Kelet-Magyarország, 1991. február (51. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-23 / 46. szám
2 Kelet-Magyarország JL 1991. február 23. Szégyellik, de rászorulnak... Gyorssegély a szálkái szegényeknek Az Alföld Fűszert mátészalkai telepén szokatlan a nyüzsgés szombaton. A félig kitárt kapun nagy papírzsákokkal a hónuk alatt távoznak az emberek. A Népjóléti Minisztérium által nemrég létesített Gyorssegély Alapítvány kedvezményezettjei ők. Közel 40 kilós, háromezer forintnál többet érő élelmiszercsomagot vihetnek haza. Összesen 1200 család kaphat ily módon támogatást — kezdi a beszélgetést dr. Kóródi Ferenc, a mátészalkai polgármesteri hivatal osztályvezetője. —- Adataink alapján jelöltük ki azokat, akik ezúttal csomagot kapnak. Elsősorban a szociális és gyámügyi segélyezettek, a bérlakást igénylők, valamint a munkanélküli segélyezettek egy része jöhetett szóba. Mint kiderült, a válogatás szempontjaihoz új adalékkal járult az OTP legújabb „kölcsön- akciója”, melynek köszönhetően ezentúl az adósoknak a korábbinál alaposabban kell majd a zsebükbe nyúlniuk. A szalkaiak közül közel 150-en fogadták meg a jó tanácsot: ha nincs pénzük a plusz 1500 forintok kifizetésére, forduljanak az önkormányzatokhoz! Hogy aztán az önkormányzat miből fizet nekik, arról már kevesebb szó esik. — Nemcsak a saját nyilvántartásunkat vettük alapul az igazságos elosztáshoz, a íegrászorul- tabbak felkutatásához a Vörös- kereszt, az egyház és az iskolák javaslatát is kértük — folytatja dr. Kóródi Ferenc, akinek szavaiból az is kiderül: a gyorssegélycsomagok fogadtatása igen változatos képet mutat, a köszönettől és hálálkodástól kezdve a titoktartásra való felszólításig terjed a skála. Mert, sajnos, igen gyakori ma már. hogy a segélyre szoruló szégyelli helyzetét, s elfogad. mert kénytelen, de ha lehet, környezete előtt is titokban tartja a tényt. A támogatáshoz persze kevés lett volna a Népjóléti Minisztérium ötlete, ahhoz a szalkaiak egy részének emberi támogatása is szükségeltetett. — Másfél héten keresztül / / emberünk készítette az 1200 csomagot, sokan közülük még szombaton és vasárnap is dolgoztak. Mindig az állt munkába, aki eredeti beosztásában mellőzhető volt egy-egy időre. Még a főkönyvelő is egész nap a zsákokat állította össze! — mondja titkolt büszkeséggel a hangjában Nagy László, az Alföld Füszért szálkái telepének vezetője. Miért tettük? — néz rám a kérdés miatt értetlenkedve Nagy László. Azért, mert mi magunk is érezzük, sajnos egyre több a szegény, s a gondok ezután is csak nőnek. Megtehettük, hogy segítünk, hát miért ne tettük volna? Képzelje el, tizenheten jöttek el a lakásomra köszönetét mondani, mert azt hitték, én osztom a csomagokat! Mint kiderül, a Füszért dolgozói nemcsak összeállították, házhoz is vitték az ajándékot. A Füszért-raktár bejáratánál raklapokon sorjáznak a papírzsákok. az üvegajtó mögött pedig azok várakoznak, akiket a csomagot szállító tanácsi és Füszért- dolgozók nem találtak otthon, ezért levelet hagytak nekik, a mai napon átvehetik a gorsse- gélykénl adott 10 kiló cukrot, 8 kiló lisztet, 5 kiló rizsét, 5 kiló különféle tésztát, valamint számos konzervet. — Nem akarta az asszony, hogy eljöjjek a csomagért, szégyellte, hogy rászorulunk — res- tellkedik a farmerdzsekis fiatalember, aki az Erdértnél segédmunkás. 5400 forintos fizetéséből hármójuknak kellene, megélni, fizetni az 1500 forinttal megemelt OTP-t. Azt mondtam neki, miért ne fogadjuk el, ha adják, a cukor jó lesz a gyermeknek teába. A csomagok fogynak, a lista kopik. A legtöbben sietve fogják, hátukra emelik a papírzsákot, s igyekeznek mihamarabb elhagyni a helyszínt. Röstellik, hogy ingyenadományra szorultak, hogy munka mellett sém tudják megfelelően ellátni családjukat. Pedig a röstellkedés ez esetben nem az ő tisztük lenne. Kovács Éva Idős papok otthona épül a volt járási hivatal épületének kibővítésével Nyíregyházán, a Széchenyi utcán. A kivitelezést a Gondolkodó Építőipari és Műszaki KFt. folytatja. A nagy hideg miatt a külső munkálatokat jelenleg nem végzik, belül viszont az oldalfal és mennyezet vakolásán szakmunkástanulók bevonásával dolgoznak. (Trifonov Éva felvétele) PALYAZAT Pályázatot hirdetett a tavaly alakult Olvasókörök Szövetsége valamennyi olvasókör, baráti és gazdakör, működő kisközösség, egyesület részére „Adják közre arcukat” címmel. A cél az, hogy megismerjék egymás tevékenységét, a tapasztalatokat, törekvéseket közkinccsé tegyék és segítséget adjanak a rászorulóknak. Bemutatkozásként —- maximum 20—25 oldal terjedelemben — írni kell a közösség megalakulásáról, konkrét tevékenységéről, a településen betöltött szerepükről...A legjobban működő közösségeknek anyagi támogatást adnak, melyről szeptember 30-ig tájékoztatják a nyilvánosságot. A dolgozatok beküldésének határideje: május 31. Cím: Hankó Zoltán Olvasókör, 3718. Megyaszó, Iskola u. 3. A pályázati részvételnek nem feltétele a szövetségi tagság, jelentkezhet minden művelődő kisközösség. SZABAD KEZET AZ ÖTLETEKHEZ Mi fen veled, mcentmm? A bejelentés — amely szerint a megyei és városi művelődési központra a jelenlegi formában nincs szükség — vegyes érzelmeket váltott ki valamennyiünkben. A gazdasági szempontoktól vezérelt döntés azonban nemcsak a kultúra „fellegvárát” érinti, hanem a földszinten lévő Ifjúsági Centrumra is vonatkozik. Aki az elmúlt években nyomon követte a fiatalok problémáit, jól emlékezhet arra, menynyi gondot okozott Nyíregyházán egy ifjúsági központ létrehozása. Ilyen jellegű kísérlet volt egykoron az Ifitanya, s azt váltotta fel végül az Ifjúsági Centrum, megteremtve a szolgáltatás, szórakoztatás, vendéglátás egységét. Otthonra találtak Mint lapunkban is beszámoltunk róla, a napokban békés de- monstrációt szerveztek a diákok az „IC” megmaradása érdekében. — Ide bármikor bejöhetünk, az itt dolgozó munkatársak mindig beszélgetnek velünk, megértik a fiatalokat — mondja Vaskó Ilona, az építőipari és vízügyi szakközépiskola diákja. — Arra is gyakran van példa, hogy a tanulásban segítenek. Pálinkás János, a Zrínyi gimnázium tanulója folytatja: —- Nem szabad elfelejteni, milyen sok fiatalnak adott bemutatkozási lehetőséget az Ifjúsági Centrum. Végre volt egy hely a városban, ahol az amatőr együttesek, művészek s velük együtt valamennyi fiatal otthonra találhatott. Alapítvány a város rendjéért Közbiztonságért alapítványt hoztak létre Nyírbátorban. Célja a rohamosan romló közbiztonsági helyzet javítása, a bűnözés visszaszorítása. Az alapítvány nyitott, hozzá mindazok a természetes és jogi személyek csatlakozhatnak, akik tettekben is megnyilvánuló társadalmi összefogással akarnak hozzájárulni a város rendjének megőrzéséhez. A tervek szerint az 1991. március 31-ig összegyűlő tőkét bejegyeztetik. s meghatározzák a részletes célokat és feltételeket is. Az alapítvány létesítői minden városlakó s valamennyi gyár és üzem támogatására számítanak. Az alapítvány letéti számláját az Országos Kereskedelmi és Hitelbank nyírbátori fiókja 446- 97518-7320 szám alatt nyitották meg, ide várják a további pénzeket is. FEHÉRGYARMAT VAROS POLGÁRMESTERI HIVATAL vállalkozásra meghirdeti a . ■ A . " - | | ' TIVADARI TISZA-PART ÜDÜLŐ ______ZÖLDÖVEZETÉBEN lévő 1 ha területű, 11 faházból álló, 100 férőhelyes, nyári táborozásra alkalmas területét üdültetés céljára, 1991. évi hasznosításra. Kiszolgáló helyiségek, kifőzési lehetőség a tábor területén biztosított. A PALYAZAT BEKÜLDÉSI HATÁRIDEJE: március 8. 1991. Érdeklődni lehet személyesen, írásban a Fehér- gyarmat Város Polgármesteri Hivatal Ellátó Szervezet vezetőjénél, Kiss Ernő utca 2. sz., vagy telefonon: 141/15 mell. (716) Az ifjúsági központ támogatásával született meg a DÚC című lap, amelynek a főszerkesztője Talpas Sándor. — Kérésünkkel már többször is megkerestük a polgármesteri hivatalt. Olyan választ is kaptunk, hogy esetleg majd Ilona- tanyán lesz egy nagy ifjúsági centrum, vagy hogy a Kölyök- várban szorítanak helyet a fiataloknak. Ragaszkodunk a belvároshoz, hiszen ezt az intézményt épp azért építették, hogy a fiataloké legyen. Telefonon megkerestek a Miniszterelnöki Hivatal Ifjúságpolitikai Osztályától is, hogy miben tudnának segíteni. A fiatalok számára az teljesen mindegy, hogy a megyénél vagy a városnál marad az „IC”, a fontos az, hogy megmaradjon, mégpedig ott, ahol most van. Függés az MVMK-tól Az Ifjúsági Centrum megvalósításáért sokat tett Szűcsné Siska Katalin munkatárs: — Eredetileg úgy képzeltük, az intézmény foglalkozik adatszolgáltatással, tanácsadással, szórakoztatással, olcsó étkeztetéssel így is kezdtünk, aztán az MVMK a büfét kiadta bérbe, majd a nagyterembe sem szervezhettünk önállóan programokat. Anyagilag és szakmailag a művelődési központtól függünk, holott az országban lévő ifjúsági irodák közvetlenül az önkormányzatokhoz tartoznak. Sok jó ötletünk, elképzelésünk van, s mindezt akkor tudnánk megvalósítani, ha szabad kezet kapnánk. Ugyanakkor azt is meg kell említenem, annak idején az ÁISH- tól az Ifjúsági Centrumra kaptunk másfél millió forintot. A szerződés szerint ha öt éven belül jogutód nélkül megszűnik a centrum, a pénzt vissza kell fizetni. Döntésre várva A közgyűlés nevében Tompa Andor, a kulturális és sportbizottság vezetője vette át az említett demonstráción a fiatalok petícióját. — Amíg a megyei közgyűlés nem dönt a művelődési központ sorsáról, addig a városi önkormányzat sem tud mit mondani. Az bizonyos, hogy valahol helyet kell majd találni az Ifjúsági Centrumnak. Az én személyes véleményem a következő: nem biztos, hogy lesz jobb hely a mostaninál, ugyanakkor az sent biztos, hogy nem lehet jobban működtetni az intézményt. (mml) A csillagok bűvöletében TESSÉK FOLYTATNI, TANÁR ÚR! Hatásosan talán úgy kezdhetnénk e néhány sort, akiről szó lesz a következőkben, életének egy jelentős részét a csillagok között töltötte. Persze ez így túlzás. Való igaz, hogy M. Takács Ferenc nyíregyházi nyugdíjas matematika—fizika szakos középiskolai tanár diákkora óta hódol a csillagászatnak, ennek ellenére nagyon is földi dolgok kötötték le eddigi életében. Tanult, dolgozott, tanított, mégpedig 37 évig, legtovább 1947-től a nyíregyházi Kossuth gimnáziumban. Megjárta a háborút, gyermeket nevelt, később évekig beteg feleségét ápolta. Mindezek mellett, amikor csak tehette, figyelte, tanulmányozta a számára mindig újabb és újabb kalandot jelentő csillagvilágot... — De mindig az volt a legnagyobb örömöm, ha sikerült néhány embert a távcsőhöz „bolondítom”. És a fáradozásért az volt a fizetség, ha rácsodálkoztak a távcsőben megjelenő égboltra. Mint én, amikor diákként először készítettem magamnak távcsövet és megpillantottam a Holdat, és meggyőződtem a látottak alapján, ott bizony nem Szent Dávid hegedül... Csillagok születéséről, haláláról, csillagjóslásról, ufókról, természettudományos világképünk milyenségéről beszél. S említi azt a több tucat diákok, akik az ő keze alatt ismerték és szerették meg a természettudományt, a csillagászatot, váltak neves kutatókká, gyarapították a tudósnemzedék sorait. De ő volt az egyik lelkes munkása a TIT-nek is. Mégis legalább ennyire büszke arra, ha kétkezi munkásokat, egyszerű embereket sikerült megnyerni a csillagászat számára. Ilyen barátja, ismerőse is sok van a megyében, főként Nyíregyházán. Az ember azt hinné, osztjuk meg vele kétkedésünket, hogy a tévés, műholdas korunkban kevésbé lehet érdekes a viszonylag egyszerű távcsöveken figyelni az égbolt jelenségeit... — Pedig a személyes élményt itt nem pótolhatja a technika, a tévé, a film. Igazi kapcsolatba csak így kerülhet az ember a sok milliárd fényévnyi távolságra lévő égitestekkel. S aki egy kicsit is kíváncsi a földön túli világra, az újra és újra visszatér a távcsőhöz... M. Takács Ferenccel órákig lehet társalogni az égbolt titkairól, hisz a természettudomány csúcsának a csillagászatot tekinti. Nem tartja kizártnak, hogy más égitesteken is lehet élet, de az ufókról szóló híreszteléseket lázálomnak véli, mert a hozzánk legközelebb levő égitestről oda- vissza 28 ezer évig tart az út, így onnan lehetetlen eljutni hozzánk... Az újmódi csillagjóslást a létbizonytalanságba került ember meneküíési hajlamának tartja. Végül egy számunkra is melengető megjegyzéssel búcsúzott. Még valamire büszke vagyok — mondja a 75. születésnapját három gyerekével, hét unokájával ma ünneplő Feri bácsi. Tizenöt éve írom lapunkban, a Kelet-Magyarországban a csillagos ég lámivalóit. Sokan megállítanak: „Olvastuk tanár úr, tessék folytatni!” Mi is ezt kívánjuk, tessék folytatni, tanár úr. P. G. Végzetes baltacsapás Nyomorékká, élő-halottá tette ..albérlőjét". A végzetes baltacsapás előtt az éppen kézhez kapott szociális segélyből vásárolt pálinkát. A korábbi években kétszer volt elvonókúrán. Nem használt. Most a súlyos büntetés mellett mellékbüntetésként ismét elrendelték . a kényszergyógykezelését. A ^nyíregyházi Morauszki Jánosról van szó. Az alkoholista Morauszki és felesége a bűncselekmény előtt egy évvel lakásába fogadta a hajléktalan sértett férfit. Többször vitatkoztak, sőt verekedtek is, mégis egvütt laktak Nyíregyházán. A jjtóncselekmény napján Mofaus/SP Jánosné az önkormányzatnál szociális segélyt vett fel. Nyomban ezután férjével együtt a bisztróba mentek, s italt rendeltek... Italozás után hazamentek, otthon találták a sértettet. Ismét veszekedés, majd dulakodás következett. Morauszki baltát vett magához, állítólag azzal a szándékkal, hogy megy az udvarra fát vágni. A sértett ekkor is kiabált, erre Morauszki a balta élével nagy erővel fejbe vágta őt. A sértett a műtét után a mai napig nem nyerte vissza emlékezőképességét. nincs kihallgatható állapotban. Maradandó testi sérüléseket szenvedett. A megyei bíróság Morauszki Jánost jogerősen hat év börtönné ítélte. (n. I.) A tárgyalóteremből Kel
