Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
1991. augusztus 18. 51 fJ(elet-!Mqgyarorsz0ß hétvégi metfekíete Isten hozta, Szentatyánk! írta: dr. Keresztes Szilárd görög katolikus püspök Isten hozta. Szentatyánk! Vasárnap ezzel az érzéssel köszöntjük Máriapócson II. János Pál pápát. Elgondolkodtató magyar nyelvünknek ez az igen kedves, tartalmában és érzelmeiben rendkívül gazdag üdvözlése. Akit igazán szeretünk és tisztelünk, annak a jövetele ünnep számunkra, olyan esemény, amely valami nagyszerű élménynyel ajándékoz meg minket, és az ilyen találkozásban a nemesen gondolkodó ember könnyen fölfedezi, hogy minden ajándék, minden jóbarát, minden kedves vendég az Istentől jön. Isten embereken keresztül is meglátogat, megajándékoz és nevel minket. Ezért mondjuk: Isten hozta! Szentatyánk máriapócsi szentmiséje ilyen esemény lesz. Isten nevében érkezik hozzánk, hogy velünk együtt legyen máriapócsi zarándok. Együtt imádkozunk és éneklünk majd mindnyájan, magyarok, ruszinok, románok, szlovákok és ukránok, akik az elmúlt három évszázad alatt egyformán értettük egymás nyelvén az egyetlen imádságot, és testvérnek éreztük magunkat Mária kegyhelyén. Most Szentatyánk jövetele lesz az az ünnep, amikor az évszázados testvériség újra feléled, és együtt örülhetünk a nemzetek és egyházak épphogy visszaadott szabadságának, és annak a boldog érzésnek, hogy egymásban ismét felfedezzük a közös krisztusi arcvonások alapján a rég nem látott testvért. Isten küldetésében érkezik a pápa, hogy az evangélium igazságaival tanítson minket. Mi, hívő emberek, az Egyház legfőbb tanítóját, a krisztusi igazság hitelességének a megszemélyesítőjét köszöntjük személyében, akinek a szavaira és írásaira mindig tisztelettel figyelünk. Most közelről szól hozzánk, nekünk és rólunk fogja az evangélium igazságait kifejteni. Szükségünk van erre, hiszen magyar egyházunk most az útkeresés időszakában él. Jelenléte, tanácsai, tanítása és bátorítása most szükségesebb, mint máskor lett volna. Isten adta ezt a találkozást, hogy hívő népe a szabadság kezdetén az elmélyült hit és a korszerű keresztény élet felelősségében megerősödve építhesse egyháza és népe jövőjét. Isten küldetésében azonban nemcsak a hívő emberekhez szól. II. János Pál pápa beszédeiben és írásaiban különös érzékenységet mutat a kétkedő, kereső, önmagukkal viaskodó emberek gondjai iránt. Emberekhez emberi módon szól, érdeklődést, együttérzést és figyelmet vált ki mindenkiből, és ezzel kiérdemli nemcsak a hívőktől, hanem minden jóakaró embertől a tiszteletet és megbecsülést. Gondolatainak gazdagsága és emberi hangvétele, beszédeinek lenyűgöző élménye, fáradságot nem ismerő lelkesedése és munkabírása teszi őt korunkban emberileg is tekintélyes és hiteles gondolkodóvá és tanítóvá. Nevel és lelkesít anélkül, hogy korlátokat emelne vagy bárkit is kire- kesztene. A kereszténységet képviseli és erősíti, de szavaiban azok is találnak eligazítást, akik nem az evangélium szerint gondolkodnak és élnek. Mindenkihez lehet szava, mert mindenkit szeret. Most igazán megérezzük, hogy szeret minket, magyarokat. Nemcsak a szomszéd lengyel nép történelmi rokonsága és barátsága ez, hanem Krisztus küldöttének minden ember felé nyitott szeretete. Itt, Máriapócson, Kelet-Magyarország homokos, szegény tájain most annak a Jézusnak a küldötte, aki két évezreddel ezelőtt Palesztina poros útjain körüljárt, hogy jót tegyen és hirdesse az örömhírt: Elérkezett hozzátok az Isten országa, a szeretetnek és a megbékélésnek, az emberségnek és testvériségnek a korszaka. Magyar népünk mint vendéget és zarándokot fogadja őt. Szeretettel vesszük körül a vendéget, tisztelettel hallgatjuk a tanítót, és lelkesen figyelünk annak az embernek a zarándok bölcsességére, aki világot járó útjai során most minket akar valamivel jobbá tenni. Isten hozta, Szentatyánk. Kilenc enciklika ■ | katolikus egyházfő, a pápa meg- | nyilatkozásainak legjelentősebb, ^ legrangosabb dokumentumai az | ún. pápai körlevelek, közülük is az i enciklikák. (További körlevélfajta még az apostoli levél és az apostoli buzdítás.) Az enciklikát (az enkükliosz = körben való, mindenkire kötelező, görög szóból) a pápa rendszerint a világ összes püspökéhez intézi, és időszerű, társadalmi, politikai, erkölcsi kérdésekben ad a katolikusok számára eligazítást vagy belső egyházi, vallási problémákat érint. Az enciklikákról az egyház nem állítja, hogy tévedhetetlenek, iránymutatásaikat mégis el kell fogadniuk a katolikusoknak. Az enciklikák általában latin nyelvűek, a latin szöveg vagy az abból készített hiteles fordítás az autentikus. Az enciklikáknak nincs címük, a pápa nevével és a címzettek felsorolásával kezdődnek. Az encikli- kákat az érdemi szöveg kezdő szavairól szokták elnevezni és idézni. II. János Pál pápa enciklikái: 1. „Redemptor hominis" („Az ember megváltója") 1979. március 4. II. János Pál pápa felvázolja pápasága programját, amelyben a hit bizonyosságát kínálja a modem világban élő hívőknek. Ezen gondolatai már papi és püspöki szolgálata éveiben érlelődtek, de főleg egyetemes szolgálata idején szerveződtek egységes egésszé. Az enciklikát a pápa saját kezűleg írta, lengyelül. Az enciklika modern nyelvű fordításokban kereken száz oldal, a latin fordítás 68 oldal. 2. ,,Dives in misericordia" — („Gazdag az irgalomban”) — 1980. november 30. Kiegészíti az 1979-ben megjelent, „Redemptor hominis” kezdetű körlevelet, és a programadó enciklika második részét, a megváltás titkát fejti ki bővebben. 3. „Laborem exercens"— („A munkát végző") — 1981. szeptember 15. II. János Pál első szociális enciklikája a munkáról és a munkásokról szól, s egyben megemlékezés is a Rerum novarum kezdetű szociális enciklika megjelenésének 90. évfordulójáról. Továbbfejlesztve a katolikus egyház szociális tanítását, a hagyományos eszmék alapján a modem társadalom problémáira keresi a választ. szóló trilógiát alkot. Szigorúan vallási kérdésekkel foglalkozik, a keresztényi irgalmasság és igazságosság témáját fejti ki. 6. „Redemptoris mater" („Megváltónk Anyja") — 1987. máricus 25. II. János Pál hatodik enciklikáját Szűz Máriának szentelte a meghirdetett Mária-év alkalmából, amelyet a közelgő 2000. év, Jézus Krisztus születésének 2000 éves jubileuma tett időszerűvé a Bevezető indoklása szerint. 7. „Sollicitudo rei socialis" („A társadalmi ! kérdés gondja”) — 1988. február 27. II. János Pál második szociális enciklikája a VI. Pál pápa által kiadott „Populorum progression kezdetű, a népek fejlődéséről szóló körlevél megjelenésének 20. évfordulója alkalmából született. Az enciklika folytatja és kiegészíti az egyház tanítását a fejlődésről, az új világhelyzetnek megfelelően elemzi a fejlődés gazdasági, kulturális, erkölcsi és egyetemes szempontjait, különösen hangsúlyozza az emberek és népek szolidáris fejlődését. A második fejezetben az egyház szociális tanítása kritikus álláspontot foglal el mind a liberális kapitalizmussal, mind a kollektivista marxizmussal szemben. A pápa etikai követelményként hangsúlyozza: az egyes nemzetek nyíljanak meg egymásnak. 8. „ Redemptoris missio" — („A Megváltó missziója”) — 1991. január 21. Az enciklika elsősorban a II. vatikáni zsinat (1962—65) missziós dekrétumára tekint vissza, s annak alapján elemzi az egyház küldetését. A pápa derűlátóan ítéli meg az emberi együttélés jövőjét és hisz abban, hogy lehetséges történelmi párbeszéd az iszlám vallás követőivel, és lehetséges a keresztény elvek és értékek képviselete más vallást követő népek körében is. A hitterjesztés egyetlen eszközeként a szabad lelkiismereti meggyőzést jelöli meg. 9. „Centesimus annus" — („Századik év”) —1991. május 2. II. János Pál pápa az enciklikát XIII. Leó pápa „Rerum novarum” (Új dolgokról) kezdetű híres szociális enciklikájának 100. évfordulója alkalmából adta ki, és az 1991. évet a keresztény szociális tanítás évének nyilvánította. 4. „Stavorum apostoli" — („A szlávok apostolai”) — 1985. június 2. Ebben az enciklikában a pápa a szlávok apostolai, a szláv írásbeliség, az ószláv egyházi nyelvet megteremtő Szent Cirill és Metód evangelizáló tevékenységéről emlékezik meg Szent Metód halálának 1100. évfordulóján. 5. „Dominum et vivificantem" („Hiszek az Úrban és Életadóban...”) 1986. május 30. II. János Pál pápának ez az enciklikája az első kettővel együtt („Redemptor hominis” és „Dives in misericordia”) a Szentháromságról «üfl pápa harmadik szociális encikli- kája mai szemmel értékeli a „Re- ^ rum novarum"-ot. Ezt különösen ■*|| fontosnak érzi az 1989-es eszten- IliiiilÉii! dő fényében, hiszen az elmúlt időszak fordulatai alapvetően megváltoztatták Eu- ! rópa történetét. A kommunista rendszerek bu- i kása nem töltheti el alaptalan önelégültséggel és diadalérzettel a Nyugatot — hangoztatja —, mert a piacgazdaságokban meglévő igazságtalanságok és egyenlőtlenségek ezt nem teszik jogossá és azt igénylik, hogy ezeket kiigazítsák. Karol Wojtyla — II. János Pál * Életút években ❖ 1920. május 18-án született a dél-lengyelországi Wado- wicében. ❖ A papi hivatást 1942-ben választotta; ekkortól hallgatója a krakkói papi szemináriumnak. ❖ Pappá 1946. november elsején szentelték, ugyanekkor Rómába küldték további tanulmányok folytatására. •> 1949: Krakkóban megvédi Rómában írt doktori disszertációját. Ezt követően segédlelkész egy távoli kis faluban, Niegowicban. Az év végétől lelkész, majd tudományos kutató, egyetemi tanár Krakkóban. ❖ 1958. július 4-től címzetes krakkói püspök. ❖ 1967. július 26-tól bíboros, krakkói érsek. ❖ 1978. október 16-tól római pápa. TOTUS TUUS Egészen a tiéd A pápa címere és jelmondata A pápa beszéde Máriapócsról II. János Pál pápa 1988. augusztus 14-én, vasárnap délben Castel Gandolfóban, a pápai nyaraló udvarában összegyűlt zarándokok előtt, a világ kiemelkedő Mária-kegyhelyeit méltató sorozatban a máriapócsi kegyhelyről beszélt: „Kedves Testvéreim és Nővéreim! Szent István király a maga népét Mária oltalma alá helyezte, akinek a nevében a magyarok meg tudták találni az egységet és a megbékélést. Ezért magyar keresztény testvéreinket imád- ságos lélekkel ajánljuk a Szent Szűz oltalmába, akit különösen tisztelnek Máriapócs híres kegyhelyén, amely az egész ország bizánci rítusú katolikus híveinek az egyházmegyéje. Éppen egy Mária-ikonnak köszönhető, hogy ilyen hírnévre tett szert a kis magyar falu, Máriapócs, a Mária-szentély székhelye. A hagyomány szerint 1696-ban a falu görög katolikus templomocskájában egy csoda történt. A szent ikonon ábrázolt Szűz fénylő szemei az eucharisztikus liturgia alatt könnyezni kezdtek, és ez ösztönzésül szolgált a magyarok hite és áhítata számára, akik akkor az ország minden részéből összesereglet- tek a kegy hely re. A csodás jelenséget tisztelő Lipót császár az ikont átvitette Bécsbe, ahol azt nagy tisztelettel fogadták, és azonnal az osztrák főváros székesegyházának Pó- csi Máriája lett. A kedves képet nem adták vissza a magyar falunak, ahonnan származott, hanem az eredeti kép másolatát küldték el viszonzásul. A magyarok fájdalmát a veszteségért egy másik csodajel kárpótolta: az eredeti ikon másolatán ábrázolt Szűz szemei 1715 augusztusában könnyezni kezdtek, és a jelenség megismétlődött 1905- ben. A zarándokok jelentős odaözönlése miatt már a XVIII. század közepén szükségessé vált a jelenlegi ragyogó templom megépítése, amely a többi híres magyar Mária-kegyhely között, amilyen Máriagyüd és Mátrave- rebély, az ország leglátogatottabb zarándokhelye lett. A templom Hodigitria-ikonján Mária kezével mutatja az utat Fia felé. Máriapócs az egység helye, ahol a különböző nemzetek és különböző vallások hívei tisztelik Mária anyai szeretetéf? aki szomorú gyermekei bűne miatt, és buzgón közbenjár értünk az isteni Fiánál, Jézusnál. Azt mondhatnánk, az emberek azért mennek oda, hogy könnyeiket egyesítsék Máriáéval, hogy megtisztítsák azokat és egyesítsék a Megváltó Jézus egyetlen üdvözítő áldozatával. A reménységtől és szeretettől lelkesítve kérjük most, Szent István király és a Szent Szűz közbenjárása által, az állandó isteni segítséget erre a nemes nemzetre, az egyházra és az egész világra.” 5
