Kelet-Magyarország, 1991. július (51. évfolyam, 152-178. szám)
1991-07-01 / 152. szám
1991. július 1., hétfő HÁTTÉR Keiet-Magyarország 3 Összeszorított tőgyekkel A sor végén a tejesgazda Mattié Csaba Nyíregyháza (KM) — Hétfőtől várhatóan újabb lejmizéria kezdődik. A februári tejdemonstráción a tejtermelők érdekképviselete és a kormány abban egyezett meg. hogy a tejtermelők a múlt évihez képest 85 százalékra csökkentik a tejtermelést, ezt a mennyiséget veszi át a tejipar. Az első fél évben a 85 százalékon felüli részt is átvette a Szabolcs megyei Tejipari vállalati, volt, hogy a szerződésben megegyezett 5 forintot, de volt hogy a teljes árat fizette ki. Június 18-án viszont körlevélben figyelmeztették a tejtermelőket, hogy a tej és a tej zsír az idei évben 5 százalékkal (1 millió 398 ezer liter tej és 65 tonna tejzsír) volt magasabb az elmúlt év hasonló időszaka alatt szállított mennyiség 85 százalékánál. Elérkezett a határidő A vállalat levelében jelezte, július elsejétől csők az elmúlt évi mennyiség 85 százalékát veszi át, ugyanakkor az eddigi túlszállítá- sokat előszállításnak tekinti, így ezt a mennyiséget is le kell vonni a 85 százalékból. Akinek jelentős volt a túl- szállítása, annak a második fél évben a múlt évi termelés 65—70 százalékát veszik át. így járt Mátészalka környékének egyik legnagyobb tejtermelő téesze, a nyircsa- holyi. A háztájiból és a közösből évi 1,5 millió liter tejet termelnek, ennek jelentős részét nem veszik át a második fél évben, mivel a számítások szerint magas volt a túlszállításuk. A csa- holyiak ugyanis ellentétben a környező települések tehéntartó gazdáival, a tejmizéria közepette nem kezdtek hozzá az állatállomány megtizedeléséhez, hanem megtartották a teheneket. A mátészalkai tejüzem valamtny- nyi tejet átvette, sőt, dicsérte a csaholyiakat a jó minőségért, a tej magas zsírtartalmáért. Ráadásul a közösben lévő 300 állat fele magyartarka géntartalék, ami 20 év munkájának eredménye. A háztájiban nagyon sok csglád ebből él. Az már fájdalmasan komikus, ha a téesz tovább hárítja a termelőkre a 85 százalékát, akkor mit mondjon annak a termelőnek, aki csak az idén kezdte meg a jószágtartást? Képesek ránk borítani az asztalt, ha akár egy napot is csúszik a tejpénz kifizetése — kaptuk az információt a téeszirodából. Figyelmeztetés a szállítóknak — Az eddigiekhez képest annyi változik — nyilatkozta lapunknak Márföldi István, a Szabolcs megyei Tejipari Vállalat anyag- és áruforgalmi osztályvezetője —, hogy a téeszekkel és tejtermelőkkel kötött szerződést be kell tartani. Az I. fái évben nem méricskéltünk, hogy ki mennyit szállít, viszont júniusban készítettünk egy összegzést és így állapítottuk meg a jelentős többletszállítást. Most figyelmeztettük a tejtermelőket, szorítsák vissza termelésüket a múlt évi 85 százalékára. Ezt az alkut nem mi kötöttük, a tejipari vállalatok nem is vettek részt a kormány és a tejtermelők érdekképviseletének tárgyalásán, mi a Földművelésügyi Minisztériumtól kaptuk az előírást, október 1-jéig el kell érnünk a 85 százalékot. Ha nem teljesítjük komoly szankciókat alkalmaznak velünk szemben, az exportszubvenciókat megvonják. Készletünk csökkent, de így is sok az eladatlan tejpormennyiség. Ezt a csökkentést minden partnerünk tudta, amikor aláírta a szerződést. A túl- szállítást pedig . kompenzálniuk kell. A szerződésben leírtak szerint a 85 százalékon felüli mennyiséget is átvesszük, ezért literenként 5 forintot fizetünk. Családok csődje fenyeget Nagyon sok család léte függ a tejpénztől, hiszen ezért vettek fel hitelt, ezért fogtak bele jószágtartásba. A felesleges tej elhelyezése óriási gondot jelent, annak ellenére, hogy a megyeszékhelytől 65 kilométerre lévő Szovjetunió határ menti része az egész raktári készletet felvásárolná, ha tudna mivel fizetni. A kormány álláspontját is nehezen értik a tejtermelők és a tejipari vállalatok, miért nem alkalmaz jelentős védővámokat, mint a nyugat-európai országok, így megvédve az ország agrárágazatának termékeit. Az FM-ből jövő megszorítást mindenki próbálja továbbhárítani, de hol hajtsa be a kiesett jövedelmet a sor végén lévő tejtermelő? Kárpótlási átmutató Nyíregyháza (KM) --- Szerdán a parlament elfogadta az új kárpótlási törvényt, amelyről lapunkban már beszámoltunk. Most néhány technikai részletről kívánjuk tájékoztatni olvasóinkat, a kárpótlási jegyről, a termőföldek árveréséről. Lakásvásárlásnál a kárpótlásra jogosult az őt megillető kárpótlási jeggyel az állami tulajdonban lévő, illetve e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként, névértékben felhasználhatja. A kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében, a TB-törvény külön rendelkezései alapján életjáradék folyósítható. Termőföld esetében a kár mértékét a termőföld kataszteri tiszta jövedelme után számítják, egy aranykorona érték ezer forintnak felel meg. Erdőknél ez az aranykorona érték négyszeres szorzatát veszik alapul. Szőlő és gyümölcsösnél az aranykorona érték kétszeres szorzatát nem fogadták el a honatyák. Műemlékileg védett, eredetileg nem mező- gazdasági rendeltetésű épületekhez tartozó, vagy körülötte lévő, eredetileg nem termőföld rendeltetésű földterületet nem lehet kijelölni A termőföldek árverés útján kerülnek csak a kárpótlásra jogosultak részére értékesítésre. A licitáláson részt vevők az egy aranykoronának megfelelő forint értékre licitálhatnak, a kikiáltási ár 3000 forint/AK. Ha ezen az áron, illetve efelett nincs ajánlat, a kikiáltási ár csökkenthető, de legfeljebb 500 Ft/AK értékig. A vételi jogot csak az gyakorlnatja, aki kötelezettséget vállal a termőföld művelésére és arra, hogy a mezőgazdasági termelésből öt éven belül nem vonja ki. Aki ezt megszegi, manipulálni akar a földdel, kártérítés nélkül elveszik tőle és árverésen értékesítik. Szövetkezeti tagonként átlagosan 30 aranykorona, szövetkezeti és állami gazdasági alkalmazottaknál 20 aranykorona értékű termőföld juthat személyenként. Az így számított földa’ap aranykorona értéke nem haladhatja meg a szövetkezet tulajdonában, illetve az állami gazdaság kezelésében lévő termőföld aranykorona értékének ötven százalékát. M eszem a pakkom és me- r gyek. Lemondok státu- t szómról. Rám többé ne jatkozzanak, ne emleges- nek. Mitöbb az én nevemben ne követelőzzenek, velem ne fenyegetőzzenek. Annál is inkább, mert csak csepp vagyok a tengerben, porszem a sivatagban, hamu a tűzvészben ... Gyorsan csomagolok. Kicsi a motyóm. Három napi hideg élelem, fogkefe, borotválkozókészség és egy megkopott emlék arról, ami voltam, aminek hittem magam. Miután bekötöm a batyum, rám szól Stohanek: — Hová, hová szomszéd úr! — Világgá! De az is lehet, hogy kitántorgok Amerikába. Egyszer már megtette másfél millió emberünk. — De jól tudja. Különben mi az oka a tántorgásának? Leitta magát? Valami olyat motyorgok hogy naná, meg persze. Ittas vagyok. Alomittas. Alszom és rémeket álmodok. Azt álmodom, hogy én vagyok a nép. Mind a tízmillió 658 ezer ember én vagyok, aki él itt a 90 036 négyzetkilométeren. Unom a banánt. Unom, hogy én a fenséges, a mindenható jak még? Mindez a nép nevében, a nép érdekében arra való hivatkozással, hogy a Világbank, akinek tartozunk, úgy akarja. Ez a Világbank a és isten adta nép egyre kiszolgáltatottabb és egyre szegényebb vagyok. — Jól vésse az agyába Stohanek úr — mondom — átestem a ló másik oldalára, és bár ki volt ott feszítve a szociális háló, akkora volt rajta a lyuk, hogy kőkeményen az ülőgumóimra huppantam. — Megütötte magát? — Megütöttek. Fejbe vertek. Alacsony munkabér, nagy adó, magas ár, infláció, létbizonytalanság, mit mondlegszörnyűbb mumus. Ijesztgetnek vele. Megvallom őszintén én mint a nép már be vagyok tojva. Mindent elhiszek, annál is inkább mert igaz. Valóság, hogy kiöntjük a tejet, mert nem tudjuk megvenni a tejet. .. — Ne folytassa. Szóval maga mint nép csomagol és megy. Mind a tízmillióan. Kitántorognak. De könyörgöm, akkor ki marad itt a rónaságon? Kire marad az ország? — A politikusokra. Azokra, akik feszt a népre hivatkoznak a nép nevében beszélnek és cselekednek. —No de ha nem lesz nép? — Akkor a politikusok csak magukra és a világbankra hivatkoznak majd. Azt fogják mondani én és a világbank azt akarjuk, hogy bevezessük a különadót, minimális szinten tartsuk a béreket, szorítsuk meg a nadrágszíjat... — Na és ha így lesz, akkor mi lesz? — Akkor a kivándorolt és fenséges nép örülni és kacagni fog. Valahol. De az is lehet, hogy visszajön. Visszajövök, mert már nem emlegetnek ... D ehogynem emlegetnek. Valaki a nevemet kiabálja és felébredek. Hát persze hogy Stohanek kiabál. Azt kiabálja, hogy most már aztán csakugyan jön a kárpótlás. Hol jön, nézek körül. Nem látok semmit. Hogy is látnék, hiszen még nem vagyok teljesen ébren. Kováts Dénes E gyre gyakrabban halljuk a híradásokat a televízióban, rádióban, olvassuk az újságokban: ismét eldördült egy rendőr fegyvere. A döbbenet üli meg ilyenkor a levegőt, a lélegzetünk is eláll, nem szoktunk hozzá az ilyen jelenetekhez. Igaz, talán nem is lehet. Mindig szörnyű dolog, ha valaki megsebebesül, vagy életét veszti, de az is, ha egyesek embertársaikra, hivatalos személyekre támadnak. Sajnos, a bűnözők egyre agresszívebbek, nem tartanak már senkitől és semmitől. Tudom, mindenkinek kedves az élete, hozzátartozója testi épsége. De azt is tudom, milyen érzés félelemmel telve, rettegve élni: mikor rabolnak ki, mikor támadnak meg minket? Ezért is vallják oly sokan: szükségünk van a megszilárdult közrendre, határozott (szak- és jogszerű) rendőri intézkedésekre. Igaz, nem mindenki oszja ezt a nézetet. A rendőri fellépés, intézkedés talán utolsó mozzanata a fegyverhasználat. A statisztikák is bizonyítják, az utóbbi időben gyakrabban kerül rá sor. Rögtön adódik is a kérdés: miért? Mostanában „gyorsabban jár a kezük”, vagy szaporodnak az erőszakosabb események? A jelek azt mutatják, inkább az utóbbiról van szó. A közelmúlt eseményeinél több alkalommal is felfegyverkezve támadtak a rendőrökre. Nekik pedig védeniök kell a közrendet, s önmagukat is. így aztán eldördül a pisztoly ... S enkinek nem kívánom, hogy rokona, ismerőse legyen az áldozat. Nem kívánom, hogy egyáltalán legyen áldozat. Azt szeretném, — s ezzel nem vagyok egyedül — ha nem ropognának a fegyverek. De rendre, nyugalomra, biztonságra szükségünk van. Szénahordás idején ... a ti borszállási határban. BALOGH GÉZA FELVÉTELE Kommentár Farmerjövő Galambos Béla A piros cserepes kis tanyák mezőgazdasága ma Magyarországon csak a városiak elképzeléseiben élő rózsaszínűre festett jövőkép, vallja az országot jól ismerő minisztériumi szakember is. Azonban ennek ellenére lehetséges, hogy egyes tájain, bizonyos megyéiben az országnak — nagy valószínűséggel ezek közé tartozik majd Szabolcs- Szatmár-Bereg megye is —, ahol az állattenyésztés, a gyümölcs-, zöldségtermesztés a jellemző, az átlagosnál nagyobb számú farmergazdaság alakul majd. A kárpótlási törvény és az átalakulási törvény minden valószínűség szerint azt eredményezi, hogy már jövőre a mező- gazdasági üzemek igen változatos méretei alakulnak ki. A nagyüzem — az előrejelzések szerint — dominálni fog ezután is. Elsősorban a Dunántúlról hallani, hogy a jövedelmezően gazdálkodó ottani nagyüzemek tagsága, dolgozói nem szeretnék feladni a havi fizetések és a különféle juttatások nyújtotta biztonságot. A kevésbé stabil tsz-ek területén, gyöngeségükkel egyenes arányban lehet számítania közép-, és kisüzemek létrejöttére. A feldarabolódás — bár a miénkhez hasonló kedvezőtlen adottságú területeken megállíthatatlan folyamat lesz — felvet néhány, ma még nehezen áfhidalhatónak látszó problémát is. Ilyen például a gépellátottság. N em lesz könnyű ugyanis versenyre kelni eredményességben, európai életvitelben azzal az osztrák paraszttal, aki egy olyan mezőgazdaságban tevékenykedik, ahol két és fél, három hektárra jut egy traktor. Ugyanis ma Magyarországon, a legújabb felmérések szerint minden száz hektár területre csupán három-négy erőgép áll rendelkezésre Egy vajai tehencsgazda még reménykedik ... HARASZTOSI PÁL FELVÉTELE Ftprropogás ÁRCA, .
