Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-29 / 151. szám
I A tűz is aß művészei lkon anyámnak Ladislav Sabó (Cseh és Szlovák Köztársaság) /0myt tűz és a fém találkozása valamikor ősi inclula: */l tokát, vágyakat és szándékokat loßßantott fel az emßerßen. Mára átlényegített formában minden esztendőben átélik a Sóstón, a nemzetközi mű- mésztelep vendégei a t\íz- és fémszelidítés minden örömét és mámorát. A Napkelet illusztrációit az alkotótábor kiállításának anyagából válogattuk: Belenézni a tükörbe Nagy István Attila A színházi életben egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy a társulat egyik vezető színésze átmenetileg feladja a világot jelentő deszkákat, s valamilyen testidegen feladatra vállalkozik. így volt ez másfél évvel ezelőtt Csíkos Sándorral is. Úgy alakult a helyzet, hogy nem lehetett kitérni a feladat elöl, meg aztán elnyerte a társulat tagjainak a bizalmát is. így lett a Móricz Zsigmond Színház harmadik igazgatója. >- Június végére lassan elcsendesedik a színház. Nem hallani a díszletmunkások kalapácsainak kopogását, kialszanak a fények, fehér lepel borítja a nézőteret. Ez a számvetés ideje is. — Az évad vége felé értékelni kell az eltelt esztendőt, nem gazdasági, hanem művészi szempontból. Kell, hogy az ember megálljon, visszatekintsen, mérlegre tegye: mit sikerült jól, mit nem sikerült megoldani. Bele kell nézni a tükörbe. A társulat életében is fontos az ilyen számvetés, mert nemcsak a sikerrel, hanem a bukással is meg kell tanulni együttélni. Ezen a pályán mindkettő nagyon fontos. — Az évadzáró társulati ülésünkön elmondtam, hogy vezetési gyakorlatlansággal kezdődött a munkánk. így készült a műsorterv, így történtek a szerződéskötések is. A legfontosabb feladatomnak azt tartottam, hogy ebben a széthullófélben lévő társadalomban, amikor családok, közösségek esnek szét, a társulatot együtt tudjam tartani. Na gyón bíztam bennük, a művészi kvalitásukban, abban, hogy a nyíregyházi színház iránti elkötelezettségük átsegít majd bennünket a nehézségeken. ► A szerződéskötéseket figyelve, nem volt hiábavaló ez a bizalom. Ezek szerint nincs különösebb probléma. — Gondjaink persze bőségesen voltak és vannak, de a fiatalok színházszeretete, az idősebbek színház iránti alázata sokat számított. Mindez nem jelenti azt, hogy színházunkban generációs problémák lennének, de a dolgok természetes velejárója: a szuverén művészek véleménye akár homlokegyenest eltérő is lehet., — Úgy gondolom, hogy a Móricz Zsigmond Színház az eltelt tíz év alatt a magyar és a világ- irodalom legfontosabb müveiből állította össze a műsorterveit. Szerepeltek ebben a görög. Csíkos Sándor, a Móricz Zsigmond Színház igazgatója Elek Emil felvétele klasszikusok, Shakespeare, Dosztojevszkij, Krúdy, Móricz, Sarkadi és mások. Az új vezetés számára az elmúlt csaknem egy évtized olyan mérce volt, amelyet nem lehetett alacsonyabbra állítani. Mivel'korábban Nyíregyházán befogadó színház működött, a közönség hozzászokott az igényes előadásokhoz. Ez a tény bennünket is rendkívüli módon inspirált. ► Minden ember érzékenyen reagál a sikerre és a kudarcra. A színház különösen „sikerorientált”. A színészek a közönség lélegzetvételéből is tudják, hogy azon az estén lehet-e sikerről beszélni. — Furcsa dolog a siker. Hadd mondjak néhány példát. A Szarvaskirályt egy fiatal főiskolai hallgató bemutatkozásának szántuk, szerettünk volna módot adni arra, hogy ismerkedjen a színpaddal, a színházzal. Nem gondoltuk, hogy az évad egyik legjobb előadása lesz belőle. Tartottunk a Szigorúan ellenőrzött vonatoktól is. Arra számítottunk, hogy mindenki össze fogja hasonlítani a filmmel. Végül is siker lett. — Az évad legtöbbet vitatott előadása az Esküvő volt. Nagy energiabefektetéssel kezdtünk hozzá, sok problémával kellett megküzdenünk. Most úgy látom, hogy olyan szellemi kaland volt, amelyet fel kellett vállalnunk, és talán ez nem szerénytelenség, meg is engedhettük magunknak ezt a kísérletet. A jövőben persze jobban el kell gondolkodnunk azon, hogy kinek mit játsszunk. Érdekes módon a fiatalok fogékonyabbak voltak az előadásra a felnőtteknél. Nagy tanulság, hogy meg kell keresni minden darab közönségét. — A Patika egyenetlen előadás volt (de a darab is az). Ettől függetlenül érdemes volt bemutatni. A Napsugár fiúkról kiderült, hogy az egyetlen „exportképes” produkciója a színháznak. Nagy sikere volt Debrecenben, Egerben, Nagyváradon is. A Miss Amerika teljesítette, amit elvártunk tőle, a közönség is szerette. A Gyilkostársaktól azonban sokkal többet vártunk. Valami hiányzott az előadásból, a rendezésből, ami a közönséget megragadta volna. >- A színházi világot többféle megosztottság jellemzi. Szakmai, művészi gondokkal kell megküzdeni. Pénzügyi nehézségek vannak. — Nagyon fontos volt, hogy az elmúlt hónapokban, az úgynevezett fejkvótás időszakban, színházunk nem került bizonytalan helyzetbe. A megye és a városi önkormányzat (elsőként az országban!) megállapodást kötött, hogy a jövőben közösen finanszírozzák a színházat. Nem tudom eléggé megköszönni a két testületnek ezt a művészetpártoló döntését. Egyébként a fejkvótarendszernek az ellentmondásai már markánsan látszanak. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a minőség hátrányosabb helyzetbe kerül a mennyiséggel szemben. Előfordulhat, hogy szembekerül az érték és a színház érdeke. ► Ilyen körülmények között hogyan lehet megvalósítani a művészi elképzeléseket a következő évad műsortervében? — Nehezen. De ettől függetlenül a következő szezon műsorterve irodalmilag nagyon igényes lesz. Az a színház, amelyik a mostani időszakban mer Szigligetit, Krúdyt, Goldonit, Cseho- vot, Shakespeare-t játszani nagy tettre vállalkozik. Belőlünk nem hiányzik a kurázsi. Természetesen szeretnénk a néző homlokáról a ráncot elsimítani, de a művészi igényességről nem akarunk lemondani. Úgy érzem, hogy a felnőtt közönséget már meghódítottuk. Menet közben egy kicsit megfeledkeztünk az ifjúsági és gyermek korosztályról. Az ifjúsági bérlet keretében a felső tagoZa-’ fosoknak, a középiskolásoknak Szigligeti Liliomfi című darabját ajánljuk, illetve még egy előadást — a fiatalok szabad választása szerint. A legkisebbeknek Schwajda György Egércirkusz; című játékát, valamint a Jánosi vitézt ajánljuk. >- A korábbi időszakban a támogatáshoz politikai lojalitás is szükséges volt. Az új körülmények között mennyire független a színház? — Az ország színházaiban járva gyakran tapasztalom, hogy különböző politikai játszmák színtere a színház Nyíregyházán ezt — legalábbis eddig — sikerült elkerülni. Egyébként most, amikor a korábban kimondhatatlant is ki lehet mondani, a színháznak már „csak” egy gondja maradt, hogy éljen a művészi szabadsággal. —- A támogatásunkhoz egyébként korrekt költségvetést nyújtottunk be, nem tupíroztuk a számokat. Nem kértünk többet, mint amennyire valóban szükségünk van. Ennek következtében országos viszonylatban majdnem mi kapjuk a legkisebb támogatást. De úgy gondolom, hogy ennek a korrekt magatartásnak á jövőben meglesz az eredménye, mert mi sohasem akarjuk becsapni azokat, akik bennünket támogatnak. >- Mennyire egységes a színház művészi irányítása? Hallani pletykákat arról is, hogy ebből a szempontból vannak súrlódások. — Isten mentsen attól, hogy a színházban tökéletes egyetértés legyen. A fiatalságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy azt higgye magáról: képes megváltani a világot. Sokat köszönhetek a fiatalos lendületnek, de azt hiszem, hogy a színház iránti alázatra szintén nagy szükség van. A látványos művészi „robbantás” céltalan, a lehető legrosszabb, ha valaki a tévedhetetlenség helyzetébe képzeli magát. A korrekt kapcsolatot tartom a legfontosabbnak. >- Sokszor kellett nemet mondani az elmúlt évadban? — Egyáltalán nem akartam az igazgatót játszani, nemeket és igeneket mondani. Állandó és tisztességes vitára van szükség, mert a kételkedés hajtja előre a világot. > Köszönöm a válaszokat. A TARTALOMBÓL: A pápalátogatás helyszínei: Esztergom a • i A jonatán ore Vérbosszú Bácskában Hajnali személyvonat WUyáwíímMty A következetességről Balogh József i f em tudom, logikus lesz- /\f e a következtetés, amit BHH levonok: az egyes emberek következetessége egy összesítés után következetlenséggé változik. Ha nem tűnik ésszerűnek a következtetés, egy példával magyarázatot is adnék rá. Olyan négy hónapja lehet, hogy pályázatot írtak ki a mán- doki egészségügyi intézmény vezetői posztjára, de különböző kifogások miatt nem döntöttek. Valaki szóvá tette: miért nem a helyi polgármesterre hallgatnak, ő tudja, ki kell nekik; valaki azt kifogásolta, miért akarnak nem orvosi diplomával rendelkező asszonynak lehetőséget adni, amikor oda orvosi diploma kell; más vélemény szerint miért lehet egyáltalán testület elé vinni döntéshozatalra, ha a benyújtott pályázat nem felel meg a kiírás feltételeinek. így aztán — bár a többség döntést akart az ügyben — az ellenszavazatok miatt nem sikerült az állást betölteni. Új pályázat következett, és bár voltak olyan félelmek, hogy ugyanazok lesznek a pályázók, mint korábban voltak, a régiek mellett három új pályázat is érkezett. Igaz, kettő nem felelt meg a feltételeknek, de kizárásuk után még mindig négy jelentkező programját, terveit értékelhették. Es végre találtak köztük egy orvost, aki gyermekgyógyászati, később gyermek-tüdőgyógyászati szakvizsgát tett, volt tanársegéd az orvostudományi egyetem női klinika intenzív újszülöttosztályán, osztályvezető a kisvárdai kórházban, az utóbbi időben pedig a záhonyi rendelőintézet igazgató főorvosa és egyben gyermekorvosa is. Visszajött a két korábbi vetély- társ pályázata is, ám a bizottság, amelyik nemcsak elolvasta a pályázatukat, hanem munkájukat értékelve szakvéleményt is készített, sőt az intézmény dolgozóinak véleményét is kikérte, az orvos mellett döntött, mivel az egészségügyi gyermekotthon dolgozói is egyhangúlag őt támogatták. Ismét elérkezett a szavazás. Az egyik közgyűlési tag azzal érvelt a javaslat ellen, hogy a mándoki polgármester a múltkor egy másik jelöltet támogatott, egy másik tag nyilván gyanúsnak találta, hogy pályázhat ide két szakvizsgával rendelkező orvos, ezért tőle kért választ, miért akar Mándokra menni. Az orvos szépen elmondta, hogy mert idős édesanyja Mán- dokon él, felesége is mándoki, az ő szülei is ott élnek, s szeretne végre hazamenni két gyerekével, mert tanársegéd korában megtapasztalta: mit jelent gyesen lévő pedagógusfeleséggel ötezer forintos fizetésből két gyerekkel élni, és talán most arra is lehetősége nyílna, hogy szabad idejében az intézeten kívüli beteg gyerekeket gyógyítsa. A szavazás meglepő volt: az orvos nem nyerte el a mándoki intézet vezetői állását. Igaz, nem nyert a többi sem, sőt volt aki már egyetlen szavazatot sem kapott. Hogy mi lehet a mándoki választás elmaradásának hátterében, azt kívülállóként nemigen lehet tudni, de a nem-ek, a tartózkodások túlmutatnak a konkrét ügyön. Mert nemcsak a mándoki ügyben ilyen határozatlan a közgyűlés, hanem még eddig minden egészségügyi pályázat esetén az volt. Miközben „csont nélkül”, egy pillanat alatt döntöttek gimnáziumigazgatók, irodavezetők, intézményirányítók ügyében, a nagykáílói ideggyógyintézet kétszer volt napirenden, a megyei kórház ápolási igazgatóját második nekifutásra is elnapolták, és — érdekes módon — ott sem akceptálták az egészségügyi bizottság véleményét, miközben más, ehhez képest filléres ügyben azért ágált valaki a döntéshozatal ellen, mert a bizottságot, amelynek ő is tagja, előzetesen nem kérdezték. m z viszont egyik esetben LA sem került szóba: vajon mi van a Mándokon ápolt beteg gyerekekkel már fél éve, hogyan dolgoznak nyugodtan ott és a nyíregyházi kórházban az ápolók, miközben valakik hatalmi harcot folytattatnak velük, s hogy a személyi ügyekben egy testületnek vajon konkrét neveken kell-e lovagolni — bár jószerint nem ismernek közülük senkit —, vagy a követelményeket, a feltételeket elvi alapokon és általánosságban meghozni. Aktuális kérdések
