Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)

1991-02-23 / 46. szám

2 Kelet-Magyarország JL 1991. február 23. Szégyellik, de rászorulnak... Gyorssegély a szálkái szegényeknek Az Alföld Fűszert má­tészalkai telepén szokat­lan a nyüzsgés szomba­ton. A félig kitárt kapun nagy papírzsákokkal a hónuk alatt távoznak az emberek. A Népjóléti Minisztérium által nem­rég létesített Gyorssegély Alapítvány kedvezmé­nyezettjei ők. Közel 40 kilós, háromezer forint­nál többet érő élelmi­szercsomagot vihetnek haza. Összesen 1200 család kaphat ily módon támogatást — kezdi a beszélgetést dr. Kóródi Ferenc, a mátészalkai polgármesteri hiva­tal osztályvezetője. —- Adataink alapján jelöltük ki azokat, akik ezúttal csomagot kapnak. Elsősorban a szociális és gyám­ügyi segélyezettek, a bérlakást igénylők, valamint a munkanél­küli segélyezettek egy része jöhe­tett szóba. Mint kiderült, a válogatás szempontjaihoz új adalékkal já­rult az OTP legújabb „kölcsön- akciója”, melynek köszönhetően ezentúl az adósoknak a korábbi­nál alaposabban kell majd a zse­bükbe nyúlniuk. A szalkaiak kö­zül közel 150-en fogadták meg a jó tanácsot: ha nincs pénzük a plusz 1500 forintok kifizetésére, forduljanak az önkormány­zatokhoz! Hogy aztán az önkor­mányzat miből fizet nekik, arról már kevesebb szó esik. — Nemcsak a saját nyilván­tartásunkat vettük alapul az igaz­ságos elosztáshoz, a íegrászorul- tabbak felkutatásához a Vörös- kereszt, az egyház és az iskolák javaslatát is kértük — folytatja dr. Kóródi Ferenc, akinek sza­vaiból az is kiderül: a gyorsse­gélycsomagok fogadtatása igen változatos képet mutat, a köszö­nettől és hálálkodástól kezdve a titoktartásra való felszólításig terjed a skála. Mert, sajnos, igen gyakori ma már. hogy a segélyre szoruló szégyelli helyzetét, s el­fogad. mert kénytelen, de ha le­het, környezete előtt is titokban tartja a tényt. A támogatáshoz persze kevés lett volna a Népjóléti Miniszté­rium ötlete, ahhoz a szalkaiak egy részének emberi támogatása is szükségeltetett. — Másfél héten keresztül / / emberünk készítette az 1200 cso­magot, sokan közülük még szom­baton és vasárnap is dolgoztak. Mindig az állt munkába, aki ere­deti beosztásában mellőzhető volt egy-egy időre. Még a fő­könyvelő is egész nap a zsákokat állította össze! — mondja titkolt büszkeséggel a hangjában Nagy László, az Alföld Füszért szálkái telepének vezetője. Miért tettük? — néz rám a kérdés miatt értet­lenkedve Nagy László. Azért, mert mi magunk is érezzük, saj­nos egyre több a szegény, s a gondok ezután is csak nőnek. Megtehettük, hogy segítünk, hát miért ne tettük volna? Képzelje el, tizenheten jöttek el a laká­somra köszönetét mondani, mert azt hitték, én osztom a csomago­kat! Mint kiderül, a Füszért dolgo­zói nemcsak összeállították, ház­hoz is vitték az ajándékot. A Füszért-raktár bejáratánál raklapokon sorjáznak a papírzsá­kok. az üvegajtó mögött pedig azok várakoznak, akiket a cso­magot szállító tanácsi és Füszért- dolgozók nem találtak otthon, ezért levelet hagytak nekik, a mai napon átvehetik a gorsse- gélykénl adott 10 kiló cukrot, 8 kiló lisztet, 5 kiló rizsét, 5 kiló különféle tésztát, valamint szá­mos konzervet. — Nem akarta az asszony, hogy eljöjjek a csomagért, szé­gyellte, hogy rászorulunk — res- tellkedik a farmerdzsekis fiatal­ember, aki az Erdértnél segéd­munkás. 5400 forintos fizetésé­ből hármójuknak kellene, megél­ni, fizetni az 1500 forinttal meg­emelt OTP-t. Azt mondtam neki, miért ne fogadjuk el, ha adják, a cukor jó lesz a gyermeknek teá­ba. A csomagok fogynak, a lista kopik. A legtöbben sietve fogják, hátukra emelik a papírzsákot, s igyekeznek mihamarabb elhagy­ni a helyszínt. Röstellik, hogy ingyenadományra szorultak, hogy munka mellett sém tudják megfelelően ellátni családjukat. Pedig a röstellkedés ez esetben nem az ő tisztük lenne. Kovács Éva Idős papok otthona épül a volt járási hivatal épületének kibővítésével Nyíregyházán, a Széchenyi utcán. A kivitelezést a Gondolkodó Építőipari és Műszaki KFt. folytatja. A nagy hideg miatt a külső munkálatokat jelenleg nem végzik, belül viszont az oldalfal és mennyezet vakolásán szak­munkástanulók bevonásával dolgoznak. (Trifonov Éva felvétele) PALYAZAT Pályázatot hirdetett a tavaly alakult Olvasókörök Szövetsége valamennyi olvasókör, baráti és gazdakör, működő kisközösség, egyesület részére „Adják közre arcukat” címmel. A cél az, hogy megismerjék egymás tevékeny­ségét, a tapasztalatokat, törekvé­seket közkinccsé tegyék és segít­séget adjanak a rászorulóknak. Bemutatkozásként —- maxi­mum 20—25 oldal terjedelem­ben — írni kell a közösség meg­alakulásáról, konkrét tevékeny­ségéről, a településen betöltött szerepükről...A legjobban műkö­dő közösségeknek anyagi támo­gatást adnak, melyről szeptem­ber 30-ig tájékoztatják a nyilvá­nosságot. A dolgozatok beküldé­sének határideje: május 31. Cím: Hankó Zoltán Olvasókör, 3718. Megyaszó, Iskola u. 3. A pályá­zati részvételnek nem feltétele a szövetségi tagság, jelentkezhet minden művelődő kisközösség. SZABAD KEZET AZ ÖTLETEKHEZ Mi fen veled, mcentmm? A bejelentés — amely szerint a megyei és városi művelő­dési központra a jelenlegi formában nincs szükség — ve­gyes érzelmeket váltott ki valamennyiünkben. A gazdasági szempontoktól vezérelt döntés azonban nemcsak a kultúra „fellegvárát” érinti, hanem a földszinten lévő Ifjúsági Centrumra is vonatkozik. Aki az elmúlt években nyo­mon követte a fiatalok problé­máit, jól emlékezhet arra, meny­nyi gondot okozott Nyíregyhá­zán egy ifjúsági központ létreho­zása. Ilyen jellegű kísérlet volt egykoron az Ifitanya, s azt vál­totta fel végül az Ifjúsági Cent­rum, megteremtve a szolgáltatás, szórakoztatás, vendéglátás egy­ségét. Otthonra találtak Mint lapunkban is beszámol­tunk róla, a napokban békés de- monstrációt szerveztek a diákok az „IC” megmaradása érdeké­ben. — Ide bármikor bejöhetünk, az itt dolgozó munkatársak min­dig beszélgetnek velünk, megér­tik a fiatalokat — mondja Vaskó Ilona, az építőipari és vízügyi szakközépiskola diákja. — Arra is gyakran van példa, hogy a ta­nulásban segítenek. Pálinkás János, a Zrínyi gim­názium tanulója folytatja: —- Nem szabad elfelejteni, milyen sok fiatalnak adott bemu­tatkozási lehetőséget az Ifjúsági Centrum. Végre volt egy hely a városban, ahol az amatőr együt­tesek, művészek s velük együtt valamennyi fiatal otthonra talál­hatott. Alapítvány a város rendjéért Közbiztonságért alapítványt hoztak létre Nyírbátorban. Célja a rohamosan romló közbiztonsá­gi helyzet javítása, a bűnözés visszaszorítása. Az alapítvány nyitott, hozzá mindazok a ter­mészetes és jogi személyek csat­lakozhatnak, akik tettekben is megnyilvánuló társadalmi össze­fogással akarnak hozzájárulni a város rendjének megőrzéséhez. A tervek szerint az 1991. már­cius 31-ig összegyűlő tőkét beje­gyeztetik. s meghatározzák a részletes célokat és feltételeket is. Az alapítvány létesítői min­den városlakó s valamennyi gyár és üzem támogatására számíta­nak. Az alapítvány letéti számlá­ját az Országos Kereskedelmi és Hitelbank nyírbátori fiókja 446- 97518-7320 szám alatt nyitották meg, ide várják a további pénze­ket is. FEHÉRGYARMAT VAROS POLGÁRMESTERI HIVATAL vállalkozásra meghirdeti a . ■ A . " - | | ' TIVADARI TISZA-PART ÜDÜLŐ ______ZÖLDÖVEZETÉBEN lévő 1 ha területű, 11 faházból álló, 100 férőhelyes, nyári táborozásra alkalmas területét üdültetés céljá­ra, 1991. évi hasznosításra. Kiszolgáló helyiségek, kifőzési lehetőség a tábor te­rületén biztosított. A PALYAZAT BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: március 8. 1991. Érdeklődni lehet személyesen, írásban a Fehér- gyarmat Város Polgármesteri Hivatal Ellátó Szerve­zet vezetőjénél, Kiss Ernő utca 2. sz., vagy telefo­non: 141/15 mell. (716) Az ifjúsági központ támogatá­sával született meg a DÚC című lap, amelynek a főszerkesztője Talpas Sándor. — Kérésünkkel már többször is megkerestük a polgármesteri hivatalt. Olyan választ is kap­tunk, hogy esetleg majd Ilona- tanyán lesz egy nagy ifjúsági centrum, vagy hogy a Kölyök- várban szorítanak helyet a fiataloknak. Ragaszkodunk a belvároshoz, hiszen ezt az intéz­ményt épp azért építették, hogy a fiataloké legyen. Telefonon megkerestek a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúságpolitikai Osztá­lyától is, hogy miben tudnának segíteni. A fiatalok számára az teljesen mindegy, hogy a megyé­nél vagy a városnál marad az „IC”, a fontos az, hogy megma­radjon, mégpedig ott, ahol most van. Függés az MVMK-tól Az Ifjúsági Centrum megvaló­sításáért sokat tett Szűcsné Siska Katalin munkatárs: — Eredetileg úgy képzeltük, az intézmény foglalkozik adat­szolgáltatással, tanácsadással, szórakoztatással, olcsó étkezte­téssel így is kezdtünk, aztán az MVMK a büfét kiadta bérbe, majd a nagyterembe sem szer­vezhettünk önállóan programo­kat. Anyagilag és szakmailag a művelődési központtól függünk, holott az országban lévő ifjúsági irodák közvetlenül az önkor­mányzatokhoz tartoznak. Sok jó ötletünk, elképzelésünk van, s mindezt akkor tudnánk megvaló­sítani, ha szabad kezet kapnánk. Ugyanakkor azt is meg kell em­lítenem, annak idején az ÁISH- tól az Ifjúsági Centrumra kap­tunk másfél millió forintot. A szerződés szerint ha öt éven be­lül jogutód nélkül megszűnik a centrum, a pénzt vissza kell fi­zetni. Döntésre várva A közgyűlés nevében Tompa Andor, a kulturális és sportbi­zottság vezetője vette át az emlí­tett demonstráción a fiatalok pe­tícióját. — Amíg a megyei közgyűlés nem dönt a művelődési központ sorsáról, addig a városi önkor­mányzat sem tud mit mondani. Az bizonyos, hogy valahol he­lyet kell majd találni az Ifjúsági Centrumnak. Az én személyes véleményem a következő: nem biztos, hogy lesz jobb hely a mostaninál, ugyanakkor az sent biztos, hogy nem lehet jobban működtetni az intézményt. (mml) A csillagok bűvöletében TESSÉK FOLYTATNI, TANÁR ÚR! Hatásosan talán úgy kezdhetnénk e néhány sort, akiről szó lesz a következők­ben, életének egy jelentős részét a csillagok között töl­tötte. Persze ez így túlzás. Való igaz, hogy M. Takács Ferenc nyíregyházi nyugdí­jas matematika—fizika sza­kos középiskolai tanár diák­kora óta hódol a csillagá­szatnak, ennek ellenére na­gyon is földi dolgok kötötték le eddigi életében. Tanult, dolgozott, tanított, mégpedig 37 évig, legtovább 1947-től a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban. Megjárta a hábo­rút, gyermeket nevelt, később évekig beteg feleségét ápolta. Mindezek mellett, amikor csak tehette, figyelte, tanulmányozta a számára mindig újabb és újabb kalandot jelentő csillagvilágot... — De mindig az volt a legna­gyobb örömöm, ha sikerült né­hány embert a távcsőhöz „bolondítom”. És a fáradozásért az volt a fizetség, ha rácsodál­koztak a távcsőben megjelenő égboltra. Mint én, amikor diák­ként először készítettem magam­nak távcsövet és megpillantot­tam a Holdat, és meggyőződtem a látottak alapján, ott bizony nem Szent Dávid hegedül... Csillagok születéséről, halálá­ról, csillagjóslásról, ufókról, ter­mészettudományos világképünk milyenségéről beszél. S említi azt a több tucat diákok, akik az ő keze alatt ismerték és szerették meg a természettudományt, a csillagászatot, váltak neves kuta­tókká, gyarapították a tudósnem­zedék sorait. De ő volt az egyik lelkes munkása a TIT-nek is. Mégis legalább ennyire büszke arra, ha kétkezi munkásokat, egyszerű embereket sikerült megnyerni a csillagászat számá­ra. Ilyen barátja, ismerőse is sok van a megyében, főként Nyír­egyházán. Az ember azt hinné, osztjuk meg vele kétkedésünket, hogy a tévés, műholdas korunkban ke­vésbé lehet érdekes a viszonylag egyszerű távcsöveken figyelni az égbolt jelenségeit... — Pedig a személyes élményt itt nem pótolhatja a technika, a tévé, a film. Igazi kapcsolatba csak így kerülhet az ember a sok milliárd fényévnyi távolságra lévő égitestekkel. S aki egy ki­csit is kíváncsi a földön túli vi­lágra, az újra és újra visszatér a távcsőhöz... M. Takács Ferenccel órákig lehet társalogni az égbolt titkai­ról, hisz a természettudomány csúcsának a csillagászatot tekin­ti. Nem tartja kizártnak, hogy más égitesteken is lehet élet, de az ufókról szóló híreszteléseket lázálomnak véli, mert a hozzánk legközelebb levő égitestről oda- vissza 28 ezer évig tart az út, így onnan lehetetlen eljutni hoz­zánk... Az újmódi csillagjóslást a létbizonytalanságba került ember meneküíési hajlamának tartja. Végül egy számunkra is melen­gető megjegyzéssel búcsúzott. Még valamire büszke vagyok — mondja a 75. születésnapját három gyerekével, hét unokájá­val ma ünneplő Feri bácsi. Tizenöt éve írom lapunkban, a Kelet-Magyarországban a csilla­gos ég lámivalóit. Sokan megál­lítanak: „Olvastuk tanár úr, tes­sék folytatni!” Mi is ezt kívánjuk, tessék folytatni, tanár úr. P. G. Végzetes baltacsapás Nyomorékká, élő-halottá tette ..albérlőjét". A végzetes balta­csapás előtt az éppen kézhez ka­pott szociális segélyből vásárolt pálinkát. A korábbi években két­szer volt elvonókúrán. Nem hasz­nált. Most a súlyos büntetés mel­lett mellékbüntetésként ismét el­rendelték . a kényszergyógykeze­lését. A ^nyíregyházi Morauszki Jánosról van szó. Az alkoholista Morauszki és felesége a bűncselekmény előtt egy évvel lakásába fogadta a haj­léktalan sértett férfit. Többször vitatkoztak, sőt verekedtek is, mégis egvütt laktak Nyíregyhá­zán. A jjtóncselekmény napján Mofaus/SP Jánosné az önkor­mányzatnál szociális segélyt vett fel. Nyomban ezután férjével együtt a bisztróba mentek, s italt rendeltek... Italozás után haza­mentek, otthon találták a sértet­tet. Ismét veszekedés, majd dula­kodás következett. Morauszki baltát vett magához, állítólag az­zal a szándékkal, hogy megy az udvarra fát vágni. A sértett ekkor is kiabált, erre Morauszki a balta élével nagy erővel fejbe vágta őt. A sértett a műtét után a mai napig nem nyerte vissza emléke­zőképességét. nincs kihallgatható állapotban. Maradandó testi sérü­léseket szenvedett. A megyei bíróság Morauszki Jánost jogerősen hat év börtönné ítélte. (n. I.) A tárgyalóteremből Kel

Next

/
Oldalképek
Tartalom