Kelet-Magyarország, 1991. augusztus (51. évfolyam, 179-204. szám)

1991-08-18 / 194. szám

A ‘Ketet-Maffifarorszáfj hétvégi meííéíyíete 1991. augusztus 18. Újjászületett a püspöki palota Margócsy József Takarékpénztár és kávéház E redetileg nem erre a célra építették, hi­szen 1908-ban, amikor erre a házra építési engedélyt kértek, akkor még nem is léte­zett magyar görög katolikus püspökség. Nyíregyházán az 1900. évi népszámlálás idején 3760, 1910- ben pedig 4378 görög katolikus vallásé lakost írtak össze a 32 ill. 37 ezer lakos közül. Az 1896- ra elkészült új templom, a Beth­len—Bercsényi utca sarki nem túl nagy plébánia épület, a Beth­len—Egyház utca sarki — akkor még földszintes — elemi iskola jól elláthatta a hívek, az egyház- község szükségletét. A templom építése azonban igen sokba ke­rült, még anyagi gondokkal küz­döttek. Viszont a város közép­pontjában lévő jelentős egyházi ingatlan igen értékes: így szüle­tett meg a terv, hogy egy ide építendő bérház jövedelmező vállalkozás lenne a kiadható bér­lakásokkal és üzlethelyiségek­kel. Létre is hozták néhány ke­reskedelmi céggel közösen, ezt a modern saroképületet, amely képeinken látható. Az egész sa­rok a Pannónia cégérű, „fővárosi színvonalú” kávéház rendelke­zésére állt; az emeletre pedig a Szabolcsi Közgazdasági Taka­rékpénztár Rt., más hivatalok, irodák, és családok költözhettek 1909 májusától. A tekintélyes tömegű ház ter­Egy elhibázott felújítás veit egy budapesti építész készítette: Führer Miklós. Ezen­kívül egy kellemes összhatású magánházat is tervezett, amely ma meglehetősen elhanyagolt ál­lapotában is tanúsítja a megren­delők igényességét, a tervező művészi érzékét. Ez a Kállai utca 28. sz. (ma: Szent István u. 34. sz.) ház: a Keresztessy csa­lád megrendelésére készült, szintén 1909-ben. Sokan emlé­kezhetnek Keresztessy Erzsé­betre, aki itt évtizedeken át jó nevű nőiruha-szalonjával szol­gálta a nyíregyháziakat a máso­dik világháborúig. Mindkét ház az északnémet Jugendstil, a szecesszió stílusá­ban épült. Az egyházi központról részletesebben ír Koroknay Gyu­la, abban a nélkülözhetetlen mű­vészettörténeti áttekintésében, amel^városunk elemzésre méltó építészeti, képzőművészeti alko­tásait veszi sorra. Az irányzat egyik legjelentősebb helyi meg­valósulásaként említi. Kiemeli a kapuk melletti gipsz dombormű­vek dekorativitását, a falakon fi­nom ritmusban ismétlődő függé­lyeseket, a sarok feletti kis to­rony kellemes hatású, játékos öt­letét. — Ha a Szent István utcai házat nézzük: ott, az egyházi épületre kevésbé illő gazdag szí­nes díszítések szöknek szembe: az ablakok feletti és közötti szép dekorációk, a kapu fölött stilizált pávával. Ezek nyolc évtized alatt sem vesztettek finomságukból, bár már nagyon rájuk férne egy alapos lemosás, tisztítás. Az elkészült parókiaépület bérlői csak az első négy évben éltek itt zavartalanul. Időközben ugyanis 1912-ben létrejöhetett a görög katolikusok magyar egy­házmegyéje, püspöksége, majd 1913-ban — teljes elnevezés szerint — a Hajdúdorogi Egyház­megye első püspökét is kinevezték. Miklósy István — egyelőre három évre — míg megfelelő székhelyét kiépíthetik, Debrecenben telepedett le, s ott a Kereskedelmi és Iparkamara épületében bérelte a szükséges helyiségeket. 1914 februárjában azonban halálos áldozatokkal is járó bombamerényletet követtek el a püspökség ellen, s ezután került sor a központ áthelyezé­sére — éppenséggel Nyíregyhá­zára. A zajos kávéház tulajdono­sának és más bérlőknek is fel­mondtak, hogy az 1914 szep­temberében elkövetkezett költö­zéskor viszonylag megfelelő el­helyezést kapjon a püspök és környezete. A háborús viszo­nyok sem akkor, sem még so­káig nem tették lehetővé az ere­deti tervek teljes végrehajtását: a hittudományi akadémia, a gör. kát. tanítóképző létesítését, el­helyezését, lelkészi-kanonoki la­kások kialakítását. Az épület bolthelyiségeit azon­ban továbbra is kiadták: 1926-ig a sarkot Suhanesz Lajos bútor­gyáros több bemutatóterme fog­lalta el; ezekben gyakran ren­deztek egyéni és csoportos kép­zőművészeti kiállításokat. Ez­után került majd ide Fábián Pál, akinek reprezentatív könyv- és papírkereskedésére még sokan emlékezhetnek. Egy időben a Bethlen utcai oldalon, a főbejárat túlsó oldalán is voltak üzlethelyi­ségek (pl. Dallosék egyenruhá­zati boltja). A második világháború után ezeket a helyiségeket elvették az egyháztól. Sőt, nemcsak igénybe vették, hanem az évek- évtizedek során alaposan „lelak­ták”. A kapu melletti díszeket fe- . lelőtlenül átfurkálták, a tatarozá­sok során a falak gondosan megtervezett dekoratív egysé­geit nemcsak nem újították fel, hanem le is verték. Végül e két képről. A Pannónia kávéház feliratú 1909—10-ből származó képes levelezőlap, dr. Rácz Géza várostörténeti gyűjte­ményének értékes, becses da­rabja. Ennek reprodukciója mu­tatja itt az eredeti állapotot. .A másik, a nyolcvanas évek köze­pe táján készült fotó pedig azt, hogy az 1909-ben gazdagon dí­szített, elegáns épületből milyen sivár, kopár ház lett a múltat, a régit meg nem becsülő szűk prakticizmus és értetlenség „eredményeként”. A harmadik kép még csak né­hány napos. Ha manapság arra járunk, örömmel tapasztalhatjuk, hogy újjászületett az épület. Nemcsak a díszítések kerültek vissza a püspökség rezidenciá­jára, hanem a tető nemes anyag­gal való újrafedésére is sor ke­rült, finom olajzöld pasztell vako­lattal látták el a falakat. Vagyis: mindent elkövettek a rekonstruk­ció szakemberei, hogy a 82 év­vel ezelőtt emelt épület valóban palotaszerű szépségével szol­gálja a püspökséget és díszítse újra Nyíregyházát. Újra eredeti pompában Napokon át könnyezett a kegykép Máriapócs a magyar egyház- és kultúrtörténetben Dám László Kisasszony havának (au­gusztusnak) 18. napján az egész világ megismeri egy kis szabolcsi falu, Máriapócs ne­vét. A feltehetően az Árpád­kortól kontinuiusan lakott tele­pülés a XIII. század végén tű­nik föl a történeti forrásokban. Számos környező településhez (többek között a birtokoscsa­ládnak nevet és központot adó Nyírbátorhoz) hasonlóan a Gutkeled nemzetségéből szár­mazó Báthory család birtoká­ba kerül. Történelmi sorsa is sokban megegyezik Bátoréval, hiszen a Báthoryak kihalása után a Bethleneké, Rákóczia- ké, Károlyiaké, majd 1758-ban Károlyi Ferenc itteni birtokait a Szent. Vazul (bazilita) szerze­tesrendnek engedi át. MÁRIAPÓCS A 17. SZÁZAD­TÓL válik a görög katolikus ma­gyarság egyik legkiemelkedőbb centrumává. Köztudott, hogy honfoglaló őseink még a pontu- szi sztyeppéken először a keleti szertartásé keresztény egyház papjain keresztül ismerkedtek meg a keresztény tanokkal. A honfoglalás korában már jelenté­keny számú bizánci szertartásé keresztény talál új hazájában menedéket. Tudjuk, hogy Bi­záncban nyert keresztséget az erdélyi Gyula, s a keleti egyház híve volt István királyunk édesanyja Sarolt is. S bár Géza fejedelem a nyugati keresztény egyházat, Rómát választja Bi­zánc helyett, a görög szertartású magyarság, ha nem is töretlenül, de mindvégig megőrzi önállósá­gát. A 17. században aztán a római pápai hatalom elfogadásá­val kiválnak a keleti egyházból, s létrejön a görög katolikus egyház szervezete, autonóm hierarchiá­ja. A görög katolikusok egyház- szervezetében a korábbi, keleti hagyományú és sok vonatkozás­ban nemzeti jellegű liturgikus gyakorlat él tovább. A történeti Magyarországon jelentős töme­geik éltek, akik között a szabol­csi, hajdúsági, hegyaljái magyar anyanyelvűeken kívül szlovákok, ukránok és románok is voltak. Ma hazánkban legnagyobb számban az ország északkeleti térségében élnek. A máriapócsi görög katolikus egyházközség az egyik legré­gibb, legnagyobb hagyománnyal rendelkező s egy 1782-es hajdú­dorogi összeírás szerint az „ős­idők óta létezik". A középkori eredetű, s többségében magyar anyanyelvű szabolcsi görög ka- tolikusság jelentősen megerősö­dik a XVIII. század végén nagy számban betelepített ruszin és román lakosság révén. így kerül­tek ruszinok Máriapócsra is, akik összeolvadván a magyarsággal, olyan sajátos helyi kultúrát és szellemiséget alakítottak ki, amelyhez hasonlót csak az azo­nos történelmi utat bejárt nyíri falvakban tapasztalhatunk. A TÖBBI GÖRÖG KATOLI­KUS GYÜLEKEZET KÖZÜL, Máriapócs azonban akkor válik ki amikor kis fatemplomának egyik Mária-ikonja 1769-ben több napon át könnyezett. A ké­pet Csibi László helybéli lakos az ugyancsak helyi Papp István festővel készíttette, ezzel telje­sítve, fogadalmát, amit akkor tett, amikor a törökök fogságából ki­szabadult. A csoda híre "Bécsbe is eljutott, s a kegykép ugyanarra a sorsra jutott, mint- annyi más nemzeti kincsünk és ereklyénk: Eleonóra császárné biztatására I. Lipót Bécsbe szállíttatja. Máig is a Szent István dóm egyik mel­lékoltárát díszíti. A pócsiak megnyugtatására, akik a csodás képét természetesen visszakö­vetelték, Telekesy István egri püspök 1707-ben hasonló képet készíttetett: Hogy nem önmagá­ban a kép, hanem a hely, ami a csoda forrása, azt ékesen bizo­nyítja, hogy az új kép is könnyet hullatott 1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én. A kegykép számára emelik 1731 és ’49 között a mai gyönyö­rű barokk kegytemplomot és a hozzá kapcsolódó kolostort, s ezzel egyszersmind biztosítják az egyre nagyobb jelentőségű búcsújárás szolgáltatásait is. 1948-ban XII. Pius pápa a Mária- év kapcsán a kegytemplomot ba­silica minor rangra emeli. A tá­gas belső terű, kereszthajós épület már megjelenésével is le­nyűgöző hatást gyakorol a temp­lomba lépőre. Festett, aranyozott fából készült ikonosztáza fent Krisztust ábrázolja az apostolok között, középen a Megváltó éle­tét, alul pedig Szent Miklóst, a Madonnát, Krisztust és Szent Mihályt. Az ikonosztáz mögötti szentélyben áll a XVIII. század­ban készült barokk főoltár, mely­nek freskója azt a jelenetet ábrá­zolja, amikor Szent István fel­ajánlja országát a Boldogságos Szűznek. A TEMPLOM ÉSZAKI OLDA­LÁN álló kegyoltárhoz és a kegy­képhez lépcsőn lehet feljutni, itt áll a szószék is Szent Mihály és Szent Péter szobrával. A déli ol­dalt a Jézus Szíve oltár és a Nagy Szent Vazul oltár foglalják el. A templom alatti kripta görög katolikus püspökök, lelkészek sírjait őrzi. Máriapócs az ország egyik legnagyobb és legláto­gatottabb búcsújáró helye. A fel- oldozást, gyógyulást, lelki nyu­galmat áhító hívek tízezrei kere­sik fel évről évre, s nemcsak gö­rög katolikusok, hanem a római egyház hívei is. A trianoni hatá­rok kialakulása előtt nagy tömeg­ben látogatták ruszin, szlovák, román és német zarándokok is. Máriapócshoz számos csodás gyógyulás legendája tapad. Erről tanúskodnak a kegykép közelé­ben falra függesztett ajándékok, képek, hajtincsek. Az 1970-es évekig jellemző volt offerek áru­sítása a pócsj búcsúkon.. Az of- . terek viaszból készült fogadalmi tárgyak, amelyek állatokat (ka­kas, tyúk, sertés, ló,, szarvas­marha), végtagokat (kéz, láb) vagy különböző belső szerveket, ábrázolnak, ill. szimbolizálnak. Ea utóbbi esetben a béka pl. a mébet; a rák a tartós gyomor: ücil italmakat szimbolizálják. Min­denki a bajának, betegségének megfelelő formát vásárolt az őket készítő, öntő mézeskaiácso- soktól, s megha­tározott imádsá­gok kíséretében azt felajánlotta a Szűzanyának. Az offereknek a templomban vagy az oltáron váló elhelyezé­séhez az a hie­delem fűződik, hogy az a beteg testrész vagy ál­lat, amelyet az offer ábrázol, meggyógyul. Annak az asz- szonynak pl., aki a viaszból öntött pólyás babát ál­dozza fel, gyer­meke születik. Rontáselhárító tárgyként is használták az of- fereket. A meg­szentelt tárgyat hazavitték és pl. elásták az istálló küszöbe alá, hogy a betegséget, a kártevőket, a gonosz misztikus alakokat (boszorkány, ördög) távol tartsák az állatoktól. Az offerárusítás el­terjedésében a máriapócsi bú­csúkon valószínűleg nagy szere­pet játszottak a nyírbátori feren­cesek, akik a századfordulón, nemcsak itt, hanem országszer­te foglalkoztak forgalmazásuk­kal. A KEGYHELY FŐ BÚCSÚI: Nagyboldogasszony (augusztus 15.) és Kisasszony (szeptember 8.), de búcsú van minden Mária- ünnepen. Nagyboldogasszony napján Mária halálát, temetését és mennybevitelét ünnepli a ka­tolikus világ, de ez a nap egyben Magyarország Mária oltalmába való ajánlásának emlékünnepe is, amely a történelmi hagyo­mány szerint Szent István kirá­lyuk nevéhez fűződik. A búcsú szertartásai elsősorban Mária elszendérüléséhez kötődnek. Ezt Máriapócson a búcsújáró nép hatalmas temetői menettel, szertartással és virrasztással üli meg, s egyben megemlékezik saját hallottairól, ill. az elhunyt búcsújáró hívekről is. Bálint Sán­dor leírása szerint: „A kis falusi temető alig tudja befogadni a tengernyi népet. Ott foglalnak helyet, ahol éppen tudnak, s így a sírhantokon is. Gyertya világíi a kezükben, mintha a halottak­nak mutatnák vele a Mária nyo­mán megnyílt, égbe vezető utat.’ A mai Magyarország egyetler keleti szerzetesrendje a bazili ták, akik 1749 után kerültek Má­riapócsra. A Nagy Szent Bazi által alapított rend szerzetese már a XI—XII. században meg jelentek Magyarországon és számos monostorral rendelkez tek. A történelmi Magyarorszác területén a századfordulón kilenc monostoruk volt, közülük Tria non után csupán a máriapócs maradt meg, de 1950-ben ők i: kénytelenek voltak elhagyni ko lostorukat. Napjaink történelme ismét lehetőséget biztosít visz szatértükre. A rend reguláje szellemében a bazilita szerzete sek első számú feladata az Ister és az ember szeretetére való ki tartó törekvés. Aszketikus élet módjuk mellett rendkívül nag; ' súlyt fektetnek a szociális szol gáltatásokra, a szegényekről elesettekről való gondoskodásra A történelmi tapasztalatok az mutatják, hogy szolgálatuké mindenkor nagy szükség volt é; lesz. 6 A híres Mária-kegykép

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom