Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-04 / 29. szám
4 Kelet-Magyaromig 1991. február 4. Idén is megtartották Kaposváron a hagyományos Doroty- tya-farsangot. Helikopterrel érkezett a helyszínre a farsangolók örömére a „szépséges” Dorottya. II. János Pál Ima a békéért 11. János Pál a békéért imádkozott a televíziós kamerák előtt és újabb felhívást intézett az öböl-háború befejezésére a felelős döntéshozókhoz. A pápai könyörgést és felhívást a vatikáni rádió és televízió több nyelven, köztük arabul is közvetítette az egész világnak. II. János Pál értelmetlen vérengzésnek minősítette az Öböl-háborút, amely pusztítást és szenvedést hoz a térség lakosaira, s fennáll a veszély — hangoztatta —, hogy kiterjed más országokra is, illetve elhúzódik időben. A pápa az esti litánia keretében közös imára szólította föl a katolikus hívőket az egész világon a háború befejezéséért. Csoluilovák légtér Négyszáz átrepiilés Az Öböl-háborúval összefüggésben eddig csaknem négyszáz alkalommal repült amerikai állami repülőgép Csehszlovákia területe fölött — jelentette be pénteken a prágai külügyminisztérium a CTK csehszlovák hírügynökség útján. Mint a közleményből kitűnik, a csehszlovák szövetségi kormány csütörtökön megtárgyalta az ország légterén átrepülő külföldi gépek kérdését. A prágai külügyminisztérium arra hivatkozik, hogy az 1944-es chicagói szerződés alapján, a külügy-, a védelmi és a közlekedési minisztériumok közti megállapodások nyomán rutinjellegűnek számít az úgynevezett állami repülések engedélyezése. Szaddám újabb fegyvere: A TERROR Irak újabb „arcvonal” nyitására törekszik. Legalábbis ezt jósolják az izraeli katonai szakértők, alkik az elmúlt napokban a televízióban, a rádióban és a lapok hasábjain szinte másról sem beszéltek, írtak. Szerintük Irak nem éri be az egyetlen kuvaiti arcvonallal. ahol „tisztességes harcokat folytathat”, hanem egy újabb eszközt is igénybe vesz: a terrort. és nem a frontországok. hanem a különböző európai célpontok ellen. Az arab sajtó már jó ideje arról cikkezik, hogy Irak terrorcselekmények sorozatával az európai kontinensre is kiterjeszti a háborút. Ezek főbb célpontja az amerikai, később az izraeli érdekeltségek lesznek. Irányítójuk valószínűleg Szaddám féltestvére, Bbarzan al-Takriti. Irak genfi nagykövete lesz. Terrorlegényei főként palesztin származásúak. Nem titok, hogy Irak már hosszú ideje előkészítette ezeket az akciókat. Minden iraki nagykövetségen ott ül az a magas rangú tiszt, akinek feladata az iraki terror infrastruktúrájának kiépítése. Ez a tiszt a mai napig zavartalanul kapja és küldi a bántatlan és ellenőrizetlen diplomáciai postán az utasításokat. nem egy esetben a fegyvereket. Titkos ügynökeik ugrásra készen várják parancsaikat Európa számos országában. A legveszélyeztetettebbek az amerikai nagy- követségek. konzulátusok, légitársaságok épületei, s az utóbbiak repülőgéped. A Budapest Kongresszusi Központban műsoros gála keretében február 1-jén adták át az 1990- es év legjobb magyar sportolóinak díjait, és a minden idők legjobb magyar sportolóinak kitüntetéseit. Képünkön: E?crszegi Krisztina, az év legjobb női sportolója. Föld és hasion Lövőpetrln A földosztás nem kortesfogás volt, hanem történelmi lépés. A'&i'k folyamatosan szervezték és átélték, azok tudják, hogy ez kőkemény történelem volt. Emlékezzen csak Czauner Péter, a karó mellé lehelyezett két méter hosszúságú táblára. így volt felírva Illyés idézete: „A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük bérbe.” Mi évtizedeken keresztül bőrünkön éreztük, hogy a világ iegrosz- szabb tulajdonosa az állam, mert nemcsak egy-egy telep, hanem az egész ország vált lassan Csáki szalmájává. Az egyik agronó- mus azt mondta az elnöknek: Főnök, miért nem az Agrár:,zö- vetség oszt földet, és kovácsol politikai tőkét? Ügy gondolom, ha az MDF akkor politikai súlyánál és belső dinamizmusánál fogva a hónapok óta húzódó ügyet nem lendíti át a holtponton, Lcvőpetrin még ma sincs földosztás, s nem kerül a nyíregyházi múzeumba a címeres karó. A 80 éves Szőke Bertalan ezt mondja: „Antali úr szerencséje az, hogy a paraszt ha munkáról van szó. fejjel is képes a falnak menni. de a sírgödörbe is.” Óriási üzenete ez az öreg bölcs presbiternek. Hála Istennek fiai is örökölték ezt a földszeretetet, de nem úgy. hogy a fejük után mennek a falnak, hanem ésszel gazdálkodnak. Hisz a kisebbik fia a kivett földön máris faiskolát akar létesíteni, ezt próbálta a termelőszövetkezetben is, s tartott róla előadást nemzetközi konferenciárí. Az újságíró ottjárta után egy nappal éppen a fiatal fiúhoz mentem. Budapestről hozva angol nyelvCuuier Péter 1**0. március 22-én a Magyar Hírlapban nagyon objekaiv és részletes cikket Irt a földosztásról. Közel egy év múlva visszatért Lövőpetribe és a Január 24-al Népszabadságban »Se (öld, se haszon” félrevezető clraü Írást közöl. A cikket a hangsúlyeltolódás ellenére úgy ahogy még ei tudtam volna fogadni, de a cím egyszerűen nem Igaz és megtévesztő. Hála most már a valóságos sajtószabadságnak, remélem az újság meghúzás nélkül lehozza ezt a cikket és az olvasó dönthet. Jóllehet tudom azt, hogy amit különböző oldalról nézünk különböző oldalról látjuk. Röviden nehéz írni ezekről a dolgokról, szerintem **ey hosszabb cikket is megérdemelne az ügy, mert ezen a területen nagy az összevisszaság. túl sok az indulat. könyveket, — az évtizedek alatt tanyává züllesztett kis faluban — 18 férfi és nő iratkozott be angol nyeltvanfolyamra. (MDF- szervezésben, de nem kortesfogásként.) örömmel mondta, hogy az MDF-központból megérkezett a pénz. „holnap saját kocsimon viszem a földügyest be Kisvárdára a földhivatalba és írják át véglegesen a földet”. „Sokat nem hozott a föld” — nem is hozhatott, hisz 30—40 évenként van egy-egy ilyen aszályos év, mint az elmúlt esz- tendő. Jóllehet sűrűbben is megérdemelnénk az ilyen figyelmeztetést. Héver Menyhértnének igaza van, a földosztás két részre osztotta a falut. De ez természetes is. Mi tudjuk, és akik ágáltak és féltek, egy év múlva szintén megtudják, hogy mit jelent: ha nem szolgaként, béresként kell könyörögni munkáért. hanem saját tulajdon alapján szövet- kezhet a parasztember. Hála Istennek. a földszeretet nőm veszett ki teljesen a magyar embérből, — s ez csodákra lesz képes. Nem kortesfogásként, de utat mutatva, s reményt keltve, konkrét program aLapján az MDF öt képviselőt küldött a héttagú képviselőtestületbe. Persze még mindannyiunknak tanulnunk kell a demokráciát. Mikor Margaret Teatcher Magyar- országon járt. ő is azt mondta, a volt szocialista országokat meg akarjuk tanítani a demokrácia felelősségére. Ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra. — Mitől lenne jó kedvem? — kérdezi Makiári Ferenc, ö is derék presbitere gyülekezetünknek. S még éveken keresztül fél ötkor fog kelni és sokat dolgozni, s este nagyon fáradtan lefeküdni. mert gazdaságilag föld- rengéses ez az esztendő, és zsákba kötve kell táncolnunk, de ki kell bírnunk. Megfeszítve dolgozik, nagyon szereti családját, leánya, aki most negyedéves a Debreceni Református Gimnáziumban, hisszük, hogy fölveszik Teológiai Akadémiára, s így kilencévi debreceni tanulás több százezer forinttal terheli a családi költségvetést. Ügy tudom. Makiári Ferenc hetek óta lóvásárláson gondoLkodik. tehát gazdálkodni akar. mert reménykedik. hogy annyi évtized után nem más viszi el verejtéke gyümölcsét. Molnár Gusztáv esetében is megvannak a' tanulságok és a .forintban nem mérhető haszon. Emlékszem, földmérés után saját gépével hordta a juhakólból a trágyát, úgy hogy három ember is ült a vontatón. Kaláka munka, ősszel a segítség majd visszajár. Talán almaszedés, vagy alma felhordás a telepre, természetesen térítés nélkül — közösségi szellem —, szombaton én is döcögős úton mentem le az akólhoz kocsival, nem mesz- sze legeltette már reggel a nyájat. s mondtam neki, hetek óta nem tudunk fát venni a templom fűtéséhez, most mar elfogyott az utolsó darab is. Jó lenne vágni a fasorotokból (természetesen isben nevében) — rendben Van. A j uhukkal elindulok, húsz perc múlva ott le- szék. Igen, ez nagyon fontos, mert ő tudja, hogy melyik fa mehet a tűzre, melyikből lesz újabb akól, s melyik az, amelyik majd eladásra vár. esetleg valahol parkettát készítenek belőle. Felénk ezt Így szokták mondani, nemcsak a jószágot, a határt is a gazda szeme neveli. Szeretettel meghívjuk Czauner Pétert három, majd öt év múlva is Lövőpetribe, hisszük, nem kell szégyenkeznünk. Amikor az ünnepélyes karóleütés történt, dr. Zacsek Gyula (az MDF piac szellemiségének megálmodója) azt mondta, a karó és a balta találkozásától ö most a jövő zenéjét, dallamát hallja ki, és én hiszem, hogy ez a zene szép lesz. Galgóczy Erzsébet mondta néhány évvel ezelőtt, hogy ebből a nagy válságból való kijutásra egyetlen garanciánk van, a nép. A nép jogainak visszaállításában ennek a földosztásnak óriási jelentősége van. Hiszem, hogy mérföldkő, mert a jogaitól megfosztott nép egyre több és több helyen lesz tulajdonos. Ne higy- jük azt, hogy a földosztás a faekéhez visz vissza, hisz a parasztság sokszor nélkülözésből is megteremtette az előmenetel lehetőségét. Nagyon sok gondolatot sorolhatnék még. Csak egyet-kettőt említek. Most mint képviselő saját bőrömön érzem, hogy mit jelent négy kiskorú gyermektől, feleségtől, hetente, három, négy, sokszor öt napot is távol lenni. Nem is tudom, a 60-as évek elején a falujukból elüldözöttek, hogy tudták átvészeLni éveken keresztül, amikor szabad szombatok sem voltak, s kéthetente jártak haza. Most fordulni fog a folyamat, felesleges költekezések helyett az emberek beruházni fognak, csodaautók helyett csodagépeket vásárolnak, s vidékre is települ — esetleg kis falvakba is — feldolgozóipar és Budapest városállam helyett kialakul egy decentralizált Magyarország. A lepusztult falvak fel fognak támadni, ezen az úton nagy lépés volt az első földosztás (nemcsak nálunk, hanem úgy tudom Kelet-Európá- ban is). Hiszem, hogy Czauner Péter is országunk felvirágoztatásáért küzd, akárcsak mi. így utunk és ügyünk közös, és ezen az úton egymás kezét fogjuk. Szűcs M. Sándor református lelkipásztor országgyűlési képviselő (torig égett optimizmu- >. sok, verejtékben úszó perspektívák véltek nemrégen megmentő szirén-szavakat hallani az ön- kormányzatok szigetintézménye felől. Azonban itt is alig pislákolnak reményt hozó kezdeményezések, ami meg rendre visszatér, — attól mentsen Isten. (A bérleti díjak emelése.) Változtatunk utcaneveket, elhordunk szobrokat (most ez a legfontosabb), honatyáink megalkotják az állami rendjeltörvényt (a rendőrségi törvény még ráér!), minden héten sztrájkolnak valahol (csak senki sem veszi komolyan őket), az ország privatizációs szakértőinek ellentmondásain csemegézünk, vagy „műbalhék” lerágott csontját szopogatjuk, —• közben az Istennek se megy a fejünkbe, hogy miért a jól tejelő teheneket kell majd levágni? Netán az lenne a Rend és Szabadság viszonya, hogy szabadon szavazhatok bárkire, aki aztán helyettem szavaz majd szabadon arra, amire akar, — és én emiatt szabadon ágálhatok az újságban? A kereskedelmet jó ideje szinte kormányozhatatlanná teszik az állandóan változó és még többféleképpen magyarázott privatizációs elgondolásokkal, miközben segítőkész se közel, se távol. Ha valaki elunva a toporgást, mégis belefog, arra jobb híján ráfogják, hogy hatalmat, vagyont és még a jó ég tudja, mi mindent át nem ment. Ám az sem jár jobban, aki ül és vár, — mert az viszont félti a pozícióját! Pedig milyen nehéz jót lépni az állampolgárnak olyan időben, amikor rendezetlen az önkormányzati vagyon, az állami tulajdonú vállalati vagyon, a földvagyon és a reprivatizáció kérdése. Eddig szinte senkitől nem hallottunk a teljes privatizáció átfogó jogi kereteiről és a háttérről biztosat mondani. A legtöbben úgy kezdik, hogy szerintem. . . Ezért bizonytalan hát — többek között — a kereskedelem jövője is! És akkor még nem esett szó a pénztelenség kínjáról, ami megnyomorítja a lakosságot, a vállalkozót, az állami vállalatokat és hiú ábrándokba kergeti az önkormányzatokat — mert utolsó szalmaszálként lebeg szemünk előtt a bérleti díjak „délibáb”-ja. Miféle rend az, amelyben úgy születnek a „piaci” bérleti díjak, hogy azok előzetes tervezetét sem a lakosság, sem a szakma nem ismerheti meg? (Az igazi az lett volna, ha a tervezeteket minden érintett helyiségben kifüggesztik, miként a képviselők arcképét és programját a választások előtti hetekben. A két dolog összefügg!) Vajon a döntést előkészítők és az azt megszavazó képviselők tájékozódtak-e konkrétan a körzetükben érintett he- lyiségek adottságairól, gazdasági eredményeiről, létesítésük idejéről? (És az azóta benne értékmegóvó és értéknövelőként felhalmozódott dolgozói bérrészesedésekről, amelyeknek ismételt megfizettetése elgondolkodtató !) A „piaci” szó emlegetése feltételezi a másik felet is, figyelembe veszi a kölcsönös élet- ben maradás lehetőségét, helyt ad az áralkunak és lehetőséget teremt az előzetesen beinvesztált eszközök, értékek árengedményben történő megjelenítésére. Az ettől eltérő feltételekkel kötött üzletekre az „eszi, nem eszi. . .” népi mondás a jellemző, s az ilyen egyezkedések a Mike Tyson-i végkifejletet juttatják az emberek eszébe. Szlogenként valóban jól hat, hogy nem kerül sor helyi adók bevezetésére — és ennek az állampolgár egyértelműen örül is. Ám öröme minden bizonynyal csak addig tart. amíg saját bőrén nem érzi a filozófia igazságát, vagyis hogy minden összefügg mindennel. Egy belvárosi ABC-áruház válasza az évi 8—10 millió forintos bérleti díjra kétféle lehet: lehúzza a rolót, vagy emeli az árakat! (Mintha valahol már hallottunk volna a közterhek áthárításáról.) Számolnak-e az illetékesek a boltok tönkremenésével, bezárásával? Vagy az az álláspontjuk, hogy az egyoldalúan megszavazott bérleti díjakat akkor is kell fizetni, ha az addigi üzemeltetőt végzetes veszteségbe sodorja? A piacon „kettőn áll a vásár” — ezért jó lett volna ismerni már előzetesen a tervezet (most már döntés) ide vonatkozó szakaszát. Gondolkodtak-e azon, hogy ha a bérlők kénytelenek lesznek bezárni üzleteket, mi lesz a hirtelen munkanélkülivé tett kereskedőkkel? Hiszen, ha a túlzott bérleti díjak veszteségbe sodorják az üzletet; akkor hiába dolgozik az eládó, — nem kap fizetést, elviszi azt a bérleti díj. Marad az alternatíva: ingyen dolgozni, vagy nem dolgozni. De melyik a jobb? És kinek jobb? De a kérdéseknek még nincs vége, a kételyre születnek újabbak, — mint habra hab: mi lesz a bezárt boltokban felhalmozott árukészlettel? (Vagy az üzemeltető kínja nem érdekes?) Egy idő után hol fog bevásárolni a kényszerűen bezárt üzlet vonzáskörzetének lakossága? Ismerjük azt a véleményt is, hogy aki nem ért egyet a „kiszabott” bérleti dijakkal, az bírósághoz fordulhat. Ez is egy megoldás, — csakhogy reménytelen. Ismerve a bíróságok leterheltségét (és ami lesz még később!), jó, ha egy éven belül kitűzik az első tárgyalást. Természetesen fizetni pedig addig is kell. Ha nem fizet, és végül pert veszít az üzemeltető, akkor „elnyelik” a kamatok. (Ennél tehát partneribb módon kellene keresni a közös utat.) Jó ideje dolgozom a kereskedelemben, számtalan módon magyarázták már nekem, hogy mitől piacgazdálkodás az ami éppen folyt, — de ma sem értem, hogy miként szabályoz ott a piac, ahol a bírósághoz küldenek? Talán „piac és per” kézenfogva röpíti el — mesés perzsaszőnyegén honi kereskedelmünket Európa pénzforrásaihoz? Hogy ott mi vár ránk, arra is van már példa, íme, néhány sor kiragadva a Kelet-Magyarország 1991. január 26-i számában megjelent Módosított E-Alap című cikkéből: A kormány csütörtöki ülésén megállapította, hogy az E-Alapról szóló korábbi- kormányrendelet nem működőképes. A legfontosabb ok: a fő mecénás NSZK kormánya nem ad pénzt az állami vagyon privatizálásához. Azzal teljes mértékben egyetérthetünk, hogy a lakossági terhek nem növelhetők, — ám a közös terhek is csak egymást meghallgatva! Megvallom, — talán mert eszményképem egy altruista (emberszerető, jótékony) társadalom — félek attól, hogy az önkormányzatok „pénzszerzési kényszer”-e (önhibájukon kívül) ugyanoda fog sodorni bennünket, ahová a régiek „hatalmi mámora”, juttatott. Ha ezt el akarják kerülni, döntéseik előtt sohase feledjék: tézis + antitézis = szintézis. (Merthogy az ember rokon- szenvek, részvétlenség és ellenszenvek rabja.) És a mai tömeges megiszonyodásra, borzalmas allergiára csak egy orvosság van: a hiteles források .gyógyvize. Annyi minden sorvadt már el hirtelen, most talán a kereskedelmen, vendéglátáson a sor? A mai közegben a kereskedő számára a pályánmaradáshoz is maximális teljesítmény és lelki tűrőképesség kell, ha nem akar az élet balekja lenni. A „húzd meg — ereszd meg” anomáliával bőven rendelkező önállóság nyomán a kereskedelemnek, a fogyasztói érdekvédelemnek felelőse, menedzsere már-már nincs is. Csak kritikusa, ellenőre, pénzelvonója maradt. Sok-sok belső hatás eltorzult metszéspontján került ez a szakma is légüres térbe. Most pedig lehet, hogy a „drágán megszámított négyzetméterek” padlójára kerül. Í r korunk a „kitagadások ideje”, a „pénztelenség évadja”, mégsem (elejthető, hogy mindennek azért kell történnie, hogy e táj népe szürke kis életével egyszer eljusson — (talán?) az újjongáslg is. Természetesen az élet nagy színpadán ezt meg kell előznie a „peripetiának” — vagyis a felismerési jelenetnek. Aki az elavult helyzet tisztázásában szerepet vállal (bárhol is), legyen demokratikusan bölcs ember, mindenre kiterjedő humánummal, empátiával — biztonságot ígérő stratégiai érzékkel és a mindennapok ezernyi baját enyhítő taktikai tudással. Ma a kép sötét, s az emberek egyre gyakrabban kérdezik, hol a határ? Kulimár János Nyíregyháza, Pazonyi tér 9. (Folytatás az 1. oldaról) tekintéssel beszédét dr. Fó- nay Jenő. — A jelenlegi kormán.'t és parlamentet, melyet végül is demokratikusan választott az ország, a Politikai Foglyok Szövetségének is úgy kel! elfogadnia, ahogy van. Döcögősen bár, de épül a demokrácia. — A mostani vezetés elkövetett hibái közt szerepel, hogy az előző rendszer bűnöseit nem mentették löl pozícióikból. A földtörvény körül zajló huzavona kész cirkusz. Az elv pedig nagyon egyszerű — mondta Fónay Jenő. — Akinek az elvétel pillanatában földje volt, az ugyanúgy kapja vissza. — A kártalanítás azonban ki kell, hogy terjedjen a ki- telepítettektől elvett ingatlanokra is. A volt politikai foglyok részére kiharcolt nyugdijkiegészítés és a fogságban töltött évek elismertetésével még nem elégszik meg a szervezet. A kártalanítással kapcsolatban törvényjavaslatot terjesztett a kormány elé. A szónoki beszéd után többnyire indulatos hozzászólásokra került sor, melyek hangvétele helyenként már korántsem tükrözött annyi önmérsékletet, mint amilyet az Országos Szövetség elnöke kért a hallgató-» ságtól. G. B. ■ §5 iff 319 • • asiw sr9t B «Stk B« * jgfi ÍJ pdi jg 9 ^gj HH jg gdp jf jp ä !*>/ nOTMMM — HŐSZIGETELŐ ÜVEGGYAPOTTERMÉKEK RENDKÍVÜL KEDVEZŐ ÄRON KAPHATOK MÁRCIUS 1-IG a téglási Űj Élet Tsz Nagyszőllői telepén, a 4. sz. főút mellett hétfőn, szerdán és pénteken 7—16 óráig. Tel.: 52/84-424. Tx.: 72-617.) ISI volón/pcdíció
