Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)

1991-04-20 / 92. szám

Gyermekeknek ________________________________________________________________________________________í I! Kelet Magyarország HÉTVÉGI MELLÉKLETE 1991. április 20. Háttal Táncot s nyelvet tanul Magyar diák Finnországban Hány kalandos lelkű magyar fiatalnak fordul meg vajon a fejé­ben: milyen jó lenne egyszer el­jutni a messzi északra! Mondjuk Finnországba. Gyönyörködni a milliónyi tavat övező erdőkben, bámulni a haragvó tenger hullá­mait, barátkozni a távolra sza­kadt rokon nép fiaival... Csak néhány napra juthatnánk el egyszer oda...! — Édesapámat, Balázs Gusz­távot, az Igrice néptáncegyüttes vezetőjét, a sóstói falumúzeum néprajzosát fűzték már korábbról baráti szálak Finnországhoz, ahonnan a múlt nyáron egy ked­ves házaspár jött hozzánk ven­dégségbe. Az Igricében én is nyolc éve táncolok már, s mikor megláttak, meghívtak, menjek velük. A pár női tagja, Marita A nyíregyházi Balázs Richárd- nak megadatott, hogy valóra váljon az álma. S nem csupán egy-két hétre látogatott oda, de egy teljes esztendőre! — Miképp kezdődött? — kérdez­tük a tizenöt éves vándort, aki nemrég hazalátogatott a szü­leihez. ‘Bocsánat... Én igazán nem akartam meg­bántani senkit. Én csak baráto­kat kerestem, s közben a meg­lévőket veszítettem el. Keres­tem. és nem találtam senkit... Ott állt előttem... Nem láttam... Vakon keresztülgázoltam rajta, miközben azon bánkódtam, hogy engem senki nem vesz komolyan, hogy rajtam gátlás­talanul keresztülgázolnak! S lám... Pont azokat bántottam, akik nem érdemelték meg... Én iga­zán nem akartam! Már benned sem bízom... Nem hiszem, hogy hozzám akarsz tartozni! Nem hiszem, hogy a részem akarsz ienni! Inkább kiszakíta­nál belőlem egy darabot, mint hogy a részemmé válj... Bizalmatlanságom mindenkit megöl... Elsősorban engem. Nem tudom, mi ellen küzdők. A magány szörnyű! Egyedül ülök az ágyam szé­lén, hallom agyam dübörgését: tarn, tam... Egyre hangosabb, s én hallgatok... tarn, tam... Olyan jó lenne elfutni... tam, tam... olyan jó lenne visítani... Rám zuhan a csend, vállaim megroskadnak tőle... Hallom a némaság halk zörejeit... Hallom a volt barátaim hangját... Gú­nyos arcok röppennek elém... „ Kellett neked szárnyakat nö­veszteni! Lám-lám, mégiscsak megbotlottál hatalmas nagy szárnyaidban..." Vaskó Ilona . ÉVISZ . Nieminen ismert koreográfus a hazájában, s egy népszerű ba­lettiskolája van Kokkolában. — Hol van ez a Kokkola? — Helsinkitől vagy ötszáz kilo­méterre északra, a tenger part­ján. Egyébként egy harmincez­res városka, és gyönyörű a kör­nyezete. — Hogyan telnek a napjaid? — Tanulással. Az ottani balett­iskolába járok, délelőttönként pedig az angol és a finn nyelvet gyúrom. — Melyik a nehezebb? — Ó, a finn... Most már kez­dem érteni, miért mondják a kül­földiek a magyarra is, hogy annál aligha van nyakatekertebb nyelv. A legkönnyebb persze a balett, a nyolcéves tananyagból már az ötödiken is túlvagyok. — Barátok? — A nyíregyháziak nagyon hiányoznak. Sajnos, a finnek jó­val zárkózottabbak a magyarok­nál, s az az igazság, időm sincs nagyon a barátkozásra. — Mit láttál eddig Finnország­ból? — Rengeteg mindent... A házi­gazdáim nagyon kedves embe­rek, igyekeznek elvinni mindenü­vé. Voltunk például egy hosz- szabb északi sítúrán, mondanom sem kell talán, csodálatos volt. — Hogyan vészelted át a híres északi telet? — Hideg, kemény idő volt, de havat alig láttunk. Most viszont, mikor kocsival igyekeztünk a helsinki repülőtérre, végig szaka­dó hóesésben tettük meg a fél­ezer kilométeres utat. Csodál­koztam is, hogy nálunk milyen szép tavasz fogad. — Nem sok időt töltesz most itt­hon... — Az iskola vezetője készített egy koreográfiát, nemsokára lesz a bemutatója. Enyém az egyik főszerep. — Mikor telik le az esztendő? — A nyár derekán búcsúzom majd Finnországtól. Lesz még egy jó másfél hónapos vaká­cióm, aztán kezdődik az iskola, a Zrínyi gimnázium első osztályá­val. B. G. A „csizma” árnyékában. A Colosseum és társai Olaszország mindig is valami csodálattal töltötte el az odauta- zót. Velence mint a szerelmesek városa; a déli emberek különös temperamentuma. Ez a magyar turistának főszezonban kicsit drága ugyan, de szeptemberben —- mely kissé már utószezon — is élvezhető. A mátészalkai Opris Attila ezt a hónapot választotta. — Már régóta terveztük az utat. - Szeptemberben volt rá le­hetőség, gondoltam a suliból is elengednek... Hát igen, voltak nehézségek! Végül is megeny­hült a diri és az őszi... A nehézségek csak folytatód­tak, sőt még keményebbek let­tek! Jugoszlávián keresztül a szerpentinutakon kissé kiszédül­tünk a nagy éjszakában. Ott áll­tunk kb. 2 órát, amikor jött egy valamivel még gyorsabb kocsi, amely bennünket is átrepült és a túloldalon állt meg. A srác, aki szintén az árokban landolt, nem igazán foglalkozott ezzel a do­loggal. Segített ,,visszatérni” az útra, és meghívott piknikre. A hatalmas éjszaka után érkeztünk Velencébe. — Tényleg olyan csodás, ami­lyennek az útikönyvek írják? — Nem, sokkal szebb! A gon- dolázás ragadt meg igazán ben­nem! Fantasztikus érzés volt, beleéltem magam az olasz han­gulatba! Persze Róma is szép. A Colosseum a maga hatalmas méretével, melyet elég volt kör­bejárni! Mint kiderült, nem csu­pán egy romépületről van szó... Pár száz éve lebontották egyes részeit, és a köveket új várak építéséhez szállították el. Ez ki­csit kiábrándított eddigi illúzióim­ból. — Gondolom egy kis tengeri fürdést nem hagytatok ki ti sem! — Ez egyértelmű! Persze ak­kor már az olaszok nem lubickol­tak a habokban, mert túlzottan hidegnek találták! Nekünk a leg­jobb volt! — Volt alkalmad bepillantani a fiatalok életébe? — Hát persze! Ők rettenete­sen lezserek, nem igazán foglal­koznak semmivel! Kb. S,30-kor indulnak suliba, és délután 1-kor már a tengerparton vannak. Nincs náluk szigorúság, hogy 45 perc, meg ilyenek! Az iskolaud­var mindig tömve van, a nyüzs­gés jellemző! Gördeszkáznak, jelszavuk: csak semmi komoly­ság! A szórakozási lehetőségeik sokkal jobbak, a nap 24 órájában bárhová elmehetnek, mindenütt zene és vidámság! — Hogy ízlettek az olasz éte­lek? — Na ez az a dolog, amit nem túlzottan gyakran ettünk! Kissé drága dolog! Persze finomak, ezért próbáltuk végigkóstolni őket. Azért vannak még dolgok, amit soha nem felejtek el! Pél­dául, ahol laktunk, egy ,,bácsi” úszni tanult. Sokkal több része lógott ki a vízből, mint amennyi benne volt. Emellett egy „néni” mindennap a sarkon állt... De sajnos ennek a „kis” kirán­dulásnak is vége lett. A jugoszlá­viai élményekből kiábrándulva Ausztria felől léptük át a magyar határt! Mit mondjak? Megúsztuk! Majáliskor Pokolgép A jó idő csalhatatlan bizonyíté­ka, hogy hamarosan megnyitja kapuját Nyíregyházán az Ifjúsági Park. Remélhetőleg az idén is­mét sok felejthetetlen órát tölt­hetnek el ott a rockrajongók. Szinte már hagyomány, hogy május elsején a Pokolgép együt­tes koncertjével (20,30 órától) kezdődik a szezon. Május 11-én a Beatrice, május 18-án a Dia­mond, 25-én a Deák Bili Blues Band, 29-én pedig az Ómen ad koncertet. Júniusban láthatják és hallhat­ják a fiatalok a debreceni Diktá­tort, az Aurórát, az Exoticot, a Lordot, valamint amatőr együtte­sek is lehetőséget kapnak a be­mutatkozásra. Júliusban és augusztusban fellép többek között az Edda vagy a Bikini együttes, a Neoton, Zoltán Erika, az Ossián. Persze ezek az utóbbiak még elég távol vannak, így inkább a Pokolgép­koncertnek szentelünk egy kicsit nagyobb figyelmet. Az Ifjúsági Parkkal közösen játékra hívunk benneteket, amelynek a nyere­ményei a következők: I.: egy lemez és két jegy a május elsejei koncertre II.: két jegy III.: egy jegy. Kérdéseink: 1. Melyik ren­dezvényen lett közismert 1983- ban az együttes? 2. Mi az első nagylemezük címe? 3. Kik döntöttek a tavalyi koncertle­mez anyagáról? A válaszokat április 26-ig küld­jétek be levelezőlapon a szer­kesztőségbe! az úszásnak Néhány évvel ezelőtt volt egy nagyon sikeres, fiatal, nyíregy­házi úszónk, aki nagy remények­kel utazott ki az 1988-as szöuli olimpiára. Azonban a siker és a szerencse forgandó. Nem sike­rült az elvárásnak megfelelően teljesítenie, ezért sokan elma­rasztalták, pedig még csak 16 éves volt. Csabai Juditnak hív­ták. Bizonyára sokan emlékez­nek rá, hogy az olimpia után Ju­dit mély letargiában volt, és nem tudta még a mai napig sem elfe­lejteni az őt ért igazságtalansá­gokat. A fájdalmas sebeket én sem szeretném felszakítani. Azóta eltelt két és fél év. Judit jelenleg a Kossuth Lajos Gimná­ziumban harmadikos. — Mennyiben változott meg az életed azután a bizonyos olimpia után? — Legelőször is abbahagytam az úszást, és ugyanolyan hét­köznapi ember lettem, mint má­sok. Régen a Vasváriba jártam, az olimpiára való felkészülésem alatt magántanuló lettem. Ott nem fejeztem be a másodikat, így amikor abbahagytam az úszást, nem akartam lentebbi osztályba járni, ezért átjöttem ide a Kossuthba, és itt igazi jó kö­zösségbe kerültem. Legnagyobb esemény életemben talán az volt, hogy játszottam Gaál Er­zsébet: Danton című darabjában. Kukucs a stúdióban Fotósunk halált megvető bátorsággal merészkedett be a rádió 8-as stúdiójába, ahol hetek óta nagy titkolódzás mellett készülnek egy lemez felvételei. Érdeklődésére azt a választ kapta, hogy senki nem tud semmit, ennek ellenére mégis nap mint nap ismert művészeket lehet látni ki-bejárkálni. A képünk szerint igenis valami készül, mégpedig Délhúsa Gjon, a hányatott életmű Csavargó újabb lemeze. A szerzők kiléte egyelőre ismeretlen, az azonban biztos, hogy Pataky Attila szerzőként szere­pel majd a lemezen. Losonczi Katalin Képes techhikatörténet A Kutub-oszlop — Jelenlegi osztálytársaid, tanáraid hogyan viszonyultak ahhoz, hogy te egy olimpiát meg­járt diák vagy? — Egyáltalán nem vették ezt Indiában, Delhiben áll a Ku- wat-ul-lslam mecset udvarán a képünkön ábrázolt, kovácsolt vasból készült úgynevezett Ku­tub-oszlop, amely több mint 2300 évvel ezelőtt, Samandragupta uralkodása alatt, időszámításunk előtt 330—380 táján készült. Átmérője 40 centiméter, hossza pedig 7,5 méter, ebből 6,5 méter emelkedik ki a földből. A nevezetessége az, hogy nem rozsdásodik, mivel anyaga a legújabb analízis szerint szen­nyeződésmentes színvas. Ennek a hatalmas oszlopnak egy darab­ból való kikovácsolása még a mai, korszerű eszközeinkkel is nagy teljesítmény lenne. K. A. figyelembe, nem is lett volna rá okuk. — Említetted, hogy egyik nap­ról a másikra abbahagytad az úszást, ami az életedet jelentet­te. Mivel pótolod a mozgást? — Itt sportosztályba járok, de ezenkívül számomra abbama­radt mindenféle sport. — Soha nem gondoltál rá, hogy újrakezded és bizonyítasz? — Nem. Az olimpia óta, vagyis lassan két és fél éve szinte nem voltam medencében. Én nagyon meggyűlöltem az úszást. Sokat kellett dolgoznom, korlátozott volt az életem, nem láthattam csak az uszoda falát. Volt három barátom az úszók közül és kész, annak ellenére, hogy bejártam a világot. Az volt a legrosszabb, hogy eredményt vártak tőlem. Mindig az volt, hogy „bezzeg el­vittünk ide vagy oda, és nem dol­gozol.” Ezt mindig a szememre hányták. Tehát hiányzott a sza­badság. — Nem fájt a szíved, hogy Szabó Tündének sikerült bebizo­nyítania, hogy a vidékiség elle­nére lehet eredményeket elérni? — Örülök neki, jó érzés, hogy neki sikerült. Én azért hagytam abba, mert rossz volt a vidéki hátrányok miatt. Ha én nem is tudtam, legalább ő megmutatta. — Mit fogsz a gimi után csi­nálni? — Még nem tudom. Valamit, ami érdekel. Ne kelljen sokat dolgoznom, a pénz viszont nem érdekel. Valamit, de nem úszni. Csépány Zsuzsa Az oldalt összeállította: M. Magyar László A Kutub-oszlop Delhiben Nyelvi szakkör bátrabb szereplés Nagyon szeretjük a nyelvi kommunikációs szakkört, mert sok nyelvtani feladatot oldunk meg. Minden nevezetes ünnepre műsorral készülünk, s bemutat­juk az alsósoknak. Mióta erre a szakkörre járunk, bátrabban ál­lunk a színpadra, bátrabban sze­repelünk. Ä foglalkozásokon ve­títünk, sokat játszunk, érdekese­ket tanulunk. Van, amikor mese­mondó versenyt rendezünk, s van, amikor csak olvasunk. Mi­óta ide járunk, sokkal több köny­vet ismerünk. Nagyon szeret­nénk, ha a szakkör a 8. osztály végéig tartana. Durucz Gabriella és Úri Csilla, 4.a. 2.sz. iskola, Kisvárda Hiányzott a szabadság 6 íMlife a gm 1. Lilla—Czigi: Mi van velem? (1.) 1. Kim Appleby: Don't Worry! (1.) 2. Napóleon Bid.: Kezeket fel! (2) 2. Jimmy Somerville: To Love So­3. Éva-Neoton: mebody (2.) Az édentől keletre (3.) 3. Torfrock: Beinhart (7.) 4. Moho Sapiens: Búcsú (4.) 4. Madonna: Justify My Love (5.) 5. Republic: Szerelmes vagyok (5.) 5. Enigma: Sadeness (3.) 6. Bonanza Banzai: Nem érdekel (7.) 6. A-ha: Crying in the Rain (4.) 7. Demjén Ferenc: Elveszett gyé- 7. Bananarama: Preacher Man (10.) mántok (6.) 8. Whitney Houston: I'm Your 8. Republic: Repül a bálna (10.) Baby Tonigh (6.) 9. Napóleon Bid.: Első bánat (8.) 9. Rick Astley: Cry tor Help! (9.) 10. Bonanza Banzai: 1984 (—) 10.Vanilla Ice: Ice Ice Baby (8.) Százötven forintos könyvutalványt nyert Berencsi Mónika Nyíregyhá­za; Kurucz Mónika, Máriapócs; Tamási Brigitta, Őr. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. Beküldési határidő: április 27. A levelezőlapra feltétlen írjátok rá: KM- Slágerlista. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom