Kelet-Magyarország, 1991. szeptember (51. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
A vállalkozó múzeumokról résztvevő viselkedett kulturáltan? Aktuális kérdéseit Bodnár István A közelmúltban Kálmán Attila, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium államtitkára Mátészalkán találkozott a megye múzeumainak, levéltárának, közgyűjteményeinek és könyvtárainak vezetőivel. Az államtitkár szerint az országos tapasztalatok nem a legkedvezőbbek. A vendég egyébként tájékozódott műzeumaink helyzetéről is. Németh Pétertől, a megyei műzeumok igazgatójától érdeklődtünk, a kedvezőtlen gazdasági környezetben sikerül-e a múzeumoknak egyáltalán talpon maradniuk. — Bár a felhők felettünk is tornyosulnak, mégsem panaszkodhatunk. Talán jó évet zárunk. Ebben az évben a megyei önkormányzat 8 millió forintot adott a műemléknek minősített épületeink külső és belső karbantartására, amiből a tiszaberceli Bes- senyei-házat, a szabolcsi Mud- rány-kúriát, a düledező falú ti- szacsécsei Móricz-emlékházat és a mátészalkai Szatmár Múzeumot rendbehoztuk. Szeretnénk még a nyírbátori Báthory István Múzeum 200 éves tetőzetét is kicserélni. A Műemlékvédelmi Felügyelőség terveire várunk. Bizonytalanok vagyunk viszont a közelgő telet illetően. Bár a költségvetésünket megemelték, nem tudjuk, a növekvő energiaköltségek hogyan érintenek majd bennünket. Tudvalevő, hogy mind a tizennégy hozzánk tartozó múzeumot, tájházat, emlékházat korszerű villany-, illetve gázfűtésre állítottuk át. > Korábban több tájházat időszakonként nemigen lehetett megtekinteni, hiszen némelyik — enyhén szólva — nem volt fogadóképes. Most mi a helyzet? — Örömmel jelenthetem, hogy valamennyi hozzánk tartozó mű* zeum, tájház kulturált körülmények között várja a látogatókat. > A rendszerváltás is bizonyára új feladatokat, helyesebben mondva, új lehetőségeket teremtett a múzeumok számára is... — Feltétlenül. A tudományos és közművelődési munka területén egyaránt. Tudományos kapcsolataink kiszélesedtek. Épp tegnap kötöttünk megállapodást a New Castle-i egyetem régészeti tanszékével, hogy Szabolcs és Polgár között a Tisza-parton folytassunk régészeti kutatásokat. Több haszna is lesz ennek. Nemcsak az, hogy olyan kutatást végezhetünk, amelyre nemigen lenne pénzünk, de elkészül a terület régészeti topográfiája is. A munka során nemzetközi kutatási módszereket sajátíthatunk el. Munkatársaink nyelvtudásukat mélyíthetik, és nem utolsósorban a Jósa András Múzeum neve nemzetközileg is ismertebb lesz ezáltal. >- Talán a rendszerváltásnak köszönhetően is, mostanában mintha több kiadványuk jelenne meg... — Tudományos munkatársaink különböző alapítványok segítségével olyan témákat is feldolgoznak, amelyek korábban tabu témának számítottak, mint például a nyíregyházi zsidóság története, az 1956-os forradalom eseményeinek története és a résztvevők életrajza. Az egyiket a Soros Alapítvány segítségével, a másikat a Ránki Alapítvánnyal finanszírozzuk. > Említette, a közművelődési tevékenységük egyre tágul és sokszínűbb lesz. — A közművelődésben a leglátványosabb eseményünk éppen a napokban megtartott huszártalálkozó volt, amelyen 400 egykori huszár is részt vett. Ez az esemény egy kicsit az ő rehabilitálásuknak számított. Nem véletlenül látta el a fővédnöki tisztet Für Lajos honvédelmi miniszter, aki egyébként külön napiparancsban üdvözölte a nyíregyházi találkozót. Bene János kollégánk ebből az alkalomból, illetve a nyíregyházi laktanya építésének 100. évfordulójára fel is dolgozta és könyvben megjelentette a nyíregyházi hu- szárság történetét. A közművelődés formái is kitágulnak intézményünkben. Foglalkozunk több néphagyomány felelevenítésével, elsősorban vallási vonatkozásban. Gyermekfoglalkozások keretében például karácsonyi betlehemes játékokkal, pünkösdöléssel és az aprószentek köréhez tartozó szép hagyományokkal igyekszünk megismertetni a gyermekeket. A sóstói múzeumfaluban éppen a pápalátogatás idején nyílt meg a Vallás- és néphagyomány című kiállításunk. >- Ha már a sóstói múzeumfaluról van szó, ön szerint érdemes volt ott tartani az EFOTT-találkozót, amelyen bizony nem mindegyik — Végeredményben nem bántuk meg, hogy erre vállalkoztunk. Inkább az volt a baj, hogy a várt ötezer fiatal helyett legalább tízezren vettek részt. Sajnos egy részük valóban csak az alkoholt és a balhét kereste, de ezt leszámítva jól sikerült találkozó volt. Számunkra az is fontos, hogy tízezer jövendő értelmiségi megismerhette múzeumunkat, népi kultúránkat. Emellett 300 ezer forint bevételünk is lett, ami nem kis pénz. >- A vállalkozások korát éljük, láthatóan teszik ezt a múzeumok is, hacsak módjuk van rá. Mire vállalkoznak még? — Szintén a múzeumfaluban beindítottuk a lovasszolgáltatást, sőt bérbe adtuk a helyet filmforgatáshoz is. Az EFOTT is jó reklám volt: a Szerencsejáték Rt. a Jósa András Múzeumban fogja tartani az egyik lottósorsolást, amiért szintén fizet. De itt említhetjük meg, hogy Nyírbátorban a helyi cégek reklámjaival, támogatásával sikerült megjelentetni egy angol, francia, német nyelvű ismertetőt is. Ezzel kapcsolatban még hadd jegyezzem meg, hogy az viszont mégsem várható tőlünk, hogy önerőből tartsuk fenn magunkat. — Vannak megoldatlan gondjaink is, mint például a Kállaigyűjtemény méltó elhelyezése. Nyíregyháza városa eredetileg az egyik Bessenyei téri épületet, a volt 3-as számú bölcsődét jelölte ki erre a célra, de ez a terv meghiúsult. Pedig a Kállai-gyűjtemény másik részét is szeretnék eljuttatni hozzánk, amely nagyon értékes, 1800 előtti hun- garicákat tartalmaz. De más gyűjteményekről is szó van, több értékes anyagot is nekünk ajándékoznának, ha kapnánk az elhelyezésükre megfelelő épületet. >- Azt hallottuk, az idén elmarad a Múzeumi Hónap. — Központi elhatározás kérdése volt, amit tulajdonképpen nem is nagyon bánunk. Nem jó az, ha ennyire kampányszerűvé válik az egész évi munkánk, a múzeumlátogatás. Másrészt megyénkben az október a betakarítások hónapja, nem is a legalkalmasabb időnek számított. Mi egész évben mindenütt várjuk a látogatókat, és talán az országban nálunk a legalacsonyabb a belépőjegyek ára is. >- Köszönöm a válaszait. A TARTALOMBÓL: • „Szépen nyerni reményiek...” • Balczó mai küldetése • Az állam Ibolyája • Szép, nyugodt, békés táj Metamorfózis III. nyíregyházi festőművész képei szokatían, a /I szendéidben a megfejtés szándékát felébresztő világot tárnoki elénk; <Hem kötődik, a klasszikus értelemben „befoghat" látványhoz és témákhoz, a kép számára több rétegből álló felület, melyen a felszín helyenként megreped, leválik, elvékpnyodik, hogy ezáltal tűnjenek, elő az alsóbb rétegekformái, színei, faktúrái. Ä felüktalakítás során mégis leggyakrabban emberi és természeti formák. mutatják_meg rejtőzködő „arcukat”, s áttételesen utalnak, az állandóság-múlandóság dialektikájára. Munkája során többféle anyaggal dolgozik, művészi elképzeléseinek, a vegyes technika felel meg leginkább. 54 “Képzőművészeti főiskolát végzett festőművész-tanár a nyíregyházi tanárképző rajz tanszékén dolgozik• Műveivel megyei és országos, nemzetközi és külföldi tárlatokon egyaránt szerepelt. AZ EMBERI TÉNYEZŐ Réti János a m áig is beleborzongok, IUm ha eszembe jut az Ausztriában szerencsétlenül járt turistabusz tragédiája. Pedig hullámai mára elcsitultak, más, újabb szenzációk szorították ki a tájékoztatás és ezáltal a közérdeklődés homlokteréből. Hja, minden csoda három napig tart — mondhatná erre bárki, hiszen a baleset óta, bizony, többször három nap is eltelt már századvégi megpróbáltatásaink huszonnégy óráiból. A rendszeres híradások fonala valahol ott szakadt meg, hogy a katasztrófát vélhetően a fékrendszer elégtelensége okozta, de az emberi mulasztás, köny- nyelműség, gondatlanság — 4- es sebességfokozat a 16 fokos lejtőn (!?) — sem zárható ki a balesetet előidéző okok közül. És itt, ezen a ponton válik el a szomorú esemény önnön tényszerűségétől és lesz példává, ami már a mindennapi életünkről és rólunk is szól, méghozzá sajnálatosan érzékletes formában. Az idő egy pillanatában, a tér egy meghatározott pontján a feltétel (mondjuk a fék), olyan, amilyen, a helyzet (mondjuk a kanyar íve, a lejtő foka) úgyszintén. Egymáshoz való viszonyukat csakis a természet legcsodálatosabb „szerkezete", a legérzékenyebb „műszer", az ember képes megítélni, felülbírálni, befolyásolni, megváltoztatni. Az ember, aki maga is képes a változásra. Következésképp: az emberi tényező — függetlenül attól, hogy ezt mikor milyen mértékben fogadjuk el — a legfőbb meghatározója, legerősebb mozgatója a körülöttünk zajló történéseknek. Legyenek azok Amerika felfedezésével, a történelem legújabb kori tetemrehívásával, vagy egy útkanyarulat teljesítésével kapcsolatosak. Csak a következmények mértéke és milyensége tér el egymástól. Egy korábbi riportalanyomtól hallottam, hogy Japánban, a japánok mindig mindent az emberi tényezőre vezetnek vissza. Ők abból indulnak ki, hogy a gép, a masina nem hibázhat, lévén nincs lelke, tehát minden jó és minden rossz legvégül az embertől, az emberből származik. Igaz, övék a „japán csoda”, mienk a magyar ámulat. De mi, magunk körül, közvetlen vagy távolabbi környezetünkben mennyire figyelünk az emberi tényezőre? Alig emlékszem olyanra, hogy nálunk, időtlen időkig visszamenőleg, ilyen vagy olyan szintű vezető, beosztott, stratéga vagy a gépezet bármelyik csavarja vállalta volna valaha is, egyes szám első személyben, kinyilatkozni: én hibáztam, én tévedtem, én döntöttem rosszul. Az én lel- kemen szárad a vereséget okozó taktika, a csődbe jutott építkezés vagy a fékszakadás az osztrák hegyek között. Ehelyett hivatkozás és áthárítás a meg- foghatatlanra, a kideríthetetlenre, a bizonyíthatatlanra; hogy kevés csapadék hullott, sok volt az elnyomásból vagy idejét múlta a konstrukció. Történelemben, társadalomban netán egy autóbusz mechanizmusába építve. Sajnos, a mi beidegződéseinkben a kimagyarázható után közvetlenül a bűn következik, mint fokozat, pedig milyen sokfajta árnyalata van ember és helyzet egymásrahatásának! Hányszor és hányféle módon hibázhatunk, tévedhetünk, — Uram bocsá' — vétkezhetünk döntéseink labirintusában anélkül, hogy előre megfontoltan és eltökélten bűnösök lennénk. Csakhogy a beismerés, az önkorrekció kinyilvánításának szándéka hibádzik. Ekkora előnyt nem merünk adni „az ellenünk vétkezőknek". így aztán kivész belőlünk a nagylelkűség, a felmentés, a megbocsátás is, és így lesz egyre konokabb, kegyetlenebb a világ, ami egyébként is telis tele van kanyarokkal, meredekekkel és lejtőkkel. A hozzájuk arányos fokozatot, sebességet pedig hajlamosak vagyunk nem a legszerencsésebben megválasztani. Muhi- nál, Debrecenben vagy az Alpok oldalában. ,,Hagyjatok szabadon tévednem!” — írja Simonyi Imre egyik versében. a lóban: az ember attól I/ is nagyszerű, hogy w Istenhez mért tökéletlensége folytán képes a tévedésre és annak belátására is. Csak kimondani, bevallani ne kelljen! Mégis, ha mindig és minden helyzetben előtör önmagunkat vizsgálnánk .arról, hogy vajon a lehető legjobban cselekedtük-e azt, amiben csetekedgpnk adatott, akkor talán lenne erőnk a gyöngeségeinkhez és előbb kerülnénk előbbre egyetemes akarásainkkal. ‘Tóth József festményei galéria
