Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-08 / 133. szám

9 1991. június 8. A Xdet-Aíagijarország fiítvégi meííékíete Kulturális ereklyék Arany szülővárosában Datolya es krumpli Magyari Barna A Nagyszalonta felé igyekvő turista már messziről megpil­lanthatja — a monumentalitá­sánál fogva kiemelkedő többi építmény között — a város két kulturális „felhőkarcolóját”: a helység szimbólumát, a híres Csonkatornyot, valamint a re­formátus templom nyújtózko­dó tornyát. A jelenleg huszonötezer lako­sú település központjának szé­lén, a Köztársaság útja és a Sza­badság tér találkozásánál talál­ható a város legjelentősebb köz­téri objektuma a Csonkatorony, mely 1899 óta Arany János Em­lékmúzeum. A legnagyobb epi­kus költőnk nevét viselő utcán húzódik meg az a szerény kis ház, amelynek a falán emléktáb­la figyelmezteti az arra tévedt idegent: „Ezen a telken állott a bogárhátú öreg ház, amelyben Arany János született 1817, március 2-án.” A tábla alatt szin­te állandóan koszorúk a látoga­tóktól. Az egykori Arany-portától öt­percnyi járásra, a ma Busuiocu- lui (volt Csegőd) utca sarkán van az a Bozsár-féle ház, melyben jeles lírikusunk, Sinka István lát­ta meg a napvilágot 1897-ben. Innen ismét ötpercnyi sétára a Crisului (volt Bocskai) utcában, egy jobb küllemű épületben szü­letett (1891-ben) egy másik jeles tollforgató: Zilahy Lajos. A víztorony körül állott egykor egy szintén nevezetes nagy­szalontai, Földi János szülőhá­za. Földi poéta volt, természet- búvár, orvos és nyelvtudós, Cso­konai barátja, Fazekas Mihály sógora. Az ötödik irodalmi nagyság (Arany László) is vala­hol a mai központi víztorony kör­nyékén szippantott bele először a földi életbe. A városi park nyugati részét a református templom épülete uralja, klasszicista fenséget su­gárzó falaival. Itt keresztelték meg Arany Jánost, majd gyere­keit is. A költő itt kötött házassá­got Ercsey Juliannával és Julis­ka leánya szintén ide jött házas­ságot kötni, két év múlva pedig innen temette el édesapja. Ma az istentiszteleti igehirdetés mellett a templom irodalmi műsorok színhelye is. A Sinka-, és Zilahy- emlékestek élményei örök érvé­nyűek maradnak, s a ’89-es for­dulat óta jeles erdélyi és magyar- országi művészek, személyisé­gek léptek fel a templomban tar­tott rendezvényeken. A református templom közelé­ben található emlékmű az egyet­len köztéri Kossuth-szobor Ro­mániában. Alkotója Tóth Árpád költő édesapja, Tóth András, és a századfordulón állították fel bensőséges ünnepség kereté­ben. Arany lányának, Juliskának a sírja az Aradi úton lévő temető­ben található, közel a szintén nagyszalontai születésű Lovassy László sírjához, aki a reformesz­méikről híres ifjak egyik vezére volt. Lovassyt 1836-ban bebörtö­nözték, majd elborult elméje miatt kegyelmet kapott, és így tengette életét 1892-ig. Nagyszalonta gazdag kulturá­lis hagyatéka bizonyítja, a ma­gyar irodalom említett öt nagysá­ga nem véletlenül indult ebből az alföldi hajdúvárosból. Aki arra jár, áldozzon néhány pillanatot emléküknek, figyelje fürkésző tekintettel a magyar kultúrában mélyen gyökerező irodalmi és történelmi ereklyéket! fiúkat. De ők nem azok, akiket keresünk. Ők az intézet tanmű­helyében ismerkednek a gépsze­relés tudományával. Az osztály­főnök az imént üzent néhányu- kért, míg rájuk várunk, arról fo­lyik a szó, miképp barátkoztak meg a szabolcsi kisvárossal. — Erről hadd beszéljenek majd ők maguk — így a kollé­gium vezetője. — Én inkább a Csíkszeredái, szentsimoni, tus­nádi, verebesi szülőkről beszél­nék. Hát kérem, ott valami lenyű­göző a szülő és a gyermek kap­csolata. Majd meglátják maguk is, hogyan beszél a székely gyermek az anyjáról, az apjá­ról...! S ha azt az összefogást látnánk, ami a szülők között van...! Ha egy szentsimoni há­zaspár Vasváriba készül, meglá­togatni a gyermekét, addig nem indul útba, míg meg nem keresi a többi szülőt. Összeszedi az ajándékokat, majd nálunk a haza szánt leveleket. S azokat otthon egyenként viszi el a címzet­teknek. Halk kopogás, s bejön a szo­bába három tinédzser. Mint az orgonasípok, sorakoznak. A magas, nyúlánk Ábrahám Szilárd Tusnádról, a pergő nyelvű Geréd Sándor Csíkszentsimonról s a kicsi, bazsalygós arcú Siklódi Romulus. Csíkszeredából. El nem tudják persze képzelni, hogy mit akarhat tőlük ez az ide­gen ember.' Ám mikor kiderül, hogy csupán azt tudakoljuk, mi­képp érzik magukat az öreg kas­télyban, felderül az arcuk. — Ó, mintha csak otthon len­nénk! Eszre sem vettük, hogy le­telt az esztendő. A kis székely legények kopo­nyájába persze nem lehet látni, de ők váltig állítják, kiválóan ér­zik magukat. Legfeljebb az első napok voltak nehezek, míg a környékbeli falvakból idekerült kollégisták le nem szoktak a „románozás’’-ról. — Besegítettünk abba mi is — mosolyog a csoport szóvivője, Geréd Sándor. — Megígértük nekik, ha nem hagyják abba, mi bizony béverjük a fejüket. Aztán elhallgattak. — Nem is a nagyobbakkal, a harmadikosokkal, negyedikesek­kel volt a baj — veszi át a szót Ábrahám Szilárd. — Ők már is­merik Erdély történetét. De a ki­csik..., hát nekik minden romá­niai román. De most már tudják, hogy mi magyarok vagyunk. Már mondtuk, hogy az osztály tanulmányi eredményeivel a leg­jobbak közé tartozik, de azt még nem, hogy mennyi munka van amögött. Az eltérő oktatási rendszerből eredően természe­tesen sokat kellett s kell pótol­niuk Vasváriban. Zsörtölődnek is, hogy milyen keményen fogják őket, ám ha ők morognak is, a nevelők csak a Csíkban maradt szülők útmutatásait követik. Ne­vezetesen: négy év múltán meg­lett férfiembereket kívánnak vi­szontlátni otthon! viszontlátásra tér­A mészetesen nem kell annyi ideig vár­ni. Egy hónap múl­va indul az intézet autóbusza, s viszi majd fiaikat haza, vakációra. Addig a kollé­gium dolgozói öntözik majd azo­kat a csepp kis fenyőfákat, me­lyeket a tavaszi szünet leteltével hoztak magukkal, s ültettek el a kollégium parkjában. Megfogant mind, gyökeret ver­tek mind egy szálig. Az elmúlt színházi évad ízei Nagy István Attila Az évadzáró társulati üléssel csak a közönség számára ér véget a sze­zon. A színfalak mögött lázasan folyik a követke­ző előkészítése: gazda­sági és művészi feladato­kat kell megoldani. De — természetszerűleg — a színházvezetés azt is mérlegre teszi, hogy mit sikerült az évad során azokból a célkitűzések­ből megvalósítani, ame­lyeket maga elé tűzött. „A jó vidéki színház — nyi­latkozta Csikós Sándor igazgató egy interjúban — olyan, mint a szatócsüzlet: ha datolyát akar vásárolni az ember, megteheti, de krumplit is lehet kapni. A vidé­ki színház nem mondhat le a szórakoztatásról, de arról sem, hogy a körülvevő világról véle­ményt mondjon, a társadalmi ér­zületről tudósítson. A vidéki színház — a fővárosiakkal ellen­tétben — nem zárhat ki egyetlen közönség réteget sem. De min­den feladatát a legjobb színvona­lon kell megoldania." A Móricz Zsigmond Színház az 1990/91-es évadban kilenc bemutatót tartott. Ezek között — ha csupán a műfaji megjelölést tekintjük — többségben vannak a vígjátékok és a komédiák. Lát­tunk még operettet, költői játékot és egyetlen drámát. Jókedvű évadnak mégsem lehetne ne­Szigorúan ellenőrzött vonatok. Petneházy Attila és Tóth Ká­roly. Harasztosi Pál felvételei vezni, hiszen az Esküvőre hiva­talos közönség nem tudta méltá­nyolni a balettkomédia humorát. Persze az Esküvő nem a hagyo­mányos értelemben vett komé­dia. Inkább groteszk játék, amely az ember önmagára találásának fanyarul értelmezett és látott le­hetetlenségéről is szól. A közön­ség és a kritika nem fogadta elis­meréssel az előadást, de a ben­ne részt vevők számára haszno­suló kísérlet volt. zer Fruzsina. De a bemutató leg­nagyobb erénye az együttes já­ték, az egysé­ges művészi kompozíció. Napsugár fiúk. Simor Ottó és Vennes Emmy Kezdjük az elején! A színház tizedik évadának első, történeté­nek századik bemutatója Szép Ernő Patikája volt. Nem lett sze­rencsés a választás, ezért nem véletlen, hogy elmaradt az ilyen­kor szokásos ünneplés. Az első felvonás vidéki életforma megje­lenítése elrajzoltnak, közhely- szerűnek és kevéssé hitelesnek tűnt. A második felvonás az egyéni szférát elemzi, a figyelem a szeretethiánytól fuldokló pati­kussegédre és a boldogtalansá­gára ráébredő patikusnéra irá­nyul. A társulat két új tagja — Pregitzer Fruzsina és llyés Róbert — már ebben a darabban sikert aratnak. Az előadást a színház­hoz színházvezetői szerepkörbe visszakért Schlanger András rendezte, akinek a nevéhez min­den ízében sikeres rendezés is fűződik. Színpadra állította Bán Zoltán Dylan Thomas műveinek felhasználásával írott Ébren ál­munk erdejében című munkáját. Egy kisváros egyetlen napja kelt életre a Stúdió Színpadon, úgy, ahogyan az álmokban megjele­nik a valóság, ahogyan a való­ság vágyai az álmok valóságá­ban beteljesülnek, vagy teljesí­tetlenek maradnak. me, ha volt az előadásnak né­hány önfeledt pillanata. A színház évek óta vidéken is tartott egy bemutatót. Ezúttal Mátészalkán kapott színpadot Neil Simon: Napsugár fiúk című játéka, két nagyszerű színész­nek adva alkalmat arra, hogy a közönséget újra meg újra elkápráztassa. Simor Ottó és Bárány Frigyes a szerepeiket, de egy kicsit önmagukat is ját­szották. Érdekes módon az idei évad­ban is a Stúdió Színpad mindkét bemutatója volt az igazi színházi csemege. Az Ébren álmunk er- dejében-ről már esett szó. A szarvaskirály című Gozzi-darab minden bizonnyal a színház ed­digi legjobb teljesítményei közé kerül. Lendvai Zoltán főiskolai hallgató már-már érett karmes­ternek bizonyult. Különösen az első részben volt kiváló a tempó, filmszerű közelképeket láthat­tunk, amelyekben a jellemek tö­kéletesen feltárulhattak. Egé­szen kiváló alakítást nyújtott Szi­geti András, llyés Róbert, Pregit­Nagy várako­zás előzte meg a színház gyer­mekbemutatóját. Lengyel Ferenc: Macska Jancsi című darabjából lényegében min­den olyan elem hiányzik, amely- lyel megnyer­hetné a gyerme­kek szívét. Ivó Krobot harmadszor ren­dezett Nyíregy­házán. Az Őfen­sége pincére voltam, Csehov Ivanov című drámája után is­mét Hrabal- adaptáció kapott színpadot. A Szigorúan ellen­őrzött vonatok némiképpen új felfogásban köz­vetíti az eredeti mű világát. Ben­ne van ebben a mű megszületése óta eltelt né­hány évtized hősoszlató iróniája csakúgy, mint a nyers életöröm haseki színezettségű rajza. A darab lehetőséget nyújtott arra is, hogy Petneházy Attila Milos megformálásával beérkezzen a színészek közé. A Szigorúan ellenőrzött vona­tokkal az évad befutott a végállo­másra. Volt még egy ráadás, amely majd ősszel arat minden bizonnyal szép sikert. Zsótér Sándor rendezésében, Molnár Erika és Gados Béla főszereplé­sében A kaktusz virága került a nyírségi homokba. Talán a fenti vázlatos áttekin­tésből is kiderült, hogy az évad művészi szempontból rendkívül egyenetlen volt. Nem látszanak még markánsan azok a szándé­kok sem, amelyeket a színház­vezetés az évad elején megfo­galmazott. De ne legyünk türel­metlenek! Az eredmények meg­születéséhez hosszú idő és nagy-nagy türelem szükséges. A közönség pedig — bízzunk ben­ne! — remélhetőleg bírja türe­lemmel. A Miss Amerika című Eise- mann Mihály-operett bemutatá­sával a prózai tagozatú színház eljutott lehetőségeinek csaknem a végső határáig. Vas-Zoltán Iván rendezésében profi operet­tet láthattunk, hallhattunk. Gaz­dag kosztümök, ének, tánc, vi­dámság, mámorító hangulat. Si­keresen debütált a színházban Megyeri Zoltán. Szívébe fogadta a közönség Majzik Editet is. A társulat tagjai egyébként látható belső örömmel adták elő a jó tempójú Miss Amerikát. Kacagott a nézőtér a Gyilkos­társak című bűnügyi komédián is. Sziporkázóan szellemes szö­veg és játék, technikailag is érett színpadi kivitelezés. A forgó­színpad úgy mozgott, hogy szin­te beleszédült az ember. Mégis. Az egész valahogy tökéletes volt. Mesterkélt, lélektelen. Mi közöm hozzá? humorral akart szórakoztatni. A színészek érde­A szarvaskirály. Pregitzer Fruzsina és llyés Róbert. Elek Emil felvétele

Next

/
Oldalképek
Tartalom