Kelet-Magyarország, 1991. április (51. évfolyam, 76-100. szám)
1991-04-03 / 77. szám
1991. április 3. Kelet-Magyarország 3 JEGYZET Agrárfénykép árnyékokkal Általános mezőgazdasági összeírás kezdődik a mai nappal, finnek során lajstromba vesznek kis országunkban minden termelőt. eszközeivel, jószágáilo- mányával és gyümölcsfáival együtt. Fénykép készül tehát a magyar agrárvilág pillanatnyi helyzetéről. A fénykép azonban, természeténél fogva nem képes megmutatni a napjainkban zajló folyamatokat ebben a szebb napokat is látott ágazatban. A magyar parasztság hangulatát sem tudja majd érzékeltetni, amely az ország nem egy körzetében a padlássöprések időszakában volt csak a mostanitól rosszabb. Minek is örülne most a magyar mezőgazda? A várva várt rendszerváltás óta bizonytalanabbá lett körülötte a világ. A tulajdonosi bizonytalanságok, a belpolitika lassan őrlő malmai miatt, az eddigi és a régi-új gazdák részéről is a félelmek és a türelmetlenség fokozódását eredményezték. Eközben pedig a termelés mind bizonytalanabbá válik. Egyrészt az egyre elviselhetetlenebb költségek, másrészt pedig a mezőgazdasági termékek piacának látványos összeomlása miatt. Az emelkedő eszközárak következtében amúgy is eltűnőben lévő termelői nyereséget most már végképp veszteséggé változtatták a termelés évenkénti újraindításához szükséges hitelek elviselhetetlenül magas kamatai. Árpikor az elmúlt esztendő adatai szerint — igaz. aszály is sújtott — hétszázötven nagyüzem átlagában száz forint befektetett tőke csak három forint jövedelmet hozott, akkor könnyen belátható, hogy negyvenszázalékos kamatra fölvett kölcsönnel csak csődbe lehet jutni. Még egy jóval hatékonyabban termelő farmergazda sem képes ilyen terheket kigazdálkodni. A csőd felé taszítja az agrártermelést a hazai fizetőképes kereslet folyamatos csökkenése is. A magyar átlagfogyasztóval ugyanis nem lehet „elismertetni” az élelmiszerárakba építve a költségek emelkedését, hisz még a régi árakon is mind kevesebbet képes vásárolni. A képződő, és a termelést is fojtogató hús-, vaj- meg ki tudja még milyen hegyeket ráadásul a hagyományos külpiacunkon sem sikerül értékesíteni már ismert gondok miatt. Új piacokat viszont igen nehéz szerezni olyan minőségű és mennyiségű terméknek, amely korábban a szovjeteknek megfelelt és amilyennek az előállítására ma általában képesek vagyunk. BELETÖRŐDNÜNK AZONBAN a mostani helyzetbe nem szabad. A tulajdonreformon minél hamarabb túl kell esni. Az új, tulajdonosi szemléletű gazdák hagyományos szorgalmukkal és találékonyságukkal képesek bármely piacon eladható, minőségi élelmiszerek előállítására, ha az számukra anyagilag is megéri. Ehhez valódi érdekeltségi rendszerre, kigazdálkodható kamatú hitelekre. biztonságot nyújtó szerződésekre van szükség. Nem kétséges, hogy élőbb- utóbb meg is lesznek a feltételek. Csak addig is jó lenne életben tartani ezt a ma egyre gyengülő magyar mezőgazdaságot, állatot tenyésztő és tartó gazdáival, gabonát és gyümölcsöt termelő nagy- és kisüzemeivel együtt. ÉLETBEN KELL TARTANI, mert csak élő alanyba lehet új. nemes részeket oltani! Galambos Béla Áthangolják a kürtöt Készülőben a postatörvény A várható átalakulás lényegéről nyilatkozott lapunknak dr. Csernák Endre minisztériumi főosztályvezető annak a tanácskozásnak befejeztével, amelyen a keletmagyarországi térség szakemberei — a területi régiók közül elsőnek — megvitatták a készülő új postatörvény tervezetét. — A jelenleg érvényben lévő törvény az ágazat természetes fejlődésének gátjává vált, ezért nem annak átala- kítgatásáról, módosítgatásáról van szó, hanem a negyed- százados jogszabály újbóli megalkotásáról. A készülő új törvény már alapelvében is más, mint az eddigi: nem szervezet-, hanem szolgáltatáscentrikus lesz, ami azt jelenti, hogy nem a postát, mint Kevés olyan intézmény van az országban, amelynek a munkája annyira átjárná mindennapjainkat, mint a Magyar Posta tevékenysége. Ez a felelős szolgáltatási rendszer most döntő változás előtt áll. Készülőben ugyanis a törvény, amely többek között felszámolni szándékozik azt a hazai gyakorlatot, hogy a munkaformák mindegyike egyetlen hatalmas szervezetben összegeződjön és ezzel egyidejűleg megváltoztatni hivatott a szerteágazó szolgáltatás érdekeltségi struktúrájának alapjait. intézményt, hanem a postát, mint szolgáltatást helyezi a szabályozás központjába. Összhangban az ugyancsak megvitatás előtt álló koncesz- sziós törvénnyel, azt az alapelvet követi, hogy magát a tevékenységet, pontosabban a tevékenység teljes rendszerét kell a törvényalkotás keretei között újragondolni. KiinduUj házak Gyarmaton A tervezettnek megfelelő tempóban építi Fehérgyarmat központjában a SZÁÉV szakgárdája a 42 lakásos új épületet. A technika (TÁTRA gyártmányú betontovábbító) jóvoltából több méter magasra is környezetszennyezés, s veszteség nélkül jut el a beton, hogy az emeleti lakószobák is elkészülhessenek a nyári átadásra. A lovakat is eladják, ugye? Kikiáltási ára 300 millió forint A megyénkben egyedinek mondható esemény, az árverés megnyitása előtt Laczó Sándornéval és Solymári Ró- berttel, a Pénzintézeti Központ képviselőivel beszélgetünk. Hangsúlyozzák: azon vannak, hogy törvényes keretek közt, reális áron cseréljen gazdiát a vagyon. Valahogy azt is szeretnék elérni, hogy minél tóbb embernek maradjon meg a munkája. Örömmel újságolják, hogy szovjet, pontosabban rigai vevők is érkeztek a melléküzemágban lévő cipőipari gépek' vásárlására. Árverezik a fsz-t 1Pincze Sándor árverési szakértő látható izgalommal készül a nem mindennapi feladatra. A megnyitó elölt szívesen emlékszik vissza az előzményekre, szól az elképzelésekről is. Sorolja, hogy az elmúlt hónapokban falugyűléseken és más fórumokon találkozott a tagsággal, közösen készítették el a tavaszi vetésterveket is. Tanácsokat is adott, hogy az itteniek a felszámolás után milyen hitelből, milyen szervezeti formában induljanak a jövőbe. Az már biztos — mondja tapasztalatból a szakértő —, hogy a három falu, Pátroha, Gégény és Rétközbcrencs egykori tagsága nem akar A pátrohai tsz-iroda udvarán a szolgálati Volga helyén egy Mercedes áll. A B-rendszámú, „megyétől” valaha kijáró Lada helyét egy pompás BMW foglalja el. A gyűlésterembe bajuszos parasztbácsik helyett jól öltözött fiatal urak (vállalkozók) sorakoznak. A terem megtelt vevőkkel, érdeklődőkkel. Árverezik a valaha szép napokat látott közös gazdaság vagyonát. Paradox, hogy a falon, szembetűnő helyen most is kint a fényes tábla, amely hirdeti, hogy a Zöld Mező Tsz megkapta a Kiváló címet. Hová tűnt a régi dicsőség? Hogy került kalapács alá a tsz? tovább együtt dolgozni. Ed dig sem az ésszerűség, hanem a rájuk kényszerített gigantománia tartotta össze őket. Nos, a gégényiek és a rétközberencsiek főleg földműveléssel akarnak boldogulni a jövőben, Pátrohán maradna a szarvasmarhatelep is, egy takarmányt termelő földterülettel. A gépészek, traktorosok, sofőrök ugyancsak Pátrohán egy szolgáltató egységet hoznának létre. Külön hangsúly- lyal említi a szakértő, hogy a munka nélkül maradottak a Pénzintézeti Központon keresztül elfogadható áron földet bérelhetnek. Halmozódó veszteség Éppen a földbérlés lehetőségeiről beszélünk, amikor gumicsizmás, kucsmás, középkorú parasztember lép be tétován az ajtón és ezt mondja. Islai István a nevem. Van száznegyven juhom. Nekik szeretnék bérelni legelőt, meg egy kis kaszálót. Van rá lehetőség? Az igenlő válasz után felderül az arca és kimegy várakozni. Kázsmér Miklós tsz-elnök helyettest kérdezzük: hogyan jutott ilyen mélyre a közös gazdaság? Kurta válaszának lényege: öt évig tartott a krízis aszály kíséretében, a halmozódó veszteséget nem sikerült kigazdálkodni, a tartozások magas kamata tetőzte a bajt. Most 300 millió forintot ér a közös vagyon, s ha elkel, ebből kell fizetni a kettőszázmilliós tartozást. Kezdődik az árverezés. Vincze Sándor a formaság kedvéért megkérdezi: „Van-e aki háromszázmillióért egyben akarja megvenni a vagyont? Ügy látom, nincs, így részletekben árverezünk.” A cipőipari gépek kikiáltási ára egymillió forint. Licitál egy fiatal vállalkozó és a rigai cég képviselője. Egymillió 400 ezernél még mindkét kéz magasba lendül, de egymillió 500 ezernél csak a rigai jelentkezik, így a német márka átutalása után a Szovjetunióba kerülhetnek a gépek. Vetni kell... Közli a kikiáltó, hogy Gé- gényben tízmillióért eladó föld és épület. Van jelentkező, elkelt. A központi gépműhely 22 millióért eladó A jelentkezők megvették. A második melléküzemág, a kesz- tyűüzem kikiáltási ára egymillió 200 ezer forint. Ez is elkelt, köthetik rá az előszerződést ... Elhangzik, hogy eladó a burgonyatároló 24 millióért. Suttognak a résztvevők, de nem jelentkezik senki. Némi derültség hullámzik át a termen a következő bejelentésen: „Eladó 54 ló egymillió 900 ezerért.” Egyelőre senkinek nem kell négylábú igavonó. Az első napi árverés után furcsa érzésekkel megyünk a pátrohai utcán. Szembe jön egy tipikus parasztember, a tsz-nyugdíjas Pázmán András bácsi. Mi a véleménye az az árverésről? — Ami vót, elmúlt. Fontos, hogy majd jó gazdája legyen minden földnek, minden állatnak. Hamar kell intézkedni. A közösség maradéka és az új maszekok vessenek, arassanak, hogy jövőre is meglegyen a kenyerünk.” Nabrádi Lajos lópontunk az, hogy bárki jelenjen meg a jövőben egy adott szolgáltatással a piacon, annak ugyanazon kötelmei, a többiekével megegyező kötelezettségei, feladatai legyenek. A piaci versenyegyenlőséget garantálni kell! Szolgáltatás helyben A törvényelőkészítők legnagyobb dilemmája, hogy miként lehet egyszerre a vállalkozói rendszert és a szolgáltatás ellátásának kötelezettségét is figyelembe venni egy törvényen belül. Az ugyanis nem lehetséges, hogy a vállalkozó, mondjuk Budapesten szolgáltat, míg az infrastruktúra működése szempontjából hátrányosabb területek, térségek esetleg ellátatlanok maradnak. A postai szolgáltatás ilyen szempontból is merőben más mint például az ipari szolgáltatás: hogy egy cipőgyár hol működik, az a lényeget tekintve mindegy, fő az, hogy a cipő eljusson a fogyasztókhoz. A postai szolgáltatónak ott kell lenni a helyszínen. Ezt a sajátosságot is megpróbálja kezelni az új törvény és majd a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek is. A készülő jogszabály két alapvető kérdéskört kíván elkülöníteni egymástól: az egyik a vállalkozói környezetben, vagyis vállalkozó által ellátható szolgáltatások, a másik az állami monopóliumként meghagyandó tevékenységek köre. A szolgáltatói szférába sorolódik majd valószínűleg a csomagszállítás, a távmásolati szolgáltatás és a különböző szerződések alapján eddig a posta által ellátott szolgáltatások, mint például a szerencsejáték-szelvények árusítása vagy a hírlapterjesztés. Ezek, szándékaink szerint épüljenek be a piaci környezetbe és működjenek vállalkozói rendszerben. Érdekeltségi rendszer Más kérdés a levélpostai szolgáltatás rendszere, amit nem utolsó sorban nemzetközi kötelezettségeink miatt is külön kell választani az előzőekben említettektől. Ezt a koncessziós törvény is változatlanul állami monopóliumként kezeli, állami intézmény, vagy intézmények felelősségére bízza. Eldöntendő viszont az, hogy az állami érdekeltségben maradó szolgáltatási köröket valamilyen koncessziós formában, vagy attól eltérő, esetleg a hagyományos érdekeltségi rendszerben működtetik-e tovább. Az ágazati, tehát a tulajdonképpeni postatörvény részelemei, részletei ezek után, a döntésektől függően ölthetnek végleges formát. Egyrészt összehangolva a vállalkozói tevékenységeket, másrészt vagy a koncessziós feltételekhez igazítva a jogszabályt, vagy az eddiginél jobb, színvonalasabb szolgáltatásra szorítva a postát, a jelenlegi szolgáltatót. Igen sokrétű, körültekintő és rengeteg szempontot mérlegelő munka vár ránk. Egy biztos: pályázatot kiírni, pályázatokban feltételeket megszabni csak akkor lehet, ha a kapcsolódások lehetőségei és határai — különös figyelemmel a bizalmi jelleg és felelősség szempontjaira — jogi szempontból már teljesen egyértelműek lesznek. Több szólamban Az egész, most folyó előkészítő munkafolyamatunk legfőbb tartalma, vagy ha úgy tetszik, mottója az, hogy elsődlegesen ne a vállalkozók érvényesülési köre táguljon, hanem javítsuk a szolgáltatások ellátásának színvonalát. Vagyis: az ügyfél mindenekf elett! A változások szele tehát elérte a Magyar Posta óriásira terebélyesedett szolgáltatási rendszerét is. A hatalmas szervezet — valljuk be, monopolhelyzetével esetenként kicsit visszaélve — hol jól végezve a dolgát, hol kívánnivalót hagyott maga után. De megszoktuk és alkalmazkodtunk hozzá. A kérdés mára csak az, hogy a törvényalkotók szándéka menynyire fog érvényesülni a gyakorlatban. Jobban szól-e majdan a postakütt, ha többen, több szólamban fújják a dallamot. Ezt a törvény nem garantálhatja, csak a tapasztalatot szülő idő fogja majd megválaszolni. Réti János A nyírmadai húspépüzemben vágóhídi melléktermékekből állati takarmányozásra húspépet állítanak elő zsírleválasztás mellett. Képünkön a gyártócsarnok. (Fotó: H. P.)
