Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
8 A %e,le.t-íMaflyarorszáf] fíétvéjji mettékíeU 1991. június 8. Neveiben él a nemzet Nyíregyházi nyelvész Kárpátalján Bodnár István Szokatlan, de szép feladatra kérte fel Mező Andrást, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének vezetőjét a Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége. Nevezetesen arra, hogy vegyen részt azokban a szakmai munkálatokban, amelyek a magyar helységnevek visz- szaállítására irányulnak Kárpátalján. A nyíregyházi nyelvész a közelmúltban vett részt egy Ungvá- ron tartott tanácskozáson, amelyre egy tanulmányt is magával vitt. — Mint ismeretes, Kárpátalján 1946 és 1988 között minden egykori magyar helységnevet orosz vagy ukrán formában használtak. Teljesen átfestették Kárpátalja térképét, és ennek az átfestett állapotnak a használata volt a kötelező. Nem voltak tekintettel a helynevek eredetére sem, olykor pedig szinte mulatságos és lehetetlen névváltoztatások történtek. Például az Ung megyei Ásvány község nevét, amely régi jelentésében mesterséges vízlevezető árok, Minye- ralnoje-nak, azaz ásványvíznek keresztelték át. De mulatságosnak tűnhet, hogy az egykori Gut •község nevét, ami a Gut-Kelet nemzetség személynevéből lett, Dobrosziljára fordították, gondolván a német gut szóra. Tömegével lehetne hasonló példákat sorolni. ■ Nem kis bosszúságot okozhatott mindez a hosz- szú évekig ott élő lakosságnak. — A kárpátaljai magyar lakosság a családias névhasználatban sohasem fogadta el ezeket. Maguk között a magyar neveket használták. Egyúttal az orosz vagy az ukrán hivatalos név használata sértette a nemzeti érzésüket is. Egyébként is sok zavar támadt, hisz más helységnév szerepelt így az anyakönyvi kivonatban, mint a házassági okmányban, a falusi névtáblán vagy a községi pecséten. ■ Érthető tehát, ha az ottani magyarság megragadta az első alkalmat ennek a lehetetlen állapotnak a megváltoztatására. — Emlékezetem szerint 1988- ban hoztak először olyan határozatot, hogy a magyar helységneveknek a magyar irodalmi nyelvben való használatához járuljanak hozzá. Ennek kezdeményezője az ungvári egyetem magyar tanszéke volt. Érdekes módon a párt- és a tanácsi szervek ehhez hozzájárultak Beregszász, Munkács, Nagyszőlős és Ungvár kivételével. Hadd tegyem hozzá, mindez a peresztrojka közepette történt. ■ Ez persze nem lehetett a végső cél. — A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetsége már nem elégedett meg azzal, hogy az eredeti neveket az írásbeliségben használják, hanem programjába felvette a települések hivatalos nevének magyar nyelvű használatát. ■ Persze ez a névvisszaállítás a nyelvtudomány szempontjából sem egyszerű dolog, mert a történelem Kárpátalja iránt cseppet sem volt kíméletes, és csupán az utolsó ötven-hatvan évben több országhoz tartozott, így a helységek is több nevet viseltek. — Hadd említsek csak egy problémát. Szinte egész Európában elterjedt szokás volt az államnyelvi elv alkalmazása a hivatalos helységnevekben. Eszerint csak egyetlen egy nyelv szabályai szerint hangozzék a települések neve az államnyelvi írásszokások szerint. Ennek megfelelően mondjuk Kárpátalján valóban cirill betűs neveket kellene használni. De éppen Kárpátaljának Magyarországhoz való visszacsatolása idején a magyarok jó példát mutattak arra, hogy a falvak akár három nevet is viselhettek, szlovák, ukrán, ruszin vagy magyar nyelv szerint. Ezek mind eredetükben, mind szerkezetükben eltérnek egymástól. ■ Volt tehát miről tanácskozni a legutóbbi ungvári megbeszélésen. — A KMKSZ által szervezett tanácskozáson nagy csatározások árán sikerült egységre jutnunk olyan alapvetően fontos elvekben, mint például az, hogy nem kívánt az egy helységnév— egy név elvének követése, hiszen csak így nyílik mód arra, hogy egy település több nevet viseljen. Másik fontos elv volt, hogy a hivatalos neveket az illető nyelv névadási rendszeréhez kell igazítani. A mi álláspontunk az volt, hogy a kárpátaljai települések magyar hivatalos nevét — ha ehhez hozzájárulnak — bele kell illeszteni az egész magyar nyelvterület "helységnévrendsze- rébe. Ehhez készítettem én egy történelmi összeállítást Kárpátalja helységneveiről — amely mintegy ötszáz település adatait tartalmazza —, az 1941-es állapotnak megfelelően. Segédeszköz lehet ez, hogy legalább a hivatalos nevek érdekében lépni tudjunk. További tanácskozás dolga, hogy a lehetséges magyar névformák közül melyiket használjuk. Persze, majd a KMKSZ- en és másokon múlik, hogy mennyire lehet ezt sikerre vinni. ■ Mi a véleménye, van remény erre? — Úgy gondolom, hogy Kárpátalján sok nemzetiség él együtt, és mindenkinek érdeke, hogy a nyelvhasználati jogait biztosítsák. A nyelvhasználatnak része a tulajdonnév-használat is. Szerintem van remény arra, hogy a magyar településnevek visszanyerik jogaikat. Álláspontunk: a névhasználat ne településhez kapcsolódó kötelezettség, hanem nyelvhez kötődő szabadság legyen. Királynő Nem jöttél, hiába vártalak, ugrottam pedig minden neszre, nevedet kopogta valami, leült a csönd a házereszre, fólsírt, rólad akart vallani, de megfogta az éj varázs, a főidig éró' égi fáklya. Helyette ezért én dalolok, mert a csönd is mindig én vagyok, én vagyok a fájó hallgatás, szívedben a gyilkos robbanás, a lélegzet a halál előtt, és a lassan múló délelőtt, éjszaka a gyötrő látomás, alvó tenyérben simogatás, csípődben a lázas izgalom, csókok helye kedves arcodon, én vagyok a fájó hallgatás, és bennem lobog, mint a máglya szép melled puha félhomálya. Nagy István Attila: Nem jöttél Könyv a pápáról A napokban látott napvilágot Csendes Csabának, lapunk egykori munkatársának Most jöttem a pápától című kötete. A szerző könyvében annak igyekezett utánajárni, hogy milyen ember Karol Wojtyla, II. János Pál pápa. — Wojtyla személyében elsősorban nem mint pápára, hanem mint magánemberre voltam kíváncsi. Két évvel ezelőtt indultam el Lengyelországba, és ott felkutattam nagyon sok olyan embert, aki hajdan barátja, kollégája, munkatársa vagy osztálytársa volt. Csak érdekességként mondom, találkoztam például olyan munkásokkal is, akik 1939-ben, a német megszállás évében együtt törték a követ a mostani pápával. Gazdag anyag jött össze, hisz Wojtyla végül is életének 58 évét nem pápaként élte meg. — Találkoztál Wojtylával, milyennek találtad II. János Pál . pápát? — Őszentsége a vatikáni magánkápolnájában fogadott és áldását adta szerény személyemre és munkámra. Bár a sok elbeszélés alapján már ismerős volt a pápa számomra, mégis kivételes élmény volt az egész találkozás. Ő valóban olyan ember, akiből sugárzik a jóság és a szeretet. Nem tagadom, a személyes találkozás hatása alól nem tudtam kivonni magam. — Könyvedben még mást is olvashatunk... — Kötetem második részében az egyház jelenlegi állapotát, hithez való viszonyunkat igyekeztem bemutatni, azt a letarolt kertet, ami remélhetőleg üde ligetté változik a jövőben. Egy fejezet pedig Vatikánban játszódik, többek között a svájci gárdát, a vatikáni magyar katolikus kolónia életét és a vatikáni rádiót mutatja be. (Csendes Csaba: Most jöttem a pápától című riportkönyve pillanatnyilag a nyíregyházi római katolikus templomban vásárolható meg, de hamarosan a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat is árusítani fogja üzleteiben. Az olvasók kereshetik az utcai könyvárusoknál is.) Csíkból jött csemeték Séta a parkban lenne, ha néhány székely fiatal átjönne hozzánk, s beiratkozna a vasvári ipari szakközépiskolába. A terv tavaly szeptember elején vált valóra, mikor az intézet autóbusza tizennyolc fiút és egy leányt hozott el Csíkszereda környékéről. Azóta is a Dessewffy- kastély, vagyis a helyi középiskolai kollégium tanulói. Lassan eltelik az év, a tanárok s a tanítványok hamarosan számvetésre készülnek. A kollégium vezetője, s egyben a fiúk osztályfőnöke, Csordás Sándor nem kis büszkeséggel veszi elő az 1. Sz. osztály naplóját. — Az iskolában több mint harminc osztály működik, a 4. A- nak volt a legjobb tanulmányi eredménye — mondja. — De utána rögtön a mi fiaink jönnek! S miután a negyedikesek elballagták... talán nem túlzók, ha a következő tanévben a székely — ezt jelzi az osztály nevében a nagy Sz betű — legényeket várom az első helyre. A kollégiumvezető hűvös, parkra néző szobájában beszélgetünk, az ablakon át látni a hatalmas fák árnyékában futballozó Balogh Géza | w-v—.- 11 ó fél esztendeje már, hogy különös I zamatú szavaktól I hangosak a volt _ I Dessewffy-kastély folyosói Tiszavasváriban. A szabolcsi fülnek szokatlan dallamú mondatok pedig magyarul szólnak, a messzi Csík megyéből jött fiatalok beszélik ezt a gyönyörű nyelvjárást. De mit keresnek a csíki legények Tiszavasváriban? A történet eleje egészen 1989 decemberéig, a híres temesvári forradalom idejéig nyúlik vissza. A romániai fordulat hírére sok tiszavasvárinak is megszólalt a lelkiismerete, s nyomban összedugták a fejüket. Azon tanakodtak, miképp lehetne segíteni az erdélyi magyarokon. A városban pillanatok alatt híre futott, hogy segélyszállítmányt készülnek összeállítani, s rövid idő múltán a hét teherautóból álló konvoj már indulhatott is. Volt, aki öt kiló paszulyt adott, más ruhát, cipőt, bödönnyi zsírt, de olyan is akadt, aki több mázsa narancsot ajánlott fel. A cél Csíkszereda volt, ahol a vasváriaknak ismerőseik éltek. Jó másfél napos kocsikázás után érkezett meg a küldöttség a nagy hegyek alá, s az ottaniak közreműködésével talált gazdára a rengeteg ajándék. Szó szót követett, s valaki felvetette: mi HIBÁK ha találkoznakHalina, Éva, Gitta
