Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-25 / 121. szám

HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. május 25, Megnyugtatja a gépelés Pergő ujjú bajnok Gépírás. Délelőtt, délután, este. Mindig, amikor akad egy szabad félóra. Csak ren­geteg türelem és a kitartás hoz eredményt. Izinger Irén­nek sikerült. A magyar gép­írás országos szakmai tanul­mányi versenyén első helye­zett lett. — A Széchenyiben, ahol tanu­lok, minden segítséget megkap­tam. Bár az óra kevés, a szak­körben sokat gyakorolhattam. És persze otthon. A gépeléshez be kell állnia a kéznek. A gyorsasá­got úgy fejlesztettem, hogy szá­moltam, egy perc alatt hány le­ütést tudok csinálni. Én általában nagyon izgulok, így könnyen hi­bázok. Ezen úgy próbáltam segí­teni, hogy a sorokat visszafelé olvasva gépeltem. A versenyen le kell küzdeni az idegességet. Számomra az első percek a leg­nehezebbek. — Mikor kezdtél el ezzel ko­molyabban foglalkozni? — Általános iskolában az orosz érdekelt. Általában a hu­mán tantárgyakat kedveltem. Csak annyit tudtam biztosan, hogy szakközépiskolában sze­retnék tanulni. Tehát teljesen vé­letlen találkozás ez a gépeléssel. Amikor már a Széchenyibe jár­tam, nem volt nehéz megszeret­ni. A tanárnőm — Földesi János- né — hamar felkeltette az ér­deklődésemet. Bár a kezdet nem volt könnyű. Elsőben sok egyest szereztem. Aztán megfigyeltem, hogy ha leülök gépelni, akkor mindig megnyugszom. Sokat gyakoroltam, és egyre jobban ment. — További versenyek? — Mivel első lettem az OSZTV-n, beválasztottak az or­szágos ifjúsági válogatottba. Most, április végén Bécsben egy UNESCO által rendezett nem­zetközi versenyen vettünk részt. Ez volt az első igazán nagyobb megmérettetés. A csapat a hibát- lanságin hatodik, a sebességin ötödik helyezést ért el. Nagyon jól éreztem magam. A bécsi színház és a Dunatorony csodálatos! Júliusban Brüsszelben tart­ják a világbajnok­ságot. Szeretnék ott lenni, de ez a szakfelügyelő döntésén múlik. Attól függ, hogy elégedett-e az eredményekkel. A következő évet teljes egé­szében a ver­senyzésre szá­nom. Ezért nem jelentkeztem a - - főiskolára sem. De be kell vallanom, az önbiza­lom is kevés volt. Sok sikeres versenyzőt ért már kudarc a fel­vételin, és ez megingatott. Majd jövőre jelentkezem a tanár­képzőre, magyar—gyors- és gépírás szakra. A versenyzést azért utána sem szeretném abbahagyni, hiszen — szeren­csére — van junior és felnőtt kategória is. T. E. Vannak őrületes, mulatságos és dilis történeteink is... Reggae-1 a Ladánybene 27 Nagyon sokan eljöttek nemrég a Ladánybene 27- koncertre. Vajon honnan ismerhetik ezt az együttest ennyien, mikor a lemezük még csak május végén fog megjelenni? Tokajban a ta­valyi rockfesztiválon is fel­léptek már, de találkozhat­tam velük a debreceni egye­temi napokon, valamint láthattam a videójukat a tv- ben is. Ez a hét huszonéves srác (Árokszállási Tamás — dob, Barcza Gergő — szaxofon, Bod­nár Tibor — szólógitár, Herpe- lendi István — basszusgitár, László Miksa Miklós — ének, Szarka Sándor — billentyűs hangszerek, Tóth Gábor—gitár) feljön a színpadra, és csak úgy „magával ragadja” a közönsé­get. Teljes könnyedséggel — él­vezve amit csinálnak... Hogy mit csinálnak? Reggae-t. Fantaszti­kus reggae-zenét néha skaval. És hogy miért mások, mint a töb­bi reggae-zenekar? Mert a többi nem magyar. De nemcsak a mű­fajban egyedülállóak Magyaror­szágon, hanem a mentalitásuk­ban is. Megcsinálták azt, amiről más fiatal zenekar csak' beszélni szokott: újat hoztak. Nemcsak újat, jót is. Mert lehet valami új, ha senkinek sem tetszik! De nézzük, mit mondanak ők: „A barátságunk Ladánybene községből ered, ahol együtt tá­boroztunk. A kollégium telefonjá­nak száma (ahol laktunk) 27 volt. Kiő? A két héttel ezelőtti szá­munkban Mats Villandert láthattátok gitárral a kezé­ben. Könyvutalványt nyert Radványi Ferenc, Kisvár- da; Király Zsuzsa, Gé- berjén; Bába Éva, Nyíregy­háza. A '88-as Aorta volt az első lépcső, és ugyanitt '90-ben har­madikok lettünk. Természetesen van más magyar zenekar is, amely játszik reggae-számokat, de hazánkban csak mi foglalko­zunk vele komolyabban. Feleslegesen nem reklámoz­zuk magunkat, de ha eljön egy újságíró a koncertre, mindig po­zitívan ír rólunk — ha ír. S a rá­dióban is azért adják le a zenén­ket, mert tetszik a szerkesztő­nek. Remélhetőleg — de ezt halkan mondom — május közepén-vé- gén jelenik meg a lemezünk La­dánybene 27 néven. Hogy miről van szó benne? Kisemberek nagy problémáiról, álmairól, vá­gyairól. Vannak őrületes, mulat­ságos és dilis történeteink is. A számok legtöbbje éjszaka szüle­tik, amikor nem tudok aludni. Eszembe jut egy mondat, és haj­nalig kész a szöveg. Elég szerteágazó, hogy ki mi­lyen zenét szeret, de azt hiszem az elmondható, hogy a régiek felé hajiunk: Yes, Rolling Stones, Santana és persze a reggae nagyjai: UB 40, Bob Marley. Van egy jó történetünk, az ukrán földhöz kapcsolódik. Egy szovjet diszkós felvette a zenén­ket a Petőfi rádióból, utána egy csomót kutatott utánunk, hogy meghívhasson minket. Elmen­tünk. Jó volt. Egyébként Nyugaton is gyor­san terjed a hírünk..., tudod a Las-Wegas-i rádiókalózok általá­ban a Petőfit hallgatják. Minden hónap első péntekjén összejövetelt tartunk a budapesti Viking klubban. Ide néha hívunk vendégzenekart, és ha olyan hangulat van, írunk egy színda­rabot, és előadjuk. Ezenkívül fü­zetet jelentettünk meg, amelyben túlnyomó részt Ladánybene 27- dalszövegek vannak. A vendégzenekarokat, mielőtt meghívnánk, bizonyos kritikus füllel meghallgatjuk, hogy ne szenvedjen a közönség. Arday Oti 1. DR. ALBAN: No Coke 2. JOEY B. ELLIS: Go For It 3. VANILLA ICE: Play That Funky Music 4. MARIAH CAREY: Someday 5. MC. HAMMER: Please Hammer Don’t Hurt' Em 6. K. L. F.: 3 A. M. Eternal 7. RICK ASTLEY: Cry For Help 8. CC MUSIC FACTORY: Gonna Make You Sweat 9. SEAL: Crazy 10. SNAP: Mary Had A Little Boy Kuliár Mónika és Szilvia, Fehérgyarmat Koncert­menü Júniusban Budapesten több híres muzsikust is láthatunk. A Kisstadionban június 12-én, 20 órától Bob Dylan szerepel. A Yes együttes az MTK-sta- dionban lép fel június 20-án, 20 órától. Szintén az MTK-stadionban énekel a rajongóknak Paul Si­mon. 0 június 23-án lép 20 órától a színpadra. A Pat Metheny Group a Buda­pest Sportcsarnokban vendéges­kedik június 24-én, 19,30 órától. Reklám a szektának A Krishna- hívő popsztár A néhány évvel ezelőtt még mértéktelen italozásáról, kábí­tószer-fogyasztásáról híres-hír­hedt világhírű popsztár, Boy George megtért, és belépett a Hare Krishna-rendbe. A 29 éves énekes felhagyott az önpusztító szokásokkal, sőt, olyan mérték­ben utasítja el a test ellenségeit, a drogokat, hogy még teát és ká­vét sem hajlandó kortyolni, a bennük található izgatószerek káros hatása miatt. Megtérésé­vel nemcsak az énekes, hanem a szekta is jól járt. Boy George ugyanis változatlanul világsztár, témái és dallamai azonban egy idő óta kizárólag e szekta dicső­ségét hirdetik. „Ha Boy George rólunk énekel egy számot, az nekünk nagyobb reklám, mintha tízezer önkéntes egy hétig házalna az igével a fia­talok között" — vallja a vallási csoportosulás szóvivője, Bhaga- vat Dharma. Ezt bizonyítja Boy legutolsó kislemeze, a Bow Down Mister, amelynek kiadása óta megint megugrott a megtérni kívánók száma. A szekta tagjai szinte már egy új istenségről kezdenek beszélni, akinek a neve így hangzik: Boy George. ‘BaCCcißcis pesti módra Pár hete a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban bú­csúztak el a végzős diákok, ma pedig a szakmunkásképzőkben köszönnek el az alma matertől a harmadikosok. A hagyomá­nyoknak megfelelően vala­mennyi ballagáson megfelelően felvirágozott épületekben szólal meg utoljára a csengő, halkan, szomorúan, fájdalmasan száll fel az ének: ,,Most búcsúzunk és elmegyünk...” Könnyes te­kintetek, vörösre dörzsölt sze­mek. Érzelmekkel gazdagon átszőtt beszédek, ünnepélyes hangulat. S rokonok, ismerő­sök végtelen hada, akik inkább egymással beszélgetnek, mint­sem az ünnepségre figyel­nének. Merőben más hangulatú bal­lagásnak lehettek a szemtanúi azok, akik május elején Buda­pest egyik gimnáziumában vet­tek részt a ballagáson. _A bú­csúzó negyedikesek felszaba­dultan, minden megilletődött- ség nélkül viselkedtek. A balla­gási dalok helyett olyan közis­mert nótákat, slágereket éne­keltek, mint a Boci boci tarka, vagy mint az Újra itt van, újra itt van a nagy csapat. Amikor kilé­pett a harmadikosok sorából a maradó diákok nevében búcsú­beszédet mondó srác, a nép­szerűség jeleként örömujjon­gás és füttykoncert fogadta. Lehetett valami alapja a köz­kedveltségnek, hiszen gondo­latait meglepő módon egy talá­lós kérdéssel kezdte: Mi az? Kicsi, fekete, s hasonlít a ha­lálhoz. Pár másodperc múlva a választ is megadta: a halál fia. Miután ilyen ,.sziporkázó humorral" feldobta a közönsé­get, úgy érezte, elkezdheti a beszédet. Nem fogadalmakból állt a beszéd, nem sorolta fel, hogy mi mindent is csinálnak a maradó diákok az intézmény hírnevének öregbítése érdeké­ben, hanem beszédében felvá­zolta a mai magyar valóságot. Szólt arról, a magyar lakosság hány százaléka munkanélküli, milyen magas az öngyilkosok száma, hányán halnak meg a közlekedési balesetek során, vagyis mi mindenre számíthat­nak az iskola ,, védőszárnyai” alól kikerülő fiatalok. Első hallásra furcsának tűn­nek ez ünnepség részletei. E diákok úgy vélik, a ballagás csak egy állomás az életünk­ben, akkor miért sírjanak, ha vidámak is lehetnek. Emléke­zetes így is lehet. Szóval, ilyen egy ballagás pesti módra. UJ EGYÜTTESSEL LETT gazdagabb Nv za, ugyanis április elején megalakult az egyelőre meg Vekker néven futó együttes. Darkó Zsolt (billentyűs hangszerek), Mózer Zsolt (dob), Fehér Csaba (gitár) pop-rock zenét ját­szik. A saját szerzemények mellett régi számokat is játsza­nak, így a nosztalgia jegyében is vállalnak fellépéseket. Cím: Mózer Zsolt, Nyíregyháza, Vasvári P. u. 19. Gyermekeknek ___________________________._______________ _ ___:..... _........ .... Most láthatod a természetben! A poszméhek Tavasztól az első derek meg­jelenéséig gyakran megfigyelhe­tünk réteken, legelőkön, de lakott területeken is — nagy testű erő­sen dongó, a méhekhez hasonló alkatú rovarokat, melyeket sokan egyszerűen csak dongóknak ne­veznek. A dongók, vagyis a poszmé­hek igen sok faja közül leggyak­rabban a földi és a kövi posz- méhvel találkozhattok. Nagysá­guk másfél és két centiméter között változik. Felismerésük a rovarhatáro­zásban járatlanok számára sem jelent különösebb nehézséget. Mindkét fajt sűrű, selymes ki­tinszőrzet borítja. A földi posz­méh torrészén és potroha elején sárga-fekete színű szőrzet dísz­ük, míg potroha vége feltűnő fe­hér színezetű. A kőrakások, tégla- és beton­törmelékek környékén megtele­pedő kövi poszméhet, előbbi ro­konától eltérően, koromfekete ki­tinszőrök borítják, s ugyancsak a potrohvége — szép élénkpiros színű. Mindkét faj földbe ásott kamrákban, elhagyott egér-, ló­A kövi poszméh (A szerző felvétele) tücsöklyukakban alapítja álla­mát. Itt, ebben a nektárral, virág­porral megpakolt föld alatti biro­dalomban kelnek ki a dolgozók és a későbbi államalapító nősté­nyek is. Ősszel a dolgozók mind elhul­lanak, s csak az új család alapí­tására alkalmas hímek és nősté­nyek maradnak életben, ők vé­szelik át a telet. Egészen közel engednek magukhoz nektár és virágporgyűjtő munkájuk közben, s elgyönyörködhetünk megporzó tevékenységükben. Sajnos igen sok poszméh esik áldozatul az apró mezei rágcsálóknak, me­lyek bejutnak járataikba s össze­rágják a fiasításokat. Igen jelen­tős a szerepük a lucerna és a lóhere megporzásában is, mely­re már Darwin is felfigyelt, s igen szellemesen hozta összefüggés­be a macskaszerető idős vidéki hölgyeket és a jó lucernatermést, mivelhogy a macskák összefog- dossák a mezőn élő egereket, pockokat, így azok nem pusztít­hatják el a poszméhfészkeket, a sok poszméh pedig jó termést ígér. Sajnos, napjainkban a rág­csálóknál is súlyosabb károkat okoz a különböző poszméhfajok egyedszámában az őket sem kímélő vegyszerezés. Agárdy Sándor IMmk a Kirándulás a szafariparkba Nemrégen Ausztriába kirán­dultunk. Bécsben a látvány le­nyűgöző volt. Egy kicsit várnunk kellett a park nyitására, de az ál­latok szépsége és a környezet gyönyörűsége kárpótolt minket. A majmok játékossága, a tigris és az oroszlán barátsága lekö­tötte figyelmünket. Olyan állatok­kal is találkoztunk, amelyeket csak a tévében láttunk eddig. 6. b. o., 4. sz. iskola, Kisvárda Versek versenye Iskolánkban nemrég szavaló­versenyt rendeztek. Megdöbben­ve, de csodálattal hallgattuk a szebbnél szebb verseket. Osz­tályunkat Kovács Orsolya és Széles Tímea képviselte. Tímea az 5—6. osztályosok között a harmadik lett, Orsolya pedig min­denkit megelőzve az első helyet szerezte meg. 6. b. o., 4. sz. iskola, Kisvárda Az oldalt összeállította: M. Magyar László 6 || Kelet ■ a ni3ijy3rorsz3(]

Next

/
Oldalképek
Tartalom