Kelet-Magyarország, 1991. január (51. évfolyam, 1-26. szám)
1991-01-07 / 5. szám
2 Kelet-Magyarország 1991. január 7. Apró falrak — nagy fizatósak Szegények gazdagjai LÁZAS MUNKA FOLYIK hetek óta az újonnan megválasztott önkormányzatokban. Különösen a kis falvakban nagy a nyüzsgés, élénk a vita. Számoszlopok fölé hajol öreg és fiatal, egykorvolt tanácstag és frissen megválasztott képviselő. A falu idei gazdálkodásának esélyeit latolgatják. Persze biztosat még sehol sem tudnak. A parlament elfogadta már ugyan az onszág költségvetését, ám mint minden településen, a kis falvakban is tökéletes a bizonytalanság, hisz senki sem tudja, mennyi jut majd a nagy kasszából a kis bugyéllárisokba. Az önkormányzatok jobb híján így az elmúlt évek gazdálkodási tapasztalataiból próbálnak levonni bizonyos következtetéseket, s igyekeznek felvázolni az idei esztendő lehetőségeit, tennivalóit. Meghallgatván őket, az embert újból és újból meg» erősítik abbéli hitében, hogy nagy úr a szükség. A legtöbb helyen még azokat is gondolkodásra serkenti, akikről egyébként már senki sem hitte, hogy újat tudnák kiötölni, hogy új pénzforrást képesek találni. Sajnos, nem új, minden korábbinál gazdagabb támogatók felfedezéséről, megnyeréséről van szó, hanem arról, miképpen lehetne takarékosabban, okosabban gazdálkodni a várhatóan szerényebben csörgedező forintokkal. BÁR NE LENNE SZÜKSÉG a szigorú takarékoskodásra, bár jutna bőven mindenre pénz, de ebben jóidéig aligha reménykedhetünk. Marad hát a már annyiszor hangoztatott nadrágszíjhúzás szükségessége, abban a hitben, hogy most talán némi eredményt is hoz majd. Az egyik helyen közös fűtőt alkalmaz az iskola és a polgármesteri hivatal, a másik helyen csökkentik a szakácsnők, a dajkák számát, a harmadik helyen sertéshizlalásba és zöldségtermesztésbe fognak, hogy olcsóbb élelmiszerhez jusson a község közös konyhája ... A negyedik helyen pedig azt mondják az óvónőknek, erre az évre ennyi és ennyi a pénzetek, döntsétek el magatok, hány embert tudtok foglalkoztatni ebből a pénzből. A települések nagy többségében az érintettek, ha szükséges rosszként is, ha némi morgással is ugyan, de elfogadják e terveket, feltételeket. Ám sajnos nem ritka az olyan hely sem, ahol elhangzik a keserű megjegyzés: jójó, mi tudomásul vesszük, hogy kevesebb pénzből kell megélnünk, de a polgármesteri hivatalban miért nem gondolkoznak így ...? SOK HELYÜTT JOGOSAN háborognak az emberek. Mert míg tőlük elvárják, hogy a fogukhoz verjék a garast, a hivatalok egy részére bizony nem a spórolás a jellemző. A szállongó hírek alapján ezért, fordulhatnak elő olyan esetek, — szemben a mellékállású polgármesterek valóban alacsony honoráriumával — hogy a frissiben megválasztott polgár- mester, avagy jegyző fizetése a környezetéhez képes kirívóan magas. Több helyütt tudni vélnek 40 ezer forintnál is nagyobb fizetésekről, olyan településeken, ahol egyébként az átlagos havi jövedelem alig haladja meg a hat-hét ezer forintot. Bizony, az ilyen községekben alighanem igazuk van azoknak, akik azt mondják, ha szegény az eklézsia, ne költekezzen senki a hívek rovására. ■ Mert azokat a sokat emlegetett nagy fizetéseket, még ha közvetett úton is, de bizony a kispénzű nyugdíjasoknak, kiskeresetű téeszta- goknak kell kiizzadniuk. Joggal várhatják el tehát a mértékletességet a falu vezetőitől is. Balogh Géza Negyediktől középiskolába Ismét nyolcosztályos gimnázium Ismerem-e magamat, milyen munka végzésére vagyok leginkább alkalmas a testi, szellem!, jellembeli adottságaim alapján? Tudom-e, milyen szakmák, pályák közül választhatok, illetve jelenleg az egyes szakmákban milyen továbbtanulási lehetőségek vannak? Nagyjából ezeknek a kérdéseknek a körüljárását ajánlják a szakemberek a most pályaválasztás előtt álló nyolcadikos fiataloknak — erről adott tájékoztatást Szalanics János megyei pályaválasztási szervező. Különösen nehéz a pálya- választás annak ismeretében, hogy ebben a tanévben megyénkben mintegy tízezren fejezik be az általános iskolát, ám a megye középfokú iskoláiban csak nyolc és fél ezer elsőst tudnak felvenni. Megszűnnek a körzethatárok Nincs több hely. így nagyon meggondolandó, hová adják be a jelentkezési lapokat — kivált, hogy ettől a tanévtől megszűnnek a körzethatárok, és mindenki oda pályázhat, ahová akar. Könnyű elképzelni, a megyeszékhelyi erős iskolák igyekeznek a kitűnőket, jeleseket megszerezni akár a kisebb településekről is, míg egy hármas tanuló Nyíregyházáról esetleg Csenger- ben, vagy Tiszalökön kerülhet középiskolába, ill°lve kollégium híján albérletbe. A döntés előtt azt javasolják a szülőknek, keressék a hamarosan megjelenő kiadványt az iskolákban, vagy a pedagógiai intézetben, amelyben részletesen megtalálhatók információk a megye középiskoláiról. Épült ’90-ben Kulcsár Attila, a Nyíregyházi Tervező Iroda munkatársa vetette papírra a Művészeti Szakközép- iskola épületterveit, amely a Búza utcában épült fel. Képünk a hangverseny- terem előteréről készült. (Elek Emil felvétele) A készülő cég- és névtáblák helyett ikonok és más JSöftnaémyek fogadnak a régi aaáifotélyben, A házigazda híján többnyire: másutt tsMaképeket fest a msei és a nBaáaaak gyógy üe üagafeire. fftaÉüg sbl nmrsáar mfc&a niifnil iBiftiiwm ésxe , irvrO-n reagdf, mást is, omSuül ,a ■saer- mranfc Sttsttöbdk imsllé, ám töhbBiyis« ftaíítoB.. wauaiipsii® már a nasm, és asz ®*tt*pw$ös betűk tew* törik, kewfe a megrendelő. Zsituyir Pitegy kihalóban lévő mesterség egyik utolsó mohikánja Megyénkben ő az egyetlen címfestő, és az országban is talán két kézen megszámlálható e klasszikus szakma képesített művelője. 1936-ban kezdte el a szakmát. Mestere igen megörült a jól író segédnek, minthogy a gyerek olyan ügyesen festett, hogy nem kellett a cégtáblák képeit attól fogva festőkkel elkészíttetni. Bizony kortörténeti dokumentumok a hajdani cégtáblákról, üvegekről készített fotók, amelyek a polgári világ hangulatát tükrözA címfestő magányossága Áz utolsó mohikán: Zsitnyár Pál Sete. Ki emlékezik már a Há- gMMmadier sörre, a Flóra szappanra, a Cikória kávéra, vagy akár az Almuskára, Zsitnyár mester „modelljeire”. Egy Zsitnyár-csendélet Mert a képek — a mester szavaival élve — olyanok voltak, hogy le lehetett volna onnan mindezt emelni. (Egy ma már kedvesnek tűnő történet, az egyik Zsitnyár-cég- tábla képét tolvajok lefűrészelték, mert olyannyira tetszetős volt az oda festett rét, és az azon piknikező társaság, hogy az bekeretezve egy szoba falára került.) A Zsitnyár „műveket” több generáció évtizedeken láthatta a megyeszékhelyen, hiszen sokáig ő volt az egyetlen címfestő Nyíregyházán, aki ilyeneket készített. Szatócsbolt, szabóság, vagy cipőüzlet. A kertvárosban és a város szélén. Mindet-mindet Zsitnyár-cégtábla díszítette. Ha valamelyik tulaj csak egy kicsit is adott magára, Zsitnyárral festetett cégtáblát. A mester a Rákosi-kor- szakot is „túlélte”, mint kisiparos. Talán kikezdhetetlen kézügyességének és csöndes életszemléletének köszönhette („Kérem, ha két út között lehetett választani, akkor én mindig a csöndesebbet választottam.”). Persze más megrendelések is akadtak; névtáblák, hirdetőplakátok. Ám a cégértáblák voltak az igaziak. — A címfestés a képzőművészet oldalhajtása — vallja a mester. Tegyük ehhez hozzá, művelőjük mindig ismeretlen maradt, hisz bármilyen jól sikerült is a csalogató díszes kép, a készítője névjegye sohasem került a cégtáblára. A megrendelésekből ma már csak „morzsák jutnak”. Ám ki tudja, lehet, hogy most talán boldogabb a címfestő mester, hiszen régi vágya teljesülhetett, jut idő bőven táblaképek, ikonok festésére, amelyre mindig akad betérő vendég, csodáló. Am mindenképp fáj, hogy ma már — szerinte — nincs rangja a szakmának. Zsitnyár Pál - a napokban lesz 70 éves, a Kiváló Kisiparos elismerés arany fokozatával tüntették ki. (bodnár) A korábban kiadott közleményektől eltérően nem indul nagyvasúti villamos járműszerelő szak, a MÁV visz- szalépett. Számítani lehet arra, hogy több üzemi tanműhelyben létszámcsökkentés lesz, ezért jó tanács: igyekezzenek a szülők vagy a gyerekek a gyakorlati képzés színhelyéről maguk gondoskodni, lehetőleg előre elhelyezkedni egy mester mellett, vagy egy vállalkozásnál. Kedveltek a borravalós szakmák Felhívják a figyelmet arra, hogy a megyén kívül főként a könnyűiparban, a szövőfonó, a bánya-, a bőr- és az építőipar területén kínálkozik jobb elhelyezkedési, továbbtanulási lehetőség. Kaptunk két címet is: az egyik a 613. számú ipari szakközép- iskola és szakmunkásképző intézeté Gyulán (Szent István út 38. Tel.: 66-62-022), ahol tartósító és húsipari üzemfenntartó gépészeket képeznek. Jelentkezőket vár a Magyar Táncművészeti Főiskola Budapesten (1081. Andrássy út 25.). ahol hivatásos táncművészképzést folytatnak. Fontos tudnivalók: a művészeti és a katonai középiskolákba január 10-éig kell jelentkezni. A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskolában viszont a határidő a képző- és iparművészeti szakokon január 31., a zeneművészeti ágazaton' -február 20. Az összes többi középiskola március 1-jéig fogadja el a jelentkezési lapokat. Túljelentkezés tapasztalható a borravalós szakmákban pl. autószerelő, szobafestő, fodrász, ás viszonylag kevesebb az érdeklődés az esztergályos, a szerkezetlakatos, az ács-állványozó szakmák iránt. Ma a legdivatosabbak a számítástechnikai programozó, illetve az idegennyelvű levelező szakok. Korunk nagy kihívása: a nyugati nyelvoktatás — számos középiskola indít ezért speciális, régen úgy mondtuk, tagozatos osztályokat. Újdonság, hogy több középiskola kíván visszaállni a régi nyolcosztályos gimnáziumra. Nyíregyházán a Kossuth és az Arany János gimnáziumba már most lehet jelentkezni a IV. általános iskolásoknak, akik ötödikes korukban elsős gimnazisták lesznek. Folyamatban van a nyolcosztályos gimnázium indításának engedélyezése a fehérgyarmati és a vásárcs- naményi gimnázium számára. Bővebben hallhatnak minderről a nyíregyházi városi tv január 7-i műsorából. Figyelik az osztályzatokat Információért a továbbiakban is fordulhatnak az érdeklődők a Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoportjához. Azt kérik a szakemberek az iskolák vezetőitől, a gyerekek érdekében 5. osztálytól tüntessék fel a tanulmányi eredményeket a jelentkezési lapon, hogy a számítógépes feldolgozás során az ügyek intézését meggyorsíthassák. Baraksó Erzsébet Levelező tagozat a teológián Imádsággal kezdődik az óra Akárcsak a régi szép „békeidőkben”, imádsággal kezdődik az óra. Mondani sem kell, itt nem marxista képzés folyik, hanem a Görög Katolikus Hittudományi Akadémia levelező tagozatának óráján vagyunk, amelyet a nyíregyházi zeneiskola egyik tantermében tartanak. A Hittudományi Akadémia fennállása óta először hirdetett felvételt levelező tagozaton az 1990—91-es tanévben. A felhívást nagy érdeklődés kísérte, és több mint hatvan jelentkező akadt. Tanárok, orvosok, háziasszonyok, egyetemi és főiskolai hallgatók, görög és római katolikusok. Egyetlen kritérium az érettségi volt. Mint Pregun István rektortól megtudtuk, az ötéves oktatásnak kettős célja van. Elsősorban azoknak a szellemi igényét kívánják kielégíteni, akik teológiai műveltségüket szeretnék fejleszteni. Másrészt, mint ismeretes, rendkívül megnövekedett az érdeklődés az általános és középiskolákban a hitoktatás iránt, ami váratlanul érte az egyházakat is. A Görög Katolikus Egyházmegyéhez tartozó területen például 1100 ttan csoportban közel húszezer gyereket tanítanak az egyház igazságaira, a vallásos erkölcs alapjaira. Bizonyára a levelező tagozaton tanuló hallgatók közül is többen fognak tanítani — vagy már tanítanak is — hittant az iskolában. Persze félreértés ne essék, a levelező tagozaton nem papképzés folyik. Az oktatásra kéthetente kerül sor. Az első évben filozófiatörténetet. egyháztörténelmet. Ókeresztény irodalomtörténetet. Szentírás- tudományt és egyházi énekeket tanulnak a hallgatók. Az utóbbi előadásokon éppen Arisztotalész és Platon tanításairól, illetve az első egyházi közösségek kialakulásáról volt szó. Kiss Zsolt Péter, a GATE nyíregyházi mezőgazdasági főiskolájának oktatója, a levelező tagozat egyik hallgatója ezzel kapcsolatban elmondja, hogy a karácsonyi nagy élmény, a televízióban bemutatott Jézus című film jól kapcsolódik az egyháztör- ténelemböl a Jézus halálát kővető egyházi közösségek megszületéséről tanultakhoz. ö egyébként azért jár ide, hogy teológiai ismereteit bővítse, és közelebb kerüljön a hit igazságainak megértéséhez. Nagyon időszerűnek tartja ezt a levelező oktatást, már csak azért is, mert régebben nemigen volt mód az ilyen irányú művelődésre. Kiderül, hogy Kiss Zsolt Péter a Szent Bazil Cserkész- csapat egyik vezetője. így a valláserkölcsi alapokra épült cserkészéletben is hasznosítani tudja az itt tanultakat. Sőt, a Mezőgazdasági Főiskola társadalomtudományi tanszékén is szó van arról, hogy bibliai ismereteket és teológiai tantárgyakat is lehet esetleg választani. Az Akadémián tanultakat bizonyára a többiek is — ha máshol nem, magánéletükben — kamatoztatni tudják, s talán ez az oka, hogy a hallgatók oly szorgalmasan látogatják az előadásokat Özdról és Berkeszről egyaránt. B. I.