Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-29 / 202. szám

■I HÄHER Kdet-Magyarország Negyedelt almaexport Körkép a szüret kezdetekor Nyíregyháza (KM — GB.) — Közepes termésmennyi­ségre, a szokásosnál gyön­gébb minőségre számíthat­nak a megye almatermesz­tői. Szabolcs aranyának csak mintegy 2®—85 száza­léka lesz az idén igazán minőségi ára, a többi amo­lyan belföldi, illetve lémi­nőségű lesz csapán. — Mind mennyiségben, mind pedig minőségben el­marad az idei almatermés a korábban megszokottól — mondja Makiári Ferenc a Mezőgazdasági Termelők Szövetségének, a napokban nagyon sok üzemi ültetvényt megtekintett szakreferense — még a jó egy hónappal eze­lőtti almaértekezleten vá­zolttól is rosszabb a kép, amit most tapasztaltam. Új csatáraik Az almaszüret néhány he­lyen ugyan már megindult, ugyanis egy új csatornán visznek ki exportalmát a Szovjetunióba, ám a színező­dés vontatott megindulása miatt a tömeges szedés csak szeptember közepétől kezdő­dik, A tuzséri hűtőház. illetve átrakó korábban óriási, idén sajnos kisebbnek ígérkező őszi kampányát lebonyolító Tékisz Kft. ügyvezető igaz­gatójától, Berecki Zoltántól a felkészülésről érdeklőd­tünk. Amint lapunkat tájé­koztatta. az idén nem állam­közi szerződés alapján és nem kétszázezer tonna, ha­nem több magánjogi kötés­ben különféle kereskedelmi csatornán és csupán ne­gyedannyi alma kerül kiszál­lításra a Szovjetunióba. A Szezonra Tuzséron a felké­szülés megtörtént, az átrakás lehetőségei a tavalyihoz ha­sonlóak. Az almaexport már né­hány napja megindult. Egy kft. szibériai barter üzlete keretében 2500 tonna almát szállít néhány szabolcsi ter­melőüzem, mint Nyírtass Dózsa tsz, az Üjfehértói GYDKFV, azaz volt kutató­intézet s a vásárosnaményi tsz. A Hungarofruct által kötött 40 ezer tonnás üzlet almatételeinek az átvételét várhatóan a jövő héten kez­di meg az a kilenc szovjet átvevő, aki már megérkezett Tuzsérra. Az idei export-szezon, bár a megtöbbszöröződött csator­nákon is jóval kevesebb al­ma lépi át majd a magyar— szovjet határt, nem biztos, hogy gyorsabb, rövidebb lesz, mint máskor. A korábbi évek vagonhiánya megismét­lődni látszik, bár most más okból, mint eddig. Csap fe­lől ugyanis jóformán nincs áruszállítás, így nincs kirak­ni való és megüresedő széles nyomtávú vagon. Üres, fe­dett vagonokat pedig nem­igen tolnak át ide a szovje­tek. Így fel kell készülni a konténeres szállításra, ami­nek előnye, hogy nyitott va­gon is megfelel, ám hátránya, hogy csak 8 tonna fér bele és a fagy ellen sem véd úgy mint a vasúti kocsi. Másik probléma, amitől többen félnek, a göngyöleg hiánya lehet. Ugyanis a ta­vasszal még teljesen bizony­talan szovjet export miatt nem mertek — sokan nem is tudtak — a termelők mil­liókat ládába fektetni. A nagy forgalmazó cégek azon­ban azon túl. hogy gondos­kodtak jelentős mennyiségű láda legyártásáról, bíznak abban, ha szükségessé válik, a papíripar képes lesz le­gyártani a hiányzó göngyö­leget. • Nyílt lapokkal — Nyolcezer tonna almá­hoz, amit feltehetően a Hun- garofruct-kötésre exportál­hatunk kész van félmillió lá­dánk — mondja Dubai Lász­ló, a nyíregházi TSZKER zöldség-gyümölcs forgalma­zásának irányítója — ám véleményem szerint nem is a göngyöleg, hanem a piac lesz idén a szűk keresztmet­szet. Már legalább egy fél éve tárgyalunk szovjet part­nerekkel almaeladásról bar- terben és vegyes vállalati formában, de mindeddig sikertelenül. Hasonlóan nyilatkozott a ZÖLDÉRT igazgatóhelyette­se Bajnay Zsigmond is a göngyöleget és a szovjet üz­leti tárgyalásokat illetően. — A Gyümölcs Egyesülés mostani, budapesti értekez7 létén feltehetően mindenki kijátssza majd a lapjait — vélekedik Révész András, a Hungarofruct kirendeltség vezetője — ott dől elvégül is minden a felvásárlás rend­szerével és az almaárakkal kapcsolatban. Május óta nem fizetnek Távirat a kistermelőnek Beregsurány (KM — N. L.) — „Rokkantnyugdíjas vagyok, jövedelemkiegészí­tésként sertéstenyésztéssel foglalkozom. Májusban Nyínnadán leadtam egy nagy sertést, az árát a sür­getés ellenére máig nem kaptam meg.” Többek közt ez áll abban a levélben, amelyet egyik beregsorányi olvasónktól kaptunk. Olvasónk a lakásán mu­tatta a május 23-án kelt 2558. sz. mérlegjegyet, amely azt bizonyítja, hogy a me­gyei állatforgalmi és húsipa­ri vállalat nyírmadai leány­vállalata átvette a nagyra nőtt, 268 kg-os sertést. Kis- híján 14 ezer forint jár ezért a tenyésztőnek. Az átvétel­kor azt mondták neki: né­hány héten belül postán megkapja a pénzt. A te­nyésztő, vagyis levélírónk kifizette a Beregsurány— Nyírmada közti fuvarért az ezerhatszáz forintot és várt. Várt július elejéig, s mivel nem kapott pénzt, ajánlott levelet küldött a leányválla­lat vezetőjének, sürgette a jogos járandóságot Augusz­tus közepéig választ sem ka­pott a levélre. A leányvállalat vezetője állítólag nein kapta meg a sürgető levelet. Ám beosz­tottja, a pénzügyi csoportve­zető közbenjárásunkra távi­ratot küldött levélírónknak, hogy utazzon át Nyírmadára és felveheti a pénzt. Nem táviratozásra kértük a cso­portvezetőt, hanem arra, hogy postán küldje el a meg­késett pénzt. Mire ezek a so­rok megjelennek, panaszko­dó levélírónk bizonyára rá­szán egy napot és saját költ­ségén átutazik Nyírmadára. S a pénztárablaknál minden bizonnyal átveszi azt a 14 ezer forintot, amely a májusi áremelések után már nem ér 14 ezret. Azok a régi szép idők Az első világháború előtt két hírhedt kupec kereskedett a Nyírség­ben: Garai és Shumek. Egyszer, aratás idején ta­lálkoztak, és Garai há­rom vagon búzát ajánlott Stívmeknek szeptemberi szállításra. Csakhamar megegyeztek a vagonon- kénti hatszáz koronás árban is. Parolázás után azt kérdi Garai: — Nem akarod, hogy írást készítsünk a megál­lapodásról? Shumek méltatlankodva válaszolt: — Minek ide írás? Ha közben felmegy a gabona ára, te úgysem szállítod, ha meg olcsóbb lesz, én nem veszem át... ______ A szezonra felújították A szezonra ismét fogadhatják a napraforgó magot a Nó- vényolajipari Vállalát nyírbátori gyárában a helyreállí­tott betonsilóban. Mint arról korábban beszámoltunk, a 450 tonna termény befogadására szolgáló siló oldala „ki­pukkant”. Azóta a helyreállítási munkák megtörténtek, illetve augusztusra befejeződik. Hogy újabb probléma nem fordulhat elő, arra garancia a kivitelező cég, amely a budapesti metróépítésénél szerzett nagy tapasztalatot, hasonló jellegű munkáknál. elek km il felvétele Nézőpont) Üzlet és realitás Seres Ernő Nemrég még sűrűn álltak egymás mellett a zöldséges­standok bőséges déligyü- mölcs-kínálattal. Mára a té­ren már csak egy bódé van, megfogyatkozott kí­nálattal és szolidabb árak­kal. Elképzelhető, hogy mi történhetett. Az, ami a pékuzlettel. Megbukott a vállalkozás. A pékség is ígéretes zsengéje volt a lendületbe jött kereske­delemnek. Az új bolt nagy választékkal és jó minősé­gű termékekkel indult. Nem hiányzott a polcokról a korpa-, a félbarna, a barna, a félfehér, a fehér, az Alföldi, az Erzsébet- és még ki tudja, milyen ke­nyér. Damping volt a süte­ményekből, vajas, sós, kap­ros és sajtos kiflikből, si­ma és császárzsömléből. Mi több, még perecet is árultak. A bolt, miután túlélte az újdonság hatását és vará­zsát, következett a pangás. Mert jó dolog az, hogy ma Magyarországon és Nyír­egyházán is széles skálán kínálják a pékárut, hogy van 14—17 forintos kenyér és van, kapható 45, sőt 100—110 forintos kenyér- tsoda is, de az élet reali­tása más. Merthogy mit hisz és remél a vállalkozó, a kereskedő, az csak egy dolog. De hogy mit bír el Nyíregyházán, vagy a me­gyében élők többségének a pénztárcája, az már nem­csak egy dolog, hanem a rideg és szomorú valóság. A legtöbben ha kapnák, ha árulnák, a legolcsóbb 14 forintos kenyeret vennék. De miután az említett pék­ségben ez az olcsó kenyér elő sem fordult, a bolt lassan, de biztosan átala­kult. Visszaszorult a pékáru és megjelentek az üzlet elkülönített részében a kozmetikai cikkek, a pipe­reáruk. Es ebben sincs kereskedői realitás. Nincs a polcon Barbon borotva­hab, mert az csak 52 fo­rint lenne. Amit kínálnak, a legolcsóbb hab is 209 forint felett van. Lehet, hogy a drága borotvahab többet tud, mint az olcsó,' de mi nem vagyunk olaj­sejkek és nem Allah nö­veszti a szakállunkat. Hegyi túrák Cserepes Sándor taeár írja Fehérgyarnatról 'v. Az alföldi ember­'>-<r nek ritkán adatik ___L1 meg, hogy hegye­ket másszon, várfalakra kapaszkodjon. Érthető iz­galommal várták hát az augusztust a fehérgyarmati Kölcsey Ferenc nevét vise­lő általános iskola tanulói, akik tanáraik vezetésével észak-magyarországi ki­rándulásra, táborozásra in­dulták. A Tarjáni Gyermektábor volt a főhadiszállás, innen barangolták be a környé­ket az iskolások. A szat­mári síkságon felnőtt ne­bulóknak eleinte szokatlan volt persze a hegyi túrák sokasága, de becsületükre legyen mondva, minden nevezetesebb csúcsot meg­másztak. Jól sikerült a szlovákiai kiruccanás, természetesen az innenső oldalról is fel­kapaszkodtak Somoskő vá­rához, megnézték a híres bazaltömlést, megismerték Losoncot, s alaposabban szemügyre vették a tanul­mányaikból már ismerős füleki várat is, esténként pedig igen komoly foci- meccseket játszottak a kö­zeli lakónegyed gyermek­seregével. Szóval kiválóan sikerült a túránk, melynek legfon­tosabb tapasztalata: a Sal­gótarján környéki emberek ugyanolyan barátságosak, vendégszeretők, mint a szatmári magyarok. Kommentár Se Isten, se ember Cselényi György Augusztus 26-ra virradó­ra brutális gyilkosság hely­színe volt a Palóznak köz­ségbeli plébánia, ahol is­meretlen tettesek megölték dr. Csontos Gyula kanonok plébánost — adták hírül a lapok. — Az elkövetők a lakást felforgatták. A jelek szerint a bűncselekményt haszonszerzés motiválta. A gyilkosság országszerte felháborodást keltett. Ügy tűnik, régebben a bűnözők a papokat és a plébániákat valamelyest kímélték. Nem tudom, a törvénytől, az emberek fel­háborodásától vagy Isten­től féltek-e, de az egyházi személyeket és létesítmé­nyeket ritkábban bántot­ták. Manapság, sajnos, a bű­nözők nagy része nem is­mer sem Istent, sem em­bert, hiszen haszonszerzés céljából egyre gyakrabban „látogatják” a templomo­kat, plébániákat, ahol a tisztességtelen szándékú emberek „méltó” fogadta­tására talán még úgy sin­csenek felkészülve, mint másutt. Nem csodálkozom a szi­cíliai Valguarnera városka Szent Ferenc templomának lelkipásztorán, Agostino Achireale atyán. Egy lap beszámolója szerint ő a. helyi rendőrséghez fegy­vertartási engedélyért fo­lyamodott. A pap a kéré­sét azzal indokolta, hogy csupán imával nem tudja magát megvédeni a bűnö­zőktől. akik a templomból értékes szentképeket és ereklyéket lopnak, sőt ra­bolnak. Agostino atya igé­nyén a rendőrök jnagyon meglepődtek, s tanácsért a Vatikánhoz fordultak, ahol a fegyvertartási engedély kiadását megtiltották. Egy püspök azt mondta Agosti­no atyának: kérjen védel­met a Mindenhatótól. Vajon ez utóbbit a palóz- naki plébános, dr. Csontos Gyula nem tette meg? 1891. augusztus 29., csütörtök 3 RSvIdebb szezia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom