Kelet-Magyarország, 1991. május (51. évfolyam, 101-126. szám)

1991-05-18 / 115. szám

10 1991. május 18. HÉTVÉGI MELLÉKLETE A ,,gyűrűház” megálmodója Pénzszűkében lévő világunkban az építőipar hely­zete a legválságo­sabbak közé tarto­zik. Nincs pénz, vagy csak jóval ke­vesebb jut építke­zésekre, az igaz. Ám nagyobb lenne a túlélési esély, ha abból indulnának ki, hogy a piacon mennyi a fizetőké­pes kereslet, és ahhoz igyekezné­nek igazítani a költségeket, nem idegenkedve az új, olcsóbb, ugyanak­kor megjelenésé­ben is szemrevaló eljárásoktól. Pedig léteznek ilyenek. — Meggyőződé­sem, hogy az épí­tőiparjelenlegi árai irreálisak — állítja Hegedűs Ta­más építész a nyíregyházi Bau­meister Kft. ügyvezető igazgató­ja, akinek a tervezőasztalán szü­letett már jó néhány, a fenti kívá­nalmaknak megfelelő eljárás és épület rajza, leírása — az átlag­ember pénze nem futja ekkora összegekre. Nekem például lift­tel együtt sem kerül egy négyzet- méter lakás harmincezernél töb- ■>e, de a lapos tetejű házakra »árhol ráépíthető, azok beázási gondját is végérvényesen megol­dó, ráadásul az ott lakókat némi tőkéhez is juttató tetőtéri lakásoknál ez a költség nem több mint 22—24 ezer forint. Amióta az építőiparban dolgo­zom, és felvérteztem magam a szükséges ismeretekkel, engem az új és gazdaságos technoló­giák bevezetése foglalkoztat. Ez az egyetlen út, amelyen járni akarok. A nagyhalászi általános iskola matematikaversenyt nyert kis­diákja a hasonló korú társak szá­mára meglehetősen különös volt. A Hegedűs családban — való­színűleg a több nyelvet beszélő, de elszegényedvén Nagyhalász­ban gazdálkodni kényszerülő hajdani katonatiszt, anyai nagy­apa hatásaként — a gyermekek­kel szemben is magas követel­ményeket támasztottak. A mun­ka és játék csak megszabott rendben követhették egymást. — A tanári kar a nyíregyházi Kossuth gimnáziumba irányított — meséli az erősen deresedő negyvenhat éves mérnök —, ahol további segítséget kaptam, mert mint kiderült, volt mit pótolni a falusi iskola ,,jó tanulójának”. Legkedvesebb tantárgyaim a matek, fizika, ábrázoló geomet­ria és a latin voltak. tluzamosabb ideig csak egy­szer hiányzott a gimnáziumból. Hatvanegyben a téeszesítéskor. — Két héten át, amíg meg nem győzték apámat, hogy sok­kal jobban jár, ha aláírja a belé­pési nyilatkozatot, engem is ott­hon tartottak egyik „fő érvnek”. Az öreg szibériai fogságból visz- szatért, kertész végzettségű em­ber volt. A földosztáskor a felda­rabolt uradalmi gyümölcsösből két holdat kapott. Ebből és a ké­sőbb hozzá vásárolt hat-nyolc hold földből éltünk. Miután elvet­ték és az apám kertésztudására sem tartottak igényt a tsz-ben, már csak idő kérdése volt, mikor költözünk Nyíregyházára. Hét év múlva sikerült. Időközben leérettségizik, elhe­lyezkedik a földmérési hivatalnál, és elsajátítja a geodézia legfon­tosabb ismereteit. Két év katona­ság után, amikor leszerel, koráb­bi főnöke Barota György (a na­pokban temettük) hívására a ta­nácsi tervezőirodára kerül mű­szaki könyvtárosnak. „Hihetet­len szerencse” a fiatalember számára, akibe a tudásszomjat még otthon beléoltották, hogy ilyen közegbe kerül. Az idősebb kollégái biztatják: „Olvass el mindent, mert itt olyan műszaki tudás birtokába juthatsz, amit később bárhol felhasználhatsz!” Igazuk volt. A négyéves „magánegyetemnek” a techniku­mok elvégzése, majd a felsőfokú tanulmányai során óriási hasznát veszi. — Miközben a hatvanas évek­ben már látni lehetett, hogy az akkor eluralkodó házgyári épí­tészet arctalansága hová vezet­het, engem az foglalkoztatott, hogy a régiek miképpen tudtak olyan szép házakat építeni — gondol vissza a két évtizeddel ezelőtt történtekre a mai vállal­kozásvezető — kezdetben az MTESZ-szel, később önerőből betekeregtem fél Európát. Min­denütt az ember és építészeti kultúrája állt a figyelmem közép­pontjában. Sokszor eszembe ju­tott nagyapám, akinek a mondá­sait, a dolgokról vallott nézeteit beigazolódni láttam. A törekvő, fiatal szakembert később a SZÁÉV hívja „főorga- nizátor”-nak. Örömmel megy a tervezőasztal után az életet megtapasztalni. „A tervet és a kivitelezés mozzanatait kellett ízekre szednem, és minden apró részletében a tökéletesebb és olcsóbb megoldást kellett meg­kéresnem.” Azt, hogy sikerült, bizonyítja a többszörös arany­koszorús újító címe is, amely el­sősorban lelki örömökkel járt. Ennek ellenére továbbtanulásá­hoz sokáig nem járulnak hozzá, vallásosságára, keményfejűsé- gére való hivatkozással. Meg­romlik a viszonya főnökével, ami a szokásos végkifejlettel jár: nyolcvanhétben elmegy a válla­lattól. — Pedig nagyon élveztem az addigi munkámat. Amit a terve­zőasztalnál megrajzoltam, azt másnap a munkásokkal megbe­szélve ellenőriztem, miképpen valósulhat meg a gyakorlatban. Ezt egyetlen volt főnököm sem csinálta meg. A legtöbb cégnél ez így megy. Ezért áll itt az épí­tőiparunk. Későbbi munkahelyén is új építési technológiák bevezeté­sén fáradozik, de beletörik a bicskája. Szakmai elképzeléseit különböző pályázatokra készített tervekbe álmodja meg. Ezek egyike megtetszik egy német gyárosnak, aki meghívja néhány hétre, és több munkával is meg­bízza. Egy tervező- és fejlesztő­iroda közös megalakítását is el­kezdik, de a közelmúlt ügyinté­zési tortúráját a német nem bírja idegekkel, visszalép. Hegedűs Tamás azonban nem hátrál, mégiscsak megszervezi és beje­gyezteti a céget, Baumeister Kft. néven. A vágyott fejlesztői munka et­től kezdve mindennapi elfoglalt­sággá lesz. Versenyképes ter­vek, megoldások születnek sorozatban: lapostetők beépítési programjai, a kis pénzzel elkezd­hető és beköltözés után tovább bővíthető lakóházak terve, az új falszerkezetű, napok alatt felhúz­ható családiház-program. A vilá­gon talán egyedülálló megoldás­sal elkészül az olcsó, rendkívül gyorsan felépíthető, parkolóház­nak, áruháznak, irodának egy­aránt alkalmas „gyűrűépület" terve, amelynek — egyelőre csak külföldön — egyre nagyobb a sikere. Érdeklődnek iránta az Egyesült Államokból, ahonnan már eljutott a híre a világ több pontjára. Az asztalfiókban repülőjegy. Amerikai menendzserek küldték, Rijadba szól. „Ha megjöttem, majd mesélek” — mondja sejtel­mes mosollyal, s behúzza maga mögött az ajtót. Galambos Béla rí**0 Mivel a gazdasági élet kilátá­sai rendkívül bizonytalanok, na­gyon nehéz elképzeléseket fel­vázolni a kultúra távlati jövőjéről. De hogy a filmkultúrának lőttek, azt ma már az is látja, akinek nem állanak rendelkezésére sta­tisztikai adatok. Amerikanizáló- dunk, ami e téren annyit jelent, mintha a közbiztonság alakulá­sára a balkanizálódás fogalmát használnánk. A filmkultúra azért került a végelgyengülés állapotá­ba Magyarországon, mert a piac- gazdasági mechanizmust rajta (és a könyvkiadásban) próbálják ki, az állam pedig mossa kezeit. Van-e esély kiutat találni a filmterjesztésben? Ha van, akkor azt a filmforgalmazás csak úgy lelheti meg, hogy megkerüli a költséges utat, és a megfizethető terjesztési formát karolja fel. Elég egyértelmű, hogy ez az út a videózásé, ám a kis és a nagy képernyő úgy viszonyul egymás­hoz, mint a húskonzerv a frissen sülthöz. Akad ugyan áthidaló megoldás, és ez a videókivetítő. Sokkal olcsóbb, mint a 35 mm-es filmszalagot vetítő beren­dezés, de ugyanolyan képmére­tet vetít, mint amaz; kisebb he­lyen elfér; kezelése kevésbé bo­nyolult; nem kötődik állandó vetí­tőhelyhez, bármely teremben működtethető; és a pergethető filmek választéka e téren jóval nagyobb, mint a hagyományos forma esetében. Más kérdés, hogy a vetített kép minősége mennyivel rosszabb. A bökkenő az, hogy a sokkal olcsóbb is több száz ezres nagy­ságrendet jelent, s hol vannak ma Magyarországon azok a kis­közösségek (iskolák, kollégiu­mok, kultúrházak, kulturális egyesületek, klubok), ahol előte­remthető ez az összeg? E téren lenne igazán szükség az állami támogatásra. A Glatz-féle műve­lődési minisztérium elindított ugyan egy ilyen akciót, amelynek eredményéről nem szólt a fáma, de gyaníthatóan nem volt túl nagy az érdeklődés iránta, mert a költségek felét az igénylő kis­településnek kellett volna állnia, azokban pedig a minimális infra­struktúra megteremtése nyeli el a kevéske pénzt. Működik az országban néhány videómozi, de a nyíregyházi Vi­deóház programja példázza leg­jobban, hogy előbb-utóbb az ilyen helyeken is az üzleti szem­pontok kerekednek felül, s bár a lehetőség sokkal inkább adott itt a mozgóképes értékek átmenté­sére, mint a hagyományos mo­zikban, e feladatot nem vagy csak nagy néha, akkor sem szí­Mentőkötél-e a videómozi? vesen vállalják. Lehet természe­tesen azt mondani, nem kapnak elég segítséget a kultúraközvetí­tés más szektoraitól (az iskolák­tól például), de ez csak részigaz­ság, s ettől a helyzet még nem változik meg. Ha az ilyen típusú vetítőhelyek függetleníthető!; teljesen vagy je­lentős mértékben az üzleti viszo­nyoktól, akkor van esély arra, hogy — a szebb idők reményé­ben — megőrizhetők olyan érté­kek, mint a Biciklitolvajok vagy a Szerelmem, Hirosima, egyéb­ként fel kell nőnünk a Tini nin- dzsa teknőcök színvonalához. S hogy ez nem pusztán elvi lehető­ség, arra a bizonyíték a buda­pesti Művész mozi videóterme, ahol például most fut Liliana Ca- vani híres-hírhedt munkája, Az éjszakai portás (ismertetésére egy újabb alkalommal visszaté­rünk), de aki folyamatosan figye­lemmel kíséri programjukat, ta­núsíthatja, hogy következetesen a művészi értékek határozzák meg a bemutathatóságot. Mivel a fővárosban kialakult azon mozik szűk köre, amelyek döntően a filmkultúra ápolását vállalják (nem csekély támoga­tás teszi ezt lehetővé), talán sor kerül — a többfajta alapítvány jóvoltából is — a vidéki nagyvá­rosokra, s e településeken is ki­alakíthatók majd azok a vetítőhe­lyek, ahol kis létszámú, valóban érdeklődő csoportok folyamato­san hozzáférhetnek régi és új fil­mekhez, olyanokhoz, amelyek nem napi fogyasztásra készül­tek, hanem messzebbre néző igényességgel. Nyíregyházán sem megoldhatatlan e lehetőség megteremtése. Igaz, hogy e tér­ségben nem ez most a fő gond, de aligha valószínű, hogy ezen múljék például a munkanélküli­ség sorskérdésének kezelhető­sége. Hamar Péter Táncomét sme» m Ilim, Kiél illillli «i(]étit liiéiitc Ziléi lirru Cilii, ln«(H full, liiilttl tilt, Pifi Imié Nevek születése Fábri, Literáti, Valentini A reneszánsz korában divatos volt, hogy az írók, költők, gondolko­dók stb. nevét latinra fordították. Talán elegendő példa erre Janus Pannonius, akinek eredeti nevét teljes biztonsággal nem sikerült ki­deríteni. A XVIII. században — fő­ként a felvidéki németség hatására — újabb reneszánsz következett. Ekkor azonban már nemcsak a származási helyet jelölték meg, hanem az apa nevét és foglalkozá­sát is — a megfelelő grammatikai megoldásokkal együtt. Ez nem vé­letlen, hiszen ekkor a kételemű névadás már általános. A (le)származást ekkor sem hagyták figyelmen kívül: éppen a latin genitívusszal (birtokos esettel) Múltidéző földrajz L assan egy egesz könyvespolcot betölte­nek azok a tanköny­vek és útikönyvek, amelyeket Frisnyák Sándor, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára, a földrajztudományok kandidátusa írt, illetve állított össze. Könyveit az egyetemeken, főiskolákon gyakorta használják, és a szak­emberek is szívesen forgatják. A szerzőnek mostanában szinte minden évben napvilágot látott egy-egy újabb kötete, így 1988- ban a Magyarország földrajza című könyve, amely földrajzi szintézis, hazánk földrajzának és gazdasági életének, az 1989- ben kiadott Általános gazdaság­földrajz című kötete pedig a tár­sadalmi élet geográfiájának alap­ját tárgyalja. Frisnyák Sándornak a közelmúltban Magyarország tör­téneti földrajza címmel -újabb kiadványa jelent meg. A könyv a honfoglalástól 1945-ig mutatja be a földrajzi környezet változásait és a társadalmi-gazdasági fejlő­dés alapvonalait. Az olvasó ké­pet kap arról, milyen volt évszá­zadok során a Kárpát-medencé­ben a természeti kép, és hogyan hasznosítottuk a természeti erő­forrásokat, hogyan alakította át az itt élő ember küzdelmes mun­kálatok során földrajzi környeze­tét. A térbeli keret, a mindenkori országterület, így 1920-ig a Kár­pát-medence. A könyvből kide­rül, hogy a magyarság eredmé­nyeit mindig is együtt érte el az itt élő népekkel. E kiadvány lapozgatása köz­ben a laikus olvasó is érdekes ismereteket szerezhet vagy ele­veníthetlek így például megtud­hatjuk, hogy a honfoglalás idejé­ben a mai országterület egyne­gyede volt ártér, állandóan vagy időszakosan elöntött területek­kel. Ugyanakkor az összterület több mint egyharmada erdő lehe­tett. A korai feudalizmus idején az irtvány és a művelt területek egyre nagyobb teret hódítottak. A 895-ben kezdődő honfogla­lás a magyarság történetében azonban, mint tudjuk, nemcsak földrajzi helyváltoztatás, hanem jövőt formáló életmód — és gaz­dasági korszakváltás is. Nem árt emlékeznünk, hogy a magyarság volt a kelet-európai sztyeppéről érkező egyetlen olyan nép, amely végleg megtelepedett és nemzetté vált a Kárpát-meden­cében, majd önálló államként beilleszkedett a feudális államok rendjébe. Ehhez persze évszá­zadok küzdelmes munkája kel­lett, a természeti környezettel, a földrajzi adottságokkal. A kötet olvasása közben tet­ten érhető a Nyíregyházán élő szerző, kissé Nyírség-centrikus szemlélete is. így sok olvasniva­lóra bukkanhatunk, amely a mi homokvilágunkkal és a környék földrajzával is kapcsolatban van. Érdekes fejezet lehet számunkra például a Tisza és mellékfolyói­nak szabályozása, amit a terület- és gazdaságfejlesztés, a termő­földnyerés tett szükségessé. Ez a hatalmas természetátalakítási folyamat, amely a Nyírség föld­rajzát és arculatát is jelentősen megváltoztatta, egyébként 1846 nyarán Tiszadob határában kez­dődött — tudjuk meg a könyvből. Érdekes olvasnivaló a Demográ­fiai változás című fejezet is, amely sajnos a mi régiónkat is igen tragikusan érintette. Nem árt emlékezni, a trianoni határ- megvonás után a régi várme­gyék közül tíz maradt csupán sértetlen. Frisnyák Sándor Magyaror­szág történeti földrajza című könyve egyébként a tervek sze­rint a Mondus Press cég kiadá­sában angol nyelven is megjele­nik. Bodnár István utaltak a leszármazás tényére. Ez azt is jelenti, hogy bizonyos nevek hasonló alakulattal ma is élnek. Tu­lajdonképpen az -/ (-y) vagy a fi (-fy, -ffy) képzőt kellene az alábbi — latinosított — nevek után tenni: Ambrózy (Ambrus fia, leszárma­zottja), Adami és Adamis (Ádám fia), Antoni, Antóni (Antal fia), Be- nedikti (Benedek fia), Francisci (Ferenc fia), az ismert operettszer­ző neve: Jacobi (Jakab fia), Kristó­fon (Kristóf fia), Martini (Márton fia), Valentini (Bálint fia). Némiképpen magyarosodnak a következők: Au- gusztinyi (Ágoston fia), Urbányi (Urbán fia). Továbbá a tévében a Klinika című sorozatban megismert Michaelis asszony neve is ide tar­tozik. Közben a magyar nyelv is megoldotta a hasonló problémákat, mert ilyen alakokat találunk: Balas­sa, Balassi, Balázsi (Balázs fia), Lőrincze (Lőrinc fia). A leszárma­zást nem feltétlenül jellemzi az apa (a névadó ős) személyneve, ha­nem a foglalkozása is. így kelet­keztek Nyíregyháza és környéké­nek az alábbi vezetéknevei: Fábri, Fábry (faber = kovács, azaz a ko­vács fia), Literáti (literatus = író­deák, tehát a deák fia), MoHtórisz (molitor = molnár, a molnár fia), végül a Tirpákok című eposz szer­zőjének a neve: Vietórisz (vietor = kádár, a kádár fia). Sőt eleink nem elégedtek meg a latinnal, a görög­ből is hoztak hasonló példákat: Ba- zilidesz (Bazil, avagy Vászoly fia), Stephanidesz (István fia), Fitkoni- desz (a szurokgyártó fia). Csupán egyetlen kor és egyetlen névadási szokásról beszéltünk, s a ritkaságuk még nem indok arra, hogy ne szóljunk róluk. A leírt — és ■ nem most keletkezett — forma ter­mészetesen kiejtési problémákat is felvet(het). Talán egyetlen példa is elég: A fekete város című 1Vlik- száth-regény egyik szereplőjének a nevét (Fabriczius) a tévésorozat­ban Fabriciusznak ejtették. Pedig ezt már maga Mikszáth eldöntötte, mert a társhatározós alakban Fabricziussal alakot használt. Ő azért jobban tudott magyarul, mint... Mizser Lajos II Kelet­A Magyarország

Next

/
Oldalképek
Tartalom