Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)
1991-05-25 / 121. szám
8 HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. május 25. T--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Az oldalt összeállította: Nagy István Attila második és kétszer a harmadik rostáig. De a próbálkozások ideje lejárt, már csak azért is, mert 25 éves vagyok, és már nincs is mód újabb jelentkezésekre. Három évig tanultam viszont a Nemzeti Színház Stúdiójában, ami nem volt elvesztegetett idő. Persze tudom, rengeteg tanulni- valóm van. A tanulás éveit a színpadon töltöm. — Néhány hete hivatalosan is színésszé lépett elő. Mit jelent ez az Ön számára? — Jó érezni a színház vezetése részéről a bizalmat, de a színészi mesterség elismerése nem csupán egy papír kérdése. Ez inkább útlevél, jogosítvány Thá- lia csarnokába. Tudom, sok szorgalom és munka kell ahhoz, hogy valóban színésznek nevezhessem magam. — Milyen szerepben láthatjuk legközelebb? — Úgy tudom, nyáron a Gyulai Várszínházban Teleki Pál életét viszi színre a társulat. A darabban szerepelek én is. Bár csak a jövő évben kerül bemutatásra a Móricz Zsigmond Színházban a Liliomfi, de az olvasópróbákat már elkezdtük: A nemzeti színjátszás legendás darabjában szintén szerepet kaptam. Bodnár István Aki a színpadon tanul Az idei színházi évad a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színházban talán Pét- neházy Attila számára bizonyult a legsikeresebbnek. Hálás szerepek a Miss Amerika, a Macska Jancsi, az Esküvő, az Ébren álmunk erdejében című darabokban, na és a főszerep a közelmúltban bemutatott Szigorúan ellenőrzött vonatok című színműben. Valószínűleg a sok sikeres alakításnak, a bizonyításnak köszönhetően Petneházy Attilát a csoportos színész kategóriából színésszé sorolta át áprilisban a színház vezetősége. ^Szerény, szimpatikus fiatalember, aki, úgy látszik, csöppet sem bízza el magát az első sikerek után. Természetes, hogy legszívesebben a legutóbbi alakításáról, a Szigorúan ellenőrzött vonatok című darab Milos szerepének a megformálásáról beszél. — Nagyon örültem ennek a szerepnek, nemcsak azért, mert bizonyítási lehetőség, hanem azért is, mert a főszereplő alakja nagyon közel áll hozzám. Milos, a kamaszkorból kilépő, saját magát kereső ember, a felnőtté válás küszöbén. Tragédiája, hogy a megigazulás pillanatában meghal. — Hrabal darabját a vendég, Ivó Krobot rendezte. Bizonyára sokat tanult tőle. — Rendkívül sokat. Tőle tanultam meg, hogyan lehet egyáltalán létezni a színpadon. Az elgondolásait olyan érthetően, egyszerűen tálalja az ember elé, hogy azok teljesen kézenfekvőéi;, természetesek. Sokat köszönhetek neki. — A darabban meztelenül mutatkozik. Sok mindent megért színházi világunkban kissé szokatlan, hogy egy férfit ruha nélkül láthatunk színpadon. Nem okozott ez Önnek problémát? — Csak a próbák során, az első pillanatban tűnt furcsának. Aztán amikor megértettem, hogy miért fontos ez, elfelejtenem mindenféle gátlást. A szerepben az ártatlanságot, a megtisztulást fejezi ki a meztelenség. Még iga- zabb így ez a pillanat. — Említette, hogy sokat tanult Krobottól. Azt mesélik, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskolára többszöri jelentkezés után sem jutott be. — Nem túl dicsekednivaló história. Hatszor jelentkeztem a főiskolára, négyszer jutottam el a Előzetes Móricz-gyűrű és tv-felvétel. Az évadzáró társulati ülésen adják át a Móricz-gyűrűt annak a művésznek, aki a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta az évadban. A hagyománynak megfelelően a művészek titkos szavazással döntenek a díj „sorsáról”: Ugyanezen a napon a Magyar Televízió „egyenes” adásban közvetíti a Szigorúan ellenőrzött vonatok c. Hrabal-adaptációt. $ $ £ Vendégszereplés Gyulán. A tervek szerint háromszor mutatják be a társulat művészei Sipos- hegyi Péter: Hullarablók c. szatirikus komédiáját. Először június 27-én. A darabot Schlanger András rendezi és külön érdekessége, hogy „férfidarab”, a főbb szerepeket Gados Béla, Földi László, Hetey László és Petneházy Attila alakítja. e®5 , Opera- és operettgála. A szervezők gondoltak a könnyű műfaj kedvelőire is. Június 2-án nagyszabású gálaműsort rendeznek a műfaj jeles képviselői közreműködésével. A műsort a népszerű Antal Imre vezeti. Földi László sikere Amerikában A nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház művészei közül sokan nem „csak” színészek. Van, aki verset ír, mások szívesen foglalkoznak zenével. A színházbarátok bizonyára kevesen tudják, hogy Földi László színművész fiatal kora ellenére sikeres író, és költőként is bemutatkozott már. Az elmúlt évben jelent meg azOrgonák völgyében c. novel- láskötete, mely az olvasók körében nagy sikert aratott. Az írói „pálya” kezdeteiről, a könyvről, a további tervekről beszélgettem a művésszel a Miss Amerika egyik előadása után... — Mikor gondolt először arra, hogy megpróbálkozik az írással? — Első irodalmi próbálkozásaim a Rádiószínháznál töltött évekre nyúlnak vissza. Az újvidéki Rádiószínház tizenöt tagú együttesében dolgoztam 1983- tól három évig, ekkor jöttem át Magyarországra. Erről a rádiószínházról tudni kell, hogy ösz- szesen kettő ilyen jellegű található az egész világon, a másik Ázsiában. Megismertem a stúdiómunkát, és kedvet kaptam az írásra. Két hangjátékomat mutatták be, az Álomország c. egyórás gyerekdarabot, amely a Paff, a bűvös sárkány alapján készült. A másik a Barátom, a sasok hűségesek. — Az elmúlt évben jelent meg az Orgonák völgyében című no- velláskötet... — Ez a kötet négyévi munka eredménye. Ezek a vadásztörténetek az ember és a természet bensőséges kapcsolatáról szólnak. Ilyen jellegű írásaim eddig a Nimród c. vadászújságban láttak napvilágot. Őszintén bevallom, a könyv megjelenésékor arra gondoltam, hogy c§ak a vadászok és a természetjárók körében lesz népszerű, de a „visszajelzésekből” tudom, hogy azok is szívesen olvassák, akiknek más az érdeklődési körük. A múlt év végén nagy öröm ért. A Pesti Kultúra- és Könyvterjesztő Vállalatnál egy katalógus alapján választották ki a kötetet, s most eljutott Amerikába, pontosabban Washingtonba is. — Sikeres és népszerű művész. Az olvasókban felmerül a kérdés: hogyan tudja az írást és a színházat összeegyeztetni? — Elég nehezen. Folytatásra egyelőre nem gondolok, hiszen ebben az évadban öt szerep eljátszására nyílt lehetőségem, ezek főszerepek, így a színház meglehetősen lefoglal az évad végéig, de egyszer szeretném folytatni. A múlt évben az újvidéki rádió is felkért egy hangjáték megírására, amely azóta elkészült. A Kelet-Magyarországtól felkértek: a havonta megjelenő színházi rovatba minden hónapban írjak „valamit". Sok ötletem van. Remélem, az olvasók tetszését is elnyerik majd az írásaim. H.G. Opera-túra A SZÍNHÁZI ELŐADÁSOK rendbontásairól érkező hírek mindig lehangolnak. Még elszomorítóbb a dolog, ha — magam is tanár lévén — arról értesülök vagy tapasztalom: a jópofának hitt közbeszólásokban, állathangok artikulálásában, zacskó-, papír- zörgetésben diákjaink, neveltjeink jeleskednek, itthon «/agy bárhol az országban. És egyre drasztikusabbak a nézőtéri zavargások. A színpad „munkásainak” tanácstalanságánál, színészi mivoltukban elszenvedett megszégyenültségérzésüknél talán csak a tanulókat kísérő tanárok tétovasága és jogos bosszúsága a nagyobb. Szem- és fültanúja voltam Nyíregyházán a rosz- szalló tanári pillantásoknak, a pisszegésnek, amikor az egri színház vendégjátékán — az Úri murit adták elő — Szakhmáry Zoltán és Rozika „duett”-je közben felhangzott az AIDS-ellenes óvszerreklám jellegzetes füttydallama, többszöri ismétlésben. Vagyis a figyelmeztetés nem sokat ért/ér! Hát akkor mi lehet a megoldás? Recept, mint oly sok más betegségünk orvoslására, erre sincs. Az viszont, hogy mégis lehet tenni valamit a fegyelmezetlenkedések ellen — anélkül, hogy teljesen áthárítanám a felelősséget a valójában kiszolgáltatott helyzetben lévő pedagógusokra— szintén példával igazolható. A közelmúltban autóbuszos Opera-túrán vettem részt zömében kossuthos és néhány vasváris diákkal. Budapestre, az Operába utaztunk, Erkel Ferenc Hunyadi László c. művének a megtekintésére. A legkülönbözőbb évfolyamokról verbuválódott tanulócsoport — elsöprő többségében: a lányok — összetételének alakulásában vélhetően szerepet játszott a főszervező, Be- linszky Etelka matematika—ének szakos tanárnő személye, aki az egész akciót kezdeményezte. Nem igazgatói szigorral kényszerítették rá a csoport kísérését — ez nagyon fontos —, hanem ő maga vállalta. Ügyszeretete, apadhatatlannak tűnő energiája nyilvánvalóan hatással volt tanítványaira is. A HOSSZÚ BUSZOZÁS unalmát sem csak a hazulról hozott elemózsia bekebelezésével és csevegéssel ütötték el a gyerekek, hanem kézről kézre adták az operakalauzt és más, zenei tárgyú könyveket, beleolvasgattak a megnézendő opera tartalmába, egyszóval: ismerkedtek a művel, ráhangolódtak az előadás várható élményére. Persze, nehogy valaki is azt gondolja, hogy csupa kis zenetudóst sikerült egybegyűjteni, erről szó sincs. Szép számmal akadtak olyanok is, akik még sohasem voltak operaelőadáson, de színházban sem sokszor. Az előkészítésnek éppen ebben látom a legnagyobb szerepét, hiszen a teátrumi etikettben járatlanokat nem lehet egyszerűen csak „beereszteni” a széksorokba. Igenis: meg kell tanítani velük/ nekik néhány dolgot, viselkedési szabályt. Tudom, ez sem varázsszer. A kamaszlélek zabolátlanabb ugrásai kiszámíthatatlanok, elkalandozóbb a figyelem is ebben a korban, s arra is nagyon érzékenyen tudnak reagálni csemetéink, ha valami hamisan szól a színpadon, vagy úgy vélik: a diákelőadáshoz igazított színészi produkció esetenként nem mentes az enerváltság- tól, a rutinmegoldások laposságától. Vagyis: mielőtt ráhúznánk a vizes lepedőt — úgy egészében — a diákközönségekre, töprengjünk el ezeken a látszólag jelentéktelen apróságokon is. ERKEL HUNYADI LÁSZLÓJA — lehet, hogy csupa „előkészített" diák töltötte meg csaknem zsúfolásig a zeneszerző nevét viselő színházat? — óriási élményt jelentett minden jelenlevőnek. Kitűnő volt a rendezés, imponálóan gazdag a díszlet, s remekül énekelt V. László szerepében Korcsmáros Péter, vastapsot kapott a Hunyadi Lászlót megszólaltató Molnár András és a szárnyaló hangú, érthető artikulációjú Farkas Rose-Marie Szilágyi Erzsébet szerepében. Nem volt egy pisszenés sem — de még csak mocorgás is alig — az előadáson, s a szünetek zsibongóbb kólázgatása közben — na, nézzenek oda! — az operáról, az énekesek hangjáról beszélgettek a gyerekek. Egy eset nem eset, mondhatják a pesszimistábbak. Szurkolok: nehogy nekik legyen igazúk. S szorítok mindazoknak is, akik már kezdenek rájönni a dolog nyitjára, arra, amit a mostanában „zárójelbe” szorított gyémántszívű költő így fogalmazott meg: „Jó szóval oktasd, játszani is engedd” — mert ezt az egészet csak így lehet és szabad csinálni. Kállai János . öfterem harapásra • tátotta fedelét, — ezt írtam tavaly a próba- naplómba. (1990. január 22.) Beletömködtem mindent, ami fontos volt akkor: elsárgult műsorfüzeteket, példányokat, birsalma illatú alsóneműket. A ködöt. Meg a ködben eltévedt vadludak hangját. Nomád lelkem sürgető szava szólt bennem: továbbhajtani állataimat! Meg álmaimat! De a fű alól zöld legelők sar- jadzottak, a penészes teremre ablakot nyitottunk. Kereszthuzat. A kereszten bádogkrisztus. Beleharaptam egy (Miss) amerikai gyümölcsbe, fanyar levét magamba szívtam, de a húsát kiköptem. Azután szarvaskirályra ajzottam fel hiú nyilamat. Ébren álmodva róttam az utcákat. Egymagámban. Gomblyukamban hervadt erdei virág. Képzeletemben látomások zizegtek. Szitakötőlányok perlekedtek a tavaszi égen. Ekkor utamat egy fontos állomás keresztezte. Vasútállomás. Fehér gőz csapott arcomba. Sípszó vágta ketté az éjt. Egyik lábam már a vonatlépcsőn. Álltam, mint a gólya. A vonat lassan elindult. Szökdécseltem mellette. Fél lábon. A vonatindícát, aztán visszadugtam a helyére. — Ezt hol tanulta? — Vasutas voltam. Egy hónapig'••• — De ez szabályellenesl Menni vagy nem menni? tó rám rivallt: Mit művel! Megy, vagy marad! Döntse végre el! Megálltam. A gyorsuló szerelvény légörvénye kitépte kezemből az immár érvénytelen menetjegyet. Magához szippantotta. Sokáig néztem a vonat után. Kofferem a lábamhoz simult, mint hűséges vadászeb. — Ma már nem indul több vonat — vigasztalt a vasutas —, de azért ne búsuljon... Talán holnap. — Holnap — mondtam szórakozottan, és kihúztam a hóna alól az indítótárcsát. Ujjaim közt megforgattam, mint egy sétapálNincs benne a szabályzatban! Hogy is csinálta...? — Majd holnap megmutatom — kiáltottam vissza. • akolatukat vedlő há- 7 zak haladtak el melletJ/ tem. Egy kapualjban cigány verte a feleségét. Megálltam. Néztem. Jókedvre derített. — Gyöngyélet vár rám! — rikkantottam az éjszakába. Belerúgtam egy üres konzervdobozba. Csörömpölve szaladt a betonon. A cigány csodálkozva fordult felém. Kezében maradt egy pofon. Földi László L átod, látod, Julien! Hányszor mondtam neked, hogy fogd vissza magad egy kicsit! Hagyd a nőket, ne hajszold az örömöt, hiszen az itt van melletted. Ha belenéznél a tükörbe, mit látnál? Csapzott a hajad, fáradt vagy, és igazán nem tudod, hogy mit kellene tenned. De hát mi szükséged van neked erre, kedves? Miért nem veszed észre, hogy én vagyok a te tükröd, a menedéked, a vágyad? Lehet, hogy Antónia vonzóbb, mint én, de te is tudod, hogy milyen távol van tőled. Sokkal fiatalabb, s te már nem vagy a régi. Hát akkor? Állj fel, és gyere hozzám! (Molnár Erika mozdulatába belemagyarázta: Nagy István Attila.) (Harasztosi Pál felvételei.) M Kelet agyarország
