Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
1Ö91. február 4. Kelet-Magyarország 3 Telefont akarnak Bekerített szabadság — zsebbe nyúltak MINT A LEGTÖBB magyar településen, Nyírbcgá- ton is komoly gond a tele- íonhiány. Az évek óta tartó huzavonának, készülődésnek most társulás létrehozásával vetettek véget a falu lakói. Amint azt Bírta Sándortól, Nyírbogát polgármesterétől megtudtuk, az első hívó szóra, azaz a legelső érdeklődő levélre sokan jelentkeztek, vállalva a kiadásokat is. Jelenleg összesen nyolcvan- ketten várnak telefonra, A megállapított hozzájárulás költsége harmincezer forint. Bár a kalkuláció még tavalyi, a távközlési üzem szakemberei azt ígérték, megpróbálnak a beígért keretek között maradni. A TELEFONHÁLÓZAT bővítésének terve kész, ha az időjárás engedi, rövidesen megkezdődnek a munkálatok is. A bővítés módját a pápa- látogatás is befolyásolja. Az ideális megoldás a crossbarközpont megépítése lenne, ennek megvalósulása azonban ma még nem bizonyos. Bizonyos csak az, hogy ha a szerényebb változat, a félautomata állomás épülne meg, a crossbar-kapcsolásra akkor is megteremtik a műszaki lehetőséget. Gondot okoz, hogy a falu központjától távolabb lakók hogyan és főképp mennyiért juthatnak telefonhoz. Velük a község vezetői újabb tárgyalásokat kezdenek, hiszen az újabb oszlopok lerakása további pénzbe kerül. A jelenlegi számítások szerint egy-egy oszlop ára az ötezer forinthoz közelít, így pontosan kiszámíthatók a plusz- költségek is. A NYiRBOGATI hálózatbővítés tervének készítői gondoltak a távolabbi jövőre is. Olyan megoldást vetettek papírra, amely bármikor, bármely irányba továbbfej leszthető. k. é. OLVASÓNK KÉRDEZI Kinek van drágább polgármestere? A kérdés felvetése ma időszerűbb, mint sokan gondolnák. A választás lezajlott. Nyírteleken két fordulóra volt szükség a polgármester és a képviselőtesület megválasztásához. A község 4889 fő szavazatra jogosult polgára közül 1062 fő szavazott az új pol- gármester személyére (a máspdilc alkalommal a 4889 főből 2053 fő adott érvényes szavazatot). Megállapítható, hogy az újonnan megválasztott polgármester a lehetséges szavazatok 21,7 százalékát kapta. Ez lehet sok és le- hét kevés, ki hogyan értékeli. Tény azonban, hogy az újonnan megválasztott polgármestert a hivatali eskütétel napján — a képviselőtestület sokak által vitatott döntése alapján — 64 százalékos bruttó fizetésben kívánta részesíteni. Ez az összeg — a vonatkozó 65 ezer forintos bruttó miniszteri fizetés figyelembevételével — havi 41 600 forintot jelentett volna. Mint utólagosan kiderült, ez az összeg 42 250 forint havi bruttó fizetést jelent. Éves viszonylatban (42 250 forint X 12 + 1 hó) 549 250 forint, vagyis 8450 forinttal többet, mint az előzetesen megállapított 64 százalékos 540 800 forint bruttó fizetés. Hogy miért? Ki tudja!? Erre a mai napig sem adott senki hivatalos választ községünk lakó- polgárainak sem az egyik, sem a másik összegre vonatkozóan. pedig illett volna. Tudvalevő, hogy lakosságunk 70—75 százaléka a létminimum határán tengődik. Ki törődik) ezzel? Kinek fáj ez? Fő, hogy a lakosság fizessen mint eddig, lehetőleg zokszó nélkül. Izzadja ki magából — még több munkával — a hivatalnak szükséges pénzt. Ügy tudjuk. Nyíregyháza polgármestere havi 48 ezer forint bruttó (és 12 + 1 hónapra 624 ezer forint bruttó) fizetésben részesül, vagy, Budapest főpolgármestere havi 85 ezer forint bruttó (l 105 000 forint éves) fizetést kap. Nyíregyháza polgármestere (120 ezer fő lakos alapulvétele mellett — pontos adatok híján) egy állampolgárnak 5,20 forintjába kerül egy évre. Nyírteleken ez (6722 fő az 1990-es választáskor alapúi vétele mellett) 81,41 forintjába kerül egy állampolgárnak egy évre. Ki érti ezt?! Mi itt Nyírteleken ilyen gazdagoki vagyunk! Nekünk van » legdrágább polgármesterünk. Nem volna hátrányára annak, aki erre lakosságunknak választ adna. Kérem. írják meg az illetékesek nyílt válaszukban indokaikat, legalább utólagosan tudjuk meg, mi az igazság. Pénzünkért — talán — jogunk van megtudni. Juhász István nyugdíjas nyírteleki lakos Isendül a Baktafa „Vámszabad terület. Belépés csak engedéllyel”. Ez áll a bejárat melletti táblán. A szállítójárművek ki-bejárásához az „egyszerű” engedély nem is elég: csak a vámosok vizsgálódása és engedélye után gördülhet át a kapun a teherautó, vagy a kamion. Ez a magas kerítéssel körbezárt, pár hektáros terület a baktalórántházi vasútállomás sínpárjai és egy szép fasor között húzódik. Sínpárok az erdőkig Középtájon, egy toronyszerű építményen ez áll nagy betűkkel: Baktafa Kft. Ügy hírlik, az osztrák érdekeltségű társaság nagy hasznára válik az erdőgazdaságnak és a nagyközségnek egyaránt. A kerítésen belül nehány hosszú üzemcsarnok. A korszerű gépek mellett nem sokan dolgoznak, de a fizikai munkára, a szaktudásra így is szükség van. A vasútállomásról iparvágány vezet az üzemcsarnokok mellé. Rönk, deszka, léc, fűrészpor mindenütt. A sínpárok innen a szovjet és az osztrák erdőkig vezetnek. Havas, fagyos rönköket hoznak, simára formált, gyantaillatú deszkákat visznek a vagonok. A hátsó fertályon, a kerítés közelében zúg az aprítógép. Egy melegen öltözött asszony hulladékkal, fahánccsal „eteti" a gépet. Monoton munkája nyomán hasznosul a fa minden darabkája. Drága a faanyag. Februártól némelyik száz százalékkal drágább. Kincset rejt tehát ez a „tér nyérnyi” vámszabad terület. De mit is jelent a vámszabad kifejezés, kik és milyen céllal alakították a kft.-t? Az összetett kérdésre Inánlsy Sándor ügyvezető igazgató válaszol. Magyarázza, hogy a külföldről beérkező alapanyagért nem kell fizetniük vámot és áfát. Ám ha a feldolgozott fa kimegy a kapun a magyar piacra, akkor fizetni kell, de még így is előnyös ez a „tranzakció ’. A kft. 65 százalékban osztrák tulajdonban van (egy bécsi és egy salzburgi cég a rész- tulajdonos), s a tulajdon 35 százaléka a Felső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságé. A fenyőrönkök szovjet és osztrák erdőkből jönnek, a többi fa a környékbeli erdőkből. A rönkökből osztrák és olasz piacra ládáé! emek, rakodólapok készülnek. Hazánk lakói is örülhetnek e kft. létének, hiszen a már említett deszkákon kívül tetőszerkezetek is készülnek itt. Európai színvonal Járjuk az üzemrészeket. Majdnem mindenütt osztrák gépeket, vagy gépsorokat látunk. Az elmúlt év végén egy tízmillió schillinges beruházás végére tettek pontot. Kísérőnk Székely Attila. a tmk vezetője mutatja, hogy többnyire fából, saját kivitelezésben készült az egyik csarnok, A közelben rönkosztályozó gép dolgozik igen hatékonyan. Megtudjuk, hogy famegmunkáló gépekre, rakodógépekre is jutott a jelentősnek mondható osztrák pénzből. Laikusként is elfogadjuk Székely Attila véle ményét, miszerint ez az üzem európai színvonalú. Nyomatékül a tmk-vezető még mutatja, hogy két hatalmas tartályba berendezés szívja el a fűrészport. S a szabad ég alatt, egy betonplaccra hamarosan újabb gépet várnak. „Erre a jelentős fejlesztésre az erdőgazdaságnak nem lett volna ennyi pénze” — mondja végül a tmk-ve- zető. Az ügyvezető igazgatótól még néhány olyan információt kapunk, amely gazdasági szempontból örvendetesnek mondható. Hogy tavalyelőtt hatmillió schillinges alaptőkével indúltak, s az első termelési év jól sikerült: a kezdeti gondok ellenére 35 millió schilling árbevételt könyvelhettek el a múlt év végén. S nem merészségre, hanem piackutatásra és gazdasági számításokra alapozva erre az évre 56 millió schilling árbevételt terveztek. Külön hangsúlyozta az igazgató, hogy az osztrák beruházás jóvoltából o kft. létszámát 65-ről 85-re tudták növelni. Dupla fizetés Az egyik újnak mondható dolgozó Kovács Zoltán betanított munkás. Fedett és nem zajos helyen dolgozik. Örömmel szól arról, hogy itt dupla annyi pénzt keres, mint a régi munkahelyén, a helyi tsz-ben. S onnan jönnie kellett, mert leépítették. A munkaközvetítő segítségével talált ide. Mondja: neki a külföldi tőke kenyeret jelent Nábrádi Lajos Egy osztrák gép a sok közül. Acélszerkezetek Németországba Nyíregyházán, a Voest-Alpine—Kemév I. C. E. Kft. megkezdte a Németországba szállítandó több száz tonnás technológiai acélszerkezetek gyártását, melyek nagyon szigorú minőségi követelményeknek is megfelelnek. Az alapanyagok jelentős része Németországból származik. A munka érdekessége, hogy a felhasznált zárt szelvények szelvényméretei magyar alkalmazásban szokatlanul nagyok. A cég nevéhez már igen nagy nyugati létesítmények megépítése fűződik. Például az anyavállalat székhelyén, Linzben horgaay- zóüzem létrehozásához használták fel a Nyíregyházin gyártott acélszerkezeteket. Képünk a megyeszékhelyi csarnokban készült. (Harasztosi Pál felvétele) JÓSZÍVŰ... A z eset 1944 decemberében történt. Azóta dokumentumokból ismertté vált, hogy a Budapest ostromát vezénylő főparancsnokság Jászapátiban volt. Mi, mint szomszéd község, vezérkari tiszti szálláshellyé lettünk kijelölve. Az elszállásolást előkészítő tisztek járták a házakat és a nekik megfelelőkből kilakoltatták a háziakat. A mi kis egyablakos, egyszobás lakásunk nem volt megfelelő a tábornokoknak. Az udvarunkra mégis bejött két tiszt. Megtetszett nekik a szép egészséges tyúkállomány. Apámat szólították, aki értette nyelvüket (az első világháború jóvoltából 52 hónapot töltött hadifogságban), hogy anyámmal csináltasson két tyúkból pörköltet, négyen jönnek ebédre. Apám tapasztalt ember lévén nem tiltakozott, csupán megjegyezte, a tyúkokat csak este lehet megfogni, amikor elülnek. Nicsevó, mondta az egyik tiszt és odaintette a kívül- maradt kísérő katonák egyikét, aki géppisztollyal azonnal leterített két szép tyúkot. ígéretüket tartva a négy tiszt megérkezett a tyúkpörköltre. A nagy lábasnak már jól az alján jártak, amikor a legrangosabb meglátta, hogy a kemencepadkán kuporgó anyám egy-egy könnyet rejtve letöröl az arcáról. Odaszól: „Mama, papa. gyertek, egyetek! Ruszki szóidét jószívű ...” Családunkban az anekdota értékű mondás azóta is gyakran elhangzik. Miért mondtam ezt el, hiszen hasonló eset ezrekkel megesett. Azért, mert a napokban egy rokonértelmű cselekményről értesültem. A kormány a 22 forintos tej árát egy forinttal csökkentette. Igen ám. de néhány héttel eiőtte 4 forinttal emelte. Ekkor jutott eszembe: „A magyar kormány jószívű...” Csikós Balá>9 SZERKESZTŐI OOOOOOOO ttoteúf \ £ légedetlen vagyok az információellátottságommal. Attól tartok madárnak néz valaki ... Csak szárnyakkal lehetne ugyanis utánajárnom néhány dolognak, amelyek szerfölött fúrják az oldalamat. Itt van mindjárt a közelmúltban lefutott ufóügy. Déri János félig-meddig vicces műsorából, a Nulladik típusú találkozásokból többet tudtam meg a valószínűsíthető háttérről, mint a hivatalos tájékoztatásból. A hétvégén pedig a csehszlovákok váratlanul közlik, hogy két hét alatt kétezerszer átrepültek rajtuk az amerikaiak. Még B-52-es repülőerődökkel is. Tudva, hogy ezen gépek gyor- sabbjai Szlovákia karcsúbb részén még szinte meg sem tudnak fordulni a határok átrepülése nélkül, gyanús, hogy nálunk is jártak. Minden gyerek tudja már, hogy a parlament a zárt ülésén erről is tárgyalt, csak a parlament nem tudja, hogy minden gyerek tudja. Szóval elégedetlen vagyok az információellátottságommal. Amióta a Magyar Televízióban végetértek a pályázati híradók, régi szürkeség üli meg a képernyőt. A Super Chanell műsorában például szenzációs képsorokat láthattam a MIR űrállomás legénységének kamerája által. Kis túlzással: kétszáz kilométer magasból „kuk- kerozták” Kuvaitot. A látvány elképzelhetetlen közelségbe hozta a háborút — Nyugatnak. A ci- rillbetűs feliratból nyilvánvaló volt, hogy a szovjet tv-ből vették át a képsorokat. Nekünk már ilyen nagy mértékben megbomlott a „megbonthatatlan” barátságunk? Az információs minimum kiterjed a külügy- minisztériumi nyilatkozatra is. A jugoszláv fegyverüzlet körüli titkolózás megközelíti egyes régi korok bezárkózottsá- gát. A kezdeti totális tagadást néhány nap alatt felváltotta bizonyos beis- mergetés, morzsánként adagolt információ, de ma sem láthatunk tisztán a géppisztolyok sorsát illetően. A titkolózás — évezredes reflex — gyanúba kever. Mégiscsak köze lehet kormányköröknek az ufónak keresztelt átre- piilésekhez, a fegyverexporthoz? És még mihez? Kéretik felvilágosítani engem, mert szeretnék tisztábban látni. Tudni akarok minden összefüggést, elvárom, hogy bizonyos mértékig beavatott legyek hazám dolgaiba. És ezt á bizonyos mértéket ne úgy szabják ki, mint azt mostanában teszik. Nem azért követelőzők, mert én minden lében kanál vagyok, hanem azért, mert jogom van tudni arról ami körülöttem történik. Sőt egy fokkal több okom is van rá, hogy ne- találgatásokból éljek. Ez pedig az, hogy az én információs szegénységem hatványozó- dik, mert ilyen elégedet- len hangú jegyzeteket 1 írok, ahelyett, hogy pon- ; fos és minden igényt, ki < váncsiságot kielégítő tudósításokkal szolgálnék kedves olvasónak. Esik Sánd
