Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

A MAGYARRÁ VÁLT ROMÁN

Nagy István Attila

Nem tudom, kell-e nagyon szégyenkeznem, de egészen mostanáig nem hallottam Gelu Peteanu nevét. Pedig a magyar irodalom nagyon sokat köszönhet ennek a barázdált arcú, ősz haját hátul varkocsba kötő idős embernek. Az elmúlt évtizedek alatt csaknem hatvan műfordításkötete jelent meg Romániában. Átültette Bornemisza Péter, Eötvös József, Móricz Zsig- mond, Krinthy Frigyes, Németh László és mások műveit, de az ő fordításában szólal meg románul Mikes Kelemen és Arany János is.

Hatvanhatodik születésnapján találkoztunk Kisvárdán, ahol a

III. magyar nemzeti kisebbségi színházak fesztiválja idején kapta meg a Tőkés László Alapítvány háromszázezer forintos díját.

— A mi családunkban tradíció volt a magyarokhoz való ragaszkodás, az irántuk való tisztelet. Régi erdélyi családból származom. A magyar nyelvet generációkkal előttem használták már a családban.

— Amikor olvasni kezdtem, rájöttem, hogy a magyar fordításirodalom sokfelé nyit. Tágasabb horizontot mutat, mint amilyet a román ekkoriban.

— Korán kezdtem el publikálni, de a rezsim nem fogadott el omán írónak. Ezért belemene- külterh a műfordításba. De ebben megerősített az a tapasztalatom is, hogy a románok kevéssé ismerik a magyar irodalmat. Fiatal alkotóként elhatároztam, hogy lesz az életemnek egy műfordítói vonulata. Aztán nem teljesen így történt... Több kötetnyi művem vár megjelenésre. Egyszer talán. Korábban mindkét nyelvet használtam, ma már ott tartok, hogy csak azt írom meg románul, ami a probléma miatt csak úgy érdekes.

— Ha jól értem a szavait Önt magyarnak tekintették a románok.

— Ez nem lett volna baj. Súlyosabban esett a latba, hogy román létemre magyarbarátnak tekintettek. Az osztályellenség címet a kommunistáktól, az osztályárulót a szabad románoktól „kaptam”.

— Ezerkilencszázhetventől csaknem egy évtizedig a

bukaresti Hét egyik alapító szerkesztője voltam, de otthagytam, mert egy bűnügyet akartak a nyakamba varrni. Névtelen feljelentésre vizsgálatot indítottak ellenem. Ráadásul a román író- szövetség részéről is olyan magatartást tapasztaltam, ami mélyen megsértett. Ekkor belső száműzetésbe vonultam a Székelyföldre. Ott éltem tíz évig. Ott ért a forradalom is.

— Közben rendkívül sokat romlott a helyzetem. Az állambiztonság az addigi titkos megfigyelést átváltoztatta nyilvánossá. Egyre kevesebb fordításom jelenhetett meg.

— A forradalom után segítettem a megye tanfelügyelőjét elmozdítani, mert „munkássága” alatt több mint a felére csökkentette a magyar tannyelvű osztályok számát. Ekkor üzent hadat a szélsőjobboldal. Telefonáltak, hogy elrabolják a gyerekeimet, mindnyájunkat lemészárolnak.

. — Tavaly március tizenötödikén részt vettem a fejéregyházi megemlékezésen. Ez volt az első szabad ünnepünk, hiszen korábban legfeljebb a világosi

fegyverletételről lehetett megemlékezni. Roppant keserű dolgokat mondtam.

— Gondolom, nem maradt következmények nélkül.

— Nem. Szerencsémre székely legényekből kis „testőrségem” szerveződött. Ők kerestek meg egy éjszaka. Már mindent összepakoltam, a kézirataimat elrejtettem. Felkészültem. Felöltöztettük a gyerekeket, elindultunk a határ felé. Sikerült Szerencsésen átjutni.

— Gyerekekről beszélsz. Hatvanhat éves vagy.

— Két nagy gyerekem van. Az egyik Debrecenben, a'másik Torontóban él. De a két kicsi, az utolsó házasságomból, még valóban gyerek, nyolc- illetve tízévesek.

— Hogyan ünnepied a születésnapot?

— Egész nap vizsgáztatok. Az ELTE román tanszékén vagyok tanár. De mindenkinek ötöst adok, mert igazán boldog vagyok, hiszen annak az embernek a kezéből vehettem át az alapítvány díját, akit én nagyon nagyra becsülök, Tőkés Lászlóéból.

^,<1 fft A zuhanórepülés Wn folytatódik

Hamar Péter

SEJTELMESEN KI- ÉS MEGVILÁGÍTOTT épület a cseh—magyar határon, a vászonra kiíródik a pontos dátum: 1968. augusztus 20., az internacionalista segítségnyújtás kezdete. Kísértetalak lép elő a sötétből és leszúrja a cseh határőrt, majd átsétál a túloldali sorompóhoz és a telefonálni készülő magyar határőrt lelövi. Aztán jelt ad, s megindulnak a páncélosok, át a Felvidékre!

Hiteltelen I Iszonyatosan hiteltelen az egész! Pocsék történelmi kalandfilmek kezdődnek így, mint Gothár Péter Melodrámája. Értelmetlen, logikátlan a helyzet (s ezt az sem menti, hogy az egész akció történelmi viszonylatban hasonló -jellegű volt), mert ki hiszi el, hogy egy őrállomáson egyszál katona vigyázza a Varsói Szerződés országának nyugalmát, és egyetlen vezetékes telefon jelenti a kapcsolatot más egységekhez.

A folytatás: a napon leégett katona számára kérnek olajat egy kisvárosi büfében. A szlovák pincér gyűlölködik, a magyar pincérlány készséges, olyannyira, hogy derék vitézeink pillanatokon belül hegedülnek rajta, s akik nem ezzel vannak elfoglalva, azok a tiltakozó pincérfiút tartják távol az esettől.

Hiteltelen! Még hiteltele- nebb, mint az előbbi jelenet. A cselekvések ugyanis lélektani rugókra járnak, de itt hiába keressük a lány motívumait. Dramaturgiai kényszerből kell így viselkednie, egyébként oda a film további cselekménye.

A cselekmény fogalma is

csak fenntartásokkal kezelhető, hiszen Gothár — leginkább Eszterházy Péter prózájának hatására — felrúgja a hagyományokat, s annyi stíluselemet rak egymás mellé, hogy azokat képtelenség egységbe szervezni, ötvözni, így az ötle.tszi- lánkok hevernek egymás mellett, egyik-másik különéletet él, de inkább az a jellemző, hogy hatástalanítják egymást.

A SANGHAJI ASSZONY megtekintése után állítólag az egyik amerikai filmmogul azt mondta, ad ezer dollárt annak, aki elmagyarázza neki a történetet. E sorok írója momentán nem ígérhet még szerényebb összeget sem, de örömmel venné, ha valaki elmondaná neki, miért lett a szóban forgó filmnek Melodráma a címe. Mert sem színéről, sem visszájáról nézve a világon semmi köze nincs az említett műfajhoz.

Ez még nem lenne végzetes baj, de gyaníthatóan ennek a filmnek a közönséghez sincs sok köze. Valójában teljesen érdektelen, hogy a hegedülő hadfiak közül melyik a gyerek atyja: az áttelepült (?) pincérlánnyal élő egyik, avagy a húsz év börtönt letöltő másik; s az sem igazán derül ki, hogy a szabaduló férfi számára mi fontosabb: a bosszú vagy a bizonyosság a gyerek ügyében.

Az egymás mellett sorakozó képek olyan laza szerkezetet teremtenek, hogy helyenként funkciójuk sem állapítható meg. Megakadályozza ebben a nézőt a stílus-, lépésváltások rapszodikussága, a flash backek önkényessége, a sci-fi elemek modorossága, néhány helyszín azonosíthatatlansága

és még valami: a hangminőség. Legújabb filmjeinknél — úgy látszik —• bele kell nyugodnunk, hogy rendező és hangmérnök elfogadja a renyhe artikulációt, illetve azt a hangkulisszát, amely az érthetetlensé- gig torzítja az emberi hangot. (A Puskin mozi hangberendezése, ahol a filmet láttam, kitűnő és szükség esetén orvosilag igazolni tudom, hogy jól hallok.)

Gothár legjobb filmje, a Megáll az idő követhető utat rajzolt ki, ám ő mégis a másikat választotta, azt, ami az Idő van esetében látványos kudarcnak bizonyult. Az az építkezési forma, ami bevált Esterházy munkáiban, a filmre aligha alkalmazható, vagy legalábbis eddig ezt az alkalmazhatóságot nem sikerült bizonyítani (még akkor sem, ha az író az ÉS-ben látványosan vállon veregeti a rendezőt). Néhány applikáció itt is szellemes (a reklámból ismert lövöldözés az üdítősüvegekre például), de a többség nem ilyen.

MÉG EGY MEGJEGYZÉS: a köznyelvben még csak-csak elmegy, ha valaki leszarom-ot mond ahelyett, hogy semmibe sem nézem, de ha ezt a film (neg is mutatja (nem a kimondást, hanem magát a műveletet), akkor túllépi a jóízlés határát, s a Melodrámában nem ez az egyetlen ilyen jelenet.

Létre lehet hozni a magyar film körül hatvanhat bizottságot, kuratóriumot, művészeti tanácsot és alapítványt, de a létét megőrizni és közönségét visszaszerezni csak jó filmekkel lehet. A Melodráma nem ilyen film. A zuhanórepülés folytatódik.

— OLLÓKEZŰ EDWÄRÖeaWard l/EXI

Jin AMERIKAI FILM Főszerepben JOHNNY DEPP A Mr)C 1

WINONA RYDER-DIANNE WIEST Rendezte TIM BURTON ■^!5-7VAI\.nf\llL/./ ■■

s-T»T5

Kötött igekötől^^

Minya Károly

Hiába köti az ebet a karóhoz a nyelvművelő, (s ez vehető vaskalaposságnak is), egyre több a hiba az igekötős igék használatakor. Az igét is „kötni” kell az igéhez — helyesen.

Az írói szabadság természetesen figyelmen kívül hagyhatja a szabályokat, és új, szemléletes igekötős igéket hozhat létre. Szabó Dezső: Elsodort falu című regényében írja a következőket a főhős és szülei közötti kapcsolat bemutatásakor: „Egy nagy árnyék állt az öregek s a gyermek közé, s ennek az árnyéknak a hidege mind jobban átdidergett az öregek testén.” Az írónak jogában áll újszerűén kapcsolni az igekötőt az igéhez, esetünkben vegyíteni az átjárta és a dider- gett szavakat; átdidergett. De nem jó a mindennapi nyelvben az olyan szóvegyülés, amikor egy idegen szó és a neki megfelelő magyar változat keveredik össze. Például a „kiszelektál” igében a szelektál és a kiválogat szavakat fedezhetjük fel, ezekből jött létre. Ez nevezhető egy indokolatlan, túlzott bebiztosításnak, hisz a „szelektál” szó már önmagában is azt jelenti, hogy kiválogat. De ez még megtoldva egy igekötővel, szó szerint a következőképpen fordítható le: kikiválogat.

Indokolt az igekötő köznyelvtől eltérő használata a szakmai kifejezésekben. így nem kifogásolhatjuk az igekötős igét a következő hirdetésben: „Kétéves bevadászott, törzskönyvezett, simaszőrű német vizsla eladó.” A „bevadászott” egy tömör kifejezés, amely magában foglalja azt, hogy a vizsla vadászatkor jól „használható”, „szakképesítése: vadászsegéd”. De nem ment fel a hibás használat alól az a bűvszó, hogy „szakkifejezés".

Megyek, ha elbocsátasz

Páll Géza

Énregény? Egy értelmiségi életének belső emigrációját, hontalanságát ábrázoló mű? Kordokumentum? Politikaellenes, vagy éppen politikamentes regény, amely szinte napjainkig ér? Még számos kérdés ötlik fel az emberben Száz Imre: Megyek, ha elbocsátasz című új regényének elolvasása után, amelynek alcímeként — vélhetően a kiadó jóvoltából — ott áll a következő: A nagysikerű Ménesi út folytatása.

Kérdéseinket a végtelenségig folytathatnánk, akár azzal is, van-e létalapja, olvasótábora napjainkban a folytatásos regényeknek vagy nincs. Kell-e emlékeznünk a Ménesi út című regény szereplőire, egyáltalán segít-e, ha emlékezetünkbe villan egy jellegzetes figura, vagy jobb teljesen új ismerősként fogadni a regény szereplőit, hisz’ minden önálló irodalmi alkotás igyekszik megállni a saját lábán, még ha bizonyos cselekmények, személyek előtörténete egy korábbi műben is gyökerezik. Száz Imre mondja új könyvének előszavában: „A Ménesi útban keveredett az emlékezés és a fikció a dokumentumokkal, ez a regény azonban teljességgel fikció — egy-két idézetet leszámítva. Ahogy mondani szokás: a regény szereplői a képzelet terményei, s ha valakire hasonlítanak, az merőben a véletlen műve.” Ez igaz. Meg nem igaz. Valahol, valamikor ezek a regényalakok valóságos emberek voltak, barátok, ellenségek, szerelmek, szülők, gyermekek. De az írás során egymásba olvadtak, kiegészítették egymást, vagy sorsuk képzeletbeli nyomvonalát igyekezett megrajzolni a regényíró. A teremtés olykor szertelen önkényével.

Számomra a regény elsősorban az ember belső — lelki, érzelmi — emigrációjának, vagy belső hontalanságának művészi, mélyen hiteles és ízig-vérig mai ábrázolása. Egyben e magatartásforma, életstílus, személyiségminta kritikája is. Forrai Ádám irodalomtörténész, műfordító a regény főszereplője egy vállalt — és persze részben rá- kényszerített — belső emigrációban éli meg az utóbbi éveket, évtizedeket, miközben barátaival, szerelmeivel, családja tagjaival örökös vitatéma az erkölcs. Tulajdonképpen nemigen tudja eldönteni, mi az az erkölcsös magatartás egy korábban harsány, majd csendes diktatúrában — az egyetemi katedrán, az angol irodalom tolmácsolójaként —, s egyáltalán személyes létében: a felesleges, de vonzó, hősies kiállás, vagy a lapító túlélés. Azaz sejti a választ, mert így vitatkozik. A Kádár-korszak szellemi öncenzúrára kényszerítette alkotói világában a volt Eötvös kollégista barátaival: „mit jelent a túlélés: azt, hogy felmondjuk a kötelező lecke minimumát, s igyekszünk megvásárolni ezzel az észrevétlenséget, mert akkor nem rúgnak ki az állásunkból...”

Erkölcsi ítélet és egyben felmentés ez? Nehéz rá válaszolni,

bár az egyik barátja ráolvassa: „Te azt hiszed, bűntelen vagy, de nem vagy bűntelen, mert hallgattál, félrehúzódtál, megtartottad magadnak a véleményed. Nem kockáztattad sem a bőrödet, sem az intellektusodat. Ha muszáj volt, még tapsoltál is. De te legalább nem állsz ki most vitézkedni, mint azok ott fönt, akik közül sokan pár éve még, a rendszer seggét nyalták.”

Mindezek mellett, ne gondolja senki, hogy Szász Imre megírta a rendszerváltás lélektani regényét, mert igazában csak annyi a politika ebben a regényben, amennyi elkerülhetetlenül velejár az életünkkel. Az volt a bevallott írói szándék, hogy abban sem a politika, sem a történelem ne játsszon számottevő szerepet. „Mert a politika roppant múlandó, bár amíg van, durvábban, gyilkosabban irányíthatja az életünket, mint az, ami igazán fontos és örök: szerelmeink, munkánk, gyermekeink és természetes halálunk.”

A regényt a Magvető adta ki.

1991. június 8.

10 ÍA %e(et-Magyarország hétvégi mettéhfete