Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-29 / 151. szám

4 Kelet-Magyarország 1991. június 29., szombat TÚL A MEGYÉN Lezárt határátkelíhelyek Jugoszláviába csak Tompánál és Részkénéi leket biztonságosan átjotni Késve és nem a kar színvenalán Ellenzéki és független képviselők a kárpótlási törvényről Ljubljana: A szlovén területvédelmi erők lelőtték a jugo­szláv néphadsereg egyik helikopterét Ljubljana külterülete fölött. Budapest (ISB —' Ráthy — Határőreink jól vannak, a 610 kilométeres déli határ- szakasz magyar oldalán nyu­galom honol — válaszolta munkatársunk kérdésére _Zu- bek János alezredes, á BM határőrség szóvivője. Az ijsgy hónapja megerősített, és százszázalékosan féltöltött kerületek, őrsök és határát­kelőhelyek még egyetlen ha- Lársértővel sem találkoztak, ám a rédlcsi átkelőhelyet most is zárva tartják a szlo­véniai oldalon A bajánse- nyei átkelőhelyen is hasonló a helyzet, bár itt^ időnként átengedik azokaüa jugoszláv állampolgárokat — ’kizáró­lag őket —, akik haza akar­nak térni. A szlovéniai konfliktus ki­robbanása után egyébként a magyar határőrség országos parancsnoka erőátcsoportosí­tást rendelt el a kritikus ha­társzakaszon, s ezt csütörtö­kön kora estére be is fejez­ték. A csütörtök esti tízperces tűzharc óta nem volt lövöl­dözés a Bajánsenyéhez köze­li, de már Jugoszláviához tartozó Horgos térségében. A határátkelőhelyet, mint a Budapest (KM — B. E.) — A Szabad Demokraták Szö­vetsége június 28-i sajtótájé­koztatóján egyebek között bejelentették; az SZDSZ el­ítéli a jugoszláv néphadsereg katonai akcióját, mert Jugo­szlávia alkotmányos válságát nem szabad erőszakkal meg­oldani. Vissza kell vonni a szövetségi haderőt Szlovénia és Horvátország, területéről, és haladéktalanul meg j'Jcell kezdeni a tárgyalásokat a ju­goszláv, illetve a szlovén és horvát kormány között. A napokban Szociálliberá­Gyüla fKM — N. I. A.) — Nagy sikerű bemutatót tar­tott Gyulán a Móricz Zsig- mond Színház társulata. A várszínházi esték sorozatá­ban a Ladics-ház gyönyörű belső udvarán Siposhegyi Péter Trianoni emberek cí­mű , szatirikus komédiáját láthatta a szép számú közön- ség,'A A darab a mához szóló történelmi játék, hőse Teleki Pál, aki a szerző hite szerint ma újra homlokához illeszte­né a pisztolyt, „orrukról ép­Budapest (ISB—RS) — A kormány eddig még sem a szovjet—magyar katonai tár­gyalások újraindításával, sem a hazai búzatermelők megsegítésével nem foglalko­zott — válaszolta tudósítónk érdeklődésére László Balázs kormányszóvivő, a szokásos péntek délelőtti sajtótájékoz­tatón. Meghallgatta azonban a kormány azokat a minisz­tereket, akik a jugoszláviai helyzettel kapcsolatban érin­tettek: az eseményeket fo­lyamatosan figyelik, ám kor­mányszinten egyelőre nem terveznek semmiféle külön­leges intézkedést. , , A második fél évben dur­ván ötvenöt—.hatvan törvény­tervezetet kíván beterjeszteni túloldalon mindenütt, a szlo­véniai rendőrök és vámőrök tartják ellenőrzésük alatt, igaz. Horgos és Rédics térsé­gében körülzárta őket a ju­goszláv hadsereg. Ez utóbbi átkelőhely túloldalán bonyo­lítja a helyzetet, hogy a ju­goszláv hadsereget egy na­gyobb gyűrűvel szintén kö­rülzárták a szlovén erők. Lapunk értesülései szerint lis Fórum alakult meg, mely­ben lengyel, cseh és szlovák, valamint magyar politikusok kívánnak együttműködni a Kelet-Közép-Európát fenye­gető veszélyekkel szemben, régiónk stabilitása, biztonsá­ga, gazdasági fellendülése és Európába integrálódása érde­kében. E szervezet megalaku­lásának nyilatkozatát magyar részről Kis János, az SZDSZ elnöke, Kőszeg Ferenc, Rajk László* valamint > sajtótájé­koztatót vezető Magyar Bá­lint szabaddemokrata képvi­selő, az SZDSZ ügyvivő tes­tületének tagjai írták alá. pen hátukra eső és egyetlen nekik elvarázsolt pillanat­ban talpon állónak játszó kelj félj ancsik néma gyászá­tól kísérve”. A dráma kissé torz tükör­ben láttatja a negyvenes évek magyar történelmének közismert figuráit. A fonto­sabb szerepeket Gados Béla, Hetey László, Földi László, Tóth Károly, Petneházy At­tila, Horváth László Attila, Juhász György alakították. A darabot Schlanger András rendezte. a kormány a parlament elé. Az elképzelések szerint a honatyák tárgyalni fogják például a honvédelemről, az etnikai-nemzetiségi kisebb­ségekről, a közoktatásról és természetesen a költségvetés­ről szóló törvényjavaslatot. A Központi Statisztikai Hi­vatal jelentése szerint a má­jus havi árszínvonal 2,2 százalékkal múlja fölül az áprilisit, s csupán egy száza­lékponttal magasabb ma, mint ahogyan azt tervezték. Az infláció növekedésének üteme csökken, így reális esély van arra, hogy ebben az évben 38 százalék körül alakul. Ez alapot ad arra, hogy jövőre már a harminc százalékot se érje el az inf­láció. lezárták a murakeresztűri vasúti átkelőhelyet is, s az illetékesek azt ajánlják, hogy Horvátország felé se indul­jon el senki, Ijiszen nem le­het tudni mi történik a ha­tárnak ezen a részén. Ju­goszláviába egyébként csak két határátkelőhelyen, Tom­pa és Rösake térségében le­het biztonságosan közleked­ni. Egyebek között a sajtótájé­koztatón hozták nyilvános­ságra; nagyon káros lehet a társadalom számára, ha a tár­sadalombiztosítási témák nem kerülnek a parlament elé a nyár folyamán, mert a szociális ellátásban, a nyug­dijak folyósításában és az egészségügyben feszültsége­ket okozhat. Solt Ottilia szo­ciológus, parlamenti képvise­lő azt hangsúlyozta, minden nap, amit e téren elmulasz­tunk, a bizonytalanságot nö­veli. Francia vendégek Nyíregyháza (KM — Bojté) — Elutazott Nyíregyházáról Charles Guyonneau, és Jean Durin, akik a franciaorszá­gi Massy városból érkeztek hazánkba. Itt-tartózkodásuk alatt ellátogattak a megye felsőfokú intézményeibe, és vendégül látták őket többek között a Görög Katolikus Püspökségen is. Csütörtökön a nyíregyházi MÁV-állomá- son néztek szét, elemezve a korszerűsítés lehetőségét. Tegnap délután a Kölcsey Ferenc Gimnázium francia nyelvtanáraival beszélgettek. A kormány javasolja az Érdekegyeztető Tanácsnak, hogy a benzin árába építsék be a környezetvédelmi járu­lékot, s bővítsék az útalap forrásait. Ma ugyanis csak 9,8 milliárd forint áll ren­delkezésre az úthálózat kar­bantartására, ám több mint kétszer ennyi kellene. Jel­lemző a helyzetre, hogy az óhajtott húszmilliárd is csak az utak jelenlegi színvonalá­nak megtartására lenne ele­gendő, de fejlesztésre már nem jutna belőle. Ha a je­lenlegi összeg nem növek­szik, hamarosan több út, híd és elkerülőszakasz építését abba kell hagyni. Valószínű tehát, hogy ismét emelkedik a benzin ára. A parlament szerdán elfo­gadta a kárpótlási törvény módosított változatát. Mun­katársaink, — Balogh József és Marik Sándor — közvet­lenül a szavazás után kér­dezték megyénk több képvi­selőjének véleményét. A Ke­let-Magyarország tegnapi számában a koalíciós pár­tok országgyűlési képviselői nyilatkoztak, ma pedig négy további — ellenzéki, illetve független — képviselő rövid nyilatkozatát adjuk közre. GULYÁS JÓZSEF (SZDSZ): — Ez a törvény megalkot­ható lett volna sokkal koráb­ban. Annak idején Zsíros Géza például augusztus 20-ra ígérte. Hogy ez nem történt meg. arra vezethető vissza, hogy amikor a pártok meg­kötötték a koalíciós megálla­podást. annak nem volt része a kárpótlás, tulajdonképpen csak a miniszteri tárcák szá­mában állapodtak meg. Az SZDSZ nem utasította eb elfogadta a kárpótlás elvét, fontosnak tartottuk, hogy ezeket a jogsérelmeket ren­dezze az új magyar parla­ment. Ugyanakkor úgy érez­zük, hogy a jelenlegi törvény nem elfogadható megol­dás. hisz annak gazdasági vonzatai a társadalom széles rétegeit fogják érinteni. Míg a kárpótoltak köre jól be­határolható, egy-másfél mil­liós része a magyar társada­lomnak. addig a társadalom többi része oly módon érin­tett a kárpótlásban, hogy adófizetőként kénytelen lesz viselni a terheket. Bár ez nem jelenik meg családi költségvetésben, de érzé­kelni fogják, hogy a kárpót­lásra a kormány, a parla­ment kénytelen lesz millió­kat áldozni és ez terheli a magyar családok háztartá­sait. — A kárpótlás politikai részéhez tartozik az is, hogy a múlt héten, amikor beter­jesztette a Magyar Demokra­ta Fórum a kárpótlási javas­latát, nem látszott világo­san: a kisgazdapárt támo­gatja, vagy sem? Most a szavazás utáni lista ismere­tében látjuk, hogy a kisgaz­dapárt megosztott volt. Akadt olyan képviselő, mint például Nagy Ferenc József tárca nélküli miniszter, aki inkább nem nyomta meg a gombot, nem mert szavazni, mert félt, hogy ez a nagy­választmány döntéseit is be­folyásolhatja. Ügy érezzük, hogy a kisgazdapárton belü­li politikai alkydozások és politikai viszályok nagyban meghatározzák a törvény végleges formáját, amit ki­fejezetten szerencsétlen do­lognak tartunk. Ügy érezzük, nem jó, ha egy koalíciónak, vagy egy pártnak a belső ügyei határozzák meg az or­szág sorsát ilyen kérdések­ben. Ügy érezzük, hogy a kárpótlási törvény elfogadá­sánál elsőrendű szempont a koalíció együtt-tartása volt. Az SZDSZ frakciójában egy ember. Berta Zoltán Hajdú-Bihar megyei képvi­selő volt, aki támogatta a kárpótlási törvényt, ö nem vett részt a frakcióülésen, a belső vitákon, nem mondta el a saját és nem hallgatta meg a többség véleményét. Pedig az SZDSZ egységes volt ebben a kérdésben. És konstruktívak is voltunk, sa­ját módosító indítrványcso- magunk volt. amelyeket kö­vetkezetesen elutasítottak a koalíciós pártok. Javasla­taink általában az önkor­mányzatokat próbálták jobb helyzetbe hozni, hogy elvi­selhetőbb legyen a kárpótlás és ne jelentsen kényszert számukra a törvény végre­hajtása. kAllay Kristóf (füg­getlen képviselő): — Számomra az a legfőbb pozitívuma a módosított tör- vényjaivaislat elfogadásának, hogy egyáltalán^ kész a kár­pótlási törvény, bármilyen hosszadalmas procedúra árán is. Sajnos, még így módosí­tott változatban sem a leg­jobban sikerült törvényt fo­gadta el a parlament több­sége. A Göncz Árpád által az Alkotmánybíróságnak feltett kérdésekre — alkotmányos- sági szempontból elfogadható válaszok születtek. Szakem­berek viszont további olyan részeket találtak a törvény szövegében, amelyek aggá­lyosnak minősíthetők. Ezekre azonban nem is próbált a ko­alíciós többség megoldást ke­resni. Ilyen aggodalmak mi­att én végül is tartózkodtam a szavazásnál, bár önmagá­ban egyetértek azzal, hogy kárpótlásra bizonyos fokig szükség van. — Újólag tanulságos ne­kem a parlamentben, hogy most kb. 50 módosító indít­vány érkezett ehhez a tör­vényjavaslathoz, ám nem ér­vényesültek. Ez azt is jelenti, hogy a koalíció egyáltalán nem tartott igényt az ellen­zék, illetve független képvi­selők javaslataira, támogatá­sára. Ennél is nagyobb gond, hogy nyitott kérdés maradt a 39—49 közötti időszak tör­vénysértései miatt majdani kárpótlás. Furcsa lesz, hogy — egy újabb törvényalkotás után — azonos típusú tör­vénysértések miatt egész más mértékű kárpótlást kell majd megállapítani. Ez egy újabb olyan aggodalom, amely arra késztet, hogy ne tudjam elfogadni ezt a tör­vényt. KOSA FERENC (Szocialis­ta Párt): — Amikor áttanulmányoz­tam az úgynevezett kárpót­lási törvényt, az első benyo­másom az volt, hogy a tör­ténelem kerekét néhány évti­zeddel megpróbálják vissza­fele forgatni a tulajdonszer­kezetet illetően. Ahelyett, hogy arról tárgyalnánk itt a Parlamentben, miképpen zárkózhatnánk fel a tulaj­donviszonyainkkal a világ él­vonalába, ahelyett azon rá­gódunk, hogy miként mehet­nénk vissza egy fél évszáza­dot. Félreértés ne essék; akit a történelem igazságtalanul sújtott, azokat lehetne kár­talanítani. Ellenben: ha ezt a célt tűzzük ki magunk elé, akkor mindenkit kártalaníta­ni kell, akit — mondjuk a mi életünkben, egy vagy két emberöltőn belül — károso­dás ért. Az én emberi és ál­lampolgári mértékem szerint a legnagyobb veszteség a magyar közelmúlt történel­mében — mondjuk 1939-tól kezdve, amivel a törvény foglalkozik — azokat érte, akiktől elvették az életüket. A doni bakától az ausch­witzi haláltáborokig, a bör­tönökben kivégzettekig és így tovább. Mindenekelőtt ezeket az embereket kellene kárpótolni. Az életüket már nem lehet visszaadni, de leg­alább az igazukat viasza kellene adni — a gyermeke­iknek, az unokáiknak. Majd ezután következne az erköl­csi igazságszolgáltatás és mindazoknak a kát pótlá­sa, akik anyagi káro­kat szenvedtek. Ebbe bele­tartozik a magyar paraszt­ság is. Immár történelmi tény, hogy például az 50-60- as téeszesítés ellen igen éles hangon készítettem filme; el­sőként — a Tízezer napot, — ahol megmutattam, hogy ez milyen tragédia a paraszt­ság számára. Ezért talán nem kell bizonyítanom, hogy már akkor megvolt erről a hatá­rozott véleményem. Mégis azt mondom, nem szabad összetéveszteni a magyar nemzet valamelyik rétegének a történelmi szenvedéseit csupán á magyár parasztsá­got ért igazságtalansággal. Ez nem nemzeti politika, hanem rétegpolitika. Lehet, hogy a kisgazdák választói örülni fognak ennek rövid távon, de hosszabb távon ez a nem­zet javára nem fog igazából megtérülni. Én tehát egy nemzetben gondolkodom. A teljes igazságszolgáltatásban gondolkodom, és nem egyet­len réteg kiemelt kárpótlásá­ra, a többi terhére. Nem sza­bad különbséget tenni ember és ember, tulajdon és tulaj­don között. Nagyon nehezen élem meg ezeket a napokat. Nyomom, főként a tartózkodás és a nem között a szavazógombot, mert az a sajnálatos aggoda­lom gyűlik itt föl bennem, hogy az egész kárpótlási tör­vény nem a kor színvonalán és az egész nemzet érdeké­ben történik meg. Én pedig jó szívvel csak olyasmire tu­dom az igen szavazatot ad­ni, ahol biztos vagyok abban, hogy emberileg korszerű, nemzeti értelemben pedig igazságos törvény születik. MÁDI LÁSZLÓ (FIDESZ): — A kárpótlással kapcsola­tos véleményünk kezdettől fogva ugyanaz, mégpedig, hogy a jelenlegi gazdasági vi­szonyok között nem tudjuk elfogadni legalábbis olyan arányban, olyan mértékben nem, ahogy ezt a törvény elő­írja. Egy szimbolikus kárpót­lást elfogadhatónak tarta­nánk, amely alapvetően fi­gyelembe veszi a szociális vi­szonyokat. Nincs olyan álla­potban az ország, hogy en­nek a törvénynek az anyagi alapját meg lehetne teremte­ni. Az is nyilvánvaló, hogy ha bizonyos rétegeket kárpó­tolnak, akkor nem lehet, el­zárkózni más elszenvedett sérelmek kárpótlásától sem. Ez olyan beláthatatlan folya­matot indít el, amelyben nincs megállás, és ez teljesen szétzilálhatja a magyar gaz­daságot részben a tulajdoni bizonytalansággal, részben az inflációval. Nem is beszélve arról, hogy mindazok, akik nem részesülnek kárpótlás­ban, teljesen jogosan lehet­nek elégedetlenek. — Az is nyilvánvaló előt­tünk, hogy a gazdasági ki­emelkedést nem a múltra koncentráló törvénykezéssel, hanem alapvetően a jelenle­gi viszonyokból kiindulva a jövőbeni folyamatokat figye­lembe véve lehet a törvény­kezéssel elérni, összességé­ben tehát az álláspontunk el­utasító. Meggyőződésünk sze­rint még a legkritikusabb, a legproblémásabb területet, a földkérdést is sokkal jobban, megnyugtatóbban, gazdasági­lag hatékonyabban, társadal­milag igazságosabban lehe­tett volna rendezni a kárpót­lást elfelejtve, ettől függetle­nül alapvetően a falvakban élő emberek érdekeit figye­lembe véve. — A mostani javaslat jobb volt, mint az eredeti. Egysé­gesebb is, koherensebb is, és remélhetőleg kevesebb gaz­dasági kárt is okoz, tehát ilyen szempontból némi javu­lásról lehet beszámolni. De alapvetően mi a koncepciót nem tudjuk elfogadni, tehát hiába javítanak ezen, mi ezt az optikát, ezt a szemléletmó­dot nem tudjuk elfogadni. És meggyőződésem szerint Ma­gyarország szempontjából káros eredménnyel fog járni. Régiónk stabilizálásáért Színházi siket Gyulán Nyíregyháziak a várjátékokon Infláció: reális a 38 százalék fl kormányszóvivő tájékoztatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom