Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)

1991-06-18 / 141. szám

1991. június 18., kedd HATTER Kelet-Magyarország 3 Fortély, s akarat Elbocsátás helyett felvétel Öltönyök készülnek a varrodában. A szerző felvétele Balogh Géza Kölese (KM) — Miképp lehet az, hogy miközben me- gyeszerte százával bocsátják el a dolgozókat a különféle munkahelyeken, addig a tá­voli Erdőháton van egy üzem, mely napról napra gyarapszik, s nemhogy elza­varná az embereket, de szisztematikusan keresi őkel? A Piremon Kisvállalat kölesei telepéről van szó. mely a maga százhúsz dol­gozójával lassan a térség — ide számítva Fehérgyarma­tot is — egyik meghatározó üzemévé növi ki magát. Aki az ország belsejéből az országhatárnak igyekszik, csak átsuhan a szatmári te lepülés főutcáján. Nem is gondolja, hogy a főtértől né­hány lépésre, a régi téesz- iroda épületében az elmúlt években milyen remek kis kollektíva kovácsolódott ösz- sze. A Piremon a mozgás- korlátozottak vállalata. így aztán a kölesei üzemben is jó részt kisebb-nagvobb ba­jokkal küszködő emberek dolgoznak. összevont szemöldökök Ám az idegen ebből sem­mit sem tapasztal. Ö csak azt látja, hogy a varrógépek fölé összevont szemöldökkel koncentráló asszonyok ha­jolnak, az udvaron fiatal férfiak teherautót pakolnak. Egyedül Gellén Pálnak, az üzem vezetőjének a kezében látni görbebotot. De öt nem is azért szerződtették, hogy kocsit rakodjon, hogy öltö­nyöket varrjon. Hanem az eszéért, a szer­vezőkészségéért. öt éve, tehát kezdettől fogva az első számú irányi­tó, s ma már mosolyogva emlékszik vissza, hogy az induláskor sokan kétkedve csóválták a fejüket. — Tizenhárom fővel in­dultunk. s f alóban nem sok jel mutatott arra. hogy ha­marosan százná! is többen leszünk — eleveníti fel az indulást Gellén Pál. — Csa­varokat válogattunk, fulbe- lövésre való szegeket csoma­goltunk ... a különféle biz­tosítékok összeszerelése már kimondottan komolv fel­adatnak számított. A nagy változás kezdetét 1986-ra lehet tenni. akkor fejeződött be az a tízmillió forintos beruházás, mely le rakta a mai tevékenységük alapjait is. Legjelentősebb részlegük, a varroda is ab­ban az időben kezdie rneg működését. több mint har­minc asszony dolgozik itt ma is két műszakban A gépek között sé- tá'va. egy-egy munkáltadnál megállva aztán kiderül: jól láttuk, bizony elfárad az em­ber egy-egy műszak végén. Ám az érintettek nem zsör­tölődnek. Számolnak. Ha Gyarmatra, vagy Mátészal­kára járnának, sokkal na­gyobb terheket kellene vál­lalniuk, s a pénz se lenne több, mint helyben. Mert itt egy hónap alatt nyolc-tízezer forintot is meg­kereshet az ügyesebbje, s nem kell órak hosszat a bu­szon zötvkölődni. Bonyolult mozdulatok De mit csinálnak a többi­ek? Az üzemvezető sorolja: Vagy hatan gyönyörű ke­resztszemes garnitúrákat, több mint húszán rongys/ó- nyeget varrnak, vannak, akik a selejt injekcióstú mü- anyagtartozékait szedik le, mások a szövőiparban hasz­nálatos csévékkel foglalatos­kodnak. S ami a legküiönle- geseab: ámorcserjét vágnak, s küldenek a vállalat egyik hajdúsági üzemébe, ahol ko­szorúkeretet készítenek be­lőlük. Hogy mi az ámorcserje? Egy közönséges, vadon ter­mő növény, amit — a társ­cég példáján felbuzdulva — a kölcseiek kutattak fel a Túr mentén, jelentős árbe­vételhez juttatva ezzel a kol­lektívát. Ugye emlékszik még a kedves olvasó az első, kérdő mondatra? Ha elolvassa még az alábbi néhány sort, talán megkapja a feleletet is. Az üzem legújabb terve: két méter hosszú, s nyolcvan centi széles szőnyegeket fon­nak majd — gyékényből. lön a gyékény­szőnyeg Hogy mennyibe kerül az alapanyag? Semmibe. A víz­üggyel megegyeztek, hogy karbantartják majd az egyik csatornaszakaszt, s vihetnék annyi gyékényt, amennyit csak bírnak. Lám a fortély, s az akarat mire képes .. . Liftezd indulatok Nyíregyháza (KM — Cs. K.) — Liftet építenek Nyír­egyházán a Bessenyei tér 3— 4. szám alatti mínigarzonos bérházban. Lábra kaptak már mendemondák is ezzel kapcsolatban, az egyik sze­rint furcsa, hogy csak, és épp most fognak bele az építésbe, amikor két kft. (a Nyírinköz és a Nyírgesztor) működik a házban az IKSZV volt iro­dahelyiségeiben, a másik sze­rint pedig állítólag a lakók­kal akarják megfizettetni a bekerülési költséget A további találgatások el­kerülése és a tisztánlátás ér­dekében kerestük meg Hlat- ky Attilát, az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat meg­bízott igazgatóját: — Ebben a házban több­nyire idősek és nyugdíjasok laknak. A lift építésének gondolata már jó pár évvel ezelőtt felvetődött — mond­ta —, éppen az idősek miatt. A háznak emellett nagy az ügyfélforgalma is. korábban a vállalat itt működő egysé­gei. most pedig a két kft. miatt. A felvonót a két kft. jelentős anyagi hozzájárulásá­val építjük, a lakóknak ez pénzükbe nem kerül, csak a felvonóhasználati díjat kell maid fizetniük. Előzetesen tájékozódtak arról, mit szólnak ehhez a lakók, de senki nem tiltako­zott ellene. Ha ellenezték volna, nyilván nem építik meg — Ügy tudom, a lift eleve szerepelt az épület terveiben. ugyanis a meglévő fülkébe építjük be. de a költség an­nak idején igen nagy lett volna, s mivel az épület öt szintes, szabványelöírás sze­rint külön engedély kellett volna a lifthez. Ez az elő­írás azonban most már nem él. A vállalatunkra eső i-ész a teljes költségből körülbelül 700—800 ezer forint lesz. — Nem kell-e attól tarta­nunk. hogy -— mivel a két kft. az IKSZV-böl vált ki — a vállalat csúsztat nekik pénzt a liftre. — Ennél sokkal bonyolul­tabb á dolog. A Nyírinköz, amely az öt szintből négyet vesz igénybe, teljesen a pi­acból él. és az' irodákért is kemény bérleti díjat fizet, akárcsak a Nyírgesztor. Évek óta ..toltuk” magunk előtt a házban a ..liftügyet”, s most kapóra jöttek a kft.-k. Az épületszerkezet műszaki át­adása hamarosan megtörté­nik. a héten telepítik a gépet, augusztustól már biztosan működik is a lift. Néhány lakótól érdeklőd­tünk. mit szóinak a felvonó­hoz. Moldoványi Dezső, aki a negyedik emeleten lakik azt sérelmezi. hogy nem kér­dezték meg őket, csak egy tájékoztatót dobtak be. úgy gondolja, leginkább a dolgo­zók érdekeit szolgálja majd a lift. Molnár Béla vélemé­nye szerint lakógyűlést kel­lett volna összehívni, özvegy Kulcsár Gáborné, lgnéczi Gyuláné, s rajtuk kívül még sok idős nyugdíjas nagyon örül a liftnek, alig várják, hogy végre elkészüljön, s ne kelljen annyit lépcsőzniük. tárca mmmm A Nyír TPKBLSH Kft.-t pont egy éve jegyezte be a Cégbíróság. (A névadónak a magyar dac­ból csak ez a hét mással­hangzó jutott az eszébe.) A megyei hetilap a Cégbíróság hírei című rovatában a ku­tyafuttában egymás mellé rakott hét betű alatt ez állt: „Ügyvezető igazgató Lóbal- tay Levente”. Nos, mi tör­tént Lóbaltay úrral az egy év alatt? Semmi. Csak meg­gazdagodott. Hogy mitől gazdagodott meg? Attól, hogy megfogta az Isten lábát. Ehhez még hozzájárult az is, hogy a szü­leitől kapott 200 ezer forin­tot arra. hogy fizesse be az előleget egy szocialista gép­kocsira. Ö azonban nem be­fizetett, hanem kifizetett. Kifizette a használtautó-pi acon egy kiszuperáít tsz-Vol­fél cm átmérőjű arany kar­kötő fityeg. (Minduntalan bele akad valamibe.) Min­denhová, még a WC-re is a távolkeleti kocsiján érkezik. Többnyire a belvárosi sörö­zőkben grasszál, a munka de­rogál neki. Egy újságíró meg is kérdezte tőle: csak kereskedik, jósol és muto­gat, termeléssel, új érték elő­állításával nem akar foglal­kozni? így válaszolt: — Dehogynem, kérem. Most nyitok egy víziüzemet, öt munkanélküli fizikai dolgo­zónak teremtek benne mun­kát. Feltaláltam ugyanis a langyos vizet. Az öt emberem a nagy, hideg vizes tartályba meleg vizet öntöget. így nyerjük a langyos vizet. Tu­ti. hogy a langyos vízre is lesz vevőm. ga árát és oldalbordájával megalapította a 2 személyes kft.-t. A Volgát a szomszéd országban eladta. Ott az árá­ból vett 3 szál fenyörönköt és öt üveg kölnit. A rönkök­ből léceket fürészeltetett, s meghirdette, hogy építési vál­lalkozóknak tetőszerkezetet csinál. Összeszedte az elő­legeket egy tetőt el is készí­tett, majd lelécelt. Pár hét múlva Becsben tűnt fel, onnan nagy meny- nyiségű kávézaecot fiozott a megyeszékhelyen lévő vil­lácskájába. A kávézaccból az oldalbordája naponta 9-től 18 óráig jósol. Nyitott egy boltot a város közepe táján. A bejáratnál ez a szöveg áll a plakáton: „Itt megláthat­ja a magyarok jövőjét. Egy kukkantás 30 forint”. A kuk­kantó egy sovány férfinak a pucér fenekét látja. Virágzik az üzlet, mert egyre többen kíváncsiak jövőjükre. Lóbaltay újabban Puma cipőben jár. olasz brődzse- kit és csokornyakkendőt vi­sel. Bal csuklóján egy más­Kállai János V égzős teológusok pap­pá szentelésének adott helyet június 16-án a Bujtosi Szabad­idő Csarnok, ahol első íz­ben került sor ilyen nagy­szabású, szakrális ese­ményre. Veress András prefektus még a szent­misét megelőzően idézte VI. Pál pápa szavait: „Annyi papot kap Isten . hívő népe, amennyit meg­érdemel.” A hit- és egyházi élet­nek ez a csaknem mindig a templomfalak szent csöndességében zajló ese­ménye kilépett a legszéle­sebb körű nyilvánosság elé, mintegy jelezve: a nyitottság, a világ felé fordulás nem hagyta érin­tetlenül egyházainkat sem. A zsúfolásig megtelt, ez alkalomra szent hellyé ma­gasztosult csarnok az eg­ri papi szemináriumban végzett teológusok szüle­it, hozzátartozóit és Bal- kány, Napkor, Ú jfehértó, Nagycserkesz, valamint Ajak római katolikus hí­vőit fogadta, akik közül a most pappá szenteltek származnak. A hitközössé­gek nevelő erejének szép bizonyítéka már önmagá­ban az áldozatos pályára való indítás is, s az külö­nösképpen, hogy az áldo­zó papok rendjébe lépők­ben új, fiatal szolgálat­tevőit köszöntheti az egy­házmegye. A papság szentségében Seregély István egri ér­sek részesítette az öt ifjú embert, akik alkalmas­nak találtattak az Ür szolgálatára. „Kövess en­gem, és én őrzővé tesz­lek az én népem között!” — idézte Isten igéjét a felszentelendőkhöz inté­zett intelmeiben az érsek, s megfogalmazta: átalaku­ló világunkban igen nagy szükség van a keresztény hit elkötelezett terjesztő­ire. Á hálaadás és öröm jegyében lezajlott esemény önmagán túlmutató gondolatokat is ébresztett: a hitében ma- gára találó és erősödő nemzet nem lehet elhagya­tott, nem lehet úrrá rajta az oly sokat emlegetett pesszimizmus. Megyénk szellemiségének öt új kö­vete, vállalva a szolgálat terhét és kötelezettségét bajaink, gondjaink le­küzdésében valamennyiünk segítségére lehet. Minden elvesz... Özvegy Kovács Elekné írja Nyírbéllekröl Az alábbi panasz- szal és főleg fel­világosításért for­dulok Önökhöz. Az én el­halt férjem is oda volt 1944. november 14-től egé­szen 1947. július 14-ig. A sztalinói fogolytáborból en­gedték haza. Én is, mint sokan, előbb az akkori nyírbélteki Községi Ta­nácsra mentem. A szüksé­ges nyomtatványt kitöl­tötték és a hadifogoly tagsági könyvét lefénymá­solták és én mindezeket ajánlva tettem fel postára a Belügyminisztérium Tit­kárságára 1990. június 11­én. Az ajánlási ragszám 5073. Majd érdeklődtem a budapesti Kárpótlási Hi­vataltól és már abban a levélben megint kitöltöt­tem egy nyomtatványt, ugyanolyat és a hadifo­goly tagsági könyvének a fénymásolatát oda is el­küldtem. Oda is ajánlva tettem postára. Ajánlási ragszám: 7505. Olyan hí­reket hallottam, hogy a Szovjetunióban volt hadi­foglyokkal már nem fog­lalkozik a Kárpótlási Hi­vatal. Furcsának találom, hogy az én ajánlott leve­lemből két helyre is küld­tem, és mind a kettő elve­szett volna. Mégis mi az igazság? Hová fordulha­tok még segítségért? Kommentár_______________________ Segélyből aranylánc? Dankó Mihály N emrégiben egyik tele­pülésünkön hangos vitának voltam fül­tanúja. Egy férfi azt bi­zonygatta: az idősekre gon­dolva — ő a faluban sen­kinek sem adna egy fillér segélyt, mert senki sem szo­rul rá! Érvként felsorolta: akik az idősek klubjába járnak, egészséges, élet­erős emberek. Egy teljes apparátust és intézményt kell miattuk fenntartani. Tud olyanról, aki a kapott összeget takarékban gyűj­ti és fennen dicsekszik; unokájának aranyláncot vesz ballagásra. A válaszok meglehetősen bátortalanok voltak. So­kan hajlamosak a látszat­nak hinni. Ma, amikor ön­hibájukon kívül egyre több idős és fiatal kerül a tönk szélére, nehéz elfogadni az érveket. A statisztikák sze­rint nő a szegénység. S ak­kor éppen azoktól a rászo­rulóktól vonnák meg a tá­mogatást, akik eddig sem élveztek „sok jót” az élet­ből? A falusi ember még mindig büszke, szemérmes, szégyell másokhoz fordul-> ni. Ezt kell észrevenni, és alaposan feltérképezni az igénylőket. Ismert, hogy korábban a segélyek elosztásánál vol­tak „hiányosságok”. A tör­vény olyanoknak is lehető­séget teremtett, gkik nem voltak igazán nehéz hely­zetben. A megválasztott új önkormányzatoktól többek között elsősorban azt vár­ták, „tegyék helyre” a szo­ciális támogatások elosztá­sát. Ez a legtöbb helyen meg is történt, de félő, az ilyen és ehhez hasonló szél­sőséges megnyilatkozások azt eredményezik: azzal o bizonyos fürdővízzel ki­öntik a gyermeket is. Nézi© A | Hozói

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom