Kelet-Magyarország, 1991. június (51. évfolyam, 127-151. szám)
1991-06-15 / 139. szám
Or. Kovács András megyei főügyészhelyettes Kovács Éva Dr. Kovács András negyei főügyészhelyettes 43 éves, a Békés megyei Nagykamaráson született. A szegedi egyetem jogi karán szerzett ii(ámal. fiatal szakemberként került Borsod megyébe. 1974. Január 1 -jétől dolgozott a Nyíregyházi Városi Ügyészségen, majd ~79- től a megyei főügyészségre került. 1987. január elseje óta főügyészhelyettesként kányája a büntetőjogi ügyeken tavuk ügyészi tevékenységet. A jótékonykodás, a másak segítése, különféle alapítványok létesítése régóta dvat, de úgy tűnik, igazi szezonja napjainkban van. Oka ennek az is. hogy a jelenlegi gazdasági hetyzeÉien némely dologra önerőből non. csakis közadakozásból tankist pénzt a társadalom. >- Mióta tudunk alapítványukról, s mi ösztönözte születésüket? — Az alapítványok tárgyalása nál és elemzésénél az adakozás szándékából kell kandiára Már a római jogban ismert vrát a pia causa, azaz a kegyes cél, melyet uralkodók, elöljárók, gazdag, vagyonos emberek hálák* élőit gyakoroltak. Végrendeletben határoztak arról, haláluk után vagyonuk egy-egy részét mÄyem célra fordíthatják, hasznáfhatjak az utódok. Volt, aki az egyházra, volt aki iskolára, kórházra, vöü aki egy-egy településre száré komoly összegeket Portosnak számított, hogy az adomány egyrészt egy bizonyos közösség tulajdonába kerüljön, másrészt olyan szervezethez Jussom, amely a végrendelkező által elképzelt célt maradéktalanul meg tudja valósítani. S ez utóbbi a mai alapítvány alapja Tény, hogy 1960 és 1987 közön az alapítvány jogintézménye Magyar országon nem volt efismert, az állam különböző okokra htval- kozva megszüntette azt Bebizonyosodott azonban, hogy az állampolgárokból az adakozási kedvet nem lehet kirtant de szerintem korlátozni sem szabad. Az sem felejthető, hogy az álam sem képes minden feladatat felvállalni. 1987-ben ezért is áWtot- ták vissza az alapítvány létesite sének jogát. Akkor a jogaflkotő úgy döntött, hogy az alapítvány étesítését állami felügyeled szervnek kell jóváhagyna. Azt hogy pontosan mely szerv az. amelyik a jóváhagyást megadja, már nem határozták meg. Abból is probléma volt hogy nem 'létezés egy egységes nyilvántartás így a működő alapítványok száma sem volt ismeretes. Többek közöl ezért is került sor 1990. évben a szabályozás módosításba. ► Az alapítványok létesítői nemes célokat megfogalmazva saját pénzüket áldozzák mások hnfeoty‘iájáért közérdekű cd megvalósulásáért, s miközben embertársaikkal jót is ismertté válik... szemely — Azt hiszem, az természetes tenne, ha az alapítvány! létrehozó ara törekedne, hogy a nyilvánosság megismerje azt, aki létrehozta az alapítványt. Ennek egyik módja tehet hogy az alapító neve szerepel az alapítvány nevében. Ehelyett azonban azt tapasztalom, hogy az alapítvány neve inkább a tevékenységhez kapcsolódik, az alapítók szerényen hallgatnak személyükről. ► az alapítványokat jelenleg nem kell jóváhagyni, csak megszületésükről az illetékes bíróságot értesíteni. Tudómé- som szervit ma már Idézik országos nyilvántartás is, melyet a Legfelsőbb Bíróságon vezetnek. Mikor és miképp került e folyamatba az ügyészség? — ügy , hogy a már említett 1990. évi jogszabály-módosítás e körben is megszüntette az államigazgatási felügyeletet és az ügyészséget bízta meg a törvényességi felügyelet gyakorlásával Szeretném azonban nyomaBalázs Attila felvétele tékosan hangsúlyozni, hogy a felügyelet csak törvényességi kérdésre terjed ki, az ügyészségnek nincs döntési hatásköre. Azt Is el kell mondani, hogy eddig a működés törvényességének ellenőrzésével nem foglalkoztunk. Úgy is fogalmazhatok, hogy eddig főképp az alapítványok létrejöttéről vannak tapasztalataink. > Tanulságos lehet, amit a vizsgálat során megállapítottak... — Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ez idő szerint összesen hetvenkilenc alapítványt tartanak nyitván. Felülvizsgálatukkor megállapítottuk, az alapító okiratok nem minden esetben felelnek meg a Polgári Törvény- könyvben megfogalmazott rendelkezéseknek. Emiatt összesen tizennégy előterjesztést tettünk ál a Legfőbb Ügyészhez törvényességi óvás iránt, hat végzést megfellebbeztünk, hat esetben peejjg tevéiben kerestük meg az alapítványokat, hogy működésükről újabb adatokat kérjünk. Utóbbi kategóriába főleg a kis összeggel létesített alapítványok tartoznak, amelyeknél már első olvasatra nyilvánvaló, hogy a megfogalmazott nemes céllal a vagyon nincs összhangban. >- A vizsgálatot befejezték az ügyészek. Hallhatnánk részletesen arról, hogy melyek voltak a több kifogásaik? — Kezdjük mindjárt a közérdekű cél fogalmával, hiszen alapítványt csak tartós közérdekű célra tehet létrehozni. Igaz, hogy a Polgári Törvénykönyv a közérdekű cél fogalmát közelebbről nem határozza meg, de azért mindenki tudja, hogy miről van szó. A vagyonrendelés célja akkor tekinthető közérdekűnek, ha a társadalom vagy az egyének viszonylag szélesebb körének érdekét szolgálja. A közérdek érvényesülését elősegítő pénzügyi, adózási kedvezmények nem kapcsolódhatnak meghatározott szűkebb közösség jövedelemszerzéséhez, Illetve vagyon gyarapítására irányuló gazdasági megfontolásokhoz. Az ilyen vagyoni intézkedések még akkor sem tekinthetők alapítványrendelésnek, ha formailag megfelelnek az alapítványnak. >- Lényeges szempont az alapító és az alapítvány közötti viszony... — Jó tudni, hogy az alapítvány a nyilvántartásba vétellel önálló jogi személlyé válik. Gyakorlatilag ezzel az alapítónak minden joga megszűnik az alapítvány működését befolyásolni. Az alapító okiratban rendelkezhet a célról, a vállalkozási tevékenységről, a megszűnésről. Később a működés során már erre nincs lehetősége. > Ha a működés ilyen szigorú szabályokhoz kötött, nem árt talán megtudnunk azt sem, ki tehet valójában alapítványt... — Itt a legtágabb a kör. Minden természetes és jogi személy, legyen akár belföldi, akár mindig külföldi. >- Napjainkban szinte virágzanak az alapítványok. Napról napra hallunk erről újabb híreket, olykor jókat, máskor rosszakat. — Valóban ugrásszerűen emelkedik az alapítványok száma. Tény, hogy a tisztességes szándékú, jó ügyet szolgáló kezdeményezések száma a nagyobb. Kár lenne azonban tagadni, hogy egyesek olykor üzletelés, esetleg okoskodás miatt kezdenek alapítvány szervezésébe. Úgy látom, vannak, akik a kelleténél nagyobb jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy az alapítványra fordított vagyonhoz bizonyos pénzügyi, adózási kedvezmény kapcsolódik. Ha visz- szagondolunk, minden olyan felhívásban utalnak erre a tényre, amikor alapítványhoz kérnek hozzájárulást, pénzeket. Pedig nem az adózási kedvezményeket kellene kihangsúlyozni, hanem azt a célt, amiért valaki az alapítványt létrehozta. Meggyőződésem, hogy egy valamirevaló közérdekű célt az állampolgárok anélkül is támogatnak, hogy azzal valamilyen előnyt élveznének. A TARTALOMBÓL: • A harmadik mártír • A papnevelő intézet rektora • Könyvespolc Tibeti „testvérem’ I -ormantos ‘Paulius íitván származású fotóművész | I családi kapcsolat révén települt át Magijaror-1 szagra, és vált üdyíregyfiáza művészeti életének | egyik.jellemző személyiségévé. Tíz év óta rendszeresen | | szerepel a Hazai és külföldi kiállításokon, ez idő alatt | I több mint ötven kiállítást rendezett tößßefkpzött Svéd-1 | országban, finnországban, Becsben, ‘Bulgáriában, űz| | ÍLSH-ban. ‘Több kiállítás és pályázat első díjának.nyerte-1 | se. Tagja a Litván fotóművészek. Szövetségének, és a | I Magyar Művészeti ídlapnak, állapító tagja és több éven | ff át elnöke volt a magyarországi litváno ((.Báthory egyesü-1 | letétiek: | | ‘Erős közéleti küldetéstől indíttatva megszállott bittel | I áll ki ű kisebbségvédelem ügyében. Ez az eszme ihlette | | az Tpadó források, című fotóalbum elkészítésére, amely-1 I ben tíz finnugor nép életét örökíti meg. Jelenleg “Buda-1 | pesten, a Műcsarnokban láthatók, Pjormantas (Paulius | I alkotásai. NAGY DÖNTÉSEKRŐL Marik Sándor ■MNB vámomra egyszerűen megdöbbentő, ami a j/J tervezett vtegtoáMas ürügyén hazáméban örténik. Képtelen vagyok megér 'eni, hogy — az első üdvözKí fölük és fellángoiások után — mért vált ki annyi indulatot, mintha időzített bombái helyeznének az ország alá. A legfurcsább nekem az. hogy a vitafórumokon, döntéshozó testületekben csak az „igen-nem" lehetőségek közötti választásra helyezik a hangsúlyt Holott — mivel kivételesen jelentős lehetőségről van sző — inkább úgy kellene feltenni a kérdést: hogyan lehet megrendezni. Mondjuk vállalkozói alapon vagy állami pénzek nőkul netán azt mondáptnánk rá: ennyi pénzt ekkora területét szánunk a világkiállításra, ilyen áttéteink vannak: M, mit ad hoz- zá belföldről, kútfőidről? S akkor mindazok., alakét érdekel a dolog, tudják mire számíthatnak, számúkra megéri az üzlet vagy sem. Most pedig hónapok óta azt tapasztaluk: a hogyan tehet " helyett rengeteg mondvacsinált, felesleges problémán rágódnak azok, akik magukat egyedüli illetékeseknek kiállják ki. Holott régen tudjuk már, hogy a világkiállítás nem csupán Budapest ügye — bármennyire is szeretnék azt. Éppen itt volt az ideje a kormány nyilatkozatának, amely az új helyzetben hangsúlyozza: Magyarország (és nem Budapest) vállalja a világkiállítás megrendezését 1996-ban, tehát egy esztendővel később, mint ahogy eredetileg elképzeltük a közös Budapest—Bécs világkiállítást. Elkeserítő a hosszúra nyúló vita. Miközben mindenki azt hangsúlyozza, hogy piacgazdaságot építünk, az „Európa-ház- ba" tértünk. Úgy tűnik azonban, hogy egy íróságról közben sokan megfeledkeznek: az üzleti éltében a gyors döntés nagyon sok shores karrier alapja. (Persze a gyors döntést nem kell összetéveszteni az elhamarkodottal.) A jó üzletember, a jó vállalkozó éppen abban különbözik az átlagostól, hogy felkészült, a tétet látva késlekedés nélkül dönt, előbb, mint mások. Mert tudja, hogy mit akar, és ismeri tulajdon környezetét, saját lehetőségeit. Éppen ez az, amit én mindeddig hiányoltam. Állampolgári és pártvitákat ugyanis szerintem messze nem arról kellett volna folytatni eddig sem, hogy legyen vagy ne legyen miénk egy kivételes lehetőség. Hanem arról: ha akarunk fejlődni, akkor most itt egy nagy alkalom. Fogjuk össze, állítsuk sorba az egyébként is szükséges fejlesztéseket egy konkrét, közeli, jó cél érdekében. Amely ráadásul megélénkülést is ígér a gazdaság számos ágazatában. S ha majd ezzel egyenesbe jövünk, netán kikerülünk az össznépi letargiából, kezdhetjük az újabb, nagy léptékű akció előkészítését. Pontosan azért, hogy a meglévő kevéske pénzünket ne aprózzuk fel, hanem tisztes kamatozó célok érdekében fektessük be. Ehelyett létesül sokféle bizottság, s az egymást túllicitálok a legjobb gondolatokat is zátonyra futtathatják. Félek, hogy megyénk ugyanúgy jár a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatásához félretett kormánypénzek felhasználásával, mint hazánk a világkiállítással. Mindezt Bőd Péter Ákos hétfő reggeli rádiónyilatkozatára építem. Olyan jó hírt mondott a miniszter — aki május utolsó napjaiban itt volt Nyíregyházán a ,,kabinetviziten" —, amelyet ritkán hallunk: a már említett célra szolgáló idei összeget nem aprózzák fel, hanem a két legrosszabb helyzetben lévő megyének (Borsodnak és Szabolcsnak) adják, ahol megoldják a legfontosabb feladatokat. Más megyék pedig majd jövőre kapnak hasonlóan nagyobb összegeket. Délután azonban jött a hidegzuhanyba Parlamentben a miniszter reggeli jó híréről akartam kérdezni megyénk néhány képviselőjét. Köztük azonban már volt olyan, aki tudta: nem érvényesülhet az ésszerű és jó javaslat. „Még újabb" módszerrel osztják el a pénzt. Pályázni lehet az ösz- szegekre és az odaítélés során részesítik majd előnyben a két megye pályázóit. r “““”» ipikus példa: az elv ellen — pályázat — nem lehet kifogá- ———'■ sunk. De már itt borítékolom a végeredményt: töredékét is alig kapjuk majd a nagyon várt és végre valódi előbbre lépést ígérő pénznek. Mindenkinek jut majd egy kicsi, a pénz elfogy, néhány apró ügyet megoldunk és — jövőre kezdhetjük elölről. Az igazságosság jegyében. Ne legyen igazam... Alapítványok színe és fonákja í Normantas Paulius fotói i 1 NAPKELET Aktuális kérdések
