likvidátor. §C E két csúnya szó áll igazolványának „foglalkozása” rovatában. Egy nyíregyházi nagyvállalatnál dolgozik immár 22 éve. Született hivatalnok. Az utóbbi évtizedben árkalkulátorként dolgozik, ő tippel arra, hogy mi mennyi. Ez év tavaszától, a nagy leépítések óta kapcsolt munkakörben a likvi- dátori feladatokat is ellátja. Vagyis rendszerezi, selejtezi a régi aktákat. Könyökig turkál a poros, sárguló papírok között. Szereti csinálni. Igazi hivatalnok típus. Alig középmagas, vékony testalkatú, erősen kopaszodó. Sok dioptriás szemüvegén keresztül szemléli a világot. A papírok és a számoszlopok világát. Egy öltönye van, azt viseli télen-nyáron. Kitaposott cipőiben csak a buszmegállóig jár, meg az ABC- áruházig. Keveset beszél, ajkán elhalkul minden szó. A bő 22 év alatt munkakének Károlyt. Rékasi Károlyt, Mátrai Tamást, Vajda Jánost, hanem azért is. meri újra kiderül: a jó dráma elévülhetetlen. Az igényes színház nemkülönben. A Léner Péter rendezte, S 1987 decemberében színre vitt előadás ma azt is felvillantja: mennyire voltunk mi magunk mások akkor, s mennyire volt más a világ Ivén nem sértett meg senkit. Őt sem sértette meg senki. Bizony, bő két évtizede annak, hogy a pénzügyi-közgazdasági érettségi után e nagy vállalathoz szegődött. (Ma már nem is olyan nagy ez a vállalat.) Munkába állása óta sosem késett el, sosem ment haza korábban. Illetve csak egyszer, amikor telefonáltak neki dél körül az iskolából: „Jöjjön ide, ha tud, mert rosszul lett a kisfia”. Ment sietve, másnap szabadságot íratott ki, nehogy valaki lógással vádolja. Azért ő ment a rosszul lett gyerekért, mert •pór éve körülöttünk és bennünk. Krleza. aki maga is horvát, népe évszázados tragédiáját ábrázolja legjobb műveiben. A Galíciában azt a kérdést teszi fel egv humanista, zeneszerető középiskolai segédtanár. Horvat kadét sorsán keresztül maradhat-e ember az ember a háború poklában, ahol a személyiség a „butaság legmélyebb bugyrába” megözvegyült. Szeretett feleségét elvitte korunk csúf betegsége, a rák. Azóta egyedül neveli a két srácot. Munka után rohan a 8-as buszhoz, bevásárol, s a panelházban gondoskodik a két fiáról. Azt mondják, az egyik fia kitűnő matekból. Tizenegy-éjfél mire ágyba zuhan, s másnap hat előtt már talpon van. Pontosan ér a munkahelyére, még sosem szidta a Volánt, hogy kimaradt egy járat. A nagy irodán csinos hölgyek veszik körül, elvált asszony is akad köztük. De ő rá se néz a fehérnépre. Káros szenvedélye nincs. Hasznos szenvedélyei: kifogástalanul ellátja munkáját, a korszerű adatfeldolgozáshoz megtanulta a számítógép kezelését is. E három hasznos tulajdonság miatt nem építették le a vállalat karcsúsításakor. Sőt, a régi megbízatása mellé. kapott még egyet. így lett kalkulátor és likvidátor. kényszerül, s nincs alternatíva: ölni kell vagy megölnek. A közvetítésnek félelmetes aktualitást ad a történelemi a horvátság ismét élethalálharcot vív. A Galíciának megint borzasztó távlata van: a közép-kelet-európai kis- népek véres történelmére, pusztító küzdelmeire irányítja a figyelmet. Víziszemle Nyíregyháza (KM — Cs Gy.) — A Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság szakemberei megkezdték a területünkön lévő csaknem 300 kilométer folyómeder, több mint 600 kilométer árvízvédelmi töltés, 1600 kilométer belvízelvezető csatorna, 23 stabil szivattyútelep, továbbá a hordozható szivattyúk és a hírközlő rendszer ősszel szokásos felülvizsgálatát. Ennek során szemügyre veszik a védművek műszaki állapotát, üzemképességét, illetve a védekezési feladatokat ellátó személyzet felkészültségét. Igen fontos, hogy a létesítmények fejlesztésére fordítható anyagi lehetőségek csökkenése ellenére a védművek állapota kielégítő legyen, hiszen a megye jelentős területe árvizektől és belvizektől fokozottan veszélyeztetett. Nézó'(pon^ Még nincs későn Baraksó Erzsébet M ég mindig nincs későn, még mindig jól jön az anyaországból a segítség a határokon kívül élő magyaroknak, noha tudjuk, az ismert ökok miatt, mennyit mulasztottunk, amikor évtizedeken át nem lehetett megfelelően érvényesíteni a nemzeti kisebbségek védelmét. Többek között ezt is megfogalmazták az elmúlt napokban a Nyíregyházán rendezett nemzetiségi továbbképzésen, amelyen erdélyi és felvidéki tanítók vettek részt. Továbbra is szükséges, hogy az árucikkekkel megrakott kamionok útnak induljanak, mert néhol nagy az ínség. Elmesélte az egyik vendég: családjuk felnőtt tagjai hónapokon át nem ettek vajat, mert a kicsinyke kis fejadagjukat a szülök és a nagyszülők átadták a kisgyermeknek, neki még nőnie kell. Egy tanítónő arról számolt be, hogy iskolájukban a névnapi megemlékezésre, amikor a gyerekek megköszön- tik és megkínálják egymást, egy pedagógus édesanya a szendvicsnek szánt kenyérre tört paszulyt kent fel, mert nem volt egyebe. Másutt a szellemi táplálékra várnak, könyvekre, újságokra, vagy a hívó szóra, hogy szívesen látjuk őket. Jönnek boldogan, mert szükségük van a személyes találkozásokra, és örömmel fogadnak, ha mi meglátogatjuk őket. E találkozásokból is erőt meríthetnek ahhoz, hogy amint eddig is, magyarságukat a nyelvvel, az örökség, a hagyományok ápolásával megőrizzék, a környezetükben élő magyarokban a lelket itartani tudják. Az erdélyi tanítók főként a szakmai információknak vannak szűkében, nem tudnak lépést tartani azzal, ami a magyar oktatásügyben történik, mert a megrendelt magyar folyóiratok rendszeresen elkallódnak, szakmai munkaközösségük működése lehetetlenné vált. A felvidékiek amiatt fejezték ki aggodalmukat, hogy sok magyar szülő inkább szlovák iskolába íratja be a gyermekét, mert a — távolabbi jövőre gondolva — azzal jobban fog boldogulni. A nemzetiségi kérdés fájdalmas aktualitását jelzi az is, hogy Kárpátaljáról a meghívottak nem jöttek el. Bárcsak gyakoribbak lennének az ilyen találkozások — összegezték tapasztalataikat a vendégek — mint ez volt, amelyet a lelkes és lelkiismeretes nyíregyházi főiskolai oktatók körében tölthettek. Azzal búcsúztak: még nincs későn ... Marad a „Szív’ -koncert Lapzárta előtt érkezett: a sok bizonytalanság ellenére mégis megtartják a „Szív” jótékonysági koncertet. Mint ismeretes, szeptember 5-ére nagyszabású komolyzenei hangversenyt hirdetett a Szív-alapítvány, majd úgy tűnt, a koncertet mégsem tartják meg. Tegnap délután aztán a zenekedvelők örömére -a problémák megoldódtak, változott műsorral ugyan, de mégis részesei lehetünk egy különlegesnek ígérkező zenei élménynek. Jótékonysági koncert lesz tehát á' nyíregyházi évarí- gélikus templomban szeptember 5-én 19,30-tól. A műsorban elhangzik Dvor-.t zsák VIIÍ. szimfóniája, Bizet Arlesi láhy~ második szvitje, Schubert Befejezetlen szimfóniája és Brahms V—VI. magyar tánca. Közreműködik a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar. Vezényel Takács Miklós (Kanada) és Murgu Dorel (Románia). Kommentár Hibádzik a saját erő Máthé Csaba H atszáz, hétszáz vagy négyszáz. A szám játék mögött milliók állnak, a vitatott összeg pedig a megyénkre jutó pénz nagysága a területfejlesztési alapból. A kormány a helyszínen tanulmányozta a két legsúlyosabb helyzetben lévő megyét, Sza- bolcs-Szatmár-Bereg és Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyét és úgy döntött, az alap idei 1,5 milliárdjából körülbelül kétharmad részt juttat ennek a két megyének. Az eltérő számok nem a bizonytalanságot mutatják, hanem a valóságot és a lehetőségeket. A megyéből 112 kérelem érkezett a tárcaközi bizottsághoz, ezekben 425 millió forintot kérnek az alap terhére. Szaló • Péter, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára előbb hatszáz millióban állapította meg a megyénknek szánt összeget, majd ezt módosította hétszáz millióra. Ha az igények nem növekednek, akkor ennél az összegnél jóval kevesebbet tudnak a megyében munkahelyteremtő beruházásokra utalni. A legfőbb gond a pályázatoknál, hogy hibádzik a saját erő, a különböző támogatásokból, alapokból nyert pénzek mellé a helyi forrás, a pénztelenség miatt már induláskor a pályázatok egy része nem felel meg a követelményeknek. A pályázatok mindössze 10 százaléka kapcsolódik munkahelyteremtő beruházásokhoz, a többi infrastrukturális beruházásokat céloz meg, amely az illetékes tárca szerint hosszú távú célokat tartalmaz, s az alap inkább a rövidebb idő alatt megtérülő és új munkahelyeket létesítő beruházásokat finanszírozná. Persze a 425 millióból addig nem lesz 700, míg a pályázatok nem növekednek. Ha így marad, joggal mutogathatnak visz- sza a megyére, bennünk megvolt a szándék, de ti nem tudtatok finanszírozásra alkalmas pályázatokat benyújtani, pedig erre a több mint kétszáz millióra még égetően szükségünk van. 3 TÁRCA
